I. A könyv szerzője
A szerző személye ismeretlen. Mivel a könyvben legtöbbet Józsue személye szerepel, kézenfekvőnek tűnt róla elnevezni. Neve héberül Jehosua, jelentése: „Jahve a segítség”. Görögös formája a Jézus, a Septuagintában Keoszu, a Vulgatában pedig Iosue alakban szerepel. A Talmud szerint a könyv szerzője maga Józsue volt, ám saját halálát és temetését értelemszerűen nem írhatta meg.
„Parancs a Jordán keleti vidékének elfoglalására. Mózesnek, az Úr szolgájának halála után történt, hogy az Úr szólt Józsuéhoz, Nún fiához, Mózes szolgájához és ezt mondta neki: Szolgám Mózes meghalt. Kelj fel, és menj át a Jordánon, te és veled az egész nép…” (Józs 1,1–2)
Eredetileg nem szerepelt a „Józsue könyve” kifejezés a mű elején, de a redaktorok fontosnak tartották hangsúlyozni, hogy Mózes, az Úrtól küldött hiteles vezető után ismét az Úr által elhívott vezető álljon a nép élén, aki Mózes tekintélyével és az Úr hatalmával cselekszik.

II. A könyv megírásának történeti háttere
Egyiptomban II. Ramszesz hosszú ideig uralkodott (Kr. e. 1301–1234). A hettitákkal folytatott háború után viszonylag békés időszak következett az ország életében, amely lehetőséget teremtett a birodalom újjáépítésére. Újjáépítették Avaris városát is, amelyet II. Ramszesz fejezett be; új neve: „Ramszesz háza”.
Merenptah uralkodása idején (1234–1225) háborúkat vívtak Palesztinával. Egy korabeli sztélé tanúsága szerint a legyőzött népek között Izrael népe is szerepel.
III. Ramszesz (1197–1165) uralkodása alatt többé-kevésbé rend honolt Egyiptomban, ám szembe kellett nézniük a tengeri népek sorozatos támadásaival. Bár a csatákat többnyire megnyerték, a folyamatos harcok kimerítették az államkincstárat és az országot. Izrael honfoglalása bizonyára másként alakul, ha Egyiptom ekkor erős és nem kötődik le a harcok miatt.
A tengeri népek Kréta és az Égei-tenger szigeteiről származtak. Fokozatosan elhagyták lakóhelyüket, és Palesztinában is letelepedtek, főként a tengerparton – ők a filiszteusok. Nekik is tulajdonítható, hogy Egyiptomnak soha nem sikerült ismét erős, hódító birodalommá válnia.
Kánaán vegyes lakosságú terület volt: főként amoriták és kánaániták lakták, akik független városállamokban éltek, központi vezetés vagy egységes államszervezet nélkül. Kisebb csoportokban hurriták, jebuziták, girgasiták és periziták is éltek itt. Fejlett kultúrájuk volt: hamar meghonosították az írást, sőt a betűírású ábécét is. Az ugariti szövegek megőrizték a kánaániták eposzait és vallási mítoszait, amelyek többnyire termékenységi kultuszok voltak.
Kánaán főbb istenségei:
1. Él – az ősi kánaánita teremtőisten
2. Baal – az „úr”, a termékenység és vihar istene
3. Atirat/Aséra – Él, majd Baál társa
4. Astarté – az esthajnalcsillag istennője
5. Anat – eredetileg szűzi istennő, később Baál női párja

III. A könyv szövege
A szöveg története rendkívül összetett. Létezik a Septuaginta (LXX) változata, továbbá a Textus Masoreticus (TM), vagyis a maszoréta héber szöveg. A héber szöveg görög fordítása után a szöveg tovább fejlődött. Tartalmaz tudatos változtatásokat (például szómagyarázatokat), valamint nem szándékos, mechanikus hibákat is. A szentírásmagyarázók a Vulgatát és más szövegváltozatokat is figyelembe vesznek elemzéseik során.
A mai kutatók szerint a könyv több hagyomány összedolgozása, átdolgozása és bővítése. Egyesek feltételeznek egy „Gyűjtőt”, mások pedig egy „deuteronomista” redaktort is, sőt a redaktorok száma feltehetően több is lehetett.

IV. Irodalomtörténet
A kritikusok úgy látják, hogy Józsue könyve a Pentateuchos hagyományainak szerves folytatása: a Teremtés könyvétől Józsue könyvéig egyetlen egészet alkot. Ezért egyesek Hexateuchosnak, Noth kutatásai nyomán pedig Tetrateuchosnak is nevezik.
Abban egyetértenek, hogy a mű nagy része a Kr. e. VII. században, Józija király uralkodása idején nyerte el végső formáját, majd a fogság idején részben átdolgozták. Felmerült az is, hogy a könyv – egészben vagy részben – Hiszkija uralkodása alatt keletkezett.
Nem találtak közvetlen folytonosságot Józsue és Bírák könyve között, bár a Bírák könyve megemlíti Józsuét és halálát. A két könyv több fejezete azonban párhuzamba állítható.
A mű hidat képez a kivonulás és pusztai vándorlás befejezése, valamint a bevonulás és az ország elfoglalása között. Egyes kutatók szerint Józsue könyvével kezdődnek a „Korábbi próféták” (Józsue – 2Kir). A keresztény hagyományban az „Isten népe történetének könyvei” (Józsue – 2Mak) része.

V. A könyv tartalma
1. Bevezetés: Józsue lesz az új vezető; a Jordánon túli törzsek is elfogadják.
2. Bevonulás az Ígéret földjére: Jerikó kikémlelése, átkelés, gilgali emlékkő, körülmetélkedés, a peszach megünneplése, a Törvény felolvasása.
3. A legyőzött királyok jegyzéke.
4. A föld elosztása.
5. A Jordánon túli törzsek oltárt emelnek hazatérésük után.
6. Józsue búcsúbeszéde.
7. A sikemi nagygyűlés. Józsue eltemetése.