Salkaházi Sára testvér írásai nem csupán újságcikkek és novellák: 141 műve átadja mindazt az életbölcsességet, elhivatottságot és emberi érzékenységet, amely a mindennapi küzdelmek, a remény és a szeretet oldaláról világítja meg a társadalom különböző rétegeit. Vértanúságának napja 1944. december 27.

Legújabb cikkem az Új Város Onlin-on:

https://ujvarosonline.hu/lelkiseg/sara-testver-most-is-aktualis

I. A Jézus-ima

Egy kis idő múlva valami történik… a szavak szinkronba kerülnek az imádkozó szívverésével, s azután valójában szünet nélkül imádkozol. A Jézus-imának egy és csak egy célja van: azt, aki mondja, felruházni Krisztus-tudattal. (16.)

Jézus az út az Atyához, bejárat a mennyek országába.

Bartimeus: Uram, Jézus, Isten Fia, könyörülj rajtam. „Senki sem juthat az Atyához, csak általam.” (Jn 14,6)

Kánaáni asszony: Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam. (Mk 10,47)
Tíz leprás: Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk! (Lk 17,13)

III. rész: Salkaházi Sára Advent-Karácsony

Advent – Karácsony

A mű megjelent: A Dolgozó Nő, 1937. 4.sz. 2-3.

I. II. Kar Homályos minden.

III. és IV. Kar Gomoly a köd.

I. és II. Kar Hideg van.

III. és IV. Kar A hó mindent beföd.

III. rész – Pásztorének

1935-ben – a Himnuszok kelet kapujában című verseskötete után – jelenik meg a Pásztorének, amely egyetlen, egy egész kötet terjedelmű vers. Ebben a műben Sinka István túllép a királyi szerepen. Megszólalnak benne a megszépített élmények, s ezzel igazi költővé válik. A versből megismerhetjük életének történetét, fontosabb életeseményeit. Ugyanakkor bepillantást nyerhetünk a pásztorok és a szegényparasztok mindennapjaiba, küzdelmeibe is.

Zatykó László ferences szerzetes, magyar szakos tanár írt egy cikket ezzel a címmel a Országút folyóiratba. Az írásban Szent Ferenccel való kapcsolatát boncolgatja az írónak.

Műveinek nagy ívű mondatai szárnyalnak, magukkal ragadnak, a magasságok mélységeibe röpítenek. Az albatrosz, a vizek nagy madara szárnyal így, „sós örvényeken” suhanva át Baudelaire versében. „De foglyul ejtve”, a fedélzet padlatán „a kéklő lég ura esetlen, bús, beteg / leejti kétfelé fehér szárnyát az árva, s mint két nagy evezőt vonszolja csüggeteg”, és „sántít suta félsszel”.

Baudelaire szerint „A költő is ilyen, e légi princnek párja, / Kinek tréfa a nyíl s a vihar dühe szép, / De itt lenn bús rab ő (…), s megbotlik óriás két szárnyán, hogyha lép” (Tóth Árpád fordítása). Amit Baudelaire a költőről leír, az Krasznahorkai Lászlóra is áll. Ő prózát művelve is költő a javából. Odaírhatná művei fölé ő is, amit a prózaíró Turgenyev odaírt: „költemények prózában”.

Krasznahorkai is „e légi princnek (hercegnek) párja”,

A teljes cikk itt olvasható:

https://orszagut.com/szepirodalom/zatyko-laszlo-essze-krasznahorkai-ferences-szemmel-8852

Fénykép: facebook

II. rész Boldog Salkaházi Sára írói tevékenysége

Urbánusok és népiek?

A két világháború közötti időszak a magyar irodalom egyik legszínesebb és legeredményesebb korszaka volt. Ekkor formálódott két jelentős irányzat: az urbánusoké és a népieké.

A népi írók – más néven parasztírók vagy falukutatók – laza, de jelentős szellemi mozgalmat alkottak a XX. század elején. Bár nézeteik nem mindenben egyeztek, közös volt bennük a téma választása: a parasztság életének, kiszolgáltatottságának és szegénységének bemutatása. A Tanácsköztársaság bukása után különösen fontosnak tartották felhívni a figyelmet azokra a társadalmi rétegekre, amelyek rendkívül nehezen jutottak hozzá a kultúrához, az oktatáshoz, sőt még az alapvető megélhetéshez is, és politikailag is hátrányos helyzetben voltak.

Salkaházi Sára szociális testvér. A fotót az internetről töltöttem le, a Magyar Kuríron jelent meg. Az eredeti lehetséges, hogy a Szociális Testvérek Társaságának tulajdonában van.