Jézus szemei előtt ott állnak a szegények tömegei, a kicsinyek, akiket nem tartanak sokra, sőt kirekesztenek, mert tehernek tekintik őket. Az evangéliumok többször is rámutatnak Jézus irántuk érzett együttérzésére, és rámutatnak, hogy gyakran ő maga siet feléjük. Milyen nagyszerű tanítás ez számunkra is! Hogyan is ne gondolnánk korunk megszámlálhatatlan tömegeire, akiket magukra hagytak és kiszorítottak a társadalom peremére! Gyermekek, fiatalok, felnőttek és idősek tömegei.

Ők azok, akik részvétre indítják Jézust és akikhez a most olvasott evangélium szavait intézi. „Jöjjetek hozzám” – hívja őket Jézus.

Látja a sokaságot, ahogy nehéz életkörülményeik keménységét nyögik, amelybe a mindenkori hatalom által rájuk rótt terhek kényszerítették őket. Az evangélium itt azokat a terheket említi, amelyeket a farizeusok róttak rájuk, megfeledkezve minden szeretetről és irgalomról.

E „kicsinyek” vállára úgy nehezedtek ezek az előírások, mint egy kemény és görcsös iga, ahhoz hasonló, mint amit a földműves tett az igásállatok nyakába. Az üdvösség és az élet szolgálatára hivatott törvény (Ez 20,13) elviselhetetlen teherré vált az aprólékos előírásoknak köszönhetően, amelyeket valójában senki nem tartott be, még maguk a törvénytudók sem. Jézus részvétre indul a sokaság láttán, ezért magához hívja őket és vigasztalást ígér nekik. Annak vigasztalása ez, aki azért jött, hogy szolgáljon, segítsen, szeressen, üdvözítsen, és nem azért, hogy önmagára gondoljon és saját hasznát hajszolja. A farizeusok igájával szemben Jézus a sajátját kínálja, amely édes és könnyű. Könnyű hordoznunk. Nem azért, mintha nem kívánna semmit: éppen ellenkezőleg! Jézus magasztos ideált hirdet, evangéliuma radikalitást követel döntéseinkben és teljes önátadást. Ez az iga mégis könnyű, mert valóban közel áll az emberhez, ahogy ő maga is közel áll az emberekhez, a kicsinyekhez és az elesettekhez. A szeretet evangéliuma sokat kíván, de édes teher, amely megment minket. Jézus önmagát állítja elénk példaként: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű”. Jézus igája maga Jézus és az ő evangéliuma. Nem külső terhet rak a vállunkra. Az iga a szeretet evangéliuma, amelyet Jézus a szívünkbe ad. János, a szeretett tanítvány, egyenesen azt írja első levelében: „parancsai nem nehezek” (5,3). Jézus szeretete az, ami megment és megtart minket.

Paglia, Vincenzo: Isten Szava minden napra