XII., befejező rész: Mezítláb az utolsó padban; Sinka és én

1989-ben jelent meg a fenti címen Sinka publicisztikai írásainak gyűjteménye. A kötet a Sárréti Múzeum és a Szeghalmi Péter András Gimnázium kiadásában, a Budapesti Eötvös Kiadó gondozásában látott napvilágot. Megdvigy Endre összegyűjtötte a különböző folyóiratokban megjelent prózai írásokat, amelyek száma száz fölötti volt. Ezekből válogatást közöl a kötet, két fejezetbe szerkesztve.

A Poétasors a Nagyalföldön címet viseli azoknak a cikkeknek a gyűjteménye, amelyek a sajtónyilatkozatok témakörébe tartoznak, és különböző országos és helyi lapokban jelentek meg 1934 és 1968 között. Ezekben a költő újságírók kérdéseire válaszol, főként életével és költészetével kapcsolatban. Az írásokban természetesen megjelennek az élet nehézségei és az írói lét nélkülözései is.

Az Üzen a tanya című rész a különböző újságcikkek és beszédek gyűjteménye. Ezekben Sinka saját maga vall életéről és munkásságáról. Ugyanakkor helyet kaptak itt azok az írások is, amelyek a tanyai, mezőgazdasági zsellérek és munkások nehéz sorsát mutatják be.

A kötet címe: Mezítláb az utolsó padban, amely megegyezik egyik írásának címével. Erről a témáról már korábban is olvashattunk Sinkától, sőt ilyen címmel elbeszélést is közölt. Első iskolai napját, az utolsó padban, a mezítlábasok között elfoglalt helyét, valamint az onnan felfelé vezető küzdelmeit írja le. Ezúttal azonban nem novella formájában, hanem inkább egyfajta „filozófiai tépelődésként” – ha egyáltalán beszélhetünk ilyen műfajról az irodalomban.

A Népi írók és népiesek című írásában, illetve elhangzott beszédében arról elmélkedik, hogy vannak olyan városból érkezett emberek, akik falura költöznek, és nosztalgiával írnak az ottani életről, anélkül hogy valóban ismernék a falu igazi gondjait. Sértő Kálmánnal együtt Sinka azok közé tartozik, akik a mindennapi valóságban ismerik az egyszerű emberek, zsellérek és pásztorok életét. Magáról így vall: „Én az irodalomba egy kis darabka ceruzával jöttem, de nyitott szemmel és készen arra, hogy belepusztuljak. A felállított irodalmi szabályok közé nem fértem, és nem férek el. Szűz az nekem és idegen. A nyelvezetemnek, a mondanivalómnak kicsi a régi forma, olyan sok és olyan nagy a hír, amit alulról hoztam, hogy semmiképp nem fér el benne, tehát új formát teremtettem magamnak, amelyben érvényesül a nyelv és a mondanivaló.” (119. o.)

A Két kő között című írásában szintén magáról vall. Különféle mozgalmak igyekeztek „becserkészni”, hogy a pártéletet erősítse: akár nemzetiszocialista, nyilas oldalról közeledtek, akár szovjet típusú szocialisták voltak a párt „irodalmi osztályának” vezetői.
„Azt mondtam nekik, hogy sajnálom, de nekem nem kell sem a nyugati, sem a keleti szocializmus, mert mind a kettő odavaló, ahol termett. Az általános emberséges részét megszívlelem, de a másfajtákra szabott túlzásait nem veszi be a gyomrom egyiknél sem.” (121. o.)

„Sinka szeretne minden faluba eljutni

…Marosvásárhely és Sepsiszentgyörgy között igen nagy hasonlóság van. Egyikben sem látok magas hegyet. Hasonlóak a bihari tájakhoz, ahol én pásztorkodtam. Annak a levegőjét kersem mindenütt. A zord magas hegyeket csak akkor szeretem, ha távol pislognak felém. Akárcsak Biharban. Nagyon megszerettem az erdélyi embereket.” (199.o.)

Álljon végezetül itt az amit magáról mond első könyvében:

„Jöttem,

láttam,

szerettem,

fájtam,

égtem és most

azt dalolom, ami viharrá nőtt

benne: a földszagú parasztok

fekete

kenyerét…”

(178.o.)

Sinka és én: Mezőgyarak pusztától Hajtapusztáig: Zárásképpen szeretném ide beilleszteni, miért foglalkozom Sinkával, és miért ajánlom szívesen másoknak is. Az Így kezdődött című elbeszélésben találtam két mondatra, amelyek pontosan megfogalmazzák mindazt, amit a könyvekről és a betűről gondolok:

„Könyv, könyv, betű, akárhonnan, akármilyen. Énnékem könyvek kellenek mindenáron, mert a könyv nekem több, mint kenyér – állapítottam meg sokszor magamban és ha kéthetenként hazamentem, otthon kérleltem anyámat, hogy nem baj, akármilyet, csak szerezzen nekem könyvet, hogy én olvashassak.”

fr. Varga Kamill OFM