IX. rész: A Magyar Hatodosok Társasága

1940 elején alakult szövetség a népi írók csoportosulása volt, amely elsősorban Sinka István nevéhez kötődik. Céljuk a magyar parasztság és a falu értékeinek védelme, valamint az önrendelkezés és a szociális igazságosság megvalósítása volt. Ez a szellemi és ideológiai közösség a népi gondolat mellett igyekezett kiállni.

A görög nyelvben egyébként megtalálható a hektémorosz (hatodos) (hektémorion: hatodrész) elnevezés, amely egy olyan népréteget jelölt, akik idénymunkások vagy részesbérlők voltak, és földbérük hatodát adták a földesúrnak. Hazánkban az árendások megegyezés alapján vették ki aratásra a földet: felesbe, harmadába, a legszebényebbek-legkisemmizettek hatodában.

Magyar Hatodosok, Beszélgetés Sinka Istvánnal a népi írók nagy jelentőségű szervezkedéséről, In: Nemzetőr, 1942. december 11.: „Nincs se elnökünk, se pénztárosunk s kötetlen találkozásainkon nem feszeng az elnöki asztal sarkán a jegyzőkönyvvezető, merthogy elnöki asztal sincs. Nem hordanak lobogó költő-sörényt s egynek se kócosodik elkoptatott művész-nyakkendő a nyakán. Nincs egyetlen izgatott mozdulatuk, inkább tempósak, nyugodtak, természetesen fölényesek. Furcsa dolog, de így van, hogy nagyhangú se akad köztük s egymáshoz úgy szólnak, mint azok, akik az első szóból tudják már, mi lesz a mondat vége. Egyiknek sincs biztos havi jövedelme, de mindegyiknek biztos hittel és tehetséggel van tele a szíve.”