szeptember 24-én született Nagyszalontán. Édesapja a környéken ridegpásztor volt, vagyis az esztendő minden napján a juhokkal tartózkodott a mezőn. Hamar elragadta a tüdőbaj, így Sinka Istvánt édesanyja nevelte fel.
Bélmegyeren telepedtek le, a Kárász-uradalom gerebélyi majorjában, ahol falkásbojtári állást vállalt. Ezt követően négy éven keresztül Szeghalom határában, Sárga-Mógáron számadó juhászként dolgozott.
1928-ban tüdőbetegsége miatt felhagyott addigi munkájával, és Vésztőn alkalmi munkákból élt, napszámosként dolgozott. Éjszakánként önműveléssel és versírással foglalkozott.
Első versét 1930. november 16-án jelentette meg a Magyar Falu című néplapban, mellyel a lap versíró pályázatát is megnyerte. Későbbi publikációi a Szabadság, az Erdélyi Helikon, a Magyar Írás és a Kelet Népe hasábjain jelentek meg.
május 24-én Vésztőn irodalmi est keretében mutatták be mint költőt. Miután Áprily Lajos és Reményik Sándor kedvező kritikát fogalmazott meg verseiről, a Szeghalmi Református Péter András Reálgimnázium 1933 decemberében megjelentette első verseskötetét Himnuszok kelet kapujában címmel.
1936-tól hajléktalanná és munkanélkülivé vált. Többször megfordult Gyulán, Kecskeméten és Budapesten is. Legszorosabb kapcsolat a Magyar Élet szerkesztőségéhez fűzte. 1939-ben jelent meg a Vád, 1943-ban pedig a Hontalanok című verseskötete.
Bár kezdetben üdvözölte a szocialista diktatúrát, később nem találta helyét benne, ezért kirekesztették és letiltották. Budapesten hunyt el 1969. június 17-én. Posztumusz elismerésként 1990-ben Kossuth-díjat kapott, 2000-ben pedig Magyar Örökség Díjban részesült.
Emlékét őrzi A fekete bojtár című filmdráma, valamint a vésztői művelődési ház. A YouTube-on is számos film és felvétel található róla.
Családja
1919-ben kötött házasságot Pap Piroskával, aki szintén pásztor volt. Négy gyermekük született: István (korán meghalt), János, Ferenc és Zoltán. Felesége 1935 júliusában hunyt el. Gyermekeit a rokonság vette pártfogásba.
1937-ben Péczeli Katalinnal kötött házasságot, majd később Szín Magda lett a felesége.
Posted: 2025-12-16 by Plébános
A fekete bojtár – emlékezés Sinka István költőre
I. Élete
Bélmegyeren telepedtek le, a Kárász-uradalom gerebélyi majorjában, ahol falkásbojtári állást vállalt. Ezt követően négy éven keresztül Szeghalom határában, Sárga-Mógáron számadó juhászként dolgozott.
1928-ban tüdőbetegsége miatt felhagyott addigi munkájával, és Vésztőn alkalmi munkákból élt, napszámosként dolgozott. Éjszakánként önműveléssel és versírással foglalkozott.
Első versét 1930. november 16-án jelentette meg a Magyar Falu című néplapban, mellyel a lap versíró pályázatát is megnyerte. Későbbi publikációi a Szabadság, az Erdélyi Helikon, a Magyar Írás és a Kelet Népe hasábjain jelentek meg.
1936-tól hajléktalanná és munkanélkülivé vált. Többször megfordult Gyulán, Kecskeméten és Budapesten is. Legszorosabb kapcsolat a Magyar Élet szerkesztőségéhez fűzte. 1939-ben jelent meg a Vád, 1943-ban pedig a Hontalanok című verseskötete.
Bár kezdetben üdvözölte a szocialista diktatúrát, később nem találta helyét benne, ezért kirekesztették és letiltották. Budapesten hunyt el 1969. június 17-én. Posztumusz elismerésként 1990-ben Kossuth-díjat kapott, 2000-ben pedig Magyar Örökség Díjban részesült.
Emlékét őrzi A fekete bojtár című filmdráma, valamint a vésztői művelődési ház.
A YouTube-on is számos film és felvétel található róla.
Családja
1919-ben kötött házasságot Pap Piroskával, aki szintén pásztor volt. Négy gyermekük született: István (korán meghalt), János, Ferenc és Zoltán. Felesége 1935 júliusában hunyt el. Gyermekeit a rokonság vette pártfogásba.
1937-ben Péczeli Katalinnal kötött házasságot, majd később Szín Magda lett a felesége.
Category: Egyéb
Legutóbbi bejegyzések
Kapcsolataink
Ferencesek
Szerzetesek
Egri Főegyházmegye
Gyöngyösi Ferences Könyvtár
A plébánia régi honlapja