Aki Jézus követésére vállalkozik, annak a  szenvedések elkerülése lehetetlen. De aki Jézus követésére vállalkozik, soha sem pusztán egy elvet, hanem egy személyt követ. Jézus minden keménysége ellenére, nem volt szadista. Inkább áldozatot hozott, mint áldozatot követelt.  Bár igen kemény dolgokat mondott a családról, de mégsem szakított szét családokat. A saját családja erőszakkal haza akarta vinni, értetlenségük miatt mégsem átkozta ki őket. Jézus áldozatot hoz, de nyoma sincs rajta a vallási fanatizmusnak. Nem akar mindenkiből hőst, és áldozatot csinálni. De ő maga áldozat lesz, Isten szeretetének vértanúja, aki tudta, csak így veheti el a világ bűneit.

Dr. Benyik György

Amint a kedves testvérek is észrevehették a toronysisak felújítása egy-két héten belül a végéhez ér. Arra kérjük a testvéreket, hogy aki teheti, adományaival támogassa a felújítási munkálatokat. Adományaikat leadhatják a portán,befizethetik a plébániai irodában és természetesen átutalással a következő számlaszára ERSTE 1160 0006 – 0000 0000 – 3064 5642 is lehet támogatni a felújítási munkálatokat. Hálásan köszönjük a kedves testvérek adományait!

Ó, régi és új Misztérium! Régi a jelkép által, új a Szentség valósága által, amelyben a teremtmény mindig a legnagyobb újságot veszi magához. Jól tudjuk, és a hitben biztosan látjuk is, hogy az az áldott kenyér és bor isteni hatalom által Tested és Véred lesz Krisztus, Isten és Ember, azokra a szavakra, amelyeket te rendeltél és a pap mond ki ebben a szent misztériumban…

Ó, emberré lett Isten, te minden másnál jobban mérték és határ nélkül bőségesen eltöltöd teremtményeidet és megörvendezteted őket. Ó, te elhanyagolt, félreismert, nem szeretett Jóság, azok találnak meg ismét, akik teljesen akarnak téged és mégsem bírhatnak teljesen… Add, hogy hozzád jöjjek, ó, legfőbb Jó, hogy nagy tisztelettel, nagy tisztasággal, nagy félelemmel és mérhetetlen szeretettel járuljak fönséges asztalodhoz. Örvendezve menjek hozzád, hiszen hozzád járulok, aki minden dicsőség telje vagy, hozzád, aki tökéletes boldogság és örök élet, szépség, édesség, fenség vagy, tiszta és édes szeretet.

Folignói Szent Angéla

A Szentháromság lakást vett bennünk megkeresztelésünk napján: „Én megkeresztellek téged az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.” S akárhányszor keresztet vetünk, emlékezünk arra, hogy Isten nevében kereszteltek meg minket. A keresztvetésről írja Romano Guardini: „Mielőtt imádkozunk… lelkileg rendbe szedjük magunkat: gondolatainkat, szívünket és akaratunkat Istenre összpontosítjuk, s imádság után pedig keresztet vetünk, hogy amit Isten adott, megmaradjon bennünk…A keresztvetés átöleli egész lényünket, a testet és a lelket.”

A Szentlélek megvilágosítja az emberi lelket és fölfedve a megfeszített és föltámadt Krisztust megmutatja az utat, hogyan válhatunk hozzá hasonlóbbá, hogy tehát „a belőle áradó szeretet kifejeződése és eszközei” legyünk. Máriával együtt az egyház – akárcsak születésekor – ma így imádkozik: „Veni Sancte Spiritus” – Jöjj Szentlélek, töltsd el híveid szívét és gyújtsd meg bennük szereteted tüzét”.

XVI. Benedek pápa

Ma Krisztus mennybemenetelének ünnepe van. Az Apostolok Cselekedetei ezt a hittitkot a feltámadás utáni 40. napra datálja (Vö. ApCsel 1,3-11), s ez az oka, hogy Vatikánban és néhány országban már csütörtökön megtartják az ünnepet.

A mennybemenetel után az első tanítványok együtt maradnak az utolsó vacsora termében Jézus anyja körül és lázasan várakoznak a Szentlélek ajándékára, amelyet Jézus megígért (Vö. ApCsel 1,14).

A tanítványoknak mondott búcsúbeszédében Jézus nagy hangsúlyt fejezett az „Atyához való visszatérésre”, ami küldetésének megkoronázását jelenti. Jézus valójában azért jött világunkba, hogy az embert visszavigye Istenhez, de nem csak az eszmék szintjén – mint egy filozófus vagy bölcs teszi – hanem valóságban, ahogy a pásztor visszaviszi bárányát az akolba.

Ez az „exodus”, a mennyei hazába való átvonulás, amelyben elsőként Jézusnak volt része, értünk történt. Ő értünk jött le a mennyből a földre és értünk szállt fel a mennybe. Ő mindenben hasonló lett hozzánk, majd átélve az Istentől való távolság mélységét meghalt a kereszten. Az Atyának kedve telt Benne, ezért felmagasztalta Őt (Fil 2,9), s visszatért Hozzá teljes dicsőségben, de már emberségünkkel.

Isten az emberben – ember az Istenben! Ez immár nem teológiai elmélet, hanem valóság! Ezért a keresztény remény Krisztusban van, nem egy illúzióban, ahogy a Zsidókhoz írott levél mondja: „Lelkünk biztos és szilárd horgonya” (Zsid 6,19).

És mire van nagyobb szüksége minden kor emberének, mint hogy szilárd reménye legyen? És ismét látjuk Mária jelenlétének jelentőségét. Tekintsünk rá úgy, ahogy az első tanítványok tették, s azonnal Jézushoz jutunk. Az Anya a Fiára mutat, aki már nem testben van köztünk, hanem az Atya házában vár reánk.

Jézus nem arra hív, hogy az eget bámuljuk, hanem, hogy közösen imádkozzunk, s hívjuk a Szentlélek ajándékát. Azoknak, akik „felülről”, Isten Lelke által új életre születtek, bemenetelük van a mennyei királyságba (Vö. Jn 3,3-5). És ezek között a „felülről újjászületettek között” az első éppen Szűz Mária. Ezért fordulunk Hozzá teljes húsvéti örömmel.

(XVI. Benedek pápa)

Egri Főegyházmegye – Rendelkezések a járványügyi korlátozások részleges feloldásáról

2020. május 18-tól, hétfőtől kezdve ismét tarthatunk nyilvános szentmiséket és más liturgikus cselekményeket templomainkban vagy alkalmas szabadtéri környezetben Főegyházmegyénk egész területén.

Ennek során gondosan tartsuk meg a mindenkori állami előírásokat!

A szertartások során ügyeljünk arra, hogy az egyes résztvevők között másfél méter távolságot tartsunk. Fertőtlenítsük a kilincseket, helyezzünk el kézfertőtlenítőt a bejárat közelében. Kérjük a paptestvéreket és a liturgiában segédkezőket, hogy a szentmise előtt és után fertőtlenítsék kezüket. Figyelmeztessük a résztvevőket a szájat és orrot eltakaró maszk (vagy kendő) használatára.

A szenteltvíztartók továbbra is üresen maradnak, a szentáldozás kizárólag kézbe adással történik.

Perselyezés, adománygyűjtés a mise végén történjen.

További intézkedésig Főegyházmegyénkben fennmarad a vasárnapi szentmisén való részvétel kötelezettsége alóli felmentés, valamint a több gyónónak egyéni bűnvallomás nélkül adható általános szentségi feloldozás lehetősége. Aki azonban így feloldozásban részesül, az később, a legközelebbi egyéni gyónás során tartozik bűneit megvallani.

Ezek a felmentések és óvatossági rendelkezések különösen is az idősek és gyenge egészségűek védelmét szolgálják, akikért továbbra is fokozott felelősséggel tartozunk.

Ahol van rá lehetőség, folytassuk a szentmisék online közvetítését. Ez a fajta kapcsolattartás a hívő közösség tagjaival a járványügyi helyzet remélt javulásával úgy is folytatható, hogy egyes szentmisék helyett más vallási tartalmakat közvetítünk.

A tömegrendezvényeket a hatósági előírások még nem teszik lehetővé, így közösségi alkalmakat csak a járványügyi szabályok megtartásával szervezzünk.

Kérjük a Szentlélek Úristen elevenítő erejét plébániáink és egész egyházmegyénk számára!

Eger, 2020. május 16.

† Ternyák Csaba
egri érsek

Az evangéliumban Jézus a „Paraklétosz” kifejezést használja, amikor tanítványainak a Szentlélekről beszél.

Egyes helyeken e kifejezés annyit jelent, mint „vigasztaló”, máshol „védelmező”, néha pedig együtt mindkettő. Az Ószövetségben Isten volt a nép Vigasztalója. A „Vigasztalás Istene” testet öltött Jézus Krisztusban (Róm 5,14), aki Maga is vigasztaló, azaz Paraklétosz (Vö. Jn 14,45).

A Szentléleknek – aki Krisztus művét folytatja, s beteljesíti a Szentháromság munkálkodását – szintén Vigasztaló a neve. „A Vigasztaló veletek marad mindörökre” – mondja Jézus.

Húsvét után az egész Egyháznak a belső és külső nehézségekben, az üldözések és próbatételek közepette, a mindennapi életben élő tapasztalata volt a Szentlélekről, a vigasztalóról és védelmezőről. Az Apostolok Cselekedeteiben ezt olvassuk: „Az Egyház növekedett, az Úr félelmében és a Szentlélek vigasztalásában élt.” (9,31)

Le kell vonnunk a gyakorlati következtetést. Nekünk is vigasztalókká kell válnunk! Ha igaz, hogy a keresztények „Krisztus képmásává” kell lennie, akkor ugyanúgy igaz, hogy a „Paraklétosz képmásává” kell válnunk!

A Szentlélek nemcsak megvigasztal, hanem képessé tesz arra, hogy mi is megvigasztaljunk másokat. Az igazi vigasztalás Istentől jön, aki „minden vigasztalás Atyja”. Ezt a vigasztalást nyerik el azok, akik szenvednek, de itt nem ér minden véget: akik megtapasztalták ezt a vigaszt, maguk is ugyanúgy vigasztalnak másokat, ahogy Isten megvigasztalta őket.

Szent Ágoston mondja, szükséges volt, hogy „Jézus elmondja a szavakat, hogy Ő az út, az igazság és az élet!” (Jn 14,6), mivel a végső célt ismertük és meg kellett ismernünk az oda vezető utat is.  (In Evangelium Iohannis Tractatus, 69) A végső cél az Atya! Az Atyához vezető út annyit jelent, mint engedni, hogy Jézus vezéreljen minket szava és igazsága által és elfogadjuk az Ő életének ajándékát.” Legyenek mieink Szent Bonaventúra szavai: „Nyissátok meg hát szemeiteket és lelki fületeket, nyissátok meg ajkatokat és készítsétek szíveteket, hogy mindenben Istent lássátok, halljátok, dicsérjétek, szeressétek, tiszteljétek és dicsőítsétek!”

(XVI. Benedek pápa)

Mit jelent számunkra a jó pásztor képe, amelyről az evangélium beszél? Mindenekelőtt egy bizalomra épülő kapcsolatot, amelyben tudatában vagyunk annak, hogy Jézus hozzánk tartozik, mi pedig őhozzá, ezért megbízhatunk benne. „Juhaim hallgatnak szavamra, ismerem őket, és ők követnek engem… senki nem ragadhatja ki őket kezemből.” Jézus azokat, akik rá vannak bízva, a sajátjainak nevezi, akiket az Atya rá bízott, és akiket ismer. Egy apa vagy édesanya beszél úgy családjáról, hogy ők az övéi. Akik a családban élnek, összetartoznak, és egymásért élnek. Amikor Jézus jó pásztornak nevezi magát és azt mondja: ismerem enyéimet és enyéim ismernek engem, akkor pontosan erre gondol. Ő aggódik értünk, kiáll mellettünk, közbenjár értünk a mennyei Atyánál.