Korábban ezt a helyet Pest-hegynek nevezték, mely a szláv nyelvekben kemencét, üreget, barlangot jelent. Valószínű, hogy itt élt egy Iván nevű remete. 1924-ben vetődött fel a sziklatemplom építésének gondolata, amikor egy magyar zarándokcsoport Lourdes-ban járt. Megalakult a Kisegítő Kápolna Egyesület és a Szent Gellérthegyi Sziklatemplom Bizottság. Az ötletgazda Pfeiffer Gyula miniszteri tanácsos volt: a célja a lourdesi kegyhely másának fölépítése volt. Először csak egy oltár kapott helyet a barlangban, s a hívek padjai kint voltak szabad ég alatt.

„1926. május 16. Ma volt itt Pfeiffer Gyula min. tanácsos, hogy a Grotta átvétel érdekében tárgyalást folytasson. Nevezett úriember a Grottaépítő bizottságnak ügyvezető elnöke. Ez a Grotta a Gellérthegy déli oldalán épült, és igen érdekes látványosság. A Nagybizottság világi elnöke József főherceg, egyházi elnöke Zadravecz István tábori püspök. A Grottaemelés célja: egy vallási központot teremteni, hová Csonkamagyarország elviheti szomorú, megtört szívének tenger fájdalmát. A Grotta pátrónusa Magyarok Nagyasszonya. 1926. május 23. Pünkösd vasárnapja van ma. Átvettük a Gellérthegyi Sziklatemplomot. P. Unghváry Antal min. provinciális, délelőtt bendikálta. Miséje közben megáldozott a bizottságnak számos tagja és a fiatal főhercegi pár. Délután 4 órakor a Mária Congregáció országos gyűlésének tagjai és még igen számos budapesti hívő a Grottához zarándokolt. A rendőrség becslése szerint volt ott 25-30000 ember. Az ünnepi beszédet én tartottam.”¹ A szentmisén a lágymányosi ének- és zeneegyesület énekelet Sugár Jenő vezetésével: előadták Huber: Salve Regina Pacis miséjét. Délután folyamán a Mária kongregacionista kongresszus 50.000-es résztvevői csapata Glattfelder Gyula püspök vezetésével a kegyszobor megáldásához zarándokolt.

„A Gellérthegyi Lourdesi Barlang lelkigondozása ügyében f. hó 22-én 1561. sz.a. kelt főpásztori leirat értelmében értesítem Nagyontisztelendőségedet, hogy Őeminenciája hozzájárul a barlangnak az országúti ferencesek által leendő gondozásához.²

A szentmiséket reggel 9 órakor végezték és szentbeszédet is tartottak, 20 órakor pedig litániát imádkoztak. 1927-ben a misét 10 órára tették át, és a miséken kórus is énekelt, a litániát 18 órakor imádkozták. Rendszeresen előfordult, hogy a plébánia valamelyik kórusa, zenekara a kápolna szentmiséjén, istentiszteletein szolgált. Természetesen a ferencesek rendelkezésre álltak a szentgyónás elvégzésére is. A kápolnabizottság szószéket is állított, így alkalma volt a testvéreknek, hogy prédikációkon, buzdító beszédeken keresztül is szóljanak a hívő közösséghez.

„1927. szeptember 5. Sok gyűlésezés után, a félreértések megmaradása mellett kivonulunk a Gellérthegyi kápolnából. A hívek zokogása kíséretében mondtunk utoljára misét a barlangban és csak azzal a biztatással sikerült némiképpen megnyugtatnunk őket, hogy ha a barlangbizottsággal megegyezésre jutunk, akkor visszamegyünk, s folytatjuk a lelkipásztori munkát.”³

„A Szent Ferenc-Rend a kegyeletes hely lelki gondozását a rend tradíciójához méltóan, szeretettel s lelkesedéssel végzete 1927. szeptember 15-ig. Ekkor azonban ultimátumszerű átirattal fordult a Bizottsághoz, hogy a Sziklatemplomot a hozzátartozó részekkel, tehát a jövedelmet hozó kegytárgyárusító házzal együtt végleges érvénnyel adja át a Bizottság a rendnek, mert különben kivonulnak a templomból. … 1927. szeptember hó 2-án az érseki helytartóság jóváhagyásával elfogadta a Szent Ferenc-rend lemondását s administrator kirendelését kérte a templom lelki ellátásához.”⁴

A tartományfőnöki irattárban négy levelet találtam, amelyek a Grottával kapcsolatban íródtak. 1927. augusztus 23-án Unghváry Antal tartományfőnöknek Bende Szaniszló házfőnök-plébánoshoz írott levelét (714 sz. /927), 1927. augusztus 27-én Unghváry Antal tartományfőnöknek dr. Mészáros Lajos az esztergomi káptalani helynök budapesti helytartójának írt levelét, 1927. szeptember 3-án Dr. Mészáros Lajostól a tartományfőnöknek küldött levelét (799 sz./927) és Ughváry 1927. szeptember 22-én Dr. Mészárosnak küldött levelét. Ezekből a következők lettek világosak számomra:

1. A bizottság és a rend között több félreértés adódott az év folyamán.
2. Ezek ügyében több tárgyalást folytattak, melyek nem vezettek eredményre.
3. „..a Szent-Ferenc-rendi atyák az egyházi hatóság helyeslése mellet több mint egy esztendeje a tőlük megszokott odaadással végezték a az elvállalt munkát. … A Kiske helyibizottsága megkért engem, hogy hálás köszönetét tolmácsoljam Nagyontisztelendőséged előtt azért a buzgó tevékenységért, amelyet a Szent Ferenc-rend atyái a szikla templomban mostanáig kifejtettek. Amidőn ezt megteszem kérem Nagyontisztelendőségedet fogadja az esztergomi főegyházmegyei hatóság nevében is elismerésünk és hálánk kifejezését. isten fizesse meg bőséges kegyelmeivel szent Ferenc – rendjének mindazt, amit a gellérthegyi sziklatemplomban Isten dicsőségére, a Nagyasszony tiszteletére és a hívek lelki javára oly nagy buzgalommal és odaadással tettek.”⁵
4. A legfontosabb kérdés, amit Ughváry tartományfőnök igyekezett keresztül vinni, hogy egy méltó zárda épüljön a sziklaptemplomnál. A budai rendházból kijárni igen nehézkesnek bizonyult, reggeli szentmise és az esti litánia megtartása között a testvéreknek a kápolnát őrizni kellett.
5. A sok félreértés után RENDELKEZÉSI JOGOT kért a tartományfőnök a templomra, az előtérre és a feljáróra. A tartományfőnök nem kérte a templom TULAJDONJOGÁT, melyet a kápolnaépítő bizottság a fővárosnak adott. Ebben az időben nagyon sok templomnak a főváros volt a kegyura.
6. A tartományfőnök további kérése volt, hogy a grotta bizottság csak a plébános tudtával hívhasson meg fuggenseket, misézőket, tarthasson ott istentisztelteket. „..a fő feltétel az volt, hogy a bizottság ne avatkozzék bele az istentiszteletbe, se e Rend autonómiájába, és ne arrogáljon magának felülegyeli és ellenőrzési jogot fölöttünk és rendezzen tudtunk nélkül istentiszteleteket, stb.”⁶
7. Szerintem ez a legfontosabb érv az összes között: „… a hely nem nekünk való, el kell hagynunk, talán másokat hívott oda a jó Isten, méltóztassanak másokkal próbát tenni.”⁷
8. Meglepő dolog volt számomra, hogy egyetlen felkérés, forrás sem tekintette a ferenceseket „ideiglenes” megoldásnak, egyetlen levél és Kaizer Nándor a Plébániánkban sem említi meg a páloskat.

A templom bővítése elkészült 1931. május 25-re, amikor is gróf Zichy Gyula kalocsai érsek és Horváth Győző püspökök felszentelték az 1926. májusában csak megáldott templomot. 1934-ben neoromán stílusú kolostort építettek a hegy Duna felőli oldalára. Az építtetők kérték a pálos rendnek Magyarországra való visszatelepedését, s egyben a kápolna ellátását. (II. József sajnálatos módon feloszlatta a rendet, s csak két kolostoruk maradhatott meg, mind a kettő Lengyelországban.) Ezzel megnyugtatóan rendeződött a sziklatemplom sorsa. A budai ház Historia Domusából értesülhetünk, hogy a pálosok letelepedése után is jártak ide az országúti plébánia hívei, sőt a ferencesek is, sőt a plébánosok is zarádokoltak ide híveikkel. Például, amikor meghirdették, hogy a fatimai Szűzanya tiszteletére kilencedet tartanak, akkor is jelen voltak: a Historia Domus bejegyzése 1948. május 13.

Mellékletek

Az Assisi Szent Ferencről elnevezett szerzetesrend Főtisztelendő Tartományi Főnökének.⁸

A Szent Gellért-hegyi Lourdesi Barlang Bizottság örömmel tudatja Főtisztelendő Tartományi Főnök Úrral, hogy a Szent Gellért hegynek a Szent Gellért-fürdővel és a Ferenc József-híddal szemben levő ősrégi barlangját a bizottság a jó Isten segítségével Magyarország Nagyasszonyának kegyhelyévé: sziklatemplommá alakította át azzal a magasztos szent céllal, hogy a jóságos Isten könyörületes kegyelmének erejéből ez a hely legyen a kútforrása Nagy-Magyarország feltámadásának. Ezt a feltámadást Magyarország Nagyasszonyától fogjuk kérni zokogva esdő imáinkban és énekeinkben s agy eleven erővel való újjáéledése és a réginél is melegebb, ragyogóbb, színesebb kultusza.

A Sziklatemplom ennek a magasztos céljának csak állandó papi szolgálat mellett lesz képes megfelelni. Úgy bizottságunknak, mint a katholikus hívők összességének az a a kifejezett óhaja és kívánsága, hogy ezen a helyen a Szentségnek kiszolgáltatása szerzeteseinkre bízassék. Ez az általános egyhangú óhaj abból a biztos tudatból fakadt, hogy a Rend magasan kiváló múltjához méltóan leginkább lesz képes Magyarország Nagyasszonya tiszteletét feléleszteni, a vallásos érzés hevéből fakadó hazaszeretetet nevelni és a Szent Korona testének egyesülését, a Szent Korona erejének újraéledését a hívek lelkében felkelteni.

Épp ezért ennek a papi szolgálatnak az ellátására Magyarország bíboros hercegprímásának, dr. Csernoch János esztergomi érsek úrnak az előzetes hozzájárulása alapján örömmel kérjük fel a Tartományi Főnök úr fennhatósága alatt álló budai szerzetes Rendet.

Abban a biztos reményben, hogy a Rend ezt az általános óhajt örömmel fogja teljesíteni, felkérjük Főtisztelendő Tartományi Főnök Urat, hogy nagybecsű elhatározásáról úgy a Főmagasságú Hercegprímás Urat, mint Bizottságunkat értesíteni szíveskedjék.

Budapest, 1926. évi május hó 19-én.

Pfeiffer Gyula sk, Dr. Viczenik Ferenc és Dr. József Ferenc sk.

Méltóságos és Főtisztelendő Érseki Helynök Úr!⁹

Múltkori megbeszélésünk értelmében bátorkodom ezennel összefoglalni azon feltételeket, amelyek mellett lehetséges a sziklatemplomban megmaradnunk. 

A feltételeket azzal kezdem, hogy mi semmi egyebet nem kívánunk, mint amit nekünk az egyházjog minden templomunkban biztosít. Ha valamely templomot rendünknek átadnak és ezt az átadást az egyházi felsőbbség is helyesli, akkor az a templom átmegy teljesen a rend rendelkezésébe, így hogy ott többé nem az ajándékozó hanem teljesen és mindenben a rend rendelkezik, kivéve néhány esetet, amikor a megyéspüspöknek is van beleszólása a dologba. Ezen kívül semmiféle más faktor sem bír beleszólási joggal a templom vezetésébe. Nincsen ott tehát semmiféle világinak, még magának az alapítónak vagy kegyúrnak sem semminemű intézkedési vagy rendelkezési joga, annál kevésbé van ellenőrzési hatalma. 

A templom felszentelésével sem rendelkezik többé az átadó, hanem a kánonok szerint rendelkezik azokkal maga a templom vezetője és annak elöljárói. Az alapító a templomban semmit nem változtathat meg, mert ehhez csak a templom egyházi vezetőségének van joga. Annál kevésbé teheti meg azt, hogy istentiszteleket rendezzen, vagy azokba bármiképpen beleszóljon. Legfeljebb, ha valami haja van, erre kérheti a templomot vezető lelkészt, aki minden bizonnyal, – ha teljesíthető az óhaj-, készséggel megteszi azt, de követeléssel fellépnie senkinek sem lehet. Ennek a rendelkezési jognak ki kell terjeszkednie minden bizonnyal a sziklatemplomnál a grotta előtti téren is, amely a templomhoz tartozik, mert hiszen a szószék is ott van és a hívek serege nyáron ott foglal helyet. Ugyanez áll a feljáróra is, mert e nélkül a Grotta megközelíthetetlen. Eme helyeken biztosítani kell a rendek a szabad rendelkezést, mert e nélkül lehetetlen ott bármit is kezdeni. 

Mit tehát csak úgy maradhatunk ott a Grottában, ha nekünk biztosítják a kánonok szerint a szabad rendelkezést és abba az egyházi hatóságokon kívül senki bele nem szól. Annál kevésbé engedhetjük meg azt, hogy rendünkön kívül álló faktor határozza meg azt, hogy a rendtagokon kívül ki fungáljon a grottában, vagy a rend tudta és engedélye nélkül hozzon oda idegen fungenseket. 

Ezen feltételeken kívül pedig minden bizonnyal a legjobban kell sürgetnem azt, hogy a grottánál zárda épüljön: és pedig olyan zárda, amely a kánonoknak megfelel, mert enélkül a Szentszék tiltja, hogy ott állandóan megtelepedjünk, még ha mi vállalkoznánk is. Sajnos két-három szobás lakást nem fogadhatunk el zárdának, mert ilyen helyen a szerzetesi fegyelmet fenntartani nem lehet, ezt pedig semmi körülmények között sem szabad feláldoznunk! Nagyon látom a nehézséget egy elfogadható zárda felépítésére, de viszont azt is látom, hogy a barlang-bizottság nem is igen törekedett azt megvalósítani, hanem az összegyűlt pénzt inkább más, bár szép és szent dolgok megvalósítására fordította. A bizottság azt hiszi, hogy előbb nagy propagandát kell csinálni és azután ebből meglesz a zárda: én azonban egész biztos vagyok benne, hogy előbb zárdát kell megépíteni és azután meglesz a propaganda és könnyen ki lehet majd fizetni a zárdát. Zárda nélkül nagy nehézség nekünk a grottát oly messziről adminisztrálni és pláne azt egész nap őrizni. Ez az őrizet nekünk két testvérünket teljesen lefoglalt, akik ezen kívül nem is tudtak mást tenni vagy dolgozni. Minthogy pedig most kevesebb az emberünk, már a következő télre, ha ott maradunk, semmi esetre sem ígérhetjük meg hogy a grottát egész nap őriztetjük, hanem csak a gyóntatást, prédikálást, sz. miséket végezzük és az istentiszteleten kívül a grottát vagy zárva tartjuk, vagy pedig a bizottság gondoskodjék az őriztetéséről. 

Megmaradásunknak tehát az utolsó és legfőbb feltétele, hogy a biztosítsanak bennünket a zárda rövid időn belüli felépítéséről, mert ellenkező esetben maga a kánonjog kötelez bennünket ezen munkatér elhagyására, bármennyire szívesen is munkálkodnánk ott. 

Hiszem, hogy Méltóságod, mint az Egyház törvényeinek hivatalos őre, megérti feltételeinket és azon lesz, hogy azok megvalósuljanak. Bennünket nem vezérel sem az uralkodási vágy, sem a kapzsiság, mert hisz kész vagyunk mindenről lemondani, de azokat meg kell kívánunk. Ha ezen feltétek nem teljesülnek, úgy a hely nem nekünk való, el kell hagynunk, talán másokat hívott oda a jó Isten, méltóztassanak másokkal próbát tenni. Nekünk azonban ezen feltételek egyikéből sem szabad tágítanunk. 

Méltóságod kérelmére addig kitartunk a grotta administrálásával, míg ezen ügy elintéződik, de az iskola megkezdése után, – ha feltételeink nem fogadtatnak el-, feltétlenül el kell a sziklatemplomot hagynunk. 

A Szentlélek Úristen gondviselése, a Boldogságos sz. Szűz oltalmára és Méltóságod bölcs belátására és intézkedésére bízva e szent ügyet, vagyok őszinte nagyrabecsüléssel és hódoló tisztelettel

Méltóságodnak

Gyöngyös, 1927 augusztus 23-án

Krisztusban készséges híve

sz. ferencrendi tartományi főnök.-

Nagyontisztelendő Zárdafőnök Atya!¹⁰

Kedves Szaniszlóm!

Sürgönyét a Grotta jövedelem ügyében megkaptam, majd felhasználom alkalom adtán. – A mint hazajöttem megcsináltam a feliratot Mészáros Helyök úrhoz, a melyben kifejtettem feltételeinket, amelyek alatt készek vagyunk megmaradni a Grotta adminisztrálásában. Ha bármelyik nem teljesülhetne, úgy a Grottát azonnal ott hagyjuk. A Helynök úr kérelmére, mint jeleztem készek vagyunk egész az iskola megkezdéséig helyt állani a Grottában, de akkor ha feltételeink nem teljesülnek, úgy ott fogjuk a Grottát hagyni. Én az igazat megvallva szinte szeretném, ha minket ejtenének és mást tennének oda, had lássák a differenciát az ellátásban, úgyis tudom, hogy visszajönnének hozzánk. – A zárda építésére azért nem adtam pontos terminust, mert úgyis tudom, hogy most mindjárt azt létrehozni teljes lehetetlenség, ha pedig létrehoznánk mégis én volnék legjobban megakadva, hogy kit tegyek oda, mert most jelenleg egy famíliát ott összehozni nem tudnék. Legyen szíves ezen feliratot azonnal átadni a Helynök Úrnak és sürgetni annak elintézését. …

Mindnyájukat szívből ölelve és buzgó imáikat kérve vagyok az Úrban szerető testvére

Gyöngyös, 1927 augusztus 23-án. 

min.provlis.

Ntiszt. Bende Szaniszló zárdafőnök atyának

Budapest

Nagyontisztelendő Tartományfőnök Atya!¹¹

Nagyontisztelendőségednek f.é. augusztus 23-án 974-ik szám alatt, hozzám intézett nagybecsű átiratára, a következőkben van szerencsém válaszolni.

Mind az, amit Nagyontisztelendőséged a szóban forgó átiratában mond, teljesen megegyezik az Anyaszentegyház törvényeivel és éppen ezért teljesen magától értetődik ott, ahol a Szent-Ferencz-rend vagy egy más készen álló kolostor és templomot vesz át, vagy maga a rend épít rendházat és templomot. Ilyen esetekben egészen egyszerű a helyzet és természetese, hogy úgy a kolstor minden tartozékával, valamint a templom minden berendezésével teljesen és kizárólat a Szent-Ferenc-rend kezelésébe megy át és az is magától értetődik, hogy ebben az esetben a templom és a zárda kezelésének ügyeiben a rend elöljáróin és felsőbb egyházi hatóságain kívül senkinek beleszólása nem lehet. 

A Gellérthegyi szikla-templom esetében a helyzet egészen más és sokkal komplikáltabb. Itt ugyanis a jogi állapot a következő: A barlang előtereivel és följáróival együtt a székesfőváros tulajdona. A székesfőváros tanácsa a szoros értelemben vett barlangot a Kisegítő-kápolna-egyesület (Kis Ke) helyi bizottságának istentiszteleti célokra engedte át, ellenben az előtereknek és a följáróknak átengedése mostanáig a tanács részéről nem történt meg, habár a barlangot látogató közönség úgy az előtereket, mind a följárókat tényleg használja. A Kiske helyibizottsága a Szent-Ferenc-rend atyáit kérte fel, hogy a sziklatemplomban az istentisztelet teendőit és a lelkipásztori munkát elvállalják és a Szent-Ferenc-rendi atyák az egyházi hatóság helyeslése mellet több mint egy esztendeje a tőlük megszokott odaadással végezték a az elvállalt munkát. A Kiske helyibizottságára, amely mostanáig is számos bizonyítékát adta életrevalóságának s amely a barlang berendezésében igen dicséretes munkát végzett, a jövőben az a feladat várakozik, hogy megépítse a zárdást és a templomot.

Az adott helyzetben tehát az Szent-Ferenc-rend tagjai és a Kiske helyibizottsága egymás mellett vállalkoztak arra, hogy a szila-templomot felvirágoztassák és a még hiányzó intézményekkel ellássák. Az ilyen együttműködés föltételezi a kölcsönös megértést és egymás jogainak tiszteletben tartását. Ott ahol a közös szent cél egyaránt lelkesíti az egymás mellett működő tényezőket, nem lehet nehéz a végzendő munkába a szükséges harmóniát fönntartani. 

Több mint egy esztendeje, hogy Szent-Ferenc-rendi atyák és Kiske Nagyibizottsága egymás mellett dolgoznak a Magyarok Nagyasszonyának dicsőségére. Mostanáig abban a boldog véleményben éltem, hogy a szikla-templomban működő Szent-Ferenc-rendi atyák és a Kiske helyibizottsága között a legszebb összhang uralkodik. Annál kellemetlenebb volt a meglepetésem, midőn augusztus 16-án Zadravecz István püspök úr és Bende Szaniszló házfőnök atya közölték velem Nagyontisztelendőségednek azt az elhatározását, hogy a Kiske egyes tagjainak túlkapásai miatt szeptember elején a Szent-Ferenc-rendi atyák elhagyni készülnek a szikla templomot. A legmélyebb sajnálattal értesültem erről a szándékról a minthogy a Ferences atyák távozását a szikla templomra nézve szinte pótolhatatlan nagy veszteségnek tartom, megkíséreltem, gy az ellentéteket áthidaljam. Fájdalom ez a kísérletem meghiúsultnak tekinthető. Nagyontisztelendőséged föltételeit közöltem a Kiske helyibizottságával, amely ezeket a föltételeket elfogadhatatlannak tartja. 

Bármily fájdalmasan érint az a körülmény, hogy a Szent-Ferencrendi atyák elhagyják a sziklatemplomot, teljes őszinteséggel ki kell jelentenem, hogy azok a föltételek amelyeket Nagyontisztelendőséged átiratában velem közölni méltóztatott a Gellérthegyi barlangra, legalább annak jelenlegi állapotában szerény véleményem szerint, nem alkalmazhatók. Sem magát a barlangot, amely a székesfőváros tulajdona, annál kevésbé az előtereket és a följárókat a Szent-Ferenc-rendnek átadni nem lehet, erre sem a Kiske helyibizottságának, sem az egyházi hatóságnak felhatalmazása nincs. Hogyha a sziklatemplomnak, valamint előtereinek és feljáróinak a Szent-Ferenc-rend részére a kánonoknak megfelelő átadását akarnók keresztülvinni, meg kellene indítaniuk az erre vonatkozó tárgyalásokat székesfővárossal mint tulajdonossal és én nagyon kétségesnek tartom, sőt éppen azért mert ismerem a székesfőváros vezető köreinek álláspontját, mondhatnám kizártnak tartom, hogy a barlangnak és tartozékainak átengedését a Szent-Ferenc-rend részére a mai viszonyok között kieszközölni lehessen. Ez már magában véve is perdöntő ok. Hozzájárul még ehhez, hogy amennyiben Nagyontisztelendőséged feltételi teljesülnének, az annyit jelentene, hogy a Kiske helyibizottsága megszűnik. ennek a bizottságnak összes jövedelmét a barlangban elhelyezett perselyek, valamint az előtéren fölállított elárusító-bódé szolgáltatják. Miből építse meg a bizottság a zárdát és a templomot, ha a jövőben úgy a barlangban elhelyezett perselyekről, mint az elárusító bódéitól le kellene mondania? 

Mindent összefoglalva szerény véleményem szerint az egyházi törvénykönyvnek kánonai, amelyeket Nagyontisztelendőséged, hozzám intézett átiratában, igen helyesen összefoglalni méltóztatott, a szikla templomra, annak mai kezdetleges állapotában nem alkalmazhatók. Ha majd Isten segítségével felépülhet a zárda és közelében a templom, akkor a helyzet megérik arra, hogy ott az egyház törvényei inden tekintetben érvényesülhessenek. 

A Kiske helyibizottsága megkért engem, hogy hálás köszönetét tolmácsoljam Nagyontisztelendőséged előtt azért a buzgó tevékenységért, amelyet a Szent Ferenc-rend atyái a szikla templomban mostanáig kifejtettek. Amidőn ezt megteszem kérem Nagyontisztelendőségedet fogadja az esztergomi főegyházmegyei hatóság nevében is elismerésünk és hálánk kifejezését. isten fizesse meg bőséges kegyelmeivel szent Ferenc – rendjének mindazt, amit a gellérthegyi sziklatemplomban Isten dicsőségére, a Nagyasszony tiszteletére és a hívek lelki javára oly nagy buzgalommal és odaadással tettek. 

Magamat Nagyontisztelendőséged buzgó imáiba ajánlva vagyok őszinte tisztelettel

Budapest, 1927. szeptember 13. 

Dr. Mészáros János

az esztergomi káptalani helynök budapesti helytartója

Méltóságos és Főtisztelendő Érseki Helynök Úr!¹²

Megkaptam Méltóságodnak a sz. Gellért hegyi Grotta ügyében hozzám küldött nagybecsű válaszát és ezzel a dolog el is volna intézve, nekem többé szavam nem is volna. engedje meg azonban Méltóságod, hogy mégis ezen válaszra néhány szóban ismét választ adja, nem ugyan azért, hogy a már elintézett dolgon valamit változtassak, hanem hogy levelem szavait rektifikálhassam, mert Méltóságod válaszából látom, hogy levelem szavait félreérteni méltóztatott és nekem a Grotta ügyében olyan követelést tetszett tulajdonítani, amilyen messze távol állott tőlem!

Méltóságod azt írja, minthogy én a barlang előterének és feljárójának átadását követeltem, – ami pedig a fővárosé, s így azt átadni lehetetlen, – ez perdöntő ok arra nézve, hogy a mi feltételeinket a bizottság el ne fogadja. Ha jobban el tetszik olvasni levelemet, abban egy szó sincs az átadásról és a tulajdonjog követelésről, hanem csupán csak az van, hogy engedtessék meg nekünk a rendelkezés a barlang előterén és a feljárón. Ez a rendelkezés úgy látszik a barlangbizottságnak nagyon is meg van engedve, mert nagyon is bőségesen rendelkezik ott olyat, ami nem szolgált az istentisztelet előmozdítására. Ha már most mi rendelkeztünk volna, akkor vezetni tudtuk volna az a lajkus bizottságot, hogy mit tegyen és mit ne tegyen, mert ők, – bár telve vannak jóakarattal-, de mégis az egyháziak fölé helyezni őket, veszedelmes dolog, mert in fine finali mégsem tudják, hogy egyházi szempontból mi engedhető meg és mi nem. 

Továbbá tudomásom szerint majdnem az összes budapesti templomnak a főváros a tulajdonosa, mégis a templom bejárójával és a templommal nem a főváros rendelkezik, hanem a templom plébánosa vagy rektora; és főváros sohasem jön oda az istentiszteletbe beleszólni, vagy a plébánost korrigálni, hanem mindent elintéz az illető templom papsága egyházi felügyelet alatt. Miért ne volna a Grottánál lehetséges? Különben is az én feltételeim között ez a feljár és előtér csak a legkisebb volt, a fő feltétel az volt, hogy a bizottság ne avatkozzék bele az istentiszteletbe se e Rend autonómiájába, és ne arrogáljon magának felülegyeli és ellenőrzési jogot fölöttünk és rendezzen tudtunk nélkül istentiszteleteket, stb. 

Ezen feltételeket, mint az egyházjog követelményeit, Méltóságod is helyeselte, sőt feltétlenül megkívánandónak minősítette. A Grotta-bizottság azonban ezeket is elvetette, vagyis más szavakkal továbbra is folytatni akarja az illetéktelen beavatkozást. Minket pedig- ami legjobban fáj- meggyanúsított azzal, hogy a feljáróval az ott levő boltocska jövedelmét és a templomban pedig a perselypénzt akarjuk. Azt hiszem ezt az én levelemből nem lehet kiolvasni, de nekem még csak eszembe sem jutott a boltocska, amikor levelemet írta, csak később hallottam, hogy az is a feljárón van! vagy volt! Ami pedig a perselypénzt illeti, ha a bizottságtól vártam a zárda építését- mint ahogy levelemből világosan kitűnik-, minden bizonnyal nem gondolhattam arra, hogy így tőlük meg a pénzt elvonjam. 

Szerintem a Grotta-bizottságnak nem szabad ilyen protestáns presbitérium nívójára helyezkednie, mert így nem lesz pap, vagy szerzetes, aki huzamosabb ideig velök együtt tudjon működni és az a kedves szent hely válságba jut. 

Ezeket meg kellett írnom, hogy magunkat jusztifikáljuk és ne tűnjünk túlkövetelőknek. 

Alázattal kérem Méltóságodat, szíveskedjék ezeket tudomásul venni, mert ha már másfél évig annyit dolgoztunk önzetlenül a Grottában, méltányosnak tartom, hogy  legalább rossz emlékünk ne maradjon. 

Méltóságod szíves szeretetébe és ájtatos imáiba ajánlva magamat és rendemet, vagyok kiváló nagyrabecsüléssel és mély tisztelettel

Méltóságodnak

Gyöngyös, 1927 szeptember 22.

Krisztusban híve

sz. ferencrendi tartományfőnök.

1Buda: Historia Domus, VI. 1925-1961. , 1926.

2Az Érseki Általános Helytartói Hivataltól, 1464. szám, 1926. június 1. Brayer István levele, Idézi: Kaizer Nándor, In: Plébániánk, II. évfolyam, 8-9. szám, 1926. augusztus-szeptember

3Buda: Historia Domus, VI. 1925-1961.

4PFEIFER Gyula:. Nagyasszonyunk szentgellérthegyi szilatemplomának története, Budapest, 1931. 22.o.

5Dr. Mészáros János levele Unghváry Antal tartományfőnöknek, 799 sz. / 927, Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár: A tartományfőnökség iratai

6800/927 sz. Ughváry levele Dr. Mészárosnak In: MFKL, A tartományfőnökség levelezése

7731 sz./927 Unghváry levele Dr. Mészárosnak In: MFKL, A tartományfőnökség levelezése

8A bizottság levele a tartományfőnökhöz. Idézi: Kaizer Nándor In: Plébániánk, II. évf. 6-7. szám, 1926. június-július, 7.o.

9Unghváry Antal tartományfőnök levele Dr. Mészáros Jánosnak (Az esztergomi káptalani helynök budapesti helytartója), 731 sz. / 927, Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár: A tartományfőnökség iratai

10Unghváry Antal tartományfőnök levele Bende Szaniszló plébánosnak, 714 sz. / 927, Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár: A tartományfőnökség iratai

11Dr. Mészáros János levele Unghváry Antal tartományfőnöknek, 799 sz. / 927, Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár: A tartományfőnökség iratai

12 Unghváry Antal tartományfőnök levele Dr. Mészáros Jánosnak, 800 sz. / 927, Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár: A tartományfőnökség iratai