Simon András grafikája

Nézd a szeretet koldusait
Ahogy állnak az út mentén
Gazdagságuk a türelem
Vess egy pillantást feléjük
Ők sem mások, mint Te meg én.

Read More

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Krisztus, kegyelmezz! Krisztus, kegyelmezz!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Krisztus, hallgass minket! Krisztus, hallgass minket!

Krisztus, hallgass meg minket! Krisztus, hallgass meg minket!

Mennyei Atyaisten – Irgalmazz nekünk!

Megváltó Fiúisten –

Szentlélek Úristen –

Szentháromság egy Isten –

Jézus, az Isten szentje – Üdvözíts minket!

Read More

„Bármit tesztek, szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek, és adjatok hálát az Atyaistennek általa!” (Kol 3,17)

A szeretet nem szavakban él, és szavakkal nem lehet megmagyarázni – különösen azt a szeretetet, mely az Istennek szolgál, az Istentől ered, és amely az Istenhez tér vissza. A szíveket kell elérnünk, és akkor a szeretet megnyilvánul cselekedeteinkben.

Ez a cselekedet talán csak egy mosoly, egy rövid látogatás, vagy tüzet rakunk valakinek, levelet írunk meg egy vak ember helyett, egy kosár szenet viszünk a didergőnek, felolvasunk valakinek. Kis dolgok ezek, nagyon kicsik, de Isten iránti szeretetünk kifejezései tettekben.

Sose gondold, hogy a felebarátodnak tett kis szolgálat nem ér sokat. Nem cselekedetünk nagysága számít Istennek, hanem a szeretet, amellyel tesszük. Azt figyeli a Jóisten – mert szeretet az Isten, és Isten az ő hasonlatosságára teremtett, hogy szeretetet adjunk és kapjunk. A szegények éhezik az Istent, hallani akarnak az Úrról. Nem sokat törődnek az anyagiakkal, inkább azt akarják hallani, hogy van Mennyei Atyjuk, aki szereti őket.

Teréz Anya

Love: A Fruit Always in Season

Read More

Uram, rád bízom magam,

és arra kérlek,
vess véget nyugtalanságomnak!
Rád bízom akaratomat.
Rád bízom gondolataimat.
Rád bízom terveimet.
A gondjaimat és az embereket
mind rád bízom, Uram!

Read More

Read More

Az örökkévalóságra nyitni szemünket

„Fordítsd el szememet, hiúságot ne nézzen, éltess engem a te utadon!” (Zsolt 119,37)

A jó elmélkedő ima egész lényünket felemeli Istenhez. Ezért nem kezdhetjük ilyen értelemben az elmélkedést egy bizonyos belső felindulás nélkül. Ez alatt nem zavart értünk, hanem a megszokott feladását és a szív felszabadítását a mindennapok gondjaitól.

Azért gyakorolja oly kevés ember ezt a lelki imádságot komolyan, mert képtelen a hozzá szükséges belső átrendeződésre. Talán hiányzik belőlük a nemeslelkűség, nem tudják, merre menjenek, nincs gyakorlatuk, és rosszul kezdenek hozzá.

De ha valaki eléri az Istennel való egyedüllétet, teljesen Istennel lesz, akárhol is van – faluhelyen, kolostorban, erdőben vagy városban. Abban a pillanatban Isten végtelen szabadsága költözik lelke mélyébe, és megvilágosítja őt. És abban a pillanatban – habár még vándorútja közepén jár – elérte célját. Mert a földi kegyelmi élet a megdicsőült élet kezdete. Időben halad előre, de – egy pillanatra – meglátja az örökkévalóságot.

Thomas Merton – Thougths in Solitude

Jézusom, segíts, hogy imámban átadjam magamat teljesen Neked. Ma …

Read More