A tékozló fiú atyja olyannak mutatkozik, aki hűséges marad atyaságához és hűséges marad a szeretetéhez, melyet ő soha nem vont meg a fiától. Ez a hűség kifejeződik az ölelésben, amellyel visszafogadja a fiát, de az örömben és az ünneplésben még érzékelhetőbb módon. Hiszen ez az ünneplés és öröm odáig is elmegy, hogy a nagyobbik testvérben irigységet és ellenszenvet ébreszt.

“Amikor az atya meglátta a házhoz közeledő tékozló fiút, megindult és hozzáfutva a nyakába borult és megcsókolta.” Képzeljük csak el ezt a jelenetet. Nem csak egyszerűen egy megható jelenet ez, hanem attól sokkal több. Az atya ugyanis most már érzi és tudja, hogy egy alapvető jó kerülte el a pusztulást. Tulajdon fiának az embersége. Mert az örökséget ugyan eltékozolta, de az embersége újból megtaláltatott. Ez a magyarázata az igazi örömnek.

Az atyai irgalmasság tehát fölemel és visszaadja a gyermeki méltóságot. Éppen ezért nagyon fontos, hogy az atyai irgalmasságot mi is szüntelenül keressük és megtapasztaljuk.

Szent II. János Pál pápa