Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése
Két kifejezés adja a mai evangéliumi szakasz (Lk 10,25–37) megértésének első kulcsát.
Az elsőt rögtön a szakasz elején találjuk, amikor Lukács evangélista azt mondja, hogy fölállt egy törvénytudó, hogy próbára tegye Jézust.
Ez ugyanaz az ige, amelyet Lukács a 4. fejezetben használ, ahol Jézust a pusztában megkísértette az ördög (Lk 4,2). Erőteljes kifejezés, amely azt mondja számunkra, hogy a törvénytudó szavaiban és szavai mögött kísértés rejtőzik, vagyis egy hamis istenkép felkínálása rejlik.
A másik kifejezést a 29. versben találjuk, amikor a törvénytudó Jézus szavai után – melyeket a törvénytudó azon kérdésére mondott, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy elnyerje az örök életet – „igazolni” akarta magát, ezért föltett egy másik kérdést arra vonatkozóan, hogy ki a felebarát („De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézust: »De ki az én felebarátom?«”).
A törvénytudó tehát előbb megkísérti Jézust, azután pedig igazolja önmagát. De mi is az, ami itt kockán forog: milyen kísértésről van szó, és mivel szemben kell igazolnia önmagát?
Ennek a mesternek a kérdései mögött a vallásos ember nagy kísértése rejlik, az, hogy bezárja Istent saját emberi logikájának keretei közé, hogy birtokba vegye őt, hogy a maga képére formálja Istent: egy letisztított, kiszámítható, távoli Isten, aki nem lép be az életbe, aki nem él a történelemben. Azt kockáztatja ezzel, hogy Istenből olyan ideológiát gyárt, amivel végül csak saját önzését igazolja.
A mi szereplőnk végül is azért fordul Jézushoz, mert szeretné meghatározni, hogy mi a szeretet és kit kell szeretnie, miközben azt reméli, hogy hogy ez az esetleírás kijelöli azokat a határokat, amelyek között túl sok kiszámíthatatlan esemény nélkül mozoghat, amelyek közül nem köteles kilépni, megspórolva ezzel a halál és az újjászületés erőfeszítését. Olyan választ keres, ami megadja számára azt biztonságot, hogy igaza van, vagyis „igazként, igazoltként” távozik.
Jézus nem veszi fel a törvénytudó gondolkodásmódját és nem ad választ. Az első kérdésnél („Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” – 25. vers) arra ösztönzi a másikat, hogy maga válaszolja meg a kérdést, önmagához utalja, hogy maga keresse a választ abban a Törvényben, amelynek mestere. A második kérdésre („Ki az én felebarátom?” – 29. vers) elbeszél egy példázatot, ami nem válasz, és ami egy további kérdéssel fejeződik be. Jézus nem engedi becsapni magát és nem engedi, hogy becsapjuk magunkat.
Ez az a kontextus, amelyben megszületik „az irgalmas szamaritánus” példázata (Lk 10,30–35).
Az útonállók keze közé került szerencsétlent három különböző személy látja (Lk 10,31.32.33). A pap és a levita látják őt. A szövegben két elöljárószó szerepel (anti és para), melyek egy „körülötte mozgást” jeleznek és megmagyarázzák, hogy a pap és a levita tisztes távolból kerülik, megkerülik őt, más szavakkal kikerülik őt és folytatják útjukat.
Csak a szamaritánus tetteinél időzünk el, aki az előző két személytől eltérően nem csak látja, de együtt is érez vele (Lk 10,33): mielőtt fizikailag átmenne az úton, már helyet készít önmagában ennek az embernek, és nem azonos vallási hovatartozásuk nevében, sem nem valamiféle politikai egyetértés okán, hanem mert ugyanahhoz az emberiséghez tartoznak, ugyanabban a rászorultságot jelentő törékenységben osztoznak.
Az együttérzés készteti őt arra, hogy megtegye azt a lépést, amire a „hit” nem bírta rá a másik két személyt.
A szamaritánusban megvan a képesség és a szabadság arra, hogy átlépje a határt, hogy kilépjen azoknak a határoknak a ridegségéből, amelyek megakadályoznák, hogy az eltérő világok kapcsolatba kerüljenek egymással.
Emberi szent gesztusok liturgiáját valósítja meg, melyek úgy hajolnak az ember fölé, ahogyan a templomban Isten előtt hajolnánk meg. Megteszi a maga áldozati felajánlását az olajjal és a borral: azt használja, amije van, azután pedig nem hagyja ott őt. Nem dönt úgy, hogy már eleget tett, hanem elmegy a végsőkig. Ha befogadja, rábízza másra, bevonva őt is az együttérzés történetébe. Majd elővesz két dénárt, személyesen fizet és garantálja, hogy visszatér.
E példabeszéd után Jézus visszadobja a felebarátra vonatkozó kérdést a törvénytudónak, de fordít rajta egyet („Mit gondolsz, e három közül melyik lett a felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” – 36. vers): ott, ahol a törvénytudó meg akarta húzni a határokat és el akarta dönteni, hogy ki az, aki belül van és ki az, aki kívül, kit kell szeretnünk és kit nem, Jézus meghív, hogy az ellenkezőjét tegyük, töröljük el a határokat, mi váljunk felebarátjává válogatás nélkül mindenkinek, aki az utunkba kerül.
Csak akkor fedezzük fel Isten igazi arcát, ha megszüntetjük ezeket a határokat, megszabadulva a kísértéstől, hogy olyan Istenre gondoljunk, aki távol tartja magát az embertől, megszabadulva a kísértéstől, hogy lehet Őt szeretni és szolgálni anélkül, hogy a testvérnek szolgálnánk, aki mellénk vetődik.
+ Pierbattista
Fordította: dr. Sz.Gy.
Last Updated: 2022-07-09 by Plébános
Mátraverebély-Szentkút Nemzeti Kegyhely – Júliusi hírlevél
Kedves Testvérek!
Július 16-án mentősök zarándokolnak Szentkútra. Akik a mentődolgozói hivatást választották és hitük megerősítése érdekében szeretnének részt venni a gyalogos zarándoklaton, közben elmélkedni és válaszokat kapni kérdéseikre, azoknak a szécsényi templom mellett 5.45-kor lesz a találkozó. Onnan indul a búcsú, amelyhez Nógrádmegyerben és Lucfalván is lehet csatlakozni. A 18.00 órás szentmisét követően Dr. Csókay András idegsebész tanúságtevő előadása következik.
Másnap, vasárnap 11.00 órakor a Kármelhelyi Boldogasszony búcsún Berta Tibor tábori püspök celebrálja a szentmisét.
Barsi Balázs atya július 16-19 között lelkigyakorlatot tart a kegyhelyen, papok számára. A lelkigyakorlat bentlakásos. Jelentkezés az info@szentkut.hu e-mail címen vagy a 32/418-029-es telefonszámon lehetséges a még fennmaradó néhány helyre.
Bővebb információ: https://szentkut.hu/
https://www.facebook.com/szentkutnemzetikegyhely
Posted: 2022-07-09 by Plébános
Évközi 15. vasárnap (C év)
Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése
Két kifejezés adja a mai evangéliumi szakasz (Lk 10,25–37) megértésének első kulcsát.
Az elsőt rögtön a szakasz elején találjuk, amikor Lukács evangélista azt mondja, hogy fölállt egy törvénytudó, hogy próbára tegye Jézust.
Ez ugyanaz az ige, amelyet Lukács a 4. fejezetben használ, ahol Jézust a pusztában megkísértette az ördög (Lk 4,2). Erőteljes kifejezés, amely azt mondja számunkra, hogy a törvénytudó szavaiban és szavai mögött kísértés rejtőzik, vagyis egy hamis istenkép felkínálása rejlik.
A másik kifejezést a 29. versben találjuk, amikor a törvénytudó Jézus szavai után – melyeket a törvénytudó azon kérdésére mondott, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy elnyerje az örök életet – „igazolni” akarta magát, ezért föltett egy másik kérdést arra vonatkozóan, hogy ki a felebarát („De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézust: »De ki az én felebarátom?«”).
A törvénytudó tehát előbb megkísérti Jézust, azután pedig igazolja önmagát. De mi is az, ami itt kockán forog: milyen kísértésről van szó, és mivel szemben kell igazolnia önmagát?
Ennek a mesternek a kérdései mögött a vallásos ember nagy kísértése rejlik, az, hogy bezárja Istent saját emberi logikájának keretei közé, hogy birtokba vegye őt, hogy a maga képére formálja Istent: egy letisztított, kiszámítható, távoli Isten, aki nem lép be az életbe, aki nem él a történelemben. Azt kockáztatja ezzel, hogy Istenből olyan ideológiát gyárt, amivel végül csak saját önzését igazolja.
A mi szereplőnk végül is azért fordul Jézushoz, mert szeretné meghatározni, hogy mi a szeretet és kit kell szeretnie, miközben azt reméli, hogy hogy ez az esetleírás kijelöli azokat a határokat, amelyek között túl sok kiszámíthatatlan esemény nélkül mozoghat, amelyek közül nem köteles kilépni, megspórolva ezzel a halál és az újjászületés erőfeszítését. Olyan választ keres, ami megadja számára azt biztonságot, hogy igaza van, vagyis „igazként, igazoltként” távozik.
Jézus nem veszi fel a törvénytudó gondolkodásmódját és nem ad választ. Az első kérdésnél („Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” – 25. vers) arra ösztönzi a másikat, hogy maga válaszolja meg a kérdést, önmagához utalja, hogy maga keresse a választ abban a Törvényben, amelynek mestere. A második kérdésre („Ki az én felebarátom?” – 29. vers) elbeszél egy példázatot, ami nem válasz, és ami egy további kérdéssel fejeződik be. Jézus nem engedi becsapni magát és nem engedi, hogy becsapjuk magunkat.
Ez az a kontextus, amelyben megszületik „az irgalmas szamaritánus” példázata (Lk 10,30–35).
Az útonállók keze közé került szerencsétlent három különböző személy látja (Lk 10,31.32.33). A pap és a levita látják őt. A szövegben két elöljárószó szerepel (anti és para), melyek egy „körülötte mozgást” jeleznek és megmagyarázzák, hogy a pap és a levita tisztes távolból kerülik, megkerülik őt, más szavakkal kikerülik őt és folytatják útjukat.
Csak a szamaritánus tetteinél időzünk el, aki az előző két személytől eltérően nem csak látja, de együtt is érez vele (Lk 10,33): mielőtt fizikailag átmenne az úton, már helyet készít önmagában ennek az embernek, és nem azonos vallási hovatartozásuk nevében, sem nem valamiféle politikai egyetértés okán, hanem mert ugyanahhoz az emberiséghez tartoznak, ugyanabban a rászorultságot jelentő törékenységben osztoznak.
Az együttérzés készteti őt arra, hogy megtegye azt a lépést, amire a „hit” nem bírta rá a másik két személyt.
A szamaritánusban megvan a képesség és a szabadság arra, hogy átlépje a határt, hogy kilépjen azoknak a határoknak a ridegségéből, amelyek megakadályoznák, hogy az eltérő világok kapcsolatba kerüljenek egymással.
Emberi szent gesztusok liturgiáját valósítja meg, melyek úgy hajolnak az ember fölé, ahogyan a templomban Isten előtt hajolnánk meg. Megteszi a maga áldozati felajánlását az olajjal és a borral: azt használja, amije van, azután pedig nem hagyja ott őt. Nem dönt úgy, hogy már eleget tett, hanem elmegy a végsőkig. Ha befogadja, rábízza másra, bevonva őt is az együttérzés történetébe. Majd elővesz két dénárt, személyesen fizet és garantálja, hogy visszatér.
E példabeszéd után Jézus visszadobja a felebarátra vonatkozó kérdést a törvénytudónak, de fordít rajta egyet („Mit gondolsz, e három közül melyik lett a felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” – 36. vers): ott, ahol a törvénytudó meg akarta húzni a határokat és el akarta dönteni, hogy ki az, aki belül van és ki az, aki kívül, kit kell szeretnünk és kit nem, Jézus meghív, hogy az ellenkezőjét tegyük, töröljük el a határokat, mi váljunk felebarátjává válogatás nélkül mindenkinek, aki az utunkba kerül.
Csak akkor fedezzük fel Isten igazi arcát, ha megszüntetjük ezeket a határokat, megszabadulva a kísértéstől, hogy olyan Istenre gondoljunk, aki távol tartja magát az embertől, megszabadulva a kísértéstől, hogy lehet Őt szeretni és szolgálni anélkül, hogy a testvérnek szolgálnánk, aki mellénk vetődik.
+ Pierbattista
Fordította: dr. Sz.Gy.
Last Updated: 2022-07-12 by Plébános
Nem indítunk autóbuszt Orbán Márk temetésére
Sajnos csak 20 ember jelentkezett az autóbuszra, ezért 7200 Ft-ba került volna.
Az autóbuszt lemondtuk!
Posted: 2022-07-05 by Plébános
AJÁNLÓ! Új képek: Hittantábor Mátraházán
Last Updated: 2022-07-04 by Plébános
Márk atya temetése 2022. július 14-én 10 órakor Esztergomban lesz
„A vidám szív derűssé teszi az arcot is,
a szív bánata megöl minden életkedvet.” (Péld 15,13)
Emberszerető Istenünk irgalmába vetett bizalommal adjuk hírül, hogy
Orbán Imre P. Márk OFM
ferences szerzetes pap, életének 80. évében, 2022. július 1-jén elhunyt.
Márk atya Szombathelyen született 1943. február 6-án. A pasaréti ferences templom környezetében élte vidám ministráns és hittanos éveit. A Bólyai János Textiltechnikumban érettségizett 1961-ben, majd a következő évben jelentkezett a rendbe. 1962. augusztus végén Esztergomban kezdte meg a noviciátust, ami után fogadalmas szerzetesként ugyanitt folytatta teológiai tanulmányait. 1966-ban tett örökfogadalmat, majd ugyanebben az évben katonai szolgálatra vonultatták be Nagyatádra, amit az 1968-as csehszlovákiai események miatt fokozottan feszült légkörben töltött le. Leszerelése után 1968-ban Pasarétre került, teológiai tanulmányainak befejezése után 1969. június 15-én pappá szentelték Esztergomban. Ettől az évtől kezdve a szentendrei Ferences Gimnáziumban tanított. 1974-ben Pasarétről a budai rendházba költözött. 1981 és 1989 között az esztergomi gimnáziumban lett technika, rajz és műszakirajz tanár, valamint prefektus, emellett a balatonakarattyai üdülő gondnoki feladatait is ellátta. A rendek újra indulásakor a siralmas állapotban visszakapott szécsényi kolostor helyreállításával bízták meg, melyet 1994-ig nagy lelkesedéssel irányított. Következő állomáshelyén, Mátraverebély–Szentkúton a lelkipásztori feladatok mellett a Ferences Világi Rend országos asszisztensi szolgálatát is ellátta, melyet 18 éven keresztül 2012-ig hűségesen végzett. 2006-ban, a magyarországi provinciák egyesítésének évében, a szombathelyi rendház gvardiánja és plébánosa lett. 2012-ben Esztergomba helyezték templomigazgatónak, emellett a világi rend régiós asszisztenseként is működött. 2014-től Gyöngyösön, 2020-tól ismét Esztergomban végzett lelkipásztori szolgálatot, amíg egészségi állapota ezt lehetővé tette.
Mindig derűsen és alázatosan volt jelen, az életet nem túlbonyolítva az egyszerű megoldásokat részesítette előnyben, de a lényeget mindig hűségesen megőrizte és adta tovább rendi és világi testvéreinek, diákjainak és a rábízottaknak.
Utolsó hónapjait az esztergomi Ferences Szociális Otthonban töltötte. Itt látogatta meg pár héttel ezelőtt definitor generálisunk, aki megkérdezte tőle, mit fog mondani a Jóistennek, amikor majd előtte áll. Márk atya jellemző, vidám válasza ennyi volt: „Na végre!”
Márk atya üdvösségéért 2022. július 14-én 10 órakor, az esztergomi ferences templomban szentmisét mutatunk be, majd ezt követően kerül sor a temetésre a rendház kriptájában.
Adj, Uram, örök nyugodalmat neki!
Posted: 2022-07-04 by Plébános
Berhidai Piusz tartományfőnök előadása a ferences szinodális útról
Berhidai Piusz OFM, a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány tartományfőnökének előadása, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán 2022. március 19-én rendezett, A szerzetesek hangja – egy szinodális egyházért című konferencián.
https://szentistvantv.hu/szent-beszedek-eloadasok/mint-zarandokok-es-jovevenyek-ferences-ut-es-szinodalitas?fbclid=IwAR2j51ZGubcvM-EiwGxLF-Q6L8e3EYwcgppmMMjSlE9Rs_8gslYzoWJcMQs
Last Updated: 2022-07-04 by Plébános
Zatykó László OFM: A derű ereje (Orbán Márk halálára)
A DERŰ EREJE
Orbán Imre, Márk atya július elsején 79 éves korában meghalt. Fohászkodok, köszönetet mondok Márk Atyáért. Imádságomba emlékek kúsznak be: a találkozásaink, meg a róla szóló történetek. Ezekből derű árad, többségük olyan hahotára fakaszt, hogy a könnyem is kicsordul. S mostantól, hogy Márk meghalt, ezek mind még sírni valóbban gyönyörűek.
Márk atyával először pasaréti ministránsként, hittanosként találkoztam. Az első, amire rácsodálkoztam, hogy van itt egy gyerek, akinek az arca fáradhatatlanul, szünet nélkül a legszélesebb mosolyra áll rá. Ezt hogy csinálja? El sem tudtam képzelni, hogy ezt a derűt valami is képes lenne megzavarni. Őrzök egy fényképet, amelyen egy gimnazista fiú fürdőnadrágban, fülig érő mosollyal az arcán, ül a vasúti sínen, a távolba néz, teljes lelki nyugalommal, mintha a mozdonyt várná, és biztos abban, hogy itt nem lesz baj, nem lesz szerencsétlenség. A mosolya maga lefékezi majd a felé száguldó mozdonyt, a masinisztának ehhez alig kell besegítenie. A fényképen amúgy az Orbán Imi látható, tizenévesen, de a fénykép mondandója ma is érvényes: „Mit féltek kicsinyhitűek?” (Mt 8,26). Ezt Márk atya egész életével üzente.
Egyáltalán, tud-e olyan szerencsétlenség történni, melynek következtében Orbán Imi, Márk atya arcáról lefagy a mosoly? A pasaréti fiatalok, fiúk és lányok táborba mennek. Mindjárt az elején szerencsétlenség történik. Orbán Imi vadonatúj barna nadrágja nem él túl egy sziklamászást, és mint a Jeruzsálemi templom kárpitja, kettéreped. Totál kár, így nem lehet továbbmenni. Mindenki szörnyülködik, sajnálkozik, egyetlen egy embert kivéve, a nadrág tulajdonosát: ő fetreng a röhögéstől. Majd, mint a leendő politechnika tanárhoz illik, praktikus kérdéseket intéz a társasághoz: tű, cérna, kinél? Vannak jelentkezők. A nadrág lekerül. Erre már a mi Imink nemcsak szólóban hahotázik, mindenki vele, teljes a kórus. Miért is sírnának, ahol tű van, és cérna van, ott remény is van. De a komédia fokozódik. Kiderül, hogy cérnából csak hófehér van a sötétbarna nadrághoz. Erre már a fák is hasadoznak a kacajtól. Nevethetnek, de a lényeg mégis csak az, hogy a művelet sikerül, a függöny bevarrva, a belátás kizárva. Pihenésre persze még nincs lehetőség. Az esztétikumra is kell adni. A fehér cérna ugyanis úgy virít a barna nadrágon, mint őzikék hátsója az őszi erdőben. Van megoldás: a testvériség apraja, nagyja sarat gyűjt, hoz, tapaszt, hogy megszüntesse a varrás virító fehérségét. Az eredményről nem kell írnom… A vinnyogó, zokogó nevetés a csúcson, többeknek már vizes borogatásra van szüksége, de végül mindenki túléli.
Orbán Imi úgy belopja a pasaréti ferences templom hittanosainak, a nagy-bandának, a Dózi-társaságnak a szívébe magát, hogy hamarosan e banda „csúcsvezetősége”, a géniuszok tanácsa, géniusz jelöltté avatja. A naggyá válásnak, a csúcsra jutásnak, a géniuszavatásnak az gördít akadályt, hogy Imi kisebb testvér, ferences lesz, a Márk nevet kapja, megkezdi a novíciátot. Orbán Márk testvér ragyog az örömtől, miközben a szép lányok bizony sírnak. Dalolhatja nekik akárki: „szép lányok ne sírjatok”, bizony ők csak rínak. Mi lesz velünk? Hol találunk olyan fiút, aki egyszerre kedves is, udvarias is, csupa szolgálatkészség, a tábori konyha mesterszakácsa és a lényeg: a házibulik királya. Azokat is táncra hívja, akiket amúgy senki, és úgy ropja, ahogy senki. Aztán lassan a lányok is megvigasztalódnak, már csak az egyik szemük sír, a másik már nevet, mert látják Márk örömét, s hogy mennyi ember örömére van, a Vigasztalónak eljegyzetten mennyi vigasztalhatatlant képes megvigasztalni.
A múlt nyáron majdnem én is vigasztalhatatlan lettem, ugyanis 95 éves korában meghalt a lelki vezetőm, a gyóntatom, a mindig derűs, csupa szív Holló István atya. Így is lehet elárvulni. Ebben a félárva állapotomban futok össze az esztergomi rendház folyosóján Márk atyával. Első kérdése, hogy miben segíthet. Azonnal rávágom: légy szíves gyóntass meg. Amint kimondtam, már nyitja az ajtót, emeli is áldásra a kezét, s aztán a feloldozásra: a legnagyobb vigasztalásomra.
Feltámadt Jézus, irgalmas Jézus, légy a Márk Atya határtalan öröme, vigasztalása!
Last Updated: 2022-07-02 by Plébános
Életének 79. évében elhunyt P. Orbán Márk ferences szerzetes
1943. február 6-án született Szombathelyen
1963. augusztus 30-án tett egyszerűfogadalmat
1963 Esztergom, főiskolai hallgató
1966 Nagyatád, Katonai szolgálat
1966. augusztus 30-án tett örökfogadalmat
1968 Budapest-Pasarét, főiskolai hallgató
1969. június 15-én szentelték pappá
1969 Buda, tanár Szentendrén
1981 Esztergom, tanár, prefektus
1989 Szécsény, házfőnök
1994 Mátraverebély-Szentkút, lelkipásztor, az FVR provinciai asszisztense
2006 Szombathely, gvárdián, plébános, az FVR országos asszisztense
2012 Esztergom, templomigazgató
2014 Gyöngyös, káplán
2020. Esztergom
2022. július 1-én délben, rendtátrsaitól körülvéve elhunyt Esztergomban
Posted: 2022-07-02 by Plébános
Szűz Mária látogatása Erzsébetnél – Sarlós Boldogasszony ünnepe
Magyarországon régi szokás szerint július 2-án ünnepeljük Szűz Mária látogatását Erzsébetnél. Mivel ezekben a napokban kezdődnek az aratási munkák, és a katolikus magyarság minden munkáját a Szűzanya oltalma alatt végezte, ezért Sarlós Boldogasszonynak nevezték el az ünnepet.
Mária Gábriel főangyaltól tudta meg, az angyali üdvözletkor, hogy idős rokona, Erzsébet áldott állapotban van. Azonnal útra kelt, hogy a nehéz napokban Erzsébet segítségére lehessen, aki Keresztelő Szent Jánost hordta a szíve alatt.
E mai ünnep tartalma az a három hónap, amit Mária Erzsébet és Zakariás házában töltött, egészen Keresztelő Szent János születéséig. Szoros értelemben Mária és Erzsébet, illetve a két magzat, Jézus és Keresztelő János találkozását és János megszentelődését ünnepeljük. Mária és Erzsébet találkozásakor Erzsébet betelt Szentlélekkel, méhében megmozdult („repesett”) a magzat.
Mária pedig elénekelte csodálatos hálaénekét, a Magnificatot.
„Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben,
mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát.
Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék,
mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas, és Szent az ő Neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik.
Hatalmas dolgokat művelt karja erejével,
szétszórta a gondolataikban kevélykedőket.
Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt.
Éhezőket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el gazdagokat.
Felkarolta szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról,
amint megmondta atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre.”
(Lk 1,46–55)
Sarlós Boldogasszony aránylag kései Mária-ünnep. A ferencesek kezdték ünnepelni és terjeszteni a 13. század folyamán július 2-án, a Keresztelő Szent János születésének nyolcadát követő napon. Az egész Egyházra VI. Urbán pápa terjesztette ki, majd IX. Bonifác 1389-ben vigíliával és nyolcaddal egészítette ki. IX. Pius az ünnepet május 31-re helyezte, a világegyház ma is ezen a napon üli meg.
Magyarországon a 15. századtól vált Sarlós Boldogasszony tiszteltté, majd a barokk időkben teljesedett ki.
Sarlós Boldogasszony áldott állapotában a várandós édesanyák oltalma. Hazánk északi vidékein az ünnepen fölvirágoztak egy széket, és a ház elé állították, hogy ha arra járna a „nehézkes Mária”, legyen hol megpihennie.
Az ünnep jellegzetes magyar neve – Sarlós Boldogasszony – nem függ össze az eredeti egyházi elnevezéssel – Szűz Mária látogatása Erzsébetnél – hanem az aratás kezdetére utal. Sarlós Boldogasszony napján az aratók misét hallgattak, mialatt szerszámaikat a templom falához támasztották. A pap megáldotta az aratókat és szerszámaikat. Ezután tiszta ünnepi ruhában vágtak a búzatáblában egy rendet, majd hazatértek ünnepelni, és másnap fogtak hozzá igazán a nagy munkához.
Az aratás a parasztember életében és munkájában a legnagyobb események egyike volt, amelyre még a gépesített munkatechnika korszakában is bizonyos áhítattal és komolysággal készült. Az élet, vagyis a mindennapi kenyér Isten ajándéka. A Miatyánkban is ezért könyörögnek a hívek.
Mindenható örök Isten, a te sugallatodra indult útnak a Boldogságos Szűz Mária, hogy szent Fiadat méhében hordozva Erzsébetet meglátogassa. Add, hogy a Szentlélek indításait hűségesen kövessük, és Máriával együtt mindig magasztaljunk téged. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.
Forrás
Magyar katolikus lexikon
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium II.
Magyar Kurír
(bh)
Last Updated: 2022-07-02 by Plébános
Krisztus inge – #73 Emberemlékezet podcast.
Podcast ajánló III.
Isten szolgálja Kriszten Rafael ferences szerzetes, vértanú
A 73. adásban Horváth Szilárd vendége Soós Viktor Attila és Kálmán Peregrin ofm. A témája pedig részben a hatvani rendház eseményei a Rákosi diktarúra elején, Lukács Pelbárt ferences szerzetesről-vértanúról is hallhatunk. A legfontosabb téma azonban Kriszten Rafael ferences szerzetes-vértanú. Eperjes Károly színművész-rendező a Magyar Passió c. filmet Kriszten Raffaelről mintázta részben. (Nem teljes egészében, mivel a filmben emléket kíván állítani az összes magyar meghurcolt, vagy meggyilkolt egyházi személynek.)
P. Kriszten Rafael (1899– 1952) budai házfőnök korában mentette az üldözötteket. Később hatvani házfőnökként igyekezett az embereket csillapítani, akik a budapesti ÁVÓ-soktól akarták védeni a ferenceseket.
https://anchor.fm/emberemlkezet-podcast/episodes/Krisztus-inge—73-Emberemlkezet-podcast-e1h5u3g
(Az MTVA Podcast sorozatot indított a Kossuth Rádió égisze alatt, melynek műsorvezetője Horváth Szilárd újságíró, szerkesztő. Emberemlékezet Podcast. A műsor névjegye szerint: „Amit elhallgattak, meghamisítottak, amit kitöröltek. Horváth Szilárd beszélget a XX. századi magyar történelemről, tabuk nélkül. Itt az idő, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba!”)
Legutóbbi bejegyzések
Kapcsolataink
Ferencesek
Szerzetesek
Egri Főegyházmegye
Gyöngyösi Ferences Könyvtár
A plébánia régi honlapja