Részletes adatok¹

Antal József (Gyöngyös, 1925.-) Egyetemista volt, a Kisgazdapárt országos ifjúsági elnöke (Vörös Vince titkára). Gyöngyösön 1946. áprilisában a Páter Kiss Szaléz nevéhez fűződő koncepciós “összeesküvési” per vádlottjaként a magyar Katonapolitikai Osztály letartóztatta. Vallatások, kínzások közben mindkét veséjét leverték, az egyik szemét kiverték. Aztán átadták a szovjet igazságszolgáltatási szerveknek, és 1946 októberében Sopronkőhidán fegyveres összeesküvés vádjával szovjet katonai törvényszék az 58. paragrafus alapján tízévi kényszermunkára ítélte. A verésektől félőrült lett, papnak képzelte magát, és naphosszat misézett. Ettől függetlenül szovjet börtönökbe és munkatáborokba került. A Kemerovo kerületi Iszkityim lágerkerület Sztroj Dvor lágerének kórházában, 1947 karácsonya előtti napokban, végelgyengülésben – ekkor már, mint csendes, depressziós elmebeteg – meghalt.

Antal Lajos (Gyöngyös – ) – Gyöngyösön, 1946 április végén a Páter Kiss Szaléz nevéhez fűződő „összeesküvési” perben azzal a váddal tartóztatták le, hogy a város politikai rendőrőrnagya elleni fegyveres összeesküvés részese volt. Amikor a Magyar Katonapolitikai Osztály (mely letartóztatta és kivallatta) társaival együtt őt is átadta a szovjet nyomozóhatóságnak, minden rendőri vallomását visszavonta. Míg az egy ügyben lefogott társait már 1946. szeptember 14-én elítélte a Szovjet Hadsereg katonai törvényszéke, őrá csak két hónappal később tudták kimondani a koncepciós ítéletet: 10 évi kényszermunka. – A későbbi években az egyik novoszibirszki láger kórházában halt meg végelgyengülésben ez a jobb sorsra érdemes fiatalember.

Berényi Illés (Hatvan – ) A Független Kisgazdapárt hatvani titkára volt. Orosz és rendszerellenes szervezkedés vádjával a magyar Katonapolitikai Osztály Hatvanban 1946. április 18-án letartóztatta. Ügyét belevonták a Páter Kiss Szaléz nevéhez fűződő koncepciós „fegyveres összeesküvés”-i per vádlottjainak csoportjába. Az első kihallgatások után átadták a szovjet katonai bíróságnak. A Szovjet Hadsereg katonai törvényszéke Budapesten a Conti utcában 1946 szeptember 14-én 10 évi, javító-nevelő munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre ítélte. 1950-ben a finn-karéliai Medvezsugorszk lágerkórházban TBC-ben meghalt.

Béres György (Gyöngyös, 1925. december 17.., Füleki Julianna) – Géplakatos volt. A Magyar Katonapolitikai Osztály a szülővárosában 1946. április 28-án letartóztatta. Visszaemlékezése: – „Mint fiatalember gyakran megfordultam a katolikus egyház által vezetett KEDIM táncmulatságain. Abban az időben már a kommunista rendszer megfigyelése alatt állott minden egyházi tevékenység, és csak az alkalomra vártak, hogy lecsaphassanak megsemmisítésükre. A Páter Kiss Szaléz-ügy volt az alkalom, hogy Gyöngyösön tisztogatást végezzenek. A Páterre és csoportjára hárították a lövöldözéseket, amit a szovjet katonák egymás között követtek el, kétes hírű nőkkel kapcsolatos viták rendezésében. Mivel fegyveres csoportot lepleztek le, feltétlen kellett az ügyhöz egy fegyvermester is, mivel anélkül nem fegyveres a szervezkedés. Ez a fegyvermester én voltam, a szakmám miatt. Mivel a KEDIM diákegyesület volt, vasas szakmunkás nem volt köztük, de én közéjük jártam. Ez kapóra jött a politikai rendőrségnek. A kihallgatóim állítása szerint gyónás közben kaptam a Pátertől az utasításokat. Hiába hivatkoztam arra, hogy én protestáns vagyok, és a Páterrel soha életemben nem találkoztam…” Az első kihallgatás után átadták a szovjet katonai elhárításnak. Budapesten a Szovjet Hadsereg katonai törvényszéke 1946. szeptember 14-én az összeesküvő társaival együtt őt is elítélte. Nyolc évet kapott az 58. paragrafus (2) (11) pontjai alapján. A mordovai lágerekben töltötte a büntetését, majd utána még hét hónapot száműzetésben élt. 1953. november 26-án jöhetett haza. A szovjet katonai bíróság által kiszabott büntetését a magyar Igazságügyi Minisztérium Katonai Főosztálya 1968. február 2-án Klgs. 1140/1963 szám alatt törölte a bűnügyi nyilvántartásból.

Bodnár László (Gyöngyös) – Gyöngyösi fiatalember volt, akit a magyar Katonapolitikai Osztály 1946. április végén letartóztatott, a Páter Kiss Szaléz nevéhez fűződő koholt és hamis összeesküvési perben. Két rendőrőrsnek a lefegyverzésében való részvétellel, valamint orosz katonák lelövésével vádolták. Az első kihallgatások után átadták a szovjet bírósági szerveknek. A Szovjet Hadsereg katonai bírósága Budapesten 1946. szeptember 14-én golyó általi halálra ítélte az 58. paragrafus (8) pontja alapján. Sopronkőhidán 1946. október 26-án kivégezték.

Boros Pál (Gyöngyös, 1930-) Gimnáziumi tanuló volt. A Páter Kiss Szaléz nevéhez fűződő összeesküvési perben, 1946 áprilisában a szovjet katonai elhárítás letartóztatta. 1946 augusztusában Budapesten a Szovjet Hadsereg katonai törvényszéke javító-nevelő munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre ítélte. A lembergi gyűjtő- és elosztólágerben beleőrült abba a tudatba, hogy Szibériába viszik. Szidta az oroszokat, és nekirohant az áram alatti drótakadálynak, mely a női és férfi lágert elkülönítette. Lőttek is rá, de ráégett a szögesdrót kerítésre. Két napig hagyták ott hulláját a drótkerítésen lógni – a többi rab elrettentésére.

Borosi Kálmán (Gyöngyös, 1929. május 13, Kovács Anna) Molnártanuló volt. Szülővárosában 1946. április 27-én tartóztatta le a magyar Katonapolitikai Osztály fegyveres összeesküvés vádjával, a Páter Kiss Szaléz nevéhez fűződő perben. Két rendőrőrs csoportosan elkövetett lefegyverzésével, valamint szovjet katonák megölésével vádolták. Az első kihallgatások után átadták a szovjet bírósági szerveknek. A Szovjet Hadsereg katonai törvényszéke Budapesten a Conti utcában 1946 szeptember 14-én az 58. paragrafus 2,8,11 pontjai alapján tízévi, javító-nevelő munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre ítélte. Moldovia lágereiben raboskodott. 1954. szeptember 23-án térhetett haza Magyarországra. A szovjet katonai bíróság által kiszabott büntetését a magyar Igazságügyi Minisztérium Katonai Főosztálya Klgs. 1140/1963. szám alatt törölte a bűnügyi nyilvántartásból. Az Oroszországi Föderáció Legfőbb Katonai Ügyészsége 1993. május 25-i, 13-1024-89. számú igazolásával tanúsította, hogy Borosi Kálmánt, mint politikai megtorlás áldozatát rehabilitálta.

Borosi László (Gyöngyös 1929) Gimnazista volt. Szülővárosában 1946. április 18-án letartóztatta a magyar Katonapolitikai Osztály, fegyveres összeesküvés vádjával, a Páter Kiss Szaléz nevéhez fűződő koncepciós perben. A nyár folyamán átadták a szovjet katonai bíróságnak. A Szovjet Hadsereg katonai törvényszéke Budapesten a Conti utcában 1946. szeptember 14-én a szovjet Btk. 58. paragrafusa alapján golyó általi halálra ítélte. 1946. október 26-án, Sopronkőhidán kivégezték.

Dr. Fillér László (Hatvan 1915. február 15., Csikány Ilona) – A két világháború között országgyűlési képviselő volt. 1946 tavaszán a magyar Katonapolitikai Osztály Kiss Szaléz nevéhez fűződő fegyveres összeesküvési perben közvetítő szerep vádjával letartóztatta. Rövid kihallgatás után átadták a szovjet katonai bíróságnak. A szovjet Hadsereg katonai törvényszéke előtt a magyar rendőrségen erőszak hatása alatt tett minden vallomását visszavonta, és így nem a „Szalézi csoporttal” együtt (1946. szeptember 14-én!), hanem egy hónappal később ítélkezett felette a szovjet hadbíróság, mely 10 évi, javító-nevelő munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre ítélte. A szibériai lágerekből 1953. december 3-án tért haza. Ügyét a magyar Igazságügyi Minisztérium Katonai Főosztálya Klgs. 739/1962. számon tartja nyilván.

Huszár József (Gyöngyös- ) Gimnáziumi tanuló volt. A Páter Kiss Szaléz nevéhez fűződő fegyveres összeesküvési perben, 1946 áprilisában a szovjet katonai elhárítás letartóztatta. A Szovjet Hadsereg katonai törvényszéke Budapesten 1946 októberében javító-nevelő munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre ítélte. Ismeretlen szovjet kényszermunkatáborban meghalt.

Kassay Kázmér (Budapest, 1930. július 20. Tóth Anna) 1946. május 16-án tanítási óra alatt vitték el a rendőrök a gyöngyösi gimnáziumi tanár feljelentése alapján, pisztolyrejtegetés vádjával. Letartóztatták, és Budapestre, a Bajza-utcai Katonapolitikai Osztályra vitték. Kihallgatás közben többször megverték. Rá akarták bizonyítani, hogy ki akarta szabadítani Páter Kiss Szalézt a börtönből, aki a gyöngyösi állítólagos fegyveres összeesküvés vezetője lett volna. Azonkívül Antal Józseffel (a Kisgazdapárt főtitkárának személyi titkárával) a Vatikánba küldözgettek rádióüzeneteket. Aztán szovjet tisztekre lövöldözött. Ehhez hasonló vádakat akartak ráerőltetni, aztán átadták a budapesti szovjet államvédelmi szerveknek. A Szovjet Csapatok Budapesti Helyőrsége katonai bírósága Conti utcában 1946. szeptember 14-én az 58. paragrafus 2,6,8,11 pontjai alapján hétévi, javító-nevelő munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre ítélte. A sopronkőhidai és lembergi börtönben töltött hónapok után a távol-keleti Kolimára deportálták. Megjárta Kanyion, Tretja Fabrika, Lazo munkatáborait. 1954-ben szabadult a lágerből, és száműzöttként ugyancsak Kolimán, a 72-es településen villanyszerelőként dolgozott. 1956. február 10-én térhetett haza Magyarországra. Az 52065. tábori postaszámú Szovjet Katonai Alakulat haditörvényszéke 552. szám alatt 1989. augusztus 5-én bűncselekmény hiányában rehabilitálta. Ügyét a magyar Igazságügyi Minisztérium Katonai Főosztálya Klgs 37/1989. szám alatt tartja nyilván. (Visszaemlékezéseit „A vörös pók hálójában” Budapest, 1993. cím alatt írta meg.

Király György (Szeged, 1929. november 19. Sajtlava Mária) Gimnáziumi tanuló volt. A szovjet állambiztonsági szervek Gyöngyösön 1946. május 4-én hurcolták el a szülői házból, a Páter Kiss Szaléz „összeesküvő csoportjának” tagjaként. Rónai Kálmán gimnáziumi tanár jelentette fel, pisztolyrejtegetés vádjával. Az elhúzódó vizsgálati fogságban „hivatalosan” augusztus 7-én tartóztatták le, majd szeptember 14-én, Budapesten a Szovjet Hadsereg Budapesti Helyőrségének katonai bírósága 7 évi, javító-nevelő munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre ítélte. Brjanszk, majd Resoti lágereiben raboskodott. 1953. november 26-án térhetett haza. A Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága 1980. június 18-án 1358. szám alatt bűncselekmény hiányában rehabilitálta. Az erről szóló orosz nyelvű Igazolást a magyar Igazságügyi Minisztérium Katonai Főosztálya 1980. július 24-én Klgs. 228/1966 szám alatt küldte meg számára.

Király Zoltán (Gyöngyös 1930. – )A Páter Kiss Szaléz és társai összeesküvési ügyében 1946 áprilisában a szovjet állambiztonsági szervek letartóztatták. A Szovjet Hadsereg katonai törvényszéke 8 évi, javító-nevelő munkatáborban leöltendő szabadságvesztésre ítélte. További sorsa ismeretlen.

Kiss Endre (-) Gyöngyösi gimnazista volt. A szovjet állambiztonsági szervek 1945 áprilisában a szülői házból elhurcolták. A Páter Kiss Szaléz nevéhez fűződő fegyveres összeesküvés ügyében tartóztatták le. A Szovjet Hadsereg katonai törvényszéke Budapesten 1945 augusztusában javító-nevelő munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre ítélte. További sorsa ismeretlen.

Kiss Sándor (Gyöngyös, 1927.) A Páter Kiss Szaléz nevéhez fűződő fegyveres összeesküvés kirakatper egyik vádlottjaként Gyöngyösön 1946.április 26-án a magyar Katonapolitikai Osztály a szülői házban letartóztatta. Két rendőrőrs csoportosan elkövetett lefegyverzésével, valamint orosz katonák lelövésével vádolták. Az első kihallgatások után átadták a szovjet katonai bíróságnak. Budapest, 1946. szeptember 14-én a Szovjet Hadsereg katonai törvényszéke golyó általi halálra ítélte, majd ezt kegyelemből 15 évi, javító-nevelő munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre változtatták át. Észak Ural valamelyik lágerében meghalt.

Páter Kiss Szaléz László (Szeged, 1904. – ) Teológus, szerzetes paptanár volt. Gyöngyösön 1946. április 26-án – legalább 20-25 gimnazista diákjával együtt – a magyar Katonapolitikai Osztály letartóztatta. Az első kihallgatások után átadták a szovjet katonai bíróságoknak. Koncepciós kirakatperben, fegyveres összeesküvés hamis vádjával, hosszas kínvallatás után Budapesten a Szovjet Hadsereg katonai törvényszéke 1946. szeptember 14-én golyó általi halálra ítélte. Sopronkőhidán 1946. október 26-án kivégezték. (Egyes források szerint a kivégzés 1946. december 10-e körüli napokban történt.)

Kizmann Ottó (Veszprém, 1928.-) Gimnazista volt. A magyar Katonapolitikai Osztály Gyöngyösön 1946. április 26-án, mint a Páter Kiss Szaléz-féle fegyveres összeesküvés kirakatper egyik fővádlottját letartóztatta. Két rendőrőrs csoportosan elkövetett lefegyverzésével, valamint szovjet katonák lelövésével vádolták. Az első kihallgatások után átadták a szovjet katonai bíróságnak. Szovjet Hadsereg katonai törvényszéke Budapesten 1946. szeptember 14-én golyó általi halálra ítélte. Sopronkőhidán 1946. október 26-án kivégezték. (Egyes források szerint a kivégzés 1946. december 10-e körül történt.)

Kováts Zoltán (Gyöngyös, 1930. november 3., Szalmási Irén Júlia) Gimnáziumi tanuló volt. A magyar Katonapolitikai Osztály mint a Páter Kiss Szaléz fegyveres összeesküvő csoportjának tagját szülővárosában 1946. május 9-én letartóztatta, Rónai Kálmán gimnáziumi tanár feljelentése alapján, pisztolyrejtegetés vádjával. Az első kihallgatások után átadták a szovjet katonai bíróságnak. A Szovjet Hadsereg Budapesti Helyőrségének katonai törvényszéke Budapesten a Conti utcában 1946. szeptember 14-én 7 évi, javító-nevelő munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre ítélte. A lembergi börtön után Ljackeban, majd a norilszki lágerekben raboskodott. 1953. november 26-án térhetett haza, sajnos nyomorékon: a fél lábát üzemi balesetben elvesztette. A MNK Nyíregyházi Kormánybiztosságának 138/1953. számú igazolványa szerint, mint volt hadifoglyot bocsátották szabadon. A Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága 1983. április 19-én 1374. szám alatt bűncselekmény hiányában rehabilitálta. Az erről szóló orosz nyelvű igazolást a magyar Igazságügyi Minisztérium Katonai Főosztálya Klgs. 1140/1963. szám alatt 1983. június 15-én küldte meg számára.

Lukács Pelbárt (1916) – A hatvani rendházban ferences szerzetes volt. A magyar Katonapolitikai Osztály 1946. április 18-án letartóztatta a P. Kiss Szaléz nevéhez fűződő fegyveres összeesküvés koncepciós perében. Orosz és rendszerellenes szervezkedéssel vádolták. Az első kihallgatások után átadták a szovjet katonai bíróságnak. A Szovjet Hadsereg katonai törvényszéke 1946. szeptember 14-én, Budapesten a Conti utcában 10 évi, javító-nevelő munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre ítélte. A karéliai Medvezsugorszk lágerei központi kórházában 1948-ban TBC-ben meghalt.

Mester László (Vértesboglár, 1925. január 12, Till Mária) Egyetemi hallgató volt, a gyöngyösi Kisgazdapárt szervezet helyi titkára, amikor a Páter Kiss Szaléz nevéhez fűződő fegyveres összeesküvés készülő kiarakatperében Gyöngyösön 1946. április 18-án a magyar Katonapolitikai Osztály letartóztatta, a gyöngyösi politikai rendőr-őrnagy elleni fegyveres összeesküvés vádjával. Az első kihallgatások után átadták a szovjet bírósági szerveknek. A Szovjet Hadsereg katonai törvényszéke Budapesten a Conti utcában 1946. szeptember 14-én az 58. paragrafus (2, 8, 11) pontjai alapján 10 évi, javító-nevelő munkatáborban letöltendő szabadságesztésre ítélte. A Szverdlovszk melletti Azanka és Tyigeny, majd Vorkuta lágereiben sínylődött. 1953.november 26-án térhetett haza. A MNK Nyíregyházi Kormánybiztosságának 171/1953. számú Igazolványa szerint mint „volt hadifoglyot” bocsátották szabadon. A szovjet katonai bíróság által kiszabott büntetését a magyar Igazságügyi Minisztérium Katonai Főosztálya 1966. december 17-én Klgs. 1623/1966. szám alatt törölte a bűnügyi nyilvántartásból.

Húsvét ötödik vasárnapja (C év)

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

Az az evangéliumi szakasz, amelyet ma hallunk (Jn 13,31–35) János evangéliumának 13. fejezetéhez tartozik, amelyben az evangélista Jézus tanítványaival elköltött utolsó vacsoráját beszéli el. Ha kontextusából kiragadjuk, nem érthető azonnal.

A lábmosás megbotránkoztató gesztusa után János evangélista közli Júdás árulásának Jézus általi meghirdetését (Jn 13,21). Majd a ma hallott versek következnek az új parancsra vonatkozó szavakkal, azután pedig ismét egy hűtlenség bejelentése, mely ezúttal Pétert és az ő tagadását érinti (13,36).

Az új parancs tehát két árulás bejelentése közé ékelődik. Ez az első mozzanat, amelynél megállunk, mert Jézus arra kéri övéit, hogy ugyanúgy, ugyanolyan mértékben szeressék egymást, ahogyan Jézus szerette őket („Új parancsot adok nektek: hogy szeressétek egymást. Ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.” – 34. vers).

A mérték abból a távolságból adódik, amelyet a tanítványok teremtenek önmaguk és az Úr között: mélységes távolság, bűnből fakadó távolság ez, amelyet azonban Jézus ingyenes szeretetével kitölt; nem engedi, hogy övéi olyan messzire kószáljanak, ahol eltévednek, mert – mint múlt vasárnap láttuk – ő a jó pásztor, a jó pásztor pedig nem akarja, hogy bárányai közül bármelyik is elvesszen. Ezért az életét adja.

János evangélista kapcsolatot teremt Júdás tagadása és Jézusnak a mai evangéliumban meghirdetett szavai között: valóban, éppen akkor, amikor Júdás elveszi a falatot és kimegy, Jézus akkor hirdeti meg a következő, látszólag nem helyénvaló, erőteljes szavakat: „Most dicsőült meg az Emberfia, és Isten dicsőült meg benne” (Jn 13,31).

Mit jelent ez?

Az egész János-evangélium egy titokzatos „óra” felé irányul, egy olyan pillanat felé, amelyben Isten egészen kinyilatkoztatta volna önmagát, dicsőségét a Fiú életében és tettében. Nos, pontosan abban a pillanatban jött el az óra, amikor Jézus végre feltárhatja egész szeretetét, amelynek ajándékozásáért jött, olyan szeretetet, amely a megtagadó és eláruló tanítványt is eléri, olyan szeretetet, amely érte az életet is odaadja.

Júdás éppen most ment ki, hogy elárulja Urát, hogy átadja őt. De ezt azután tette, miután megkapta Jézustól a szeretett barátnak szánt falatot, miután megette a barátság kenyerét, amelyben minden ellenségeskedés legyőzetik.

Jézus számára pontosan ez a dicsőség, vagyis a lehető legnagyobb szeretet; ezért még Júdás tette is értelmezhető és fogadható úgy, mint további lehetőség a szeretetre, tehát az Atya megdicsőítésére.

Az Atya pedig a szeretetnek és az engedelmességnek erre a gesztusára úgy válaszol, hogy megdicsőíti a Fiút: amint Jézus szeretete eléri a bűnükben elveszett tanítványokat, úgy az Atya szeretete sem hagyja, hogy Jézus a halálban elvesszen: hiszen „azonnal” (Jn 13,32) visszaadja az életét: „Ha Isten megdicsőült benne, Isten is megdicsőíti őt önmagában, hamarosan megdicsőíti.”

Jézusnak ezek a szavai tehát e két árulástörténet között helyezkednek el, és ott a győzelem himnuszaként, az üdvösség biztos előjelként hangzanak. E gonoszság közepette tárul fel teljesen Isten élete.

Ez azonban még nem minden.

A 13. fejezet tulajdonképpen az árulás két gesztusát helyezi a középpontba, amelyeknek köszönhetően Jézus egész emberszeretete megnyilvánul, olyan gesztusokat, amelyek előrevetítik és értelmezik azt, ami röviddel ezután a kereszten fog történni, értelmet adnak annak.

Ám közvetlenül ezután arra kéri övéit, hogy úgy szeressék egymást, ahogyan ő szerette őket: ő szabadon, viszonzást nem várva szereti őket, és ennek a szabadságnak erejében kéri, hogy ugyanígy tegyenek.

Az új parancs szavai csak a kereszt kontextusába helyezhetők, János evangéliumában pedig csak a kereszt értelméről valló e gesztusok után. Valójában a tanítványok nem lesznek képesek egymást szeretni, csakis azon szeretetet által, amit kaptak.

Isten szeretete nem olyasmi, amit viszonzunk: soha nem tudnánk visszaadni neki azt, amit Ő adott nekünk.

Isten szeretete inkább kicserélődik közöttünk, körbejár, és csak így tudjuk viszont-szeretni Istent, és így mondhatjuk ki neki igaz köszönetünket.

+ Pierbattista

Fordította: dr. Sz.Gy.

P. Szalézt az OSzSzSzk Büntető törvénykönyv 49. §. alapján az OszSzSzk Büntető törvénykönyve 58-2, 58-8, 58-11 §. szerint a legsúlyosabb büntetéssel, főbelövéssel sújtották.

„49.§ Ha az elkövető cselekménye több bűncselekmény tényelemeit meríti ki, valamint ha a vádlott több olyan bűncselekményt követett el, amelyekben még nem hoztak ítéletet, a bíróság a társadalmi védekezés végleges intézkedését azon szakasz alapján határozza meg, amelyik az elkövetett bűncselekmények közül a legsúlyosabbra vonatkozó intézkedést tartalmazza és ennek legsúlyosabb mértékét alkalmazza.

Különös rész: Állam elleni bűncselekmények

58¹ § Ellenforradalminak kell tekinteni minden olyan csekeményt, amely a munkás-paraszt szovjetek, valamint az általuk a SzSzKSz és a szövetséges köztársaságok alkotmánya szerint megválasztott SzSzKSz, szövetséges és autonóm köztársasági munkás-paraszt kormányok hatalmának megdöntésére, aláásására vagy meggyengítésére, vagy a SzSzkKsz külbiztonságának és a proletárforradalom alapvető gazdasági, politikai és nemzeti vívmányainak aláásására vagy meggyengítésére irányul.

Az összes dolgozók érdekei nemzetközi szolidaritásának erejénél fogva az ilyen cselekményeket ellenforradalminak kell tekinteni akkor is, ha azok a dolgozók bármely más állama ellen irányulnak, még ha azok nem is tagjai a SzSzKSz-nek.

58² § Felfegyverzett bandák fegyveres felkelése vagy ellenforradalmi célból szovjet területre behatolása, valamint a központi vagy helyi hatalom birtokbavétele ugyanezen célból és különösen azért, hogy a SzSzKSz-től vagy valamelyik szövetséges köztársaságtól területe egy részét erőszakkal elszakítsák, vagy hogy a SzSzKSz-nek külföldi hatalmakkal kötött szerződéseit felbontsák,

a társadalmi védekezés legsúlyosabb intézkedésével: főbelövéssel vagy a dolgozók ellenségévé nyilvánításával és teljes vagyonelkobzással, valamint a szövetséges köztársasági állampolgárság és ezzel együtt…

58⁸ § A szovjet hatalom képviselői vagy a forradalmi munkás- és parasztszervezetek tisztségviselői elleni terrorista cselekmény elkövetése, valamint részvétel ilyen cselekmények elkövetésében, még ha az elkövető személy nem is tartozik valamely ellenforradalmi szervezethez…

58¹¹ § Minden szervezett tevékenység, amely az e fejezetben meghatározott bűncselekmények valamelyikének előkészítésére vagy elkövetésére irányul, valamint az e fejezetben meghatározott bűncselekmények valamelyikének előkészítésére vagy elkövetésére létrejött szervezetekben vagy azok részvételével

a társadalmi védekezésnek e fejezet megfelelő szakaszaiban felsorolt intézkedéseivel büntetendő.”¹

A 49.§ szerint a legsúlyosabb bűncselekményt kell figyelembe venni. Talán éppen ezért nem a magyar hatóságok ítélték el Szalézékat. A magyar vádak szerint néhány rendőrbiztosság megtámadása volt az alapvető bűn. Ezt egészítették volna ki a demokratikus államrend megdöntésére irányuló tettekkel. Így viszont szovjet katonák megölését lehetett rájuk „bizonyítani”.

58¹ § szerint ezek a rendelkezések nemcsak az Szovjetunióra érvényesek, hanem minden más állam polgáraira is. Én nem vagyok járatos a jogalkotás módozataiban, de egy adott állam törvénye hogyan vonatkozhat egy másik állam polgáraira?

Zajacz Ernő Besenyszögön született 1957. augusztus 4-én. Pappá 1980. június 22-én szentelték.

1980 és 1982 között Vencsellőn, majd 1981-től 1985-ig Miskolc-Nagyboldogasszony Plébánián volt káplán.

Plébánosként szolgált 1985–1986-ban Tiszasülyön; 1986 és 2000 között Bátorban, 2000-től 2011-ig Abasáron, majd ezt követően Felsőzsolcán 2018-ig, ezután tartós betegszabadságon volt egészen 2021-es nyugállományba vonulásáig.

Szolgálatát 2001-ben érseki tanácsosi címmel jutalmazták.

„Remélek az Úrban, benne remél lelkem, és bízom ígéretében. (Zsolt 129,5).”



AZ EGRI FŐEGYHÁZMEGYE

a papság és a rokonság nevében

fájdalommal, de a feltámadásba vetett hittel tudatja, hogy

ZAJACZ ERNŐ

érseki tanácsos, ny. plébános

életének 65., áldozópapságának 42. évében,

2022. május 10-én a miskolci Semmelweis Kórházban

szentségekkel megerősítve elhunyt.

Paptestvérünkért a szentmisét 2022. május 24-én, kedden 10 órakor

a besenyszögi templomban mutatjuk be, majd ezt követően

a helyi temetőben helyezzük sírba az örök élet reményében.

R.I.P.

A szovjetek kezében

1946. július 12-én tartóztatták le Szalézt és a fiatalokat az oroszok, és szeptember 10-14. között tárgyalta ügyüket a Központi Hadseregcsoport Katonai Bírósága. A fiatalok elmondása szerint itt annyival jobb volt a helyzetük, hogy nem verték őket! Hogy mi történt július 12. és szeptember 10. között arról nincs tudomásunk. A tárgyalás alkalmával az orosz bírói tanács tudott oroszul, a magyarok csak magyar nyelven beszéltek, a tolmács több-kevesebb sikerrel ezt-azt lefordított a vallomásokból, kérdésekből, feleletekből.

„Néhány történet a jog (nem igazság) világából:

P. Kiss Szaléz és bűntársai ügyét, akiket szovjet katonatisztek meggyilkolásával és fegyveres összeesküvéssel vádoltak, 1946 nyarán nem magyar, hanem szovjet, ráadásul katonai bíróság tárgyalta. A tárgyalás katonás rendben folyt, kirendelt tolmács közreműködésével. A tolmács olyannyira nem állt feladata magaslatán, hogy ítélethirdetéskor a bíró úgy döntött, jobb, ha a kezével mutatja is, ki mennyit kapott. A fiatalkorú vádlottak először azt hitték, hónapokról van szó. Tévedtek. A legenyhébb ítélet hét évre szólt.”¹

V.P. Sziridov

1. A jegyzőkönyveket a következő szervek készítették:
   – Magyar Államrendőrség Vidéki Főkapitánysága Politikai Rendészeti Osztály (Budapest)
   – Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányságának Politikai Rendészeti Osztálya
   – Magyar Rendőrség Gyöngyösi Kapitányságának Bűnügyi Osztálya
   – Magyar Államrendőrség Járási Kapitányságának Politikai Osztálya Hatvan

2. A gyöngyösi rendházban lakó ferencesek közül senkit sem hallgattak ki.

3. Ellenben a hatvani rendház minden lakóját kihallgatták.

4. Több esetben a kihallgatottak neveit sem tudták leírni rendesen. Pl. Kovács János László.

5. A 16-17 éves diákok vallomásai hemzsegnek a jogi szakkifejezésektől, amelyeket nem ismerhettek, és fogalmukkal nem lehettek tisztában.

A jegyzőkönyvben a fiatalok szájába a következő kifejezéseket adták:
– „merénylet szervezése”
– „fegyveres szervezkedés”
– „A páter Kiss Szaléz által szervezett és a demokratikus államforma ellen irányuló cselekményekkel kapcsolatban…” (Vajon már májusban eltervezték, hogy mi lesz a szeptemberi tárgyalás alapja?)
– „az alapjegyzőkönyvben már elmondtam”
– „fasiszta terrorcselekményeink”

6. P. Kiss Szaléz szájába pedig:
   – „Bánkútit el kell tenni láb alól, a gyilkosság után feloldozom.”
   – „rendházunk esti szórakozási termében” (rekreációs helyiség)

7. Akik írták, azok nem ismerték a gyöngyösi viszonyokat, helyeket, városrészeket stb. Pl. „Farkaslyuki pincék”, ilyen nem létezik: Farakasmályi pincék igen.

8. Az anyag összeállítója többször összekeverte a jegyzőkönyveket, bizonyos lapokat máshova tett be, nem az illető anyagához csatolta.

9. Szuprin alezredes által május 2-án keltezett levél szerint 5 orosz katonát öltek meg. Ennek alapján kiszolgáltatták őket az orosz katonai bíróságnak.

10. A gyöngyös környéki rendőrbiztosság megtámadása, orosz emlékmű felrobbantásának kitervelése, a demokratikus államforma megdöntésére irányuló vádpontok szerint itthon is bíróság elé állíthatták volna őket, de ezeket a tetteket nem vették figyelembe. A per alkalom volt arra, hogy a felszabadító szovjet hadsereg elleni tetteket a nyilvánosság előtt megtorolják. Még akkor is, ha nem az illetők követték el, csak úgy „elrettentésképpen.”

11. Több vádlotthoz tartozik bűnjeljegyzék. A május 8-án megjelent újságok „29 láda robbanóanyagot, több száz golyószórót és géppisztolyt emlegetnek. Ezek közben „eltűnhettek.” Megjegyzendő még, hogy a súlyos támadófegyverek között síléc, karóra szíjjal és nadrág is szerepel! Viszont a sajtóban megjelent 29 láda robbanóanyag, s egyéb nagymennyiségű fegyver sehol sem szerepel!