Az obszerváns ferencesek gyöngyösi konventje a XV. század elején keletkezhetett. Alapító oklevél nem maradt fent. Mind a templom, mind pedig a kolostor építtetése Szécsényi Farkas Tamásnak és utódainak tulajdonítható. A barátok gyöngyösi megjelenése és a kolostor építése között fél évszázad is eltelhetett, innen van az alapítás idejének bizonytalansága.
A korai rendház történeti eseményeiről csak szórványos levéltári adatokkal rendelkezünk. Az 1465-ös szerémújlaki káptalani határozatban említik először a gyöngyösi konventet, mint az esztergomi custodia részét. Az első okleveles említés a gyöngyösi rendházról 1475-ös keltezésű. Mind a korai rendházról, mind pedig a XVIII. századi építkezések történetéről a legtöbbet a Historia Domus-ban olvashatunk, Nagy András egykori gvárdián tollából, aki 1769-ben rögzítette nem csupán a korabeli építkezés eseményeit, de a korábbi rendházat is hitelesen mutatta be e kolostori krónikában. A Historia Domus jelenleg a gyögyösi kolostor tulajdonában van.
Az eredeti alaprajzi elhelyezéshez képest a végleges épület elhelyezése keveset változott a 18. században, jóllehet az épület többi szárnya is emeletes lett, több belső helyiséggel gyarapítva. A kolostor észak felől csatlakozott a templomhoz, négyzetes zárt udvarral, és tágas külső gazdasági udvarral. Az eredeti épület részben földszintes, részben emeletes volt. Az emeleti rész a templom szentélyéből L alakban húzódott, magába foglalva a teljes keleti szárnyon kívül az északi szárny egyik felét is. Az északi szárny nyugat felé húzódó része földszintes volt. Ebben helyezkedett el a kolostor refektóriuma és konyhája, a vendégszobák és a betegszoba mögött, míg az emeleti részen, valamint a keleti szárnyban a teológusok, a rendtagok és a novíciusok cellái voltak.
A rendház a török uralom alatt is fennállt, mivel a rendtagoknak oltalomlevelekkel sikerült biztosítaniuk nem csupán fennmaradásukat, de viszonylag szabadabb tevékenységüket is a nehéz időkben. A gyöngyösiek rendhez való ragaszkodását jelzi, hogy kolostorukat II. József rendeletére sem engedték megszüntetni, inkább kijárták, hogy a rendház plébániát kapjon, amely lehetővé tette, hogy a rend ezt az időszakot is bántatlanul átvészelje.
Rendházuk összegyűjtötte és megmentette az utókor számára a Salvatorianus Provincia értékes műveltségi anyagát, sajátos művelődéstörténeti értékű könyvgyűjteményét, amely jelenleg is látogatható és kutatható.
A török kiűzése után a városi élet fejlődésével a rendház igényei is megnőttek, a rendi tevékenység kinőtte kolostorát. 1701-ben kezdődött a nagy építkezés, amely a 30-as évek közepéig tartott, s a kolostori épületegyüttes ekkor kapja meg mai végleges alakját. A keleti szárny újjáépítésével kezdődött az építkezés, alul 8, az emeleten 16 cellát alakítottak ki, s a sekrestye fölött megépítették az oratóriumot, valamint egy kis szobát. Az államosítás után az oratórium kollégiumi klubterem, később a műemlékkönyvtár tanácskozó terme, a kis szoba pedig kézikönyvtár lett, jelenleg az Autista Segítő Központ helyiségeit képezik.
1704-ben újabb építkezés kezdődött Roszaj Vencel építőmester és Rasinoczki Ferenc ácsmester vezetésével, amelyet a Rákóczi-szabadságharc, majd a pestisjárvány szakított félbe. Az északi szárny építése 1711-ben kezdődik, az eredeti refektóriumot, a konyhát és éléstárat bővítik, a szárnyra emeletet építenek, ahol cellák kapnak helyet. A kőműves mesterek és a kőfaragók, feltehetően laikus fráterek, nevei nem maradtak fenn. Az ő hozzáértő munkájukat dícsérik a folyosók kőlapjai, valamint a bejáratok szép ajtókeretei. A refektórium barokk intarziás ajtaja, – jelenleg a kolostori múzeum bejáratánál látható kiállítva – , Oszler Liborius laikus fráter műve lehet, aki a szécsényi és a nagyváradi kolostornak is dolgozott.
1720-tól a nyugati szárny építése kezdődött. Korábban e helyen részben faépítmény, részben deszkakerítés lehetett. Az 1727-ig tartó építkezés során emeletes szárnyat képeztek ki, s ezzel az épületegyüttes zárt belső udvart kapott. Az emeleten cellák kaptak helyet, a földszinten plébániai helyiségek találhatók. Az államosítás után az emeleten egy ideig középiskolai kollégium, majd a városi könyvtár kapott helyet, jelenleg klauzúra. A földszinti rész továbbra is az Alsóvárosi Ferences Plébánia helyiségeit foglalja magába.
A legrövidebb időt a déli szárny építkezései igényelték. E szárny korábban is megvolt, a templom oldalához szorosan hozzáépítve, gyóntatófolyosót és fülkéket foglalva magába. 1729-30-ban fejeződött be e szárny kiépítése, jóllehet az itt található főbejárati ajtó fölé az 1727-es dátumot rögzítették, mint a teljes építkezés befejezésének évét.
A kolostor építészeti sajátossága, hogy az elhúzódó, meg-megszakadó építkezések ellenére az alaprajzi elrendezés és a homlokzati kiképzés egységes képet mutat. Ez a ferences kolostorok régi építészeti hagyományainak, valamint a laikus fráter építésvezetőknek tulajdonítható. A mesterek közül a Historia Domus is aránylag keveset örökített meg. Bizonytalan utalás történik Oszler Liboriusra, később Majer Ferenc festő, Rumi Miklós vasműves, Boshardt Timoteus és Kamliger Egyed könyvkötők, valamint Fenczl Ferenc üveges tevékenységéről kapunk tájékoztatást. Mesteri munkáikban ma is gyönyörködhetünk Ismeretlenek ugyanakkor a stukkátorok, a kőfaragók és festők. Az udvar külső kőkerítésfala Hell János kőművesmester munkája, amelyből kevés látható jelenleg. Mindössze az északi kerítés egy része maradt épen, a jelenlegi Vak Bottyán János Ipari Szakközépiskola udvarán, az un. pestises kápolnával együtt, a Városvédő Egyesület jóvoltából. A kerítés többi része, gazdasági épületekkel együtt, áldozatul esett a városrendezési tevékenységeknek, mivel az eredeti külső udvar legnagyobb részén különböző létesítmények épültek, a kolostor államosítása után: sétáló park, Gyöngyszöv Áruház, ipari szakközépiskola.
A jelenlegi kolostori építmény jellegzetes zárt belső udvarú, négyszögletes, egyemeletes épülettömb. Három épületszárny szabadon áll, a negyedik a templomhoz csatlakozik. A kolduló rend szegénységi fogadalmához alkalmazkodó egyszerű, barokkos stílusú építmény, mind külsejében, mind pedig belső berendezésében. Az épület homlokzatain sima falmezőben kőkeretes ablakok sorakoznak egyszerű barokk párkánnyal, rizalit- és párkánytagolás nélkül. Az épületegyüttes jelenleg négy bejárattal rendelkezik A templom homlokzatához derékszögben csatlakozó déli homlokzaton nyílik a főbejárat, faragott díszes kőkerettel, rajta az MDCCXXVII évszám olvasható. Csupán néhány ikerablak bontja meg az egyszerű sima ablakok rendjét. Változó tengelyszámúak az egyes homlokzatok. A nyugati szárny homlokzata 16 tengelyes, egymás mellett két bejárati ajtóval. Egyszerű, de ízléses neobarokk keretezésűek az ablakok, a szárny észak felé eső szélén a földszinten egy pincelejárat található. A földszinti ablakokat díszes apácarács fedi. Az északi homlokzat 17 tengelyes, egyszerű kőkeretes, dísztelen nyílásokkal, a földszinten apácarácsos ablakokkal. Hasonló a keleti homlokzat kiképzése is. E két homlokzat jelenleg az Autista Segítő Központnak biztosít helyiségeket. A déli szárny a templomhoz csatlakozik, földszintjén a gyóntatófolyosó található, a fülkékkel szemben falfestmények bibliai idézeteket illusztrálnak. A szárny emeleti részén foglal helyet a ferences emlékkönyvtár és múzeum, amelynek hatalmas helyisége korábban zsolozsma-terem volt.
Mindhárom szárny alaprajza megegyezik. A földszinteken udvari folyosós, az emeleteken középfolyosós elrendezés található. A folyosók dongaboltozatosak, összeérő fiókkal, a kis szobákat fiókos donga fedi. Az északi szárnyban található a refektórium, azaz ebédlő, amelynek eredeti faragott tölgyfa burkolata erősen megrongálódott. A terem keleti végén díszes faburkolatba foglalva található egy alapos restaurálást igénylő olajfestmény: az Utolsó vacsora. A boltíves mennyezeten márvány stukkókeretes grisaille-okban ferences tárgyú barokk festmények erősen megkopott állapotban láthatók. A tönkrement, nehezen restaurálható állapot nem véletlen: az államosítás után a helyiségben közélelmezési vállalat és konyha működött. Az évenkénti lemeszelések, és az ételgőzök megviselték a képeket. Fehér festékkel bevonva, de aránylag ép állapotban maradt meg az eredeti faburkolat a szentély feletti oratoriumban is, díszes korintoszi oszlopfőkben végződő csavart elválasztó oszlopokkal tagolva. Az épületegyüttes egyik különös dísze ez az oratórium a dongaboltozatú, stukkós-levéldíszes mennyezetével. E kis teremből néhány lépcsőfokos lejárat vezet balra a nagy könyvtárteremhez, az emlékkönyvtár fő helyiségéhez. Kettős hevederrel három szakaszra osztott, fiókos kosáríves dongaboltozatos mennyezetű terem. Ez az útvonal jelenleg lezárt szakasz, mivel a keleti szárnyban az említett egészségügyi intézmény kapott elhelyezést.
Bár a műemlékvédelem sokat tett azért, hogy az épületben elhelyezett intézmények minél kevesebb kárt okozzanak, a rendszerváltás után nagyarányú felújítási munkálatokra volt szükség ahhoz, hogy a városba visszatelepülő, újjászerveződő ferences rend egykori tulajdonát sajátos igényeinek megfelelően vehesse birtokba, illetve az Autista Segítő Központ a műemléki jelleg megőrzése mellett is egy korszerű létesítményt vehessen használatba, a rend jóvoltából. Az épület korszerűsítése jelenleg is tart.
A gyöngyösi ferences kolostor története
A gyöngyösi ferences kolostor
Az obszerváns ferencesek gyöngyösi konventje a XV. század elején keletkezhetett. Alapító oklevél nem maradt fent. Mind a templom, mind pedig a kolostor építtetése Szécsényi Farkas Tamásnak és utódainak tulajdonítható. A barátok gyöngyösi megjelenése és a kolostor építése között fél évszázad is eltelhetett, innen van az alapítás idejének bizonytalansága.
A korai rendház történeti eseményeiről csak szórványos levéltári adatokkal rendelkezünk. Az 1465-ös szerémújlaki káptalani határozatban említik először a gyöngyösi konventet, mint az esztergomi custodia részét. Az első okleveles említés a gyöngyösi rendházról 1475-ös keltezésű. Mind a korai rendházról, mind pedig a XVIII. századi építkezések történetéről a legtöbbet a Historia Domus-ban olvashatunk, Nagy András egykori gvárdián tollából, aki 1769-ben rögzítette nem csupán a korabeli építkezés eseményeit, de a korábbi rendházat is hitelesen mutatta be e kolostori krónikában. A Historia Domus jelenleg a gyögyösi kolostor tulajdonában van.
Az eredeti alaprajzi elhelyezéshez képest a végleges épület elhelyezése keveset változott a 18. században, jóllehet az épület többi szárnya is emeletes lett, több belső helyiséggel gyarapítva. A kolostor észak felől csatlakozott a templomhoz, négyzetes zárt udvarral, és tágas külső gazdasági udvarral. Az eredeti épület részben földszintes, részben emeletes volt. Az emeleti rész a templom szentélyéből L alakban húzódott, magába foglalva a teljes keleti szárnyon kívül az északi szárny egyik felét is. Az északi szárny nyugat felé húzódó része földszintes volt. Ebben helyezkedett el a kolostor refektóriuma és konyhája, a vendégszobák és a betegszoba mögött, míg az emeleti részen, valamint a keleti szárnyban a teológusok, a rendtagok és a novíciusok cellái voltak.
A rendház a török uralom alatt is fennállt, mivel a rendtagoknak oltalomlevelekkel sikerült biztosítaniuk nem csupán fennmaradásukat, de viszonylag szabadabb tevékenységüket is a nehéz időkben. A gyöngyösiek rendhez való ragaszkodását jelzi, hogy kolostorukat II. József rendeletére sem engedték megszüntetni, inkább kijárták, hogy a rendház plébániát kapjon, amely lehetővé tette, hogy a rend ezt az időszakot is bántatlanul átvészelje.
Rendházuk összegyűjtötte és megmentette az utókor számára a Salvatorianus Provincia értékes műveltségi anyagát, sajátos művelődéstörténeti értékű könyvgyűjteményét, amely jelenleg is látogatható és kutatható.
A török kiűzése után a városi élet fejlődésével a rendház igényei is megnőttek, a rendi tevékenység kinőtte kolostorát. 1701-ben kezdődött a nagy építkezés, amely a 30-as évek közepéig tartott, s a kolostori épületegyüttes ekkor kapja meg mai végleges alakját. A keleti szárny újjáépítésével kezdődött az építkezés, alul 8, az emeleten 16 cellát alakítottak ki, s a sekrestye fölött megépítették az oratóriumot, valamint egy kis szobát. Az államosítás után az oratórium kollégiumi klubterem, később a műemlékkönyvtár tanácskozó terme, a kis szoba pedig kézikönyvtár lett, jelenleg az Autista Segítő Központ helyiségeit képezik.
1704-ben újabb építkezés kezdődött Roszaj Vencel építőmester és Rasinoczki Ferenc ácsmester vezetésével, amelyet a Rákóczi-szabadságharc, majd a pestisjárvány szakított félbe. Az északi szárny építése 1711-ben kezdődik, az eredeti refektóriumot, a konyhát és éléstárat bővítik, a szárnyra emeletet építenek, ahol cellák kapnak helyet. A kőműves mesterek és a kőfaragók, feltehetően laikus fráterek, nevei nem maradtak fenn. Az ő hozzáértő munkájukat dícsérik a folyosók kőlapjai, valamint a bejáratok szép ajtókeretei. A refektórium barokk intarziás ajtaja, – jelenleg a kolostori múzeum bejáratánál látható kiállítva – , Oszler Liborius laikus fráter műve lehet, aki a szécsényi és a nagyváradi kolostornak is dolgozott.
1720-tól a nyugati szárny építése kezdődött. Korábban e helyen részben faépítmény, részben deszkakerítés lehetett. Az 1727-ig tartó építkezés során emeletes szárnyat képeztek ki, s ezzel az épületegyüttes zárt belső udvart kapott. Az emeleten cellák kaptak helyet, a földszinten plébániai helyiségek találhatók. Az államosítás után az emeleten egy ideig középiskolai kollégium, majd a városi könyvtár kapott helyet, jelenleg klauzúra. A földszinti rész továbbra is az Alsóvárosi Ferences Plébánia helyiségeit foglalja magába.
A legrövidebb időt a déli szárny építkezései igényelték. E szárny korábban is megvolt, a templom oldalához szorosan hozzáépítve, gyóntatófolyosót és fülkéket foglalva magába. 1729-30-ban fejeződött be e szárny kiépítése, jóllehet az itt található főbejárati ajtó fölé az 1727-es dátumot rögzítették, mint a teljes építkezés befejezésének évét.
A kolostor építészeti sajátossága, hogy az elhúzódó, meg-megszakadó építkezések ellenére az alaprajzi elrendezés és a homlokzati kiképzés egységes képet mutat. Ez a ferences kolostorok régi építészeti hagyományainak, valamint a laikus fráter építésvezetőknek tulajdonítható. A mesterek közül a Historia Domus is aránylag keveset örökített meg. Bizonytalan utalás történik Oszler Liboriusra, később Majer Ferenc festő, Rumi Miklós vasműves, Boshardt Timoteus és Kamliger Egyed könyvkötők, valamint Fenczl Ferenc üveges tevékenységéről kapunk tájékoztatást. Mesteri munkáikban ma is gyönyörködhetünk Ismeretlenek ugyanakkor a stukkátorok, a kőfaragók és festők. Az udvar külső kőkerítésfala Hell János kőművesmester munkája, amelyből kevés látható jelenleg. Mindössze az északi kerítés egy része maradt épen, a jelenlegi Vak Bottyán János Ipari Szakközépiskola udvarán, az un. pestises kápolnával együtt, a Városvédő Egyesület jóvoltából. A kerítés többi része, gazdasági épületekkel együtt, áldozatul esett a városrendezési tevékenységeknek, mivel az eredeti külső udvar legnagyobb részén különböző létesítmények épültek, a kolostor államosítása után: sétáló park, Gyöngyszöv Áruház, ipari szakközépiskola.
A jelenlegi kolostori építmény jellegzetes zárt belső udvarú, négyszögletes, egyemeletes épülettömb. Három épületszárny szabadon áll, a negyedik a templomhoz csatlakozik. A kolduló rend szegénységi fogadalmához alkalmazkodó egyszerű, barokkos stílusú építmény, mind külsejében, mind pedig belső berendezésében. Az épület homlokzatain sima falmezőben kőkeretes ablakok sorakoznak egyszerű barokk párkánnyal, rizalit- és párkánytagolás nélkül. Az épületegyüttes jelenleg négy bejárattal rendelkezik A templom homlokzatához derékszögben csatlakozó déli homlokzaton nyílik a főbejárat, faragott díszes kőkerettel, rajta az MDCCXXVII évszám olvasható. Csupán néhány ikerablak bontja meg az egyszerű sima ablakok rendjét. Változó tengelyszámúak az egyes homlokzatok. A nyugati szárny homlokzata 16 tengelyes, egymás mellett két bejárati ajtóval. Egyszerű, de ízléses neobarokk keretezésűek az ablakok, a szárny észak felé eső szélén a földszinten egy pincelejárat található. A földszinti ablakokat díszes apácarács fedi. Az északi homlokzat 17 tengelyes, egyszerű kőkeretes, dísztelen nyílásokkal, a földszinten apácarácsos ablakokkal. Hasonló a keleti homlokzat kiképzése is. E két homlokzat jelenleg az Autista Segítő Központnak biztosít helyiségeket. A déli szárny a templomhoz csatlakozik, földszintjén a gyóntatófolyosó található, a fülkékkel szemben falfestmények bibliai idézeteket illusztrálnak. A szárny emeleti részén foglal helyet a ferences emlékkönyvtár és múzeum, amelynek hatalmas helyisége korábban zsolozsma-terem volt.
Mindhárom szárny alaprajza megegyezik. A földszinteken udvari folyosós, az emeleteken középfolyosós elrendezés található. A folyosók dongaboltozatosak, összeérő fiókkal, a kis szobákat fiókos donga fedi. Az északi szárnyban található a refektórium, azaz ebédlő, amelynek eredeti faragott tölgyfa burkolata erősen megrongálódott. A terem keleti végén díszes faburkolatba foglalva található egy alapos restaurálást igénylő olajfestmény: az Utolsó vacsora. A boltíves mennyezeten márvány stukkókeretes grisaille-okban ferences tárgyú barokk festmények erősen megkopott állapotban láthatók. A tönkrement, nehezen restaurálható állapot nem véletlen: az államosítás után a helyiségben közélelmezési vállalat és konyha működött. Az évenkénti lemeszelések, és az ételgőzök megviselték a képeket. Fehér festékkel bevonva, de aránylag ép állapotban maradt meg az eredeti faburkolat a szentély feletti oratoriumban is, díszes korintoszi oszlopfőkben végződő csavart elválasztó oszlopokkal tagolva. Az épületegyüttes egyik különös dísze ez az oratórium a dongaboltozatú, stukkós-levéldíszes mennyezetével. E kis teremből néhány lépcsőfokos lejárat vezet balra a nagy könyvtárteremhez, az emlékkönyvtár fő helyiségéhez. Kettős hevederrel három szakaszra osztott, fiókos kosáríves dongaboltozatos mennyezetű terem. Ez az útvonal jelenleg lezárt szakasz, mivel a keleti szárnyban az említett egészségügyi intézmény kapott elhelyezést.
Bár a műemlékvédelem sokat tett azért, hogy az épületben elhelyezett intézmények minél kevesebb kárt okozzanak, a rendszerváltás után nagyarányú felújítási munkálatokra volt szükség ahhoz, hogy a városba visszatelepülő, újjászerveződő ferences rend egykori tulajdonát sajátos igényeinek megfelelően vehesse birtokba, illetve az Autista Segítő Központ a műemléki jelleg megőrzése mellett is egy korszerű létesítményt vehessen használatba, a rend jóvoltából. Az épület korszerűsítése jelenleg is tart.
Legutóbbi bejegyzések
Kapcsolataink
Ferencesek
Szerzetesek
Egri Főegyházmegye
Gyöngyösi Ferences Könyvtár
A plébánia régi honlapja