fr. Varga Kamill ofm: „A csendes kolostor falai, zajos, hangos beszédnek zsivajnak lettek szem és fültanúi”
A Jászság és a Nagy Háború, különös tekintettel a jászberényi ferences rendház lakóira és életére
június 28-án Szarajevóban merénylő oltotta ki Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége, Hohenberg Zsófia hercegnő életét. A közös minisztérium július 23-án 18 órakor jegyzéket intézett Szerbiához, 48 órás határidőt szabva a válaszadásra és a feltételek teljesítésére. Mivel ez nem történt meg, a Monarchia megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Szerbiával és mozgósítást rendelt el.
„A Jászság két szolgabírói hivatalába – Jászberénybe és Jászapátiba – éjfél után érkezett meg az első hivatalos értesítés a mozgósítási parancs végrehajtásáról. Berendelték a hivatali személyzetet, és hozzáláttak a munkához. Reggel 7–8 óra körül fejezték be, majd küldöncök útján továbbították a községi elöljáróknak a szükséges rendelkezéseket.”¹
A merénylet híre a Jászságban is hatalmas megdöbbenést keltett, a háborúra azonban sokan lelkesedéssel készültek. Szerbia megbüntetése sokak számára fontos ügynek tűnt. „Láttuk, szemléltük azt a lelkesedést, amely a szíveket átjárja. Nincs most helye kétségeskedésnek, aggodalmaskodásnak!… A búcsúzó férfi pedig ne gondoljon másra, csak kötelességére: hogy megvédje a hazát.”²
A berényi laktanyában ekkor a 29. honvéd gyalogezred III. zászlóalja állomásozott. A békelétszámot rövid idő alatt hadilétszámra (12 000 főre) töltötték fel, és augusztus 4-én tették le a katonai esküt. A főtemplomban Erdős András plébános mutatott be szentmisét nagy számú papi segédlettel.³
A zászlóalj Szerbiában, Oroszországban, Bukovinában, Horvátországban és Szlavóniában teljesített frontszolgálatot 1918. október 30-ig. A hátországban maradók élete azonban szintén nagy terhekkel járt: a családok apa vagy fiútestvér nélkül maradtak, súlyos munkaerőhiány alakult ki, a városokban tábori kórházakat állítottak fel⁴, emelkedtek az adók, jelentős mennyiségben vásárolták a hadikölcsön-kötvényeket, korlátozták a vasút használatát, élelmiszerhiány lépett fel, s több községben fertőző betegségek is nehezítették a mindennapokat.
A ferences rendház lakói és szolgálata a háború éveiben
A ferences rendház nagy háborús történetéhez alapvetően hozzátartozik, kik laktak benne és milyen szolgálatokat láttak el.
1913-ban a rendház lakói voltak:
Magócs Imre házfőnök,
Németh Kelemen helyettes,
Kecskés Donát és Csóri Gábor hitszónokok,
Rigó Antal (betegállományban),
Móri Fülöp sekrestyés-portás,
Bakodi András (a kolostor szolgálatában).⁵
Az 1916-os Schematismus szerint már Kubusz Leontin volt a házfőnök, és ide került Pálik Arzén hitszónok, valamint Palotás Modest (a ház szolgálatában). Németh Kelemen, Kecskés Donát, Bakodi András és Rigó Antal ekkor már nem laktak a házban.⁶ Az 1917-es Tabula nem jelez változást.⁷ (Az 1914–15-ös Schematismusok sajnos hiányoznak vagy nem kerültek kiadásra.)
A merénylet hírének fogadtatása a rendházban
A ferences testvérek megrendüléséről a háztörténet jegyzője így számol be:
„A délutáni 7 órai vonattal megérkezett Kecskemétről a főtisztelendő Tartományfőnök atya, Ungváry Antal… Ugyanezen alkalommal hozta a megdöbbentő hírt, hogy a trónörököst és feleségét Szarajevóban meggyilkolták, mely később a sürgönyök útján beigazolódott.”⁸
A rendtagok mély szomorúsággal fogadták a tragédiát. A jegyző így ír a merénylőről, Gavrilo Principről:
„Odaáll a nyílt utca során, a főhercegi pár robogó autója elé egy gimnazista suhanc… és oktalan, éretlen fölbuzdulásában nagyobb iszonyatot cselekszik, mint a pusztító hadseregek.”
A templom tornyába gyászlobogót tettek ki, amely július 4-ig hirdette a nemzeti gyászt. Ezen a napon szentmisét mutattak be az elhunyt pár lelki üdvéért.
Még ugyanebben a hónapban bevonult katonának Kertész Károly kántor, helyét rövid időre Szilárdy János nyugalmazott kántortanító vette át, majd Újházy Antal tanító szolgált a háború teljes ideje alatt.
A rendház mindennapjai a háború alatt
Augusztus első vasárnapján ünnepli a ferences közösség a porciunkula-búcsút. 1914-ben azonban az általános mozgósítás miatt alig érkeztek zarándokok. A júliusi aratás után esedékes cséplést is nehezítette a férfierő hiánya.
november 18-án a tartományfőnök utasítására a rendházaknak hadikölcsönbe kellett fektetniük misealapítványaik tőkéjét. P. Leontin a Jászsági Hitelintézetnél kezelt 64 530 korona 29 fillérből 64 500 koronát befektetett, amit később további értékpapírvásárlás követett.⁹
A hétköznapok csendesen teltek: a szerzetesek beszélgettek a szabadságra hazatérő katonákkal, böngészték a haditudósításokat, és imádkoztak a békéért. A búcsúk és ünnepek megmaradtak, de a gyónók és a zarándokok száma nagyon megcsappant.
1915–1918: katonai beszállásolás és hadikórház a kolostorban
1915. augusztus 31-én a rendházban nagy felfordulás támadt: helyhiány miatt a helyi iskolákból ki kellett költöztetni a bevonult és lábadozó katonákat, és a kolostor rendelkezésre álló helyiségeit vették igénybe.
A m. kir. 11. honvéd pótzászlóalj 260 katonáját helyezték el a folyosókon és termekben. A szerzeteseknek mindössze az ebédlő és a torony környéki szobák maradtak.¹⁰
A házfőnök levélben tájékoztatta a tartományfőnököt, megjegyezve, hogy „nagy a zaj, a jövés-menés és a bűz”.¹¹
A válaszlevél szerint más rendházakat is hasonló módon vettek igénybe, s a szécsényi kolostorban korábban rongálás is történt.¹²
Harangrekvirálás (1916)
július 22-én újabb súlyos veszteség érte a közösséget: a minisztérium rendeletére a templom harangjait hadicélokra kellett átadni. A munkálatokat Bíró és Pifkó jászberényi építőmesterek végezték.¹³
A harangok adatai:
nagyharang (1726, Honann Fredrich; 633 kg; Szent Gergely tiszteletére),
középső harang (1783, Johannes Kohl; 81 kg),
kisharang (1700, Johannes Noipeckher; 80 kg).
„Összsúlyuk éppen 794 kg.”¹⁴
A provincia főnöke belenyugvással, de nagy fájdalommal értesült az eseményről: „A haza oltárára minden áldozatot meg kell hoznunk.”¹⁶
Az utolsó háborús év
1918 nyarán ismét katonák szállták meg a kolostort, amelyet tábori kórházzá alakítottak. A katonák most szalmát sem hoztak, a puszta padlón vagy szétszórt szalmán feküdtek. Szeptember 30-ig maradtak.
A jegyző így ír: „A jó Isten őrizzen meg minden kolostort a katonáktól. Amennyi piszkot, rongálást és csendháborítást végeztek, nem lehet leírni.”¹⁸
Zűrzavar és összeomlás (1918 őszén)
November 1-jén Ukrajnából hazatért katonák gépfegyverekkel és kézigránátokkal lövöldöztek az állomásnál, kiraboltak egy vasúti bútorszállító kocsit és a zsákmányt olcsón árulták. Sapkájukról letépték a rózsát, és kikiáltották a köztársaságot. A rendzavarás másnap is folytatódott, a környező falvakban pedig még nagyobb mértékben.¹⁹
November közepén német katonák vonultak át a városon a keleti és a déli frontról, ami mély szomorúságot keltett a lakosságban. Ekkor tért haza a frontról Kertész Károly kántor is, aki visszafoglalta állását.
Összegzés
A Nagy Háború sok szenvedést hozott, s ez természetesen a jászberényi ferences rendház életében is nyomot hagyott. A fennmaradt írásos források – a Historia Domus bejegyzései és a rendi irattárak dokumentumai – bár röviden, de hitelesen mutatják be a közösség által átélt megpróbáltatásokat.
Posted: 2025-12-04 by Plébános
fr. Varga Kamill ofm: „A csendes kolostor falai, zajos, hangos beszédnek zsivajnak lettek szem és fültanúi”
A Jászság és a Nagy Háború, különös tekintettel a jászberényi ferences rendház lakóira és életére
„A Jászság két szolgabírói hivatalába – Jászberénybe és Jászapátiba – éjfél után érkezett meg az első hivatalos értesítés a mozgósítási parancs végrehajtásáról. Berendelték a hivatali személyzetet, és hozzáláttak a munkához. Reggel 7–8 óra körül fejezték be, majd küldöncök útján továbbították a községi elöljáróknak a szükséges rendelkezéseket.”¹
A merénylet híre a Jászságban is hatalmas megdöbbenést keltett, a háborúra azonban sokan lelkesedéssel készültek. Szerbia megbüntetése sokak számára fontos ügynek tűnt. „Láttuk, szemléltük azt a lelkesedést, amely a szíveket átjárja. Nincs most helye kétségeskedésnek, aggodalmaskodásnak!… A búcsúzó férfi pedig ne gondoljon másra, csak kötelességére: hogy megvédje a hazát.”²
A berényi laktanyában ekkor a 29. honvéd gyalogezred III. zászlóalja állomásozott. A békelétszámot rövid idő alatt hadilétszámra (12 000 főre) töltötték fel, és augusztus 4-én tették le a katonai esküt. A főtemplomban Erdős András plébános mutatott be szentmisét nagy számú papi segédlettel.³
A zászlóalj Szerbiában, Oroszországban, Bukovinában, Horvátországban és Szlavóniában teljesített frontszolgálatot 1918. október 30-ig. A hátországban maradók élete azonban szintén nagy terhekkel járt: a családok apa vagy fiútestvér nélkül maradtak, súlyos munkaerőhiány alakult ki, a városokban tábori kórházakat állítottak fel⁴, emelkedtek az adók, jelentős mennyiségben vásárolták a hadikölcsön-kötvényeket, korlátozták a vasút használatát, élelmiszerhiány lépett fel, s több községben fertőző betegségek is nehezítették a mindennapokat.
A ferences rendház lakói és szolgálata a háború éveiben
A ferences rendház nagy háborús történetéhez alapvetően hozzátartozik, kik laktak benne és milyen szolgálatokat láttak el.
1913-ban a rendház lakói voltak:
Az 1916-os Schematismus szerint már Kubusz Leontin volt a házfőnök, és ide került Pálik Arzén hitszónok, valamint Palotás Modest (a ház szolgálatában). Németh Kelemen, Kecskés Donát, Bakodi András és Rigó Antal ekkor már nem laktak a házban.⁶ Az 1917-es Tabula nem jelez változást.⁷
(Az 1914–15-ös Schematismusok sajnos hiányoznak vagy nem kerültek kiadásra.)
A merénylet hírének fogadtatása a rendházban
A ferences testvérek megrendüléséről a háztörténet jegyzője így számol be:
„A délutáni 7 órai vonattal megérkezett Kecskemétről a főtisztelendő Tartományfőnök atya, Ungváry Antal… Ugyanezen alkalommal hozta a megdöbbentő hírt, hogy a trónörököst és feleségét Szarajevóban meggyilkolták, mely később a sürgönyök útján beigazolódott.”⁸
A rendtagok mély szomorúsággal fogadták a tragédiát. A jegyző így ír a merénylőről, Gavrilo Principről:
„Odaáll a nyílt utca során, a főhercegi pár robogó autója elé egy gimnazista suhanc… és oktalan, éretlen fölbuzdulásában nagyobb iszonyatot cselekszik, mint a pusztító hadseregek.”
A templom tornyába gyászlobogót tettek ki, amely július 4-ig hirdette a nemzeti gyászt. Ezen a napon szentmisét mutattak be az elhunyt pár lelki üdvéért.
Még ugyanebben a hónapban bevonult katonának Kertész Károly kántor, helyét rövid időre Szilárdy János nyugalmazott kántortanító vette át, majd Újházy Antal tanító szolgált a háború teljes ideje alatt.
A rendház mindennapjai a háború alatt
Augusztus első vasárnapján ünnepli a ferences közösség a porciunkula-búcsút. 1914-ben azonban az általános mozgósítás miatt alig érkeztek zarándokok. A júliusi aratás után esedékes cséplést is nehezítette a férfierő hiánya.
A hétköznapok csendesen teltek: a szerzetesek beszélgettek a szabadságra hazatérő katonákkal, böngészték a haditudósításokat, és imádkoztak a békéért. A búcsúk és ünnepek megmaradtak, de a gyónók és a zarándokok száma nagyon megcsappant.
1915–1918: katonai beszállásolás és hadikórház a kolostorban
1915. augusztus 31-én a rendházban nagy felfordulás támadt: helyhiány miatt a helyi iskolákból ki kellett költöztetni a bevonult és lábadozó katonákat, és a kolostor rendelkezésre álló helyiségeit vették igénybe.
A m. kir. 11. honvéd pótzászlóalj 260 katonáját helyezték el a folyosókon és termekben. A szerzeteseknek mindössze az ebédlő és a torony környéki szobák maradtak.¹⁰
A házfőnök levélben tájékoztatta a tartományfőnököt, megjegyezve, hogy „nagy a zaj, a jövés-menés és a bűz”.¹¹
A válaszlevél szerint más rendházakat is hasonló módon vettek igénybe, s a szécsényi kolostorban korábban rongálás is történt.¹²
Harangrekvirálás (1916)
A harangok adatai:
„Összsúlyuk éppen 794 kg.”¹⁴
A provincia főnöke belenyugvással, de nagy fájdalommal értesült az eseményről: „A haza oltárára minden áldozatot meg kell hoznunk.”¹⁶
Az utolsó háborús év
1918 nyarán ismét katonák szállták meg a kolostort, amelyet tábori kórházzá alakítottak. A katonák most szalmát sem hoztak, a puszta padlón vagy szétszórt szalmán feküdtek. Szeptember 30-ig maradtak.
A jegyző így ír:
„A jó Isten őrizzen meg minden kolostort a katonáktól. Amennyi piszkot, rongálást és csendháborítást végeztek, nem lehet leírni.”¹⁸
Zűrzavar és összeomlás (1918 őszén)
November 1-jén Ukrajnából hazatért katonák gépfegyverekkel és kézigránátokkal lövöldöztek az állomásnál, kiraboltak egy vasúti bútorszállító kocsit és a zsákmányt olcsón árulták. Sapkájukról letépték a rózsát, és kikiáltották a köztársaságot. A rendzavarás másnap is folytatódott, a környező falvakban pedig még nagyobb mértékben.¹⁹
November közepén német katonák vonultak át a városon a keleti és a déli frontról, ami mély szomorúságot keltett a lakosságban. Ekkor tért haza a frontról Kertész Károly kántor is, aki visszafoglalta állását.
Összegzés
A Nagy Háború sok szenvedést hozott, s ez természetesen a jászberényi ferences rendház életében is nyomot hagyott. A fennmaradt írásos források – a Historia Domus bejegyzései és a rendi irattárak dokumentumai – bár röviden, de hitelesen mutatják be a közösség által átélt megpróbáltatásokat.
Category: Egyéb
Legutóbbi bejegyzések
Kapcsolataink
Ferencesek
Szerzetesek
Egri Főegyházmegye
Gyöngyösi Ferences Könyvtár
A plébánia régi honlapja