III. rész: Ismerkedés a felújított bodajki kegyhellyel

Szombaton délután Bodajkra látogattunk, ahol Mórocz Tamás fogadott minket. Bemutatta a kegyhelyet, melyről elmondta, hogy Szent István király és családja még csónakon közelített meg. Az 1695-ben ideérkező kapucinus szerzetesek pedig a századok folyamán lelki központtá fejlesztettek. 1942-re épült fel a ma is látható barokk templom, majd rövid időn belül a kapucinus kolostor. A kolostor kertjéből leválasztották a zarándokudvart, melynek központi helyén áll a forrás, a kút. Nemrégiben a zarándokhely megújult, felújításra kerültek az épületek, elkészült a zarándokszállás, kegytárgybolt, a templomot belsőleg is teljesen restaurálták. A kialakításra került múzeumban Mórocz Tamás plébános vezetett végig, mely által bepillantást kaphattunk a kapucinusok bodajki történetébe, illetve a régi idők zarándoklataiba. Érdekességként említem meg, hogy a kóruson találtak egy kottatárat, melyben értékes régi kottákat találtak. A szerzetesek fontosnak tartották a századok folyamán, hogy egy zenekar fogadja az ideérkező zarándokokat, illetve a szentmiséken liturgikus szolgálatokat lássanak el. A kották egy része természetesen másolat, vannak azonban olyanok is, melyek egyedülállóak, csak Bodajkon találhatóak meg. A felújított orgonán improvizációt játszott nekünk Tamás atya.

Közös imádságot és böjtöt szervez a békéért szeptember 29. és október 1. között a Mária Rádió, melyhez elsők között csatlakozott a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége is.

Az orosz–ukrán háború február 24-én, vagyis fél évvel ezelőtt kezdődött. A második világháború óta ez a legnagyobb katonai konfliktus Európában.  Abban bíztunk, hogy csak pár napos villámháború lesz, de azóta is tart.

A Mária Rádió közös imádságot és böjtöt szervez a békéért szeptember 29. és október 1. között, csütörtökön, pénteken és szombaton. Az összefogás során arra hívja az embereket, hogy imádkozzanak a békéért, és ennek jeleként mind a három este 8 órakor helyezzenek egy mécsest az ablakukba.

− Szép lenne, ha ezek az apró fények megvilágítanák Magyarországot, és melegséget sugároznának a szomszédos országokba – írja felhívásában a Mária Rádió. − Azok, akik nem tartózkodnak otthonukban ezekben az esti órákban, a mécsesek elhelyezése helyett álljanak meg egy percre abban a tevékenységben, amit épp csinálnak (legyen az akár autóvezetés, munka vagy szórakozás), és mondjanak el egy rövid fohászt a szenvedő emberekért, a háborúban levő országokért, a háborús országok döntéshozóiért. A közös imádsághoz kapcsolódó böjt ezekben a napokban lehet ételtől, kedvenc szenvedélytől való tartózkodás, takarékoskodás, elrontott emberi kapcsolatok rendbehozása, ki- és megbékélés – javasolják a szervezők.

Mindszenty Józsefnek tulajdonítják azt a mondatot, hogy „ha van 1 millió imádkozó magyar, nem félek a holnaptól”. A Mária Rádió célja, hogy valóban 1 millió ember imádkozzon ezekben a napokban az esti órákban a békéért, és a mécsesek kihelyezésekor, vagy az egy perces megállásuk során esetleg imádkozzák el a Székely János szombathelyi megyéspüspök vagy a Lukovits Milán atya által írt imát.

A Mária Rádió várja a közös imádsághoz és böjthöz csatlakozók jelzését egy űrlap kitöltésével, mely IDE KATTINTVA elérhető.

Az imádság és böjt napjai alatt több székesegyházban szentmisét mutatnak be a békéért:

• szeptember 29-én este 18 órától Varga László kaposvári megyéspüspök a kaposvári, Székely János szombathelyi megyéspüspök a szombathelyi székesegyházban, Bosák Nándor nyugalmazott püspök atya a nyíregyházi székesegyházban.
• Orosz Atanáz görögkatolikus püspök szintén 29-én, reggel 7 órakor a miskolci székesegyházban végez szent liturgiát.
• Majnek Antal nyugalmazott munkácsi püspök atya szeptember 30-án éjjel zarándoktársaival együtt a máriapócsi kegytemplomban virraszt a békéért.

A Mária Rádió különféle felekezeteket, intézményeket és szervezeteket is meghívott az összefogásra, amelyhez az elsők között csatlakozott az Európa Rádió, a Katolikus Rádió, a Szent István Rádió, a Magyar Kurír, a Magyar Katolikus Karitász, a Nemzetközi Közbenjáró Imahálózat , a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, a CitizenGo, a Parlamenti imacsoport, a Mária Országa Imaközösség és a Magyar Békekör Egyesület.

forrás: http://www.keesz.hu/osszefogas-a-bekeert-imaval-es-bojttel; https://www.mariaradio.hu/

II. rész A Székesfehérvári Egyházmegye

Az egyházmegyét Mária Terézia alapította 1777-ben, mivel a Veszprémi Egyházmegye kormányozhatatlanul nagy volt, így keletről is lecsípett egy egyházmegyét, meg nyugatról is (Szombathelyi Egyházmegye). Ez a rend maradt érvényben 1992-ig, amikor Szent II. János Pál pápa a Budapesthez tartozó kerületeket hozzácsatolta az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyéhez és néhány nagyobb várost átcsatolt Fehérvárhoz. Érdekes módon Csepel is Fehérvárhoz került.

A számok tükrében:

500.000 hívő tartozik a fennhatóságuk alá,

13 esperesi kerületből mára 5 kerület maradt,

150 plébániára van az egyházmegye területe beosztva,

77 papja van az egyházmegyének, ebből 50 fő az aktív (ha az országos statisztikát is fiegyelembe vesszük, az 50 főből 33 % lehet betegséggel küzdő!) 2 pap szolgál külföldön (1 fő Londonban, egy pedig Németországban magyar lelkész),

Csak 6 fő az állandó diákónusok száma, van 8 szerzetes pap (verbita, ciszter, kapucinus, ferences),

147 katekéta látja el a hitoktatás szolgálatát, ebből 72 a főállásúak száma, a többi óraadó.

A száraz tények, adatok után nézzük a lelkieket:

Az egyházmegye lelkiségének legfontosabb igazodási pontja Szent István, Szent Imre és Boldog Gizella, akik személyesen is jártak Fehérváron, sőt a régi székesegyház királyi temetkezési hely is volt!

Minden magyar szent megfordult a városban felkeresve az első magyar szentcsalád sírját.

Prohászka Ottokár fehérvári püspök egy világító jel a magyar egyház számára.

Másik lelki erőforrás Kaszap István és Bogner Mária Margit vizitációs nővér, akik a szenté avatás útján járnak.

I. rész

Meghívót kaptam a Magyar Kat. Újságírók szervezésében a sajtóapostolok találkozóra. A helyszín Székesfehérvár volt. A vendéglátó egyrészről Kuzmányi István a Magyar Kurír és az Új Ember lapigazgatója (MAKÚSZ) másrészről pedig Spányi Antal megyéspüspök, illetve sajtós munkatársa Bertáné Pittner Kata. Szállást és étkezést az egyházmegye Szent Gellért Hoteljában kaptunk. Első programunk a püspöki rezidencia, valamint a felújított székesegyház megtekintése volt. Az idegenvezetést személyesen Spányi Antal püspök atya vállalta magára, aki nemcsak a hivatalos tereket mutatta meg, de személyes életterébe is beengedett.

A székesegyházban közös szentmisén vettünk részt, melynek prédikációjában a katolikus újságírók tanúságtételét fejtegette Szent Kornél pápa, vértanú ünnepe kapcsán.

Fotó: Kovács Marcell

Szép és igényes kivitelű könyv jelent meg városunkban ebben az esztendőben a Vachott Sándor Városi Könyvtár gondozásában:

Fülöp Lajos (szerk.): Bugát Pál pályarajza és kéziratos feljegyzései

A kiadványban Farkas István igazgató ajánlása mellett olvashatunk még Bugát Pál életútjáról (B. Gál Edit), külön tanulmányban Bugát Pálról a nyelvújítóról (Fülöp Lajos) és Bugát-kéziratokról (Lovász Béláné). A következő oldalon Vinkler Bálint bevezetése után a Bugát-kézirat egy-egy oldalának másolata látható, illetve annak átirata, fordítása olvasható.

Néhány szó Bugát Pál életútjáról B. Gál Edit írása alapján:

Bukát János jobbágy 1770 tájékán született Halászon, beköltözik a városba és 1783. július 1-én házasságot köt Balog Teréziával a Bertalan templomban. 1793. április 12-én született fiuk Pál Antal (Paulus Antonius). Keresztszülei Cseleng János és Zsiga Magdolna, keresztelő papja pedig Bertók Sándor volt.

(Gyöngyös Alsóvárosi Ferences Plébánia Kereszteltek Anyakönyve I. 1788-1832. 70.o.)

Az elemi iskola elvégzése után a gyöngyösi ferences gimnáziumba íratták be, (I-IV. Grammatikai osztály 1803-1807) ahol kiváló eredménnyel végzett. 1807-től az Egri Lyceum hallgatója, 1811-ben a pesti orvosi egyetem hallgatója. 1818. december 21-én avatták orvosdoktorrá. „Bugát Pál Antal, 25 éves, római katolikus vallású, a Heves vármegyei Gyöngyös helységből, elvégezte itt az ötéves orvosi tanfolyamot, elkészítette és megvédte a betegségleírást, az első szigorlati vizsgát 1817. szeptember 10-én tette le jó eredménnyel, a másodikat 1818. április 16-án jó eredménnyel, inaugurális disszertációját az agyvelőgyulladásról készítette, bírálója tekintetes Bene uram, nyilvános vitán megvédte 1818. december 19-én, és december 21-én orvosdoktorrá avatta tekintetes Bene professzor úr, a belgyógyászat tanára, oklevelét megkapta.” 1819-ben tanársegéd Széky Péter, majd Fabini Theophil tanár mellé. 1822. június 15-én felveszik az orvosi kar tagjai közé. 1823-ban Bakabányán tisztiorvos, később Selmecbányán és Bélabányán. 1823. október 5-én a pesti egyetem sebészeti tanszékén tanított élettant, kórtant és gyógytant. Az 1831-es pestisjárvány idején az északkeleti országrész küzdelmeit irányította.

1828-ban feleségül vette Wurm (Almay) Erzsébetet, Wurm József kereskedő lányát. Mivel saját gyermekül nem születhetett, ezért 6 vagy 8 csángó fiút fogadtak örökbe.

1830. november 17-én a Nemzeti Tudós Tanács rendes taggá választotta, elindították az Orvosi Tár c. magyar folyóiratot. 1843-ban elkészül a 40000 szót tartalmazó Természettudományi Szóhalmaz c. munkája. 1844-ben finnül kezdett tanulni és a finn-magyar rokonságot kutatta. 1848-ban a forradalom mellé állt, a közegészségi osztály igazgatójává nevezték ki. A forradalom leverése után mellőzték. 1865. július 9-én hunyt el. Szülei és testvérei a Gyöngyös Felsővárosi temetőben nyugszanak, őt a Kerepesi temetőbe temették.

Néhány műve:

A hatóságokhoz a tiszti orvosok közti köröztetés végett, Budapest, 1849.

Az egészséges emberi test boncztudományának alapvonatjai / Hampel Adolf Fridrik; ford: Bugát Pál.

Búcsúzóbeszéd az orovos és természetvizsgáló 1842-dik év… közgyűlésén, Beszterce-Bányán, Machold, 1842.

Éptan. Pest: Landerer Ny., 1830.

Felelet tt. Balogh, Almási dr. úr a Tud. Gyűjtemény 1830. 3. kötetébe iktatott visszaigazítására, Budapest, Trattner, 1830.

Közönséges kórtudomány / tanítványai számára szerzé Bugát Pál. Pest: Trattner és Károlyi Ny., 1830.

Magyar orvosok és természetvizsgálók… tartott… nagy-gyűléseknek munkálatai, Pest, 1842-1844.

Magyarországi orvosrend névsora: 1840-re, Pest, Trattner -Károlyi Ny., 1840.

Orvosi tár /szerk. Bugát Pál, Pest, 1831-1848.

Sebészet, mellyet előadási kézikönyvül kiad. M.J. Chelius; ford. Bugát Pál… Buda, Egyetemi Nyomda, 1836-1837.

Tapasztalati természettudomány (physica) Tcharner Boldogbul fordítva Bugát Pál által, Budán: A Magyar Királyi Egyetem betűivel, 1836-1837.

Természettudományi szóhalmaz, Buda, Egyetemi Ny. 1843.

A különböző cikkeiben megtaláljuk a nyelvészetet, a numizmatikát, verseket, adomákat és elmés játékok leírását.

P. Tóth Ferenc Ede (Eduardus) emlékére

1911. április 27-én született Szil községben (Sopron vármegye), ahol Ferencnek keresztelik 1911. május 2-án. Édesapja Tóth Sándor gőzmalmi fűtő, akit már 18 hónapos korában elveszített; édesanyja Juhos Terézia. Anyja nem tudta ellátni gyermekét, ezért Budapestre költözött, ott vállalt munkát, ekkor Ferenc még csak másfél éves. A keresztszülők veszik pártfogásba, és saját gyermekeikkel együtt nevelik. A negyedik osztály elvégzése után édesanyja magához veszi és beíratja a „Budapesti VII. kerületi Magyar Királyi Állami Madách Imre Főgimnáziumba”, barcsay utcába. A budapesti levegő azonban nem tesz jót gyenge tüdejének, ezért hazaköltözik – Madách Gimnázium 1921-22-es tanévről szóló évkönyvében Tóth Ferenc neve mellett, az érdemjegyek sorában a KIMARADT felirat szerepel, ugyanis csak hat hétig járt ide-, illetve Kőszegre, mert az ottani rokonok veszik magukhoz. Iskolába a kőszegi bencésekhez jár. Tanulmányait jó eredménnyel végezte, csak a magatartás és a vallástan volt jeles. 18 évesen belép a ferences rendbe.

1928. augusztus 16-án öltözik be, ekkor kapja az Ede nevet, bár édesanyja sokáig ellenezte. 1929. augusztus 17-én tesz egyszerűfogadalmat. Ezután Pápára kerül a stúdiumházba, Markó Dénes házfőnök, Morovitz Szolán rendi nevelő, valamint Markó Marcell lelki vezető kezei alá. Itt fejezi be gimnáziumi tanulmányait a bencés gimnáziumban. A Pápai Bencés Gimnázium értesítőjében Tóth F. Ede fr. pn jelzettel, vagyis Ede testvér, aki papnövendék néven szerepel. Egy osztályba jár azokkal a ferencesekkel, akik még szintén nem fejezték be a gimnáziumot: Farkas László, Néher Valentin, Mazzag Dezső, Rhédi Szeráf, Weiss Mihály, Farkas Medárd, Novák Cipriánnal. VII. osztályos korában tagja volt a Deák Ferenc Önképzőkörnek, sőt VIII.-ban rábízták a „bíráló elnök” szolgálatát is. VII. osztályos korában pályázatot adott be „Mit tehet a magyar ifjúság a missiókért” címen, mellyel elnyerte a kitűzött jutalmat: 25 Pengőt.

Ezt követően 1931-ben Szombathelyre kerül teológiai tanulmányok megkezdésére. Vargha Theodor házfőnök és Takács Ince magiszter kezei alá. 1932. augusztus 18-án tesz örökfogadalamat. Ebben az évben a tartomány Észak-Franciaországba küldi Farkas Lászlóval együtt: Monsen-Baroeul-ba a ferences missziók szemináriumába a teológiai tanulmányok folytatására, illetve a francia nyelv elsajátítására. 1934. július 8-án szentelik pappá. Újmiséjét szülőfalujában mondja, majd visszatér a szemináriumba. 1935. augusztus 1-én betegen tér haza, és Budakeszire a tüdőszanatóriumba nyer felvételt. Az 1936-os Schematizmus szerint a Pesti rendházhoz kerül beosztásra: betegállományban. 1936. február 19-én hunyt el, élt 25 évet. A Kerepesi úti ferences kriptába temették.

Versei jelentek meg a korabeli sajtóban: Zászlónk, Ferences Nemzedék, Ifjúság, Katolikus Személe, Párizsi Katolikus tudósító, Élet, Szent Antal. Gyakran álnéven ír: Juhos Ferenc, Szily Vid.

Így emlékezik meg róla a „Sümegi Szűz Mária Ferences Naptára 1995. évre” oldalain Egerszegi Ferenc (iskolaigazgató és költő; 47.o.):

„Aki Az eltört hárfa verseit olvassa, szerzőjüket ennél jóval többnek érzi. Mély emberi témák, kiforrott hang, művészi megfogalmazás jelzik tehetségét. Útkereső stílusán érződik a kortársak, elsősorban Mécs László és József Attila hatása. Nemcsak a lírája könnyed, derűs hangulatú; minden benyomását művészi bájjal tudta dallá formálni, hanem a legsúlyosabb világnézeti gondolatokhoz is játszi könnyedséggel pengeti lantját.

Versei életének, hivatásának hű tükrei. Idegenben élet hány évig, de sohasem felejtette el, hogy honnan jött. Itt még jobban hevíti a hazaszeretet, nem egyszer csöndes könnyeket csal szemére a honvágy. Élete felfokozott ritmusban telik, s talán a hányatott gyermekével, a többszörös iskolaváltás; a külföldi tanulmányok, és nem Utolsó sorban végzetes betegségek biztos tudata a szítója, ennek az örökös lázban égésnek. Ő többet érez a mindennapi embereknél, többet lát, többet sejt, többet örvend és szenved. Egyszóval: költő…”

Szeptember 10-én, szombaton délelőtt vettek végső búcsút Szabó Ferenc József ferences szerzetestől Esztergomban. A ferences templomban fél 10-től búcsúzhattak tőle a gyászolók a felravatalozott koporsónál, 10.30-tól gyászmisét mondtak József atya lelki üdvéért, majd a temetési szertartás következett a templom kriptájában.

Továbbiak és forrás: https://www.ferencesek.hu/mindenki-testvereve-lett-orok-nyugalomra-helyeztek-szabo-ferenc-jozsef-atyat/

Nem régen jelent meg Baranyi Béla szerkesztésében a Jöjjetek és lássátok! A budapesti 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus a képek tükrében c. könyv  az Új Ember kiadványok sorozatban. A fényképeket Merényi Zita, Lambert Attila, Fábián Attila és Baranyi Béla készítették. A kiadvány 148 oldalon mutatja be a kongresszus legfontosabb eseményeit kevés szöveggel, de rengeteg képpel. Az ajánlót Erdő Péter bíboros úr írta a könyvhöz Avilai Nagy Szent Teréz ünnepén. Ajánlom olvasásra. Kamill testvér

1 korsó olaj

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

A mai szakasz (Lk 16,1–13) közvetlenül követi és példázatos stílusával folytatja Lukács evangéliumának az irgalmasság múlt vasárnap hallott példabeszédeit is tartalmazó 15. fejezetét.

A mai részlet meglehetősen különös: Jézus egy intézőről beszél, aki tisztességtelen módon látja el feladatait; munkaadója ezt észreveszi, és a példázat nagyobb része azokról a fortélyokról szól, amelyeket az intéző kifundál, hogy ebből a kellemetlen helyzetből szabaduljon. És végül a gazda dicséri őt találékonyságáért.

A múlt vasárnapi példabeszédekkel összevetve látszólag úgy tűnik, hogy Jézus egészen más tárgyra tért. Azonban lehet, hogy mégsem.

Van néhány közös mozzanat, amelyeket próbáljunk meg észrevenni.

Az első a nehézség mozzanata: múlt vasárnap volt egy fiú, aki nehéz helyzetbe került, mert elhagyta otthonát, ma van egy intéző, akit mesterkedései közben rajtakaptak.

Mindkettő olyan bajban találja magát, amit voltaképpen kicsit magának keresett.

A nehézség mindkét esetben saját, emberi erőből megoldhatatlan, amint azt jól kifejezik az intéző szavai: „Mitévő legyek most, hogy uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek.” (Lk 16,3)

A mélyponton mindkettő összeszedi magát, hogy eldöntse, mit kell tennie.

Végül pedig egyik sem kíván mást, mint egy otthont, egy helyet, ahová visszatérhetnek miután megtapasztalták saját határukat, saját hibájukat, képtelenségüket arra, hogy elegek legyenek önmaguknak.

Tehát a mai példabeszédből ugyanazt az üzenetet sejtjük, mint a múlt hetiből.

Először is azt, hogy mindnyájan nélkülözők vagyunk: születésünktől fogva van egy adósságunk egyszerűen azért, mert az életet ajándékba kaptuk, ez az adósság pedig életünk során egyre növekszik.

Közülünk senki sehogyan nem tudja leróni ezt az adósságot: ez lehetetlen.

A példabeszédből az is következik, hogy ez nem nagy gond: a gazda nem támad haragosan az intézőre, nem számít arra, hogy azonnal megfizeti az adósságot. Sőt, időt ad neki, hogy valamiképpen rendezni tudja a dolgokat.

Ami fontos, az, hogy megtaláljuk annak a módját, hogy ne maradjunk adósságunkba, félelmünkbe zárva: elmondhatjuk, hogy van út, de csak egyetlen út van, és ez az, hogy felismerjük, mi az igazi gazdagság, az igazi javunk.

Az intéző rájön, hogy az igazi gazdagság a barátság, a testvéri kapcsolat, és mindent megtesz, hogy ezt megszerezze.

Ezt úgy teszi meg, hogy felhagy azzal, hogy másokat használjon saját meggazdagodására, ehelyett az anyagi javakat kezdi arra használni, hogy barátságra leljen. Vagyis felhagy azzal, hogy a gazdagságban keressen otthont, és kezd a testvérek között otthonra lelni. Éppúgy, mint a múlt vasárnapi példabeszédben a fiatalabb fiú, aki felhagy azzal, hogy önmagában és saját szeszélyeiben keressen otthont, és így újra rátalál atyja házára.

Jézus, amikor befejezi a példabeszédet, hozzáfűz egy nagyon komoly intést a gazdagságot illetően (Lk 16,9–13), mert jól tudja, hogy a javak utáni fékezhetetlen sóvárgás elhomályosíthatja az ember látását és elhitetheti vele, hogy ezek a javak elegendőek az életéhez, az öröméhez.

Ez így van a történelem kezdetétől: a bűnös hajlam, amelyet Isten Káin szívében kuporogni lát (Ter 4,7), nem más, mint az a kielégíthetetlen sóvárgás, aminek a csillapításáért bármit megtenne az ember.

Valójában Jézus kijelenti, hogy az anyagi javak, még ha sok van is belőlük, kevesek, és tisztességtelenek (Lk 16,11–12): kevesek, mert nem elegendőek ahhoz, hogy életet adjanak; tisztességtelenek, mert életet ígérnek, még ha képtelenek is betartani az ígéretet.

Mégis, aki ebben a kevés és tisztességtelen dologban hűséges lesz, használja anélkül, hogy úgy vélné, ez minden, és úgy él, mint azok a nélkülözők, akik megosztják másokkal, amijük van, akkor végül ebben az osztozásban megtalálja az igazi gazdagságot.

Olyan gazdagságot, amely képes elcsitítani a sóvárgást, és segít olyan otthonra találni, ahol végre élhet.

+ Pierbattista

Forgdította: dr. Sz.Gy.