Feltámadása után harmadszor jelenik meg tanítványainak!

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

A mai evangéliumi szakasz is olyan epizódot beszél el, amelyben az Úr feltámadása után megjelenik tanítványainak. János evangéliuma 21. fejezetét olvassuk, ahol az evangélista pontosítja, hogy ez a harmadik alkalom, amikor Jézus kinyilatkoztatja önmagát (Jn 21,14).

Ez az első adat, amelynél elidőzünk: az a tény, hogy Jézus többször nyilatkoztatja ki magát, nem egyetlen alkalommal.

Jézus jön, majd visszatér, és mindannyiszor kinyilatkoztatja önmagát.

Nem véletlen, hogy a szakasz annak bejelentésével kezdődik, hogy Jézus „ismét” kinyilatkoztatja önmagát (Jn 21,1), mert mindannyiszor, amikor Jézus jön, mindannyiszor, mindannyiszor, amikor az Úr megjelenik életünkben, valójában mindig valami új történik, újdonság kínálkozik. Az Úrral való egyetlen találkozás sem ugyanolyan, mint amit korábban megtapasztaltunk, ezért figyelmesnek kell lennünk, virrasztanunk kell, késznek kell lennünk, hogy befogadjuk az Úr mindig új megjelenését.

Ha ez igaz, akkor felmerül a kérdés: hogyan ismerjük fel őt? Milyen feltételek mellett válik útja találkozássá, életünk új alapjává?

A szakasz kínál számunkra néhány momentumot erre vonatkozóan.

Az első az ő hiányának tapasztalatából születik: akkor ismerjük fel az Urat, amikor felismerjük, hogy nélküle semmit nem tehetünk.

A tanítványok elmennek halászni, „de azon az éjszakán semmit sem fogtak” (Jn 21,3), és ez nem véletlen, nem csak egy különösen balszerencsés éjszaka. Olyan kérdés, amely mindnyájunkat sokkal mélyebben érint, amely az igazat mondja életünkről: ha nem vagyunk Vele egységben, ha Ő nincs jelen az életünkben, akkor csak a semmiről, az ürességről szerzünk tapasztalatot. Nélküle nincs mit ennünk (Jn 21,5).

Nos, az Úr éppen ott nyilatkoztatja ki önmagát. Méghozzá az élet ígéretével nyilatkozik meg: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, és találni fogtok!” A Feltámadott az egyetlen, aki ígérhet teljes, bőséges életet és megtarthatja ígéretét, éppen azért, mert ő a Feltámadott, mert legyőzte a halált. Sokan megígérhetik az életet, de igazán egyedül a Feltámadott ajándékozhatja.

A tanítványok pedig valóban megtapasztalják ezt, és ebből a tapasztalatból ismerik fel: „Ő az Úr” (Jn 21,7).

Van még egy hangsúlyos momentum, amely közös ebben és a Feltámadott más, evangéliumokban elbeszélt megjelenéseiben. Mindannyiszor, amikor Jézus megjelenik, mindig van egy szó, egy gesztus, amely megnyitja a hitetlen, kételkedő vagy egyszerűen csak őt felismerni még nem képes tanítványok szívét.

Van valami ismerős, ami szívhez szól, ami felidéz egy emléket, ami felnyitja a szemeket.

A magdalai Mária számára ez saját neve, amelyet Jézus úgy mond ki, hogy abból Mária azonnal felismeri a Mestert (Jn 20,16). Az emmauszi tanítványok számára a kenyértörés (Lk 24,31), egy ismerős, baráti gesztus, amit Jézus többször tett társaságukban. A mai evangéliumban ismét a közös étkezés (Jn 21,12), az asztalközösség Vele: a tanítványok ennek köszönhetően képesek újra látni az Urat.

A mai evangélium második része Jézus és Péter személyes találkozásáról szól (Jn 21,15–19). Ismét az Úr új megjelenése, amely Péter számára új meghívást jelent.

János evangéliumában Jézus valójában egyedül itt hívja meg Pétert arra, hogy kövesse őt. Jézus átkelt a Pászkán, Péter pedig megtapasztalta a maga bűnét, azt, hogy az Úrnak tett egyetlen ígéretét sem képes megtartani.

Most, hogy tudja, hogy egyedül az Úr tartja meg életre szóló ígéretét, és hogy az ő követése nem más, mint ráhagyatkozni, ahogyan a mai evangéliumban a tengerbe vetette magát (Jn 21,7): mondhatjuk, hogy ez kissé Péter megkeresztelkedésének a szimbóluma, választása, hogy az Urat követi kizárólag a Jézus halálával és feltámadásával való mély egység erejében.

+ Pierbattista

fordította: Dr.Sz.Gy.

Az első fehérvári gyógyszerész mindjárt a török kor után telepedett meg a városban. Az ő nyomdokain jártak a jezsuiták, akik 1745-ben átvették a patika üzemeltetését. Teljes története egy könyvet is megtöltene… 1975-ben a gyógyszertári bútorokat restaurálták, s azóta múzeumként működik, a korábban már említett Szent István Király Múzeum üzemeltetésében…Pax! Kamill testvér

https://www.facebook.com/autista.segitokozpont

Az autizmus világnapját az ENSZ kezdeményezésére 2007-tól szervezik meg, azzal a céllal, hogy felhívják a figyelmet az autista emberek problémáira és folyamatosan növekvő számukra. A becslések szerint ma Magyarországon 100 ezer ember él autizmussal.

Az Autista Segítő Központ az Autizmus Világnapja alkalmából és a világban zajló eseményekhez kapcsolódva már tíz éve sétát szervez Mátraházáról Kékestetőre. Legutoljára 2019-ben volt KÉK séta. Ebben az évben már nagyon vártuk, hogy megrendezhessük. Idén április 2-án a világnapon terveztük elsőre a sétát, azonban az időjárás miatt el kellett halasztanunk, április 23-ára.

Szombat reggelre azonban az időjárás nem volt kegyes hozzánk, és ködös esős idő fogadott. A séta Mátraházáról indult volna, a kék turista útvonalon a sípályán Kékestetőig, de az eső miatt a pálya erre alkalmatlan volt a gyerekeknek és családoknak. Gyors átszervezés után az érdeklődők busszal és autóval mentek fel Kékestetőre. Kékestetőn a ködös Tévétorony látványa fogadott bennünket. A hideg és ködös idő ellenére József atya üdvözlő beszédével kezdődött a program, majd Mészáros Árpi iskolánk egy volt tanulója adott elő pár számot. A kék lufik szétosztogatása után, a Piramis Szállj, szállj fel magasra című száma közben a lufik a magasba emelkedtek. A magasra repülő kék lufik, egy kis színt vittek a ködös Kékestetőre.
Bár ebben az évben nem voltak olyan sokan a sétán, de jó volt újra találkozni volt diákjainkkal, szülőkkel, ismerősökkel, támogatóinkkal. Köszönjük mindenkinek aki eljött!

Ebben az évben is csatlakozunk a „RAGYOGJON KÉKBEN” világkampányhoz és ugyanezen az estén kékre világítottuk a Ferences Templomot és a kolostor épületét.

Forrás és fényképek: Autista Segítő Központ
Ferences Média, 2022

A mise után nagy szeretettel fogadott Brückner Ákos Előd atya, akivel sokat találkoztam az egri lelkipásztori napokon (még a vírus előtt!). Bemutatta a templomot, sekrestyét, majd átmentünk hozzá egy kávéra. Jelenleg a kolostorban-gimnáziumban felújítások zajlanak – olyan mint a népvándorlás korában! Kaptam tőle egy könyvet, legújabb könyvét a hitvallókról: Boldogok vagytok! Nemeztünk tizenkét boldoggáavatottja a XX. században, Szent Gellért Kiadó és Nyomda. A következő boldogokról is szól: Apor Vilmos, Romzsa Teodor, Gojdics Péter Pál, Batthyány-Strattman László, IV. Károly, Salkaházi Sára, Meszlényi Zoltán Lajos, Bogdánffy Szilárd, Scheffler János, Bánya Terézia Benedikta Bernadetta nővér, Sándor István, Brenner János Atanáz.

Még egy érdekesség! Annak idején Jászberény Vajk Atanáz Alajos (a berényieknek csak Vajk Atya) egyházmegyés paptól, a feloszlatásig ciszter szerzetestől tanultuk a cserkészet csínját-bínját. Őt is szoktuk emlegetni!

A Kis Újság szerint illetékes egyházi hely a következők közlésével bízta meg a Magyar Kurírt: „A sajtó a gyöngyösi letartóztatásokat és vádakat oly beállításban hozza, mintha Magyarország hercegprímásával is közölték volna terveiket az illetők. A hercegprímás sem szóval, sem összességükkel, sem egyénekkel, közülük senkit nem ismer. A kapcsolatba hozás minden alapot nélkülöz.”¹

https://www.youtube.com/watch?v=XeEHWf7bDRY

Április 27-én – a húsvéti ünnepeket figyelmen kívül hagyva, sőt direkt akkor! – megkezdődtek a letartóztatások, kihallgatások. Elfogták Szabó Gyula repülőoktatót, Tamás Pált, Kizmann Ottót, ifj. Kiss Sándort, Bodnár Lászlót, Plachy Tihamért, Borosi Kálmán malomipari munkást, Pók László tanítót, Antal József Lajos joghallgatót, Mester László Kisgazda párttitkárt; április 28-án Kovács László mezőgazdász tanulót, aki előző este lakodalomban volt, ezért nem találták otthon.

Ugyanezen a napon a Szent Orbán templomban elmondott diákmiséje után P. Kiss Szalézt. A mise után a templom előtti keresztjénél elbúcsúzott híveitől, s azt kérte, hogy bármit hallanak róla, ne higgyék el! Népszava, 1946. május 4. 3.o.