Luigi Ugolini: A Naptestvér regénye.

Assisi Szent Ferenc élete. Németből fordította: Pletikoszich Péter ofm. Kiadta: a szabadkai Ferences Rendház. Kiadásért felel: Harmath Károly ofm. Novi Sad. 1978. 196.oldal

Lugi Ugolni (Firenze, 1891. június 25. – Firenze, 1980. június 22.) olasz író – aki leginkább az olasz művészt és tudomány vezetőinek fikcionalizált életrajzairól, valamint Toszkána és Firenze hagyományait, értékeit és életmódját megörökítő köteteiről ismert a világ – elképzelte Szent Ferencnek az ifjúkorát, játszópajtásait, katonai játékait, majd a rendben leélt életét. Ebből született ez a remek és izgalmas regény. Hogyan élte életét a bárányok és a farkasok között? Hogyan vívódott önmagával? Hogy gondoskodott testvéreiről? Hogyan hagyatkozott az úrra? Akár így is történhetett.

A mű eredetileg 1952-ben jelent meg, ilyen művek sorában: Boldog Angelico, Caravaggio, Dante, Gelileo, Garibaldi, Michalangelo, Napoleon, Machiavelli, Raffaello, Savanarola, Hannibal, Ulysses élete és alakja.

„Te is használd a lélek fegyverét, testvér! Vess el minden előítéletet, és küzdj gyöngeségeid ellen. Ismered őket: a becsvágy, a gőg, a pompa, a felületesség, a kényelemre való hajlam. Ezek ellen küzdj, és megtalálod az igazi Igét…Feledkezz meg testedről, hogy lelked kibontakozhasson.” – így segíti útján egyik kedves testvérét, ifjúkori játszótársát Francesco.

Fontos szerepet kap Szent Ferenc által írt: Naptestvér éneke, vagyis a Naphimnusz

Naptestvér éneke

Mindenható, fölséges, jó Uram Isten,
Téged áldás, hír dicséret dicsőítsen
     Neved venni ajkára
     ki van méltó magába?
          Senki sincsen!

Sokféle szép teremtményed mind dícsérjen,
bátyánkurunk, kedves Napunk, kiváltképen.
     Hintve arany sugarat,
     jelenti szent magadat,
    szerelmében.

Dícsérjen Hold-asszonynénénk s minden Csillag;
az ég boltján szende fénnyel világolnak.
     Odavaló vagyok én,
     ahogy ragyog az a fény
    bíztatólag.

Dícsérjen jó Szél-öcsénk is, frissen fúvó;
oszthat Derűt, hozhat Borút: minden szél jó!
     Urunk Isten, te tudod,
     szándékunkat te bírod,
    igaz Bíró.

Dícsérjen szép hugocskánk, a csobogó Víz;
alázatos, tisztaságos, csupa jóíz;
     észrevétlen elsuhan,
     neked hódol, jó Uram,
    s minket hódít.

Dícsérjen vad öcskösünk, a daloló Tűz;
jókedvében messze fénylik, éjet száműz;
     hatalmas és fiatal;
     lobogó lángjaival
    égfelé húz.

Dícsérjen Föld-asszonyanyánk, drága dajka,
fűvel pompás, gyümölcstermő fával tarka;
     keblén zsendül minden ág,
     ékesíti vadvirág
    ezerfajta.

Dícsérjen, ki szerelmedért Béketűrő,
valamikor betegség, vagy háború jő,
     Boldog, aki megbocsát,
     tőled nyer majd koronát,
    Könyörűlő.

Dícsérjen a testi Halál, édes nénénk;
rosszaknak: jaj; értünk is jő, hogy megtérnénk.
     Boldog, aki hozzád tért,
     benned hunyt el, kiben élt
     s ma is él még!

Dícsérjétek Istent minden teremtmények,
hálaszóval hódoljatok szerelmének,
     szolgáljátok, ahogy kell,
     s alázatos szívekkel
    szeressétek!

Fordította: Szedő Dénes ofm