231 Front Street, Lahaina, HI 96761 info@givingpress.com 808.123.4567

Egy ókori szentbeszéd Nagyszombat szent napjára

Az Úr leszáll a holtak országába

Mi történt? – Nagy csend van ma a földön.

Nagy csend és teljes elhagyatottság. Nagy a csend, hiszen meghalt a Király. Megremegett a föld, aztán elcsendesült, hiszen Isten szenderült el a testben, és feltámasztotta a régóta sírban nyugvókat. Isten halt meg a testben, és megfutamította az alvilágot.

Először is az ősszülőket, mint elveszett, de megtalált bárányokat keresi fel.

Read More

Nagyszombat – napközben

Isten igéje nélküli nap! Igaz, van szentírásolvasás a reggeli Lamentációban (Jeremiás siralmai), de nincs áldozatbemutatás, szentmise, hiszen az éjszakai vigíliamise már Húsvét szentmiséje, és így nincs evangéliumolvasás sem. Amikor éjszaka felhangzik az Evangélium, az már Húsvét napját jelzi.

Read More

A San Damiano keresztje, mely Szent Ferenchez szólt – Vértesaljai László elmélkedése Nagyszombatra

1205-öt írtak, amikor egy Francesco nevű, helyét és élete értelmét kereső 23 éves assisi fiatalember, fogságtól és betegségtől meggyötörve, a város határában fekvő romos állapotú San Damiano templomba téved be és letérdel a szentélyben elhelyezett feszület előtt. A majd embernagyságú színes ikon-feszület nyitott szemű Krisztusa megszólítja a nyugtalan lelkű fiatalembert. Jézus és Ferenc egykori találkozása nem csak emlék, hanem élő, eleven és ma is ható valóság. Mégis, olvassuk csak annak az emlékezetes találkozásnak a krónikáját.

Read More

URUNK SZENVEDÉSÉNEK ÜNNEPLÉSE

 

1. Az Egyház — ősrégi hagyomány alapján — ezen és a következő napon egyáltalán nem mutat be szentmiseáldozatot, nem szolgáltat ki ünnepélyesen szentségeket.

2. Az oltár teljesen dísztelen legyen: kereszt, gyertyatartók és terítők nélkül.

Read More

NAGYPÉNTEK

 

Jézus kereszthalálára emlékezünk

Iz 52,13–53,12; Zs 30; Zsid 4,14–16; 5,7–9; Jn 18,1–19,42.

A nagypénteki szertartás kezdetén a pap a földre borul. Jézust utánozza ezzel a szimbolikus testtartással, aki az Olajfák hegyén halálfélelmében a földre borult. Hogyan is maradhatnánk érzéketlenek e nagy szeretet előtt, amely még a halált is vállalja, hogy ne hagyjon minket magunkra? Izajás írja: „Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát… a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá…, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze”.

Read More

PILINSZKY JÁNOS KERESZTRŐL KERESZTRE

Az ember itt a földön nem is annyira lépésről lépésre vándorol, mint inkább keresztről keresztre száll. Már geometriai formáját tekintve is a kereszt: találkozás és ellentét, tiszta ellentmondás. Tragikum és reménység egyszerre.

A teljes elhagyatottságnak és kiszolgáltatottságnak ama metszőpontja, ahol a lélek egyedül képes önmagát végül is egészében és véglegesen Isten kezére adni.

Az első kereszt a gyerekkor keresztje

Read More

NAGYCSÜTÖRTÖK – Az utolsó vacsora

Kiv 12,1–8.11–14; Zsolt 115; 1Kor 11,23–26; Jn 13,1–15.

„Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek” (Lk 22,15) – mondja Jézus tanítványainak a halála előtti utolsó vacsora kezdetén. Jézus valójában mindig erre vágyik. Ezen az estén is együtt akar lenni tanítványaival, a régiekkel és a mostaniakkal, velünk is. Ez életének utolsó napja, az utolsó alkalom, amikor együtt lehet tanítványaival: ő választotta ki őket, gondoskodott róluk, szerette és védelmezte őket. Jézus harminchárom éves, élete teljében van. Alig huszonnégy óra múlva azonban a sírban fekszik majd. Ezen az estén az Úr vágyva vágyik rá, hogy velünk lehessen. És mi? Vágyunk-e rá, hogy mellette legyünk, legalább egy keveset? Képesek vagyunk-e rá, hogy megajándékozzuk azzal a közelséggel és szeretettel, ami a szívünkből telik? Ha szembenézünk az igazsággal, be kell vallanunk: ő volt az, aki mindig mindent megtett, hogy közel legyen hozzánk, és az evangéliumhoz kössön minket. Ezen az estén, életének utolsó estéjén Jézus továbbra is azon fáradozik, hogy szeretetének végső erejével végérvényesen tanítványaihoz kösse magát.

Read More

Nagycsütörtök

ESTI MISE AZ UTOLSÓ VACSORA EMLÉKÉRE

 

Az Egyház ősi hagyománya szerint ezen a napon tilos minden magánmise.

Az esti órákban — megfelelő időpontban — mutatjuk be az utolsó vacsora miséjét, a helyi hívő közösség teljes részvételével. Minden pap és egyházi személy részt vesz benne a rendjének megfelelő szolgálattal.

Azok a papok, akik a krizmaszentelési misében koncelebráltak, vagy a hívek érdekében engedélyezett misét bemutatták, az esti misében újból koncelebrálhatnak.

Ahol pedig lelkipásztori érdekek úgy követelik, az illetékes főpásztor másik esti misét is engedélyezhet a templomokban, nyilvános vagy félig nyilvános kápolnákban. Sőt valóban komoly szükség esetén reggeli időpontban is engedélyezhet misét azoknak a híveknek, akik az esti misén semmiképpen sem tudnak részt venni. Vigyázni kell azonban, hogy ezeket a miséket ne magánérdekből végezzék, és az esti főmise ezek miatt kárt ne szenvedjen.

A hívek csak mise közben áldozhatnak, a betegek azonban a nap bármely órájában részesíthetők a szentáldozásban.

KRIZMASZENTELÉSI MISE AZ EGRI BAZILIKÁBAN (ÉS MINDEN MÁS PÜSPÖKI SZÉKESEGYHÁZBAN)

NAGYCSÜTÖRTÖK

 

A keresztelendők olajának megáldása

Püspök:

Istenünk, szent néped erőssége és oltalmazója! Te alkottad meg az olajat és tetted az erő jelképévé. Áldd meg + kegyesen olajunkat, és adj erőt a keresztelendőknek, akiket vele megkenünk. Fogadják lelkükbe az isteni bölcsességet és erőt, hogy egyre mélyebben megértsék Fiadnak, Krisztusnak Evangéliumát, és nagylelkűen vállalják a keresztény életet.

Legyenek méltók az istengyermekség kegyelmére; Egyházadban örvendezve szülessenek újjá, és boldogan éljék a keresztény életet. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

A krizma megszentelése

Read More

Nagycsütörtök – az Úr vacsorája A Katolikus Egyház Katekizmusa alapján

AZ EUCHARISZTIA ALAPÍTÁSA

1337 Az Úr, mivel szerette övéit, mindvégig szerette őket. Tudván, hogy eljött az óra, amikor ebből a világból átmegy az Ő Atyjához, a vacsora közben megmosta lábukat, és átadta nekik a szeretet parancsát. [170] Hogy rájuk hagyja e szeretet zálogát, s hogy övéitől soha ne távozzon el és húsvétja részeseivé tegye őket, halála és föltámadása emlékezetéül megalapította az Eucharisztiát, és megparancsolta Apostolainak, „akiket akkor az Újszövetség papjaivá szentelt,” [171] hogy visszajöveteléig ünnepeljék.

Read More