mely majdnem igaz: Vala egyszer egy város, melyet szabad, boldog, istenfélő emberek lakának. És vala a városkának egy temploma: kedves, öreg templom, homályos boltozata alatt kellemes tömjénillat ölelé át a szent szobrokat és képeket.

S a képek között vala egy, mely nagy ritkaság számba menő. Szép, mosolygó, fehér fátylas Szűz Mária vala ráfestve. Biztatóan nézett a hozzá könyörgőkre és megsegíté a bizalommal közeledőket.

Sára a testvérekkel

A tisztelet és szeretet külső jele képen, gyönyörű rámába foglalták képét a hálás emberek, kiket megsegített. A ráma pedig álla: ó régi aranyból, körös-körül a legszebb, legpompásabb drágakövekkel kirakva. A drágakövek között valának: tengerzöld smaragd, vérszínű rubin, égkék zafír, szivárvány színében pompázó gyémánt. De mindezek szépségét, értékét, fényét felülmúlá egy csodálatos ritkaság, csak nagynéha látható opál.

A ráma közepén, minden kövek felett, a Szűz koronájában uralkoda. Fénye és ragyogása elkápráztatá az emberi szemeket. Olyan piros tüze a legizzóbb parázsnak, a legbíborabb naplementének sem vala; olyan zöld fényt a legpompásabb fű, a legmélyebb tenger sem prudukála, mint ez a csodálatos opál.

És e legfejedelmibb követ rábízák egy emberre. Éjjel-nappal őrizni: ez vala a kötelessége. S őrizé, őrizé, szemeit állandóan a képre függesztvén. Egyszer azonban szívébe lopakodék az ördög, csábítá, unszolá és azontúl már csak a kő értékét látá.

Az ördög pedig munkálkoda benne és a hűtlen őr engedve a kísértésnek: szentségtörő kezekkel letöré az opált! Magához vevé és elmeneküle. Másnap rémülten vevék észre az ájtatos hívők: eltüne a kép legszebb ékessége, Mária koronájának legremekebb köve. És az Istenanya szemében könny csilloga!

S azóta keresik, egyre keresik a drága opált! Fölveték: nem nyugosznak, míg meg nem találják. Mert ellophatá a hűtlen szentségtörő, de meg nem semmisítheté. A kő eltüne, de vissza fog kerülni! És akkor díszbe öltözik a város, megkondítják az összes harangokat; virághullás, örömrivalgásos hozsanna, méltóságos harangzúgás, diadalmasan lengő zászlók között viszik helyére a követ és helyezik jogos foglalatba: Mária koronájába!…

In: Esti Újság, 1919. május 7. 3. oldal