II. rész Sinka István, Muharay Elemér és a Kelet Népe újság

1935-ban elvállalta a Kelet Népe című folyóirat szerkesztését is, melynek Szabó Pál volt a főszerkesztője Biharugrán, a kiadóhivatal négy szám erejéig Gyulán is volt. A budapesti szerkesztőséget vezette Barsi Dénes és Tatay Sándor, majd Muharay is csatlakozott, mely a Prohászka Ottokár utca 8. szám alatt is működött. Igyekeztek a Válasz című folyóirat helyét átvenni a Kelet Népében, s a népi mozgalom országos orgánumaként kívántak működni. Az újság irodalmi, művészeti, társadalomtudományi és kritikai folyóirat volt – saját bevallásuk szerint. Megfogalmazott céljuk: „Komoly szépirodalmi és tudományos folyóirat. Minden írója az irodalmi hitel becsületét védi. Hiszünk a tehetségben, az íróban és az írásban. Szolgáljuk a magyar faj sorsát. … Pártpolitikával, napi politikával nem törődünk.”¹ Szabó Pál ezt írja levelében: „Szeretném, ha átvennéd a pesti szerkesztést. Nem a Pestiek miatt kértem ezt, hanem inkább a megszállt terület és magad miatt. Mivel tudom, hogy előbb-utóbb FÓRUMOT csinálunk a Kelet Népéből, lenne ahol tökéletesen kifejtsd magad, és ebből az egész vállalkozásnak is haszna lenne. Színi cikked tökéletesen fedi mind azt amit mi más téren hirdetünk, itt csak az a hiba egyenlőre, hogy nem tud a vállalkozás díjat adni anyagiakban. De kérdezem, mennyit dolgoztunk eddig is ingyen, kidobva a sajtóvállalkozás, vagy könyvvállalkozás kényére-kedvére? Most a magunk dolgáról van szó, bárki bárhogy is húzza félre a száját, nem számít. A dolog megy, csak rajtunk áll ennek állandósítása.”²

A budapesti kis szerkesztőséget előbb egy trafikban, később pedig Püski Sándor lakásán, a Váci utcában Muharay vezette. A trafikról ezt mondta Püski Sándor: „1936-ban Muharay volt a Kelet Népe Bp-i szerkesztője a Prohászka utcában (egy kis trafikban) ma: Nyári Pál utca. Láttam nagy nyomorúságát, felajánlottam első főbérleti lakásom egy szobáját. Bp. Váczi u. 75. sz. IV. emelet. Egy évig járt fel ide, sőt 1937-ben nyomdát alapítottam, pár számot ott nyomtunk.”³

Püski Sándor önéletrajzi írásában úgy emlékezik meg erről, hogy alig költöztek be új lakásukba, máris helyet adtak Muharaynak, illet a Kelet Népe pesti szerkesztőségének. Már korábbról ismerte Muharay, illet az újság nehézségeit, tudta, hogy néhány előfizetőnél többje nincs a lapnak. Továbbá meghívták Vésztőről Sinka István költőt is, aki fél évig lakott náluk. Sőt a lapkiadás költségeit is Püski vállalta.⁴ Egyetlen lakásban négy ember, egy szerkesztőség, meg egy nyomda, az újság előfizetői pedig csak páran vannak. Hát, eléggé szűkös körülmények! Ugyancsak Püski Sándor adta ki a Magyar Játékszín c. könyvet is, melyet ebben az időben írt Muharay. 1944. január 4-én Püski Sándor kiadta 5 ezer példányban másodjára is.

1Kelet Népe 1941. In: Kelet Népe, 1940. december 1. 20.o.

2Szabó Pál Biharugrán, 1935. november 15-én kelt levele. F-XV-40/1 Muharay Elemér irathagyatéka, Városi Levéltár és Kutatóintézet, Székesfehérvár.

3Visszaemlékezések Tassi József gyűjtése: Püski Sándor. Kézirat. Muharay Elemér HGY/5. Országos Színházművészeti Múzeum és Intézet, Táncarchívum.

4Vö.: PÜSKI Sándor: Könyves sors – Magyar sors, Püski, Budapest, 2002, 23-24.o.