Gyöngyös-Alsóvárosi Ferences Plébánia

Kedves Testvérek!

A mindennapok forgatagában a léleknek szüksége van a csendre, Istent másképp nem hallhatjuk
meg. Erre kiváló alkalmat kínálnak lelkigyakorlataink. A jelentkezéseket e-mailben és telefonon is
fogadjuk az info@szentkut.hu -n és a 0632/471559-as telefonszámon.

·         Ferences lelkiség lelkigyakorlat Takács Klarissza nővér vezetésével
o   2022.11.10-13
·         Márton napi jótékonysági vacsora
o   2022.11.12
·         Adventi lelkigyakorlat Julián atyával
o   2022.12.09-11
·         Karácsony Szentkúton
o   2022.12.23-27
·         Szilveszter Szentkúton
o   2022.12.31

Forrás: https://kaposvar.egyhazmegye.hu/index.php/hirek/item/1005-eletbevago-kerdesek-eletre-valo-valaszok-orszagos-eletvedo-napot-szerveznek-kaposvaron

Regisztráció: https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSfvxe_uxRqWcwVn90bzhhrSkdw747ibCIOgBO78ODEqp0hPGA/viewform

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

A drachma

A mai evangéliumi szakaszt (Lk 15,1–32) értelmezhetjük az első vers fényében: „A vámosok és bűnösök is mindnyájan odamentek hozzá, hogy hallgassák.”

A szakasz tehát azzal a képpel indul, amelyben azt látjuk, hogy ahol Jézus van, ott vannak vámosok és bűnösök is, akik azért közelednek hozzá, hogy hallgathassák.

A versen belül egy névmásnál időzünk el, amely azon személyek csoportjára vonatkozik, akiket az evangélista „vámosoknak és bűnösöknek” nevez, amikor azt mondja, hogy ők mindnyájan Jézushoz közeledtek: „mindnyájan”.

Azt mondhatjuk, hogy éppen ez a „mindnyájan” botránkoztatja meg személyek egy másik jelenlevő csoportját, melyet farizeusok és írástudók alkotnak: ami megbotránkoztatja őket, az pontosan ez, vagyis az, hogy Jézus fogadja a bűnösöket is, tehát az, hogy Jézus mindenkit elfogad.

A Jézus által elmondott három példabeszéd többek között e mennyiségjelzők körül forog.

Az elsőben egy emberrel találkozunk, akinek száz báránya van, és abból egyet elveszít. Ezért otthagy kilencvenkilencet, hogy megkeresse az egyetlenegy elveszettet. Megtalálja, hazaviszi, visszavezeti a többihez; úgy tűnik, hogy nem nyugszik, amíg újra nincs meg mind.

A másik egy asszonyról szól, akinek tíz drachmája van, elveszt belőle egyet. Ő is keres, és nem nyugszik, amíg újra nincs tíz, amíg nincs meg újra mind.

A harmadikban van egy apa. Ennek az apának két fia van, egyikük messzire megy. Majd miután sok rossz fát tett a tűzre, hazatér. Ekkor a másik vonul el, nem akar otthon maradni most hazatért fivérével. Ennek a két fiúnak az apja nem lel nyugalmat, amíg mindkét fiú újra vele nem lesz.

Ezzel az értelmezési kulccsal tehát világossá válik, hogy a probléma épp itt van, ebben a mindegyikben.

Egyrészről ott van Isten, aki szívében hordja a mindenkinek szánt üdvösség utáni vágyat.

Lukács evangéliuma első lapjaitól kezdve hallottuk újra meg újra: amikor Jézust néhány nappal születése után szülei bemutatják a templomban, egy Szentlélekkel eltelt idős ember látja őt és felismeri benne azt az ajándékot, amit Isten ad az emberiségnek minden nemzet üdvösségére (Lk 2,31).

Másrészt ott van az ember két, csak látszólag ellentétes hajlam között: van az elveszett ember, mint a kisebb fiú és van a méltatlankodó ember, aki elutasítja, hogy elveszettként tekintsenek rá. Ők azok, akik úgy vélik, hogy méltók az üdvösségre, mint a farizeusok, akikkel az 1. versben találkozunk.

Mindkettő téved, hibás a látásuk, téves a nézőpontjuk.

Az előbbiek azt hiszik, hogy nincs többé joguk, hogy hazatérjenek; az utóbbiak úgy vélik, csak nekik van joguk ehhez. Mindkettő téved, mert egyiküknek sincs joga rá, hanem ez az otthonlét mindenki számára kegyelem és élet.

Az Isten üdvössége utáni vágy tehát olyan úton valósulhat meg, amely során az ember visszatér egy testvéri élethez, amiből senki sincs kizárva, olyan úton valósulhat meg, amely során az ember lemond arról, hogy ő határozza meg, ki üdvözül és ki nem.

Jézus ezért megszüntet minden kategóriát: számára nincsenek farizeusok, vámosok, bűnösök, mindnyájan egyaránt elveszett és megtalált fiak, akik arra kaptak meghívást, hogy testvérek legyenek, hogy együtt alkossák azt az új családot, amelyben mindenkinek helye van.

Jeruzsálem felé tartó útján ma Jézus még egy lépést tesz, ismét megvilágítja útja értelmét: Jeruzsálemben Jézus odaadja életét mindenkiért, hogy az elveszett és megosztott emberiség újra egy legyen egyetlen, megosztottságok, osztályozások és megkülönböztetések nélküli családban.

Azonban ennek a megbotránkoztató újdonságnak az elfogadása a szoros kapu, amelyen át be lehet lépni a házba: amint az elmúlt vasárnapokon láttuk (vö. C év 21. vasárnap), nem az marad kívül, aki hibázott, hanem az, aki úgy gondolja, hogy előbbre való másoknál, hogy többet érdemel, aki féltékeny arra a testvérre, akit az Atya ingyenesen és örvendezve fogadott haza.

+ Pierbattista

Fordította: dr. Sz.Gy.

Tájékoztatjuk azokat az egykori tanítványokat, barátokat, akik személyesen nem tudnak részt venni a szertartáson, hogy József atya temetése élőben is közvetítve lesz a ferencesek YouTube-csatornáján:

https://www.youtube.com/channel/UC4kcszDESGY4kN6M6hV3afA

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

A mai evangéliumi szakasz (Lk 14,25–32) kivezet minket a vendéglátó farizeus házából (Lk 14,1.12), és ismét útnak indít.

Az úton lét témája, mint már többször említettük, fontos és mindig szem előtt kell tartani, mert Jézus ezen útjának pontos célja van: Jeruzsálem.

Az út célja ma is értékes értelmezési kulcsokkal szolgálhat számunkra.

A mai szakaszban háromszor ismétlődnek olyan szavak, melyek a célról, a beteljesedésről szólnak (Lk 14,28.29): Jézus megállt, az őt követő sokasághoz fordult, és utal arra, hogy komolyan kell venniük ezt a követést, hogy az tökéletesedhessen, hogy teljessé válhasson.

Nos, ezek a beteljesedésre vonatkozó szavak nagyon fontosak és gyakoriak Lukács evangéliumában.

Megjelennek Jézus nyilvános működésének kezdetén, amikor a názáreti zsinagógában Jézus felkel, olvas néhány verset Izajás prófétától, és kijelenti, hogy ott, abban a pillanatban beteljesedett az üdvösségnek ez az Igéje (Lk 4,21).

Visszatérnek egy stratégiai szempontból fontos helyen, az evangélium közepén, amikor kezdetét veszi Jézus Jeruzsálem felé tartó útja: „amikor beteljesedésükhöz közeledtek felemeltetésének napjai, elhatározta, hogy útra kel Jeruzsálem felé” (Lk 9,51).

És végül visszatérnek a szenvedést megelőzően, az utolsó vacsora alkalmával ötször (Lk 21,22.24; 22,16.37.38), majd a feltámadást követően, amikor a Feltámadott magyarázza övéinek, hogy valóban meg kellett történnie mindannak, amit megjövendölt, hogy beteljesülhessen az Atyától ajándékozott üdvösség (Lk 24,44).

Jézus úton van élete beteljesedése felé és figyelmezteti tanítványait az ő életük beteljesedésére. Jézus életének beteljesedése dicsőséges, feltámadt teste: de ez a mi célunk is, nincs más célunk, ez az a cél, ami felé törekszünk.

Mivel épp az ő életének beteljesedése teszi lehetővé a mi életünk beteljesedését, ami nem más, mint az ő élete beteljesedésének elfogadása és részesedés abban.

Azok a figyelmezetések, amelyeket a mai evangéliumban ad az Úr, annak az útját, módját jelzik, ahogyan ebbe a beteljesedésbe beléphetünk.

Úgy tűnik, hogy mind egy irányba tartanak, a felé a szabadság felé, ami egy új életstílust, a szeretet új mértékét teszi lehetővé.

Azt a szabadságot, amiről Jézus beszél, három lényeges területen kell keresni: szabadság a családi kötelékektől, önmaguktól és az anyagi javaktól.

Mindenekelőtt szabadság a családi kötelékektől, amelyekkel kapcsolatban Jézus nagyon erőteljes kifejezéseket használ, amikor azt mondja, hogy gyűlölni kell apjukat, anyjukat, feleségüket, fivéreiket és nővéreiket (Lk 14,26). Ezeknek a súlyos kijelentéseknek kettős jelentése van.

Az első, hogy az új élet nem a családból ered, hanem kegyelemből fakad: mindnyájan meghívottak vagyunk egy halálra, átmenetre, elszakadásra mindattól, amit a vér által örököltünk, amit az esendőség, a bűn jellemez, azért, hogy új életre keljünk, ami Isten élete bennünk. Csak ez az élet juthat el a tökéletes beteljesedésre.

A második, hogy ezeknek a kötelékeknek megvan az a kockázata, hogy olyan védett hellyé válnak, amelyekből biztonságot és életet nyerünk, így a múlthoz, a régihez horgonyoznak bennünket és megakadályoznak abban, hogy merjünk egészen az Úrban bízni.

Ez az, amit gyűlölni kell, vagyis el kell utasítani, felismerve, hogy ez olyan út, ami a halálba vezet.

Ám ez nem elég: ugyanabban a versben Jézus azt mondja, hogy önmagunkat is gyűlölnünk kell éppen úgy, ahogyan családunkat. E mögött ugyanazt a logikát látjuk, mely által abban a pillanatban, amikor önmagunkban és saját erőnkben keressük az életet és a biztonságot, végül a halál egyik útján találjuk magunkat.

Paradox módon csak a kereszt útja az élet útja: olyan út, amelyen megnyitjuk magunkat önmagunk teljes odaajándékozására anélkül, hogy saját érdekeinkre, saját sikerünkre gondolnánk.

Végül ott a meghívás az anyagi javaktól, az emberi, e világi biztonságtól való szabadságra. Ezt két példázaton keresztül látjuk, a torony és a háborúra készülő király példázatán keresztül (Lk 14,28–33). Két olyan példázat, melyek egy paradoxonra alapozottak, miszerint nem az valósítja meg művét, akinek több eszköze van, hanem éppen ellenkezőleg, az, akinek semmije nincs.

A követés ezt jelenti: elhagyni mindent, ami nem ad életet, legfeljebb annak látszatát, azért, hogy bennünk legyen Isten élete, és úgy szeressünk, ahogyan Ő.

+ Pierbattista

Fordította: dr. Sz.Gy.

A gyász a normális és természetes reakciónk, amikor veszteség ér bennünket, ezért a gyásszal kapcsolatos mindenféle érzelmünk is normális és természetes. A probléma csak az, hogy arra neveltek bennünket, hogy ez nem így van.

Veszteségeink lehetnek: Költözés, háziállat kimúlása, Iskolakezdés, házasságkötés, érettségi, házastárs halála, egészségi állapotunk változása, gazdasági helyzetünk változása, felnőtt gyermek elköltözése, bizalomvesztés, iskolaváltás, lakhelyváltás…A gyászolónak szüksége van arra, hogy veszteségeiről beszéljen. Helytelen „jótanácsok” gyászolóknak: Ne légy szomorú! Pótold a hiányt! Gyászolj egyedül! Az idő mindent megold! Légy erős! Foglald le magad!

Segítség a gyászfeldolgozáshoz: John W. James, Russel Friedman: Gyógyulás a gyászból. Hogyan dolgozzuk fel szeretteink halálát, a válást és más fájdalmas veszteségeket? Zafír Press; http://www.orvosikonyvek.hu

Ettől még sokkal jobb: Gyógyulás a Gyászból Magyar Központ kurzusai: www.gyaszfeldolgozasmodszer.hu