Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

(Mt 21,1–9)

Közelednek a napok, amikor Jézus bevégzi földi útját, amikor felemeltetik a kereszt királyi trónjára.

Ezért az Úr felmegy Jeruzsálembe, azonban nem léphet be úgy, mint minden más alkalommal, nem léphet be úgy, mint minden más zarándok.

Jézus, amikor bevonul, tudatában van, hogy itt az idő, hogy királyi és messiási mivoltát feltárja: királyként, Messiásként lép be a szent városba.

Másutt az evangéliumok azt mondják, hogy a tömegek királyukká akarták tenni Jézust (Jn 6,15), azonban ő mindig elzárkózott követelésük elől. Ezúttal azonban nem. Nem csak, hogy nem zárkózik el, hanem ő készíti elő az eseményeket, hogy ez a királyi bevonulás megtörténhessen.

Read More

A kislány karácsonyi csomagot készített. Egy do­bozt csomagolt be, drága aranypapírba. Arányta­lanul sok papírt használt fel, sok színes zsinórt és díszeket.

– Hát te meg, mit csinálsz? – kérdezte feddő han­gon az apja. – Pazarolod a drága papírt, mintha te vetted volna.

A leány sírt és félrehúzódott egy sarokba. A do­bozt a szívéhez szorította. Szentestén, amikor a család tagjai megajándé­kozták egymást, a leány is odaadta apjának a sze­retettel becsomagolt dobozt.

Read More

Egy meglehetősen jómódú közös barátjuk halálának hírére az egyik ember azt kérdezte a másiktól:

– Mennyit hagyott hátra?

A másik azt válaszolta:

– Mindent.

Egy messzi ország hercege szívesen kérkedett me­sés gazdagságával. Minden, nap arannyal hímzett és drágakövekkel ékesített ruhákat öltött magára, és reg­gel, de mindig csak reggel, amikor- a nap az arcába ragyogott és a szivárvány színeinek ezer árnyalatában csillogtatta meg a ruháit, kilépett királyi palotájából, hogy fogadja alattvalói hódolatát. Kedvét lelte az ilyes­miben.

De egyszer a herceg délután lovagolt ki. A nap a háta mögött volt, és a fiatal uralkodó először látta meg a saját árnyékát. Olyan volt, mint egy fekete felhő, amely egy pillanatra sem hagyta el. A herceg dühében ordí­tott egyet és megsarkantyúzta a lovát. Nem tudott ural­kodni ott, ahol az árnyéka volt. Elhatározta, hogy megkeresi azt az országot, ahol nincs árnyék. Útnak indult és még most is lovagol.

Meg kell tanulnunk együtt élni a halálunk árnyéká­val.

A végéről kezdve – Körök a vízen 56. oldal (Ferrero, B.)

Read More

A nyolcvanas évek a szerzésről szóltak: a gazdagság, hatalom, hírnév szerzéséről. Tudom, mert több vagyont, hatalmat és pozí­ciót szereztem, mint mások. De az ember hiába szerez meg mindent, amit csak akar, mégis ürességet érez. Minden hatalmamat odaadnám, csak hogy egy kicsit többet lehessek a családommal.

Minden árat megfizetnék a barátaimmal töltött egyetlen estéért.

Egy halálos betegség kellett hozzá, hogy rádöbbenjek erre az igazságra, de így legalább tanulhat az esetemből az ország, amelyet elragadott a könyörtelen törtetés és az erkölcsi bomlás. Nem tudom, milyen vezetőink lesznek a kilencvenes években, de mindenképpen olyanoknak kell lenniük, akik kezelni tudják ezt a lel­ki tumort, az amerikai társadalmat velejéig átható szellemi nihilt.

(Lee Atwater utolsó „kampánybeszéde” Life, 1991. február)

Kavanaugh, J.: Krisztus követése a fogyasztói társadalomban 27. oldal

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése (Jn 11,1–45)

A mai evangéliumi szakasz (Jn 11,1–45) nyitja a barátság, a szeretet.

A „szeretni” kifejezés háromszor tér vissza a szövegben (Jn 11,3.5.36), de az egész epizód hátteréül szolgál; elsősorban a barátra, Lázárra vonatkozik, akit Jézus szeret, de nyilvánvaló nővéreivel szemben is. Jézus, Márta és Mária között valóban olyan beszélgetés zajlik, és olyan gesztusok történnek, amelyek meghitt, bizalommal és várakozással teli, kölcsönös szeretetről árulkodnak: az evangélista szeretné tisztázni, hogy Mária volt az, aki Jézus lábát illatos kenettel megkente és hajával szárítgatta (Jn 11,2); amikor pedig Lázár élete veszélybe kerül, a nővérek üzennek Jézusnak (Jn 11,2).

Read More

 Eleinte a Jézus életének titkairól megemlékező ünnepek között tartották számon, aztán a kilencedik századtól kezdve inkább Szűz Mária ünnepei közé sorolták.

Erről az átmenetről tanúskodik egy kéziratos misekönyv, amely I. Lothár császár (822-855) udvarában készült a Rajna-vidéken. A nap miseszövegének címfelirata így hangzik: „Március 25: a Szent Istenszülő hírüladása és ugyanezen Úr szenvedése”. De ki ez az „ugyanezen Úr”? Valószínűleg az, aki eredetileg a hírüladással kapcsolatosan is említtetett, de akit aztán kicseréltek az édesanyjára, az „ugyanezen” pedig a második tagban ott maradt.

Read More

Akathisztosz – Angyali üdvözlet

(7. század)

Angyal küldetett az égből, hogy Isten anyjához, így szóljon: Örvendezz!

S amikor csodálkozva látta, hogy e testetlen szótól az Úr megtestesül,

Mária elé állt, s hangos szóval hirdette:

Örvendezz, öröm ragyogása,

Örvendezz, átok megrontója,

Örvendezz, elesett Ádám fölemelése,

Örvendezz, Éva könnyeinek elapadása,

Örvendezz, emberi gondolat számára megközelíthetetlen csúcs,

Örvendezz, angyalok szemeinek is áthatolhatatlan végtelenség,

Örvendezz, égi Király trónusa,

Örvendezz, annak hordozója, ki mindeneket hordoz,

Örvendezz, Napot meghirdető csillag,

Örvendezz, isteni Megtestesülés keble,

Örvendezz, minden teremtmény megújítója,

Örvendezz, kiben a Teremtőt csodáljuk, Örvendezz, szűzen maradt Hitves!