A gyöngyösi ferencesek templomnak egyik kriptája őrzi a Rákóczi-szabadságharc legendás tábornokának, Vak Bottyán János generálisnak földi maradványait.
Bottyán János elszegényedett protestáns nemesi családból származott, születésének pontos idejét nem ismerjük. 1640-45 között született, a vág-sellyei jezsuiták nevelték, hatásukra áttért a katolikus hitre, amiért az apja kitagadta. Tanulmányait félbehagyva katonai pályára lépett, élethivatásul választva a török megszállók elleni küzdelmet. A vág-sellyei végvárban hadnagyi rangot szerez. Ez a vidék az Esztergom és Érsekújvár közötti török hódoltsági határterület, amelyen a végvári katonák feladata volt a török további terjeszkedésének megakadályozása. Bátorságáról, vitézi tetteiről már ekkor elhíresült. A végvári portyázások után Esztergom 1683-as visszafoglalásában vett részt, ekkor főhadnagyi rangban a várőrség lovassági parancsnoka lett. 1686-ban a török kézen levő Buda visszafoglalásában tanúsított vitézi tetteiért I. Lipót megerősíti nemességében, címerrel és esztergomi kúriával ajándékozza meg. Nemesi címere: pajzs alapon egy vár kapuja előtt lovas vitéz látható, a pajzsot növényi levéldíszek fonják körbe, a pajzs fölött egy kardot tartó páncélos vitéz karja, a kard hegyén egy török katona levágott feje. Későbbi festmények Bottyán Jánost legfőbb hadi jelvényével, a “Bottyán fejszéjének” nevezett ezüst baltával ábrázolták. Buda felszabadítása után Lotharingiai Károly herceg parancsnoksága alatt harcol tovább a török megszállók végleges kiűzéséért, alezredesi (viceóbesteri) rangban. Belgrád visszaszerzéséért vívott harcokban hadi tettei elismeréseként vitézségi nagy aranyéremmel tüntetik ki. Később Badeni Lajos őrgróf seregében harcol tovább a török ellen, ezredesi rangban. Az egyik csatában megsebesül, elveszti bal szemét, ettől kezdve katonái Vak Bottyánnak nevezik. Katonái rajongva szerették a rájuk figyelő gondoskodásért, igazságosságáért és bátorságáért. 1696-98 között Kecskemét Cegléd Nagykőrös vidék katonai parancsnoka lesz, 1697-től pedig Savoyai Jenő parancsnoksága alatt harcol tovább, hadi tetteivel kivívta parancsnoka elismerését.
Ezután rövid időre visszavonul esztergomi birtokára, mivel elkedvetleníti és kiábrándítja a császári sereg magyarországi garázdálkodása, a hadvezetés légköre.
A spanyol örökösödési háború idején (1701-1711) a Rajna-vidéki hadszíntéren harcol, beosztása nem ismeretes, csupán egy homályos hadbírósági ügyéről tudnak a krónikák. Valószínűleg ekkor kezdődik szembenállása a császári hadvezetéssel és a királyi udvarral.
A Rákóczi-szabadságharc kezdete új fordulatot hoz életében és katonai pályájában. A kuruc hadsereg szűkölködött tapasztalt katonai vezetőkben, ezeket II. Rákóczi Ferenc fejedelem a császári hadseregből igyekezett átcsábítani, miután tapasztalta, hogy XIV. Lajos francia király, a Habsburgok akkori ellenfele, részéről nem sok támogatásban részesülhet. Így fordult figyelme Vak Bottyán János felé, akit 1703. december 20-án tábornokká nevez ki. Erről értesülve a császáriak letartóztatják Vak Bottyánt esztergomi otthonában, de nyergesújfalui börtönéből jobbágyai kiszabadítják. 1704. októberében hűségesküt tesz a fejedelemnek Vihnyéden. Hamarosan harcban elfoglalja Érsekújvárt a császáriaktól, a vár és vidék főkapitánya lesz. A fejedelem őt és gróf Esterházy Dánielt bízta meg Dunántúl felszabadításával, a császári haderők visszaszorításával. Bár 1704. végén a nagyszombati csata a kuruc seregek vereségével végződött, Vak Bottyán betört Morvaországba, ahonnan nagy zsákmánnyal tért vissza.
1705. májusában Ordas és Paks között hidat veret a Dunán, hogy elfoglalhassa Dunaföldvárt. Terve nem sikerül, mert Esterházy Dániel nem képes megvédeni a hídfőállást a császári seregektől. Ennek ellenére 1705. novemberétől jelentős hadi sikereket ér el Dunántúlon, elfoglalt egy sor erősséget, majd Szentgotthárdnál legyőzi Heister tábornok seregét, s rövid idő múlva, Sopron bevétele után már az osztrák területeket fenyegeti. 1706. szeptemberében visszahódítja Esztergomot a császáriaktól, ettől kezdve seregeinek fő feladata a Nyugat-Felvidék biztosítása lesz. A fejedelem 1706-ban kinevezi Dunántúl kormányzójává és megbízza a dunántúli védelem megszervezésével, Rabutin és Heister tábornokok seregeivel szemben. A feladatot kitűnő taktikai érzékkel oldja meg. Az országrészt oly módon sikerül megtartani az ellenséges túlerővel szemben, hogy seregével a felvidéki bányavárosok ellen fordul, ezzel kényszeríti Heister tábornokot Dunántúl elhagyására. Így a területet a kuruc csapatok számára tehermentesíti. Rákóczi morvaországi hadjárata idején három lovasezreddel biztosította a fősereget. A Vág vidéki harcokban eredményesen hadakozik Stahrendberg tábornok seregeivel szemben, a tábornokot egy portya során foglyul ejti és Rákóczi főhadiszállására kísérteti. Selmecnél személyes bátorsága segíti győzelemre seregét az osztrák túlerővel szemben.
Az 1708. augusztus 3-iki trencséni kuruc vereség már a felkelés gyászos végét előlegezi. A kuruc sereg egyre apad, a vezérek elbizonytalanodnak és keresik a békés megegyezés lehetőségeit a császári uidvarral. Egyre több vezér hagyja cserben a szabadságharcot és pártol át a császári seregekhez. Vak Bottyán mindvégig kitart a fejedelem mellett, hiába próbálja a császári udvar magas jutalom ellenében Rákóczi elárulására bírni. A kuruc sereg által ellenőrzött terület is egyre kisebbre zsugorodik, végül a Felvidék és annak alföldi előtere – többek között Heves megye – marad a kurucok fennhatósága alatt.
Az agg hadvezért tarnaörsi táborában éri a halál 1709. szeptember 26-án este 8 órakor. Ekkor hatalmas pestis járvány dühöngött országszerte, innen ered az a legenda, hogy a tábornok pestisben halt meg. Valójában agyhártyagyulladás volt halála oka. Temetése fényes külsőségek, ágyúdörgés közepette zajlott katonai díszpompával, hadi és gyászlobogók tengerében. Hamvait a ferencesek templomának egyik kriptájában helyezték el. Kriptáját nem jelölték meg, annak titkát a ferences barátok őrizték.
A magyar függetlenségi harcok történetében megnyilvánuló hadművészet legnagyobb alakjai, a magyar katonai eszmény legkiemelkedőbb megtestesítői között helyezkedik el legendás egyénisége.
1907-ben Thaly Kálmán, a kuruc-kor történetének legjelesebb kutatója avatja fel vörös márvány emléktábláját a ferences templom szentélyének déli falán. 1969-ben avatják fel lovas szobrát Gyöngyösön, halálának 260-adik évfordulóján, amely Mihály Árpád szobrászművész alkotása, ma a ferences templom parkjában látható. 1955-ben a gyöngyösi gimnázium, majd 1970-ben az ebből kivált szakközépiskola viseli nevét. Emlékére Tarnaörsön, az egykori kuruc tábor helyén kopjafát emeltek, amelyet évente szeptember 26-án ünnepi megemlékezés keretében megkoszorúznak.
Vak Bottyán János
Vak Bottyán János
A gyöngyösi ferencesek templomnak egyik kriptája őrzi a Rákóczi-szabadságharc legendás tábornokának, Vak Bottyán János generálisnak földi maradványait.
Bottyán János elszegényedett protestáns nemesi családból származott, születésének pontos idejét nem ismerjük. 1640-45 között született, a vág-sellyei jezsuiták nevelték, hatásukra áttért a katolikus hitre, amiért az apja kitagadta. Tanulmányait félbehagyva katonai pályára lépett, élethivatásul választva a török megszállók elleni küzdelmet. A vág-sellyei végvárban hadnagyi rangot szerez. Ez a vidék az Esztergom és Érsekújvár közötti török hódoltsági határterület, amelyen a végvári katonák feladata volt a török további terjeszkedésének megakadályozása. Bátorságáról, vitézi tetteiről már ekkor elhíresült. A végvári portyázások után Esztergom 1683-as visszafoglalásában vett részt, ekkor főhadnagyi rangban a várőrség lovassági parancsnoka lett. 1686-ban a török kézen levő Buda visszafoglalásában tanúsított vitézi tetteiért I. Lipót megerősíti nemességében, címerrel és esztergomi kúriával ajándékozza meg. Nemesi címere: pajzs alapon egy vár kapuja előtt lovas vitéz látható, a pajzsot növényi levéldíszek fonják körbe, a pajzs fölött egy kardot tartó páncélos vitéz karja, a kard hegyén egy török katona levágott feje. Későbbi festmények Bottyán Jánost legfőbb hadi jelvényével, a “Bottyán fejszéjének” nevezett ezüst baltával ábrázolták. Buda felszabadítása után Lotharingiai Károly herceg parancsnoksága alatt harcol tovább a török megszállók végleges kiűzéséért, alezredesi (viceóbesteri) rangban. Belgrád visszaszerzéséért vívott harcokban hadi tettei elismeréseként vitézségi nagy aranyéremmel tüntetik ki. Később Badeni Lajos őrgróf seregében harcol tovább a török ellen, ezredesi rangban. Az egyik csatában megsebesül, elveszti bal szemét, ettől kezdve katonái Vak Bottyánnak nevezik. Katonái rajongva szerették a rájuk figyelő gondoskodásért, igazságosságáért és bátorságáért. 1696-98 között Kecskemét Cegléd Nagykőrös vidék katonai parancsnoka lesz, 1697-től pedig Savoyai Jenő parancsnoksága alatt harcol tovább, hadi tetteivel kivívta parancsnoka elismerését.
Ezután rövid időre visszavonul esztergomi birtokára, mivel elkedvetleníti és kiábrándítja a császári sereg magyarországi garázdálkodása, a hadvezetés légköre.
A spanyol örökösödési háború idején (1701-1711) a Rajna-vidéki hadszíntéren harcol, beosztása nem ismeretes, csupán egy homályos hadbírósági ügyéről tudnak a krónikák. Valószínűleg ekkor kezdődik szembenállása a császári hadvezetéssel és a királyi udvarral.
A Rákóczi-szabadságharc kezdete új fordulatot hoz életében és katonai pályájában. A kuruc hadsereg szűkölködött tapasztalt katonai vezetőkben, ezeket II. Rákóczi Ferenc fejedelem a császári hadseregből igyekezett átcsábítani, miután tapasztalta, hogy XIV. Lajos francia király, a Habsburgok akkori ellenfele, részéről nem sok támogatásban részesülhet. Így fordult figyelme Vak Bottyán János felé, akit 1703. december 20-án tábornokká nevez ki. Erről értesülve a császáriak letartóztatják Vak Bottyánt esztergomi otthonában, de nyergesújfalui börtönéből jobbágyai kiszabadítják. 1704. októberében hűségesküt tesz a fejedelemnek Vihnyéden. Hamarosan harcban elfoglalja Érsekújvárt a császáriaktól, a vár és vidék főkapitánya lesz. A fejedelem őt és gróf Esterházy Dánielt bízta meg Dunántúl felszabadításával, a császári haderők visszaszorításával. Bár 1704. végén a nagyszombati csata a kuruc seregek vereségével végződött, Vak Bottyán betört Morvaországba, ahonnan nagy zsákmánnyal tért vissza.
1705. májusában Ordas és Paks között hidat veret a Dunán, hogy elfoglalhassa Dunaföldvárt. Terve nem sikerül, mert Esterházy Dániel nem képes megvédeni a hídfőállást a császári seregektől. Ennek ellenére 1705. novemberétől jelentős hadi sikereket ér el Dunántúlon, elfoglalt egy sor erősséget, majd Szentgotthárdnál legyőzi Heister tábornok seregét, s rövid idő múlva, Sopron bevétele után már az osztrák területeket fenyegeti. 1706. szeptemberében visszahódítja Esztergomot a császáriaktól, ettől kezdve seregeinek fő feladata a Nyugat-Felvidék biztosítása lesz. A fejedelem 1706-ban kinevezi Dunántúl kormányzójává és megbízza a dunántúli védelem megszervezésével, Rabutin és Heister tábornokok seregeivel szemben. A feladatot kitűnő taktikai érzékkel oldja meg. Az országrészt oly módon sikerül megtartani az ellenséges túlerővel szemben, hogy seregével a felvidéki bányavárosok ellen fordul, ezzel kényszeríti Heister tábornokot Dunántúl elhagyására. Így a területet a kuruc csapatok számára tehermentesíti. Rákóczi morvaországi hadjárata idején három lovasezreddel biztosította a fősereget. A Vág vidéki harcokban eredményesen hadakozik Stahrendberg tábornok seregeivel szemben, a tábornokot egy portya során foglyul ejti és Rákóczi főhadiszállására kísérteti. Selmecnél személyes bátorsága segíti győzelemre seregét az osztrák túlerővel szemben.
Az 1708. augusztus 3-iki trencséni kuruc vereség már a felkelés gyászos végét előlegezi. A kuruc sereg egyre apad, a vezérek elbizonytalanodnak és keresik a békés megegyezés lehetőségeit a császári uidvarral. Egyre több vezér hagyja cserben a szabadságharcot és pártol át a császári seregekhez. Vak Bottyán mindvégig kitart a fejedelem mellett, hiába próbálja a császári udvar magas jutalom ellenében Rákóczi elárulására bírni. A kuruc sereg által ellenőrzött terület is egyre kisebbre zsugorodik, végül a Felvidék és annak alföldi előtere – többek között Heves megye – marad a kurucok fennhatósága alatt.
Az agg hadvezért tarnaörsi táborában éri a halál 1709. szeptember 26-án este 8 órakor. Ekkor hatalmas pestis járvány dühöngött országszerte, innen ered az a legenda, hogy a tábornok pestisben halt meg. Valójában agyhártyagyulladás volt halála oka. Temetése fényes külsőségek, ágyúdörgés közepette zajlott katonai díszpompával, hadi és gyászlobogók tengerében. Hamvait a ferencesek templomának egyik kriptájában helyezték el. Kriptáját nem jelölték meg, annak titkát a ferences barátok őrizték.
A magyar függetlenségi harcok történetében megnyilvánuló hadművészet legnagyobb alakjai, a magyar katonai eszmény legkiemelkedőbb megtestesítői között helyezkedik el legendás egyénisége.
1907-ben Thaly Kálmán, a kuruc-kor történetének legjelesebb kutatója avatja fel vörös márvány emléktábláját a ferences templom szentélyének déli falán. 1969-ben avatják fel lovas szobrát Gyöngyösön, halálának 260-adik évfordulóján, amely Mihály Árpád szobrászművész alkotása, ma a ferences templom parkjában látható. 1955-ben a gyöngyösi gimnázium, majd 1970-ben az ebből kivált szakközépiskola viseli nevét. Emlékére Tarnaörsön, az egykori kuruc tábor helyén kopjafát emeltek, amelyet évente szeptember 26-án ünnepi megemlékezés keretében megkoszorúznak.
Legutóbbi bejegyzések
Kapcsolataink
Ferencesek
Szerzetesek
Egri Főegyházmegye
Gyöngyösi Ferences Könyvtár
A plébánia régi honlapja