„Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, uralkodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok; és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája. Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Mk 10,42–45)

Weöres Sándor: Rongyszőnyeg (részlet)

Én is világot hódítani jöttem,
s magamat meg nem hódíthatom,

csak ostromolhatom nehéz kövekkel,
vagy ámíthatom és becsaphatom.

Valaha én is úr akartam lenni;
ó bár jó szolga lehetnék!

De jaj, szolga csak egy van: az Isten,
s uraktól nyüzsög a végtelenség.

A keresztény megújulásnak mindig azok voltak az elindítói, akik megértették a gazdag ifjú történetét. Szent Ferenc a szegénységet „nővérének” tekintette, akivel együtt él. Nem lemondás volt a vagyon, nem fájdalomként érte meg, hanem úgy gondolta a „pénz bajjal jár” a vagyon olyan gonddal jár, amely eltéríti a figyelmét a legfontosabbtól az Isten és a felebarát szeretetétől. Az emberek, megrökönyödéssel vegyes tisztelettel állnak szembe  Kalkuttai Teréz anya példájával. Egy törékeny asszony, aki a hitéből merített erőt, mindennap művelte a hit csodáját. Semmiből létrehozott valamit. Amint ennek a hitnek csak egy halvány mása megjelent az emberekben azok képesek lettek problémákat megoldani. Az Isten szeretettel kézen-fogva járt az emberi könyörület és találékonyság. Ezért ebben a bibliai történetben nem véletlen, hogy már az érdeklődés miatt is Jézus megszerette ezt az előkelő ifjút.

Amikor a farizeusok a válásról kérdezik Jézust, amit Mózes bizonyos esetekben megengedett, Jézus nem tesz semmiféle megkülönböztetést, hanem abszolút módon visszavonja, mégpedig éppen a szentírási szövegre hivatkozva. Az Úr kijelenti, hogy a mózesi törvények csak az emberek keményszívűsége miatt voltak érvényben, azonban a teremtés kezdetén nem így volt. Isten, amikor férfit és nőt teremtett, azt akarta, hogy egy testben egyesüljenek. Majd így fejezi be: „Amit tehát az Isten összekötött, azt ember nem válassza szét”. Ezt a tanítást aztán megismétli tanítványainak, akik további magyarázatot kérnek. A házasság felbonthatatlansága tehát már az emberi élet hajnalán érvényben volt. Jézus ezt teljes mértékben megerősítette. Biztosítja a család szilárd egységét és szentségét, mégpedig nem csupán a házastársak, hanem a gyermekek javára is. Hiszen a napi evangélium is egy gyermekekre vonatkozó szakasszal fejeződik be.

„Ha valaki olvasgatta a Bibliát lámpaoltás előtt, az éjszaka csendjében, egészen bizonyos, hogy megszólította legalább egy mondata. S ha valaki nagy szükségében olvasgatta, lehetetlen, hogy ne érzékelte volna a betűk mögött az Ige jelenlétét. Ő volt az. Mert Ő ma is köztünk van, éppúgy, sőt sokkalta inkább, mint »a maga idejében«. Jézus valóban föltámadott.”
(Pilinszky János)

Honlapunkon a képek menüpont alatt megtekinthetők a Fájdalmas Szűzanya búcsújáról készült képek.

Mindenkinek szeretnénk köszönetet mondani, aki eljött erre a szép ünnepre!

A mai evangéliumi szakasz betegségről és gyógyulásról beszél. Jobb lenne, ha nem betegenénk meg. Én rikán láttam olyan embereket, akik megtalálták Istent és a hitet a fájdalomban. Többnyire inkább elveszítik. Prédikációink gyakran ezekre a kérdésekre vonatkozó retorikába csúsznak át, és gyakran elfelejtjük, hogy a fájdalom és a betegség felforgatja az életet és többnyire elfojtja a hitet. Inkább százszor legyek gyógyult, mint hogy felajánljam a szenvedéseimet a keresztre feszített Jézussal való közösségben. Ne beszéljünk már hülyeségeket! Szóval? Az ember végtelenül többet akar, sokkal többet igényel. Természetesen szükségünk van arra, hogy egészségesek legyünk. De sokkal inkább boldogságot akarunk. Jézus megkérdi a betegtől: „Mit akarsz, hogy veled cselekedjem?” Abszurd, nem? Hát meg akar gyógyulni! De tényleg olyan biztosak vagyunk ebben? Jézus tudja, hogy csak valami nagyobb teheti az ember szívét boldoggá. Mint ahogy a tíz meggyógyult leprás közül csak egy, az idegen tért vissza, hogy megköszönje, Jézus azt mondja: „Tizen lettek egészségesek, de csak egy szabadult meg.” A betegség misztérium és korlátozottságunk mércéje, sorscsapás és kereszt. A betegségénél azonban sokkal nagyobb, ha nem találjuk értelmét. Jézus gyógyít, és azt mondja, hogy Isten Országa már elérkezett, az Atya jelenléte mindenkihez eljut.

 Paolo Curaz

Hittanórák a Gyöngyösi Ferences Plébánián 2018-2019

Sok keresztény számára a hit még ma is azt jelenti, hogy tenni vagy nem tenni valamit. Ez azonban téves. Hinni azt jelenti, hogy találkozom egy személlyel, Jézussal, aki felborítja az életemet és megváltoztatja a hozzáállásomat. Jézus hangsúlyozza: a farizeusok belebonyolódnak az apró rituálékba, kiszűrik a szúnyogot, a tevét meg lenyelik. Ahogy még ma is megesik velünk, ügyes keresztényekkel: kalitkába zárjuk Jézust és aprólékos, rituális előírások sorozatára korlátozzuk hitünket, a lényeget pedig elhanyagoljuk. Hányszor hallok embereket, akik azon siránkoznak, hogy nem tudnak kellő mértőkben szeretni, vádolják magukat, hogy a szentmisét kötelességnek tartják és nem ünnepnek, azon emésztik magukat, hogy nem állnak testvéreik szolgálatukra, és a tehetetlenségükön sóhajtoznak. Bárki találhat kifogásokat, enyhítő körülményeket ahelyett, hogy örömében sírna a bűnbocsánat ingyenességén. Sokkal jobban foglalkoztat bennünket saját, áhitatos képünk csiszolgatása és sminkelés, mint hogy odaadjuk magunkat a szeretet szolgálatára. Tévedésben vagyunk. Csak az a szív gyakorolhat gesztusokat, amelyik igazán találkozott Istennel, és vágyik a Vele való találkozásra. Csak a megérintett szív válik megtért szívvé. Ezután és csakis ezután nyerhetnek jelentést a gesztusok.

Paolo Curtaz

„Az egyház az eucharisztiából él. Ez az igazság nemcsak a hit mindennapos tapasztalata, hanem összefoglalóan tartalmazza az egyház misztériumának lényegét. Az egyház örömmel tapasztalja az ígéret sokféle és állandó megvalósulását: „Íme, én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig” (Mt 28,2); de az eucharisztiában – azáltal, hogy a kenyér és a bor az Úr testévé és vérévé változik – páratlan intenzitással örvendhet e jelenlétnek. Pünkösdtől kezdve, amikor az egyház, az újszövetség népe elindult zarándokútján a mennyei haza felé, az isteni szentség folyamatosan elrendezi és bizakodó reménnyel tölti el napjait.”

(Szent II. János Pál pápa)