Adventi utazás Thomas Mertonnal

Thomas Merton szerint az advent „Isten földi jelenlétének szentsége, Krisztus misztériumának történelmi megnyilvánulása”. Amikor a várakozás és öröm külső jeleivel és a karácsonyi készülődés rítusával ünnepeljük adventet, megkezdünk egy belső utazást is hitünk központjába, hogy találkozzunk Krisztussal, aki titokzatos módon jelen van bennünk és körülöttünk a világban.

E hitbéli utazásban három gyakorlott kalauzra támaszkodunk, akik – mint a három királyok – kutatták Krisztust életükben és vitték neki különleges ajándékaikat.

Ezek a megkülönböztetett vezetők Thomas Merton (1915–1968) trappista szerzetes; Kalkuttai Szent Teréz Anya (1910–1997), a szeretet misszionáriusai alapítója és a pap-pszichológus Henri J. M. Nouwen (1932–1996) – a XX. század legnagyobb hatású lelki vezetői.

Életük példájával és számos lelkiségi írásukkal biztosan fognak vezetni minket adventi vándorutunkon Istenhez, hogy megújítsuk és elmélyítsük kapcsolatunkat az élő Krisztussal, aki ma is él bennünk és működik világunkban.

De ahogy Thomas Merton figyelmeztet minket, az üdvösségünkért bennünk működő krisztusi misztériumot csak akkor ismerjük meg, ha csatlakozunk a misztikus Krisztushoz és ezáltal Krisztus titka valósággá válik bennünk.

Az ő biztos kezüket fogva induljunk el az adventi misztériumba csöndben, magányban, imádsággal, megtéréssel. Bár úgy keressük Istent, mintha nem lenne jelen, meglepetéssel tapasztaljuk, hogy Isten mindig bennünk, közöttünk és velünk van.

Kedves Szeretteim!

Amint jól tudjátok, közeledik a születésnapom.

Megtiszteltetés, hogy minden évben ünnepséget rendeztek a tiszteletemre. Nagy a készülődés, vásárlás, sok az erre az alkalomra szóló rádió- és tévéműsor, reklámok, a világ minden pontján erről beszélnek. Nagyon jó érzés tudni, hogy egyszer az évben sok ember gondol rám.

Az első időkben még úgy tűnt, hogy az emberek értették, és hálásak voltak mindazért, amit értük tettem, de manapság egyre inkább úgy látszik, hogy alig akad, aki tudja az ünnep igazi okát.

Az elmúlt évben is hatalmas lakomát rendeztek a tiszteletemre. Az asztal roskadásig tele volt ízletes ételekkel, finomságokkal. Szépen díszített helyiségekben sok ajándék várta gazdáját. De tudjátok, mi történt? Engem meg sem hívtak! Pedig én voltam az ünnepség díszvendége – mégsem küldtek meghívót. Mindenki jól érezte magát, ettek, ittak, beszélgettek, nagyon jó kedvük volt.

Egyszer csak belépett a szobába egy nagydarab, kövér, piros ruhás, fehér szakállás ember azt kiabálva: Ho-ho-ho. Leült egy díványra, a gyerekek pedig rohangáltak hozzá: Télapó, Télapó! – mintha ez az egész ünnepség róla szólt volna. Aztán az emberek körülállták a karácsonyfát, és átölelték egymást. Én is kitártam a karomat, de engem nem ölelt át senki, észre sem vettek. Aztán elkezdték bontogatni az ajándékokat. Végül minden elkelt, és néztem, vajon nekem van-e valami – de nem, én nem kaptam semmit, megértettem, hogy nemkívánatos személy vagyok.

Nagyon szeretném, ha ezen a karácsonyon beengednének engem az életükbe!

Nagyon szeretném, ha felismernék a tényt, hogy több mint 2000 évvel ezelőtt azért jöttem el erre a világra, hogy az életemet adjam értük, hogy megmentsem őket.

Még valamit szeretnék megosztani veletek, különösen azért, mert jó néhányan tudjátok az ünnep igazi értelmét. Elmondom nektek, hogy hamarosan lesz egy saját ünnepségem, egy látványos, hatalmas összejövetel, amit soha senki még elképzelni sem volt képes! Most még dolgozom rajta. Ma küldöm ki a meghívókat – egyet személyesen: Neked.

Tudni szeretném, szándékozol-e részt venni, és foglalhatok-e egy helyet a számodra?

Szeretlek: Jézus Krisztus

Forrás: Kiáltó Szó – A Nagyvarsányi Református Egyház Kiadványa (2010. január)

https://www.albaref.hu/media/Bekesseg/Bekesseg_2013_06.pdf

A plébánia folyamatosan bővülő éves naptára megtalálható az INFORMÁCIÓK menüben!

Card. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

(Mk 13,33–37)

Annak az evangéliumnak (Mk 13,33–37) a főszereplője, amellyel az adventi utat kezdjük, egy otthon.

Azért, hogy az éberségről beszéljen, Jézus elmond egy rövid példázatot, amelyben egy embert látunk, aki útra kel és otthonát szolgáira hagyja, mindenkire más-más feladatot bízva.

A ház ajtónállójának azt a parancsot adja, hogy legyen éber, mert előbb vagy utóbb a ház ura hazatér és szeretné szolgáit fogadásra készen találni.

Read More

Kedves Gyerekek és Szülők!
Várunk titeket december 2-án szombaton 9.00 órára a Ferences Plébániára, hogy együtt kezdjük az idei adventet. Közös imádság után elkészítjük az adventi koszorúinkat, melyeket meg is áldunk. A délelőtt folyamán gyónásra is lesz lehetőség. Aki teheti, hozzon magával koszorúalapot, valamint 3 lila és 1 rózsaszín gyertyát.(Koszorúalap és gyertya a portán is vásárolható) Fenyőágat, eszközöket, szerszámokat, segítséget mi biztosítunk. Egyéb díszítőanyagokat (toboz, bogyók, szalag stb.) hozzatok – aki teheti többet is, hogy másokkal is megoszthassuk.
Szeretettel várnak titeket a ferences atyák és a hitoktatók!

Card. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

(Mt 25,31–46)

Elképzelhetjük úgy a tanítvány útját, mint egy utat, amely látni tanít.

Ma tudniillik olyan nap van, amely a beteljesedésről, a befejezésről beszél: véget ér egy liturgikus év, de Máté evangéliuma olvasásának is a végére értünk. Ma ebben az evangéliumban az eszkatologikus beszéd befejezését olvassuk, ám ez egyúttal Máté evangéliuma azon részének is a zárlata, amely a Passió elbeszélését előzi meg.

Az a példabeszéd pedig, amelyet a liturgia ma felkínál számunkra, segít ezt a fordulópontot megélnünk, mert olyan, mint egy megérkezési pont, mint egy szintézis; és mint egy új kezdet.

Hogy meglássuk az ajtót!

Read More