Plébániai lelkinap a Szociális testvérekkel

Ozsvárt Georgina – Gina, vagy ahogy mostanában nevezik, Johanna testvér – valamint Eszter, Zsófi, Ildi és Eti testvérek érkeztek hozzánk a mai napon, hogy segítsék plébániánk közösségét az adventi időre való felkészülésben. A bemutatkozást egy vidám ismerkedős játék, a „bingó” követte.

Olyan kérdéseket tettünk fel egymásnak, mint például:
– Részt szoktál-e venni minden roráte misén?
– Mit jelent az „Emmanuel”?
– Szoktál-e adventi énekeket dúdolni?
– és így tovább.
Az nyert, aki egy sort vagy egy oszlopot teljesíteni tudott. Minden kérdésre kaptunk választ, és Hegede Lacival ketten még a teljes táblát is ki tudtuk pipálni.

Szebino faluban (Tula megye) született 1885 táján, Matrona Dimitrijevna Nikonova néven. Szülei, Dimitrij és Natalja Nyikonov negyedik gyermekeként (Iván, Mihály, Mária és Matrona) jött a világra. Mellkasán kereszt alakú anyajegy volt látható, továbbá teljesen vak volt, sőt szemei teljesen hiányoztak. Az ortodox egyházban avatták boldoggá. Kora gyermekkorától kezdve a lelki látás, a prófétálás és a gyógyítás ajándékával rendelkezett. Naponta körülbelül negyven látogatója volt, akikért mindig imádkozott és akiket gyakran meg is gyógyított, illetve megmondta nekik, hogy a háborúba elment családtagot érdemes-e hazavárni. A gyógyítások előtt megkérdezte: „Hiszi-e, hogy az Úrnak van ereje meggyógyítani?”

I. A könyv szerzője
A szerző személye ismeretlen. Mivel a könyvben legtöbbet Józsue személye szerepel, kézenfekvőnek tűnt róla elnevezni. Neve héberül Jehosua, jelentése: „Jahve a segítség”. Görögös formája a Jézus, a Septuagintában Keoszu, a Vulgatában pedig Iosue alakban szerepel. A Talmud szerint a könyv szerzője maga Józsue volt, ám saját halálát és temetését értelemszerűen nem írhatta meg.
„Parancs a Jordán keleti vidékének elfoglalására. Mózesnek, az Úr szolgájának halála után történt, hogy az Úr szólt Józsuéhoz, Nún fiához, Mózes szolgájához és ezt mondta neki: Szolgám Mózes meghalt. Kelj fel, és menj át a Jordánon, te és veled az egész nép…” (Józs 1,1–2)
Eredetileg nem szerepelt a „Józsue könyve” kifejezés a mű elején, de a redaktorok fontosnak tartották hangsúlyozni, hogy Mózes, az Úrtól küldött hiteles vezető után ismét az Úr által elhívott vezető álljon a nép élén, aki Mózes tekintélyével és az Úr hatalmával cselekszik.

A Gyöngyösi Gimnázium a ferencesek idején

1776. november -1898: 122 év!

Alapító levél: „Főtisztelendő és becsületes Bíró Uraim az egész várossal és környékével együtt. Kívánok Istentől kelmeteknek hazánk békessége után minden üdvösséges áldást Istentől és egészséget. A Kelmetek kegyes kívánságát gyakorta forgatván szemem előtt és magam indulatjából is viseltetvén szerzetünk főfeladata szerint azon, a kelmetek földjén föltermett ifjaknak Isten szerint való nevelésére és tanítására, egy tudós mestert rendeltem kelmetek kezeibe, a mi magunk szerzetéből, ki Páter Magdaleniczel együtt Gyöngyösön ez idén elkezdje az iskolában a tanítást. Datum Viennae okt. 2-án. (1634-ben) Kelmeteknek fejenkint Krisztusban szolgája,Forró György”

1773. július 21-én pápai bulla eltörli a jezsuita rendet, melyet szeptember 21-én hirdet ki Mária Terézia. Teljes feloszlatásukra 1773. okt. 2 és november 11 között került sor. Potsuch János SJ átlépett egyházmegyei szolgálatba és 1773-1899 között volt továbbra is igazgató. (1814. augusztus 7-én VII. Piusz pápa állította vissza a jezsuita rendet.)

Elhallgatott szolgálat: a jászberényi szerzetesnővérek története

Újabb, értékes kiadvány jelent meg dr. Suba Györgyné tollából: ezúttal a szeretetszolgálat jászberényi történetét ismerhetjük meg, egészen az első hatvan évig visszatekintve. Erre azért volt szükség, mert az utolsó évtized eseményeit Buschmann Éva A jászberényi Szent Klára Idősek Otthona című összefoglaló munkája már feldolgozta. A kötet ennek ellenére is hiánypótló, hiszen ilyen részletekbe menő, nagy terjedelmű áttekintés még nem született a témáról; korábban csupán rövidebb összefoglalók láttak napvilágot.

További • ÉLD ÁT Isten szeretetének mélységét,
• LÁSD MEG: a bűn valóság,
• SZABADULJ FEL minden félelmedtől,
• BÍZD RÁ magad Istenre egészen,
• TELJ MEG Isten örömével
• OSZD MEG másokkal életedet.

Az Új élet Krisztusban kurzus Istenről és a te életedről szól, amit az ő gondviselő szeretetével eltervezett számodra. Itt megtudod és szíved mélyéig átélheted: kicsoda Isten és ki is vagy te valójában!

Ezt támogatva a kegyhelyet működtető ferences szerzetesek lelkigyakorlatokat szerveznek, amelyek segítségével egyénileg és csoportosan egy-egy problémára, élethelyzetre kínálnak megoldást.

2025.12.12-14
 Adventi lelkigyakorlat Palkó Julián atyával

2025.12.23-27
Karácsony a Szűzanyánál

2025.12.27-29
” Majd a két ünnep között” 

A Szent Maximilán Kolbe Régió tagjai választó káptalant tartottak 2025. november 15-én a Gyöngyösi Ferences Plébánián. A beszámolók elfogadása után történt meg a szavazás. A választás eredménye a következő lett a 2025-2028-as esztendőkre.

Miniszter: Hammer Péterné, Katalin, (Gyöngyös)

helyettese: Jancsó György (Gyöngyös)

képzési felelős: Benke Sándorné (Miskolc)

titkár: Takács János (Miskolc)

gazdasági felelős: Lantos Tiborné (Jászberény)

Az összejövetelt szentmisével folytattuk, melynek főcelebránsa Lukovics Milán a világi rend oszrágos asszisztense volt, vele együtt miséztek az egyes közösségek asszisztensei is.

Te vagy, Uram, az én reménységem (Zsolt 71,5)

1. „Te vagy, Uram, az én reménységem” (Zsolt 71,5). Ezek a szavak egy súlyos
   megpróbáltatásoktól terhelt szívből törnek elő: „Sok kemény terhet raktál rám” – mondja
   a zsoltáros (20. vers). Mindezek ellenére lelke nyitott és bizalommal teli, mert hite szilárd,
   felismeri Isten támogatását, és megvallja: „Valóban te vagy sziklám és váram” (3. vers).
   Ebből fakad rendíthetetlen bizalma abban, hogy az Istenbe vetett remény nem csal meg:
   „Uram, hozzád menekülök, ne hagyj soha szégyent érnem!” (1. vers).
   Az élet megpróbáltatásai közepette a reményt az Isten szeretetéről szerzett erős és bátorító
   bizonyosság élteti. Isten szeretete a Szentlélek által áradt ki a szívünkbe. Ezért a remény
   nem csal meg (vö. Róm 5,5), és Szent Pál ezért írhatja Timóteusnak: „azért fáradunk és
   küzdünk, mert remélünk az élő Istenben” (1Tim 4,10). Az élő Isten ugyanis „a reménység
   Istene” (Róm 15,13), aki Krisztusban – az ő halála és feltámadása által – „a mi
   reménységünkké” lett (vö. 1Tim 1,1). Nem feledhetjük, hogy ebben a reményben
   részesültünk az üdvösségben, s ezért gyökeret kell vernünk és meg kell maradnunk ebben
   a reményben.