Gyöngyös-Alsóvárosi Ferences Plébánia

Read More

Card. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

(Mk 1,1–8)

A nehéz pillanatokban, amikor segítséget várunk és reménykedünk, hogy valamiképpen eljön, mindig van valaki, aki elsőként látja meg a szabadulás útját.

Valaki, aki tökéletesítette szívének látását, aki messziről érkező, és éppen ezért egy új szakaszt megvilágítani képes szavakból merített.

Pontosan meghatározott, alapvető feladata van: mindenkit figyelmeztetnie kell arra, ami történik, hogy az is, aki még nem lát, felfoghassa, felnyissa a szemét, felébredjen tompultságából. Képes legyen újra felébreszteni a benne élő várakozást.

Read More

Jézus mindig csöndben várakozik ránk. Csöndben hallgat minket és beszél a lelkünkhöz. Akkor halljuk szavát. A belső csöndet nehéz megteremteni, de meg kell próbálnunk imádkozni. Ebben a csöndben erőt és valódi egységet lelünk. Isten ereje belénk száll, és segítségével jól végezzük dolgainkat. Gondolataink egyesülnek az ő gondolataival, imáink az ő imáival, cselekedeteink az ő cselekedeteivel, életünk az ő életével.

Vajon meg vagyunk-e győződve Krisztus ránk irányuló szeretetéről és a mi iránta érzett szeretetünkről? Ez a meggyőződés olyan, mint a nap éltető sugara, melytől megered az élet nedve és kinyílik az életszentség virága. Ez a meggyőződés az a szikla, amelyre az életszentség épül, azáltal, hogy Krisztus szegényeit szolgáljuk olyan bőkezűen, ahogy Krisztust magát szeretnénk.

Ha ezt az utat követjük, hitünk nőni fog, meggyőződésünk megerősödik és életszentségre törekvésünk mindennapi tevékenységgé válik. Isten szereti azokat, akiknek a legtöbbet adhatja, akik a legtöbbet remélik tőle, akik a legnyitottabbak felé, akiknek a legnagyobb szükségük van rá, és akik mindenben őrá támaszkodnak.

Jézus, segíts, hogy közelebb kerüljek Hozzád ebben az adventi időben.

Ma a következőket fogom tenni…

A késő délutánokon, mikor a munka és a gond

A hazatérő emberek arcára lomha kormot ont,

Mikor a tömeg úgy szorong, mint szőlőszemek lenn a présben,

És földalatti vonatok futnak testek fülledt hevében,

Szeretném akkor megtalálni szemen, szájon, homlokon

Azt az isteni fénysugarat, mely a jó latorra hullt egykoron.

Drága lelkek, hát senki sem látja, hogy eljön az óra?.. .

Sancta Maria, Mater Dei, ora pro nobis, ora!

Read More

Mária dicsérlek téged;

Szívvel szolgállak, míg élek,

Legtündöklőbb Hajnalcsillag!

Téged zenglek tegnap-holnap,

Általad mert Mennyek Atyja

Ég-föld Urát: Jézust adta!

Read More

2023. december 8., Ádvent 1. hete, péntek

Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepe

Ter 3,9–15.20; Zsolt 97; Ef 1,3–6.11–12; Lk 1,26–38.

A szeplőtelen fogantatás ünnepe Máriát állítja elénk: Őt, a hívek között az elsőt árasztotta el elsőként Isten irgalma. Nem érdemeiért, hanem kegyelemből, irgalomból.

Lukács evangéliuma Názáretben láttatja őt, a birodalom legkülső peremvidékén. Rajta nyugodott meg Isten tekintete, egészen fogantatásától kezdve. Ma ennek a titoknak a szemlélésére és ünneplésére hív az egyház: Mária eredendő bűn nélkül fogantatott, vagyis nem érintette az Istentől való eltávolodás tragédiája, amely minden emberre rányomja bélyegét.

Nem sebezhette meg az eredeti bűn azt, aki Isten Fiának az anyja lesz majd.

Read More

Read More