„Jézus azonban szigorúan ráparancsolt a meggyógyult leprásra és elküldte, ezt mondva neki: Vigyázz, ne szólj róla egy szót sem senkinek, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld fel tisztulásodért a Mózes rendelte áldozatot, bizonyságul nekik.” (Mk 1,43–44)

Mit is akart tehát közölni Jézus tiltásával? Körülbelül ezt: barátom, most egy szeletet, egy vonatkozást fölfedeztél belőlem a gyógyító csoda miatt. De a hited még nem teljes, még nem kiforrott –, még nem ismersz teljesen. Majd akkor tudod meg, hogy ki vagyok, ha önkéntesen magamra veszem az ember minden betegségét, minden rútságát (Iz 53,4). Majd ha megváltói áldozatomat ártatlanul bemutatom az Atyának. Majd a kereszten. S ha akkor is Messiásnak tartasz, s teljesen követni akarsz, tehát életedet te is feláldozod a többiekért: akkor majd megérted, hogy azért engedtelek közel magamhoz, azért léptem közösségre veled sebeid megérintésével, hogy kiszabaduljál az elszigeteltségből. Hogy bennem élve te menj felebarátaidhoz egészen közel. Hogy „azt keresd, ami másoknak van javára, hogy üdvözüljenek” (1Kor 10,31).