Gyöngyös-Alsóvárosi Ferences Plébánia

Videó megtekintése:

https://www.youtube.com/watch?v=xJt8V9RkPII

Kedves Testvérek!

Idén újra meghirdetjük a nagyböjti irgalmasság gyakorlásának ősegyházi hagyományát, amikor arra biztatjuk a híveket, hogy hozzák el a szentmisékre tartósélelmiszer-felajánlásukat a rászorulók számára és tegyék a templomban az erre kijelölt helyre.

Az ősegyházi források közül Szent Pál apostolnak a korintusi egyházközségben meghirdetett adománygyűjtését állítjuk példának, aki a jeruzsálemi keresztények megsegítésére bíztatott.

„Ti mindenben kitűntök: a hitben, a szóban, a tudásban, minden buzgólkodásban és az irántunk táplált szeretetben; tűnjetek ki tehát a jótékonykodásban is. Nem parancsként mondom, hanem mások buzgóságára hivatkozva szeretetetek őszinteségét akarom kipróbálni. Hiszen ismeritek Urunk, Jézus Krisztus jótékonyságát. Noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok. Erre nézve tanácsot adok nektek, mert javatokra válik. Tavaly óta nemcsak, hogy megkezdtétek a gyűjtést, hanem őszinte szándékotokat is megmutattátok. Most hát gyakorlatban is hajtsátok végre, hogy a készséges akarat tehetségetekhez mérten tetté váljon. Ha az akarat készséges, aszerint tetszik (az Istennek), amije van, nem aszerint, amije nincs. Nem azért kell gyűjteni, hogy mások megszabaduljanak a szükségtől, ti meg bajba jussatok, hanem az egyenlőségért. Most az ő szükségüket a ti bőségetek enyhíti, hogy majd az ő bőségük nektek szolgáljon szükségetekben segítségül, s így (a javak) kiegyenlítődjenek. Az Írásban is az áll: „Aki sokat gyűjtött, nem bővelkedett, aki meg keveset, nem szűkölködött”  (2Kor 8,7-15).

Kedves Testvérek!

Nagyböjti közös zarándokutunkon az Egyház így könyörög: „Istenünk, minden irgalom és jóság forrása, te a böjt, az imádság és az irgalmas szeretet gyakorlása által gyógyulást adsz bűneinkre” (Nagyb. 3. vas.).

Immáron tizenegyedik alkalommal hirdetjük meg a nagyböjti adománygyűjtésben az irgalmas szeretet gyakorlásának ezt a formáját. Az bűnbánatunk és sajátos nagyböjti liturgikus imádságaink – mint a keresztúti ájtatosság – akkor lesznek gyümölcsözőbbek, ha az irgalmas szeretet gyakorlásáról sem feledkezünk meg.

Az újabb hullámokban visszatérő világjárvány következményeként családok kerültek nehéz helyzetbe, akiknek a Katolikus Karitász mint Egyházunk hivatalos segélyszervezete – igyekezett segítő kezet nyújtani. Gazdasági nehézségeket is hozott magával a járványveszély, munkahelyek szűntek meg és sokakat a létbizonytalanság rémképe is fenyeget. A Karitász munkatársai, önkéntesei és alkalmi segítői is bekopogtak a családok, az idősek ajtaján és segítettek abban és úgy, amire éppen szükség volt. Gondoskodás indult el a bátrak lelkéből, ami egy nagy szeretetteljes összefogássá vált. Ennek a segítő szeretetnek ki kell tartania mindaddig, amíg a családjainknak szenvedést okoz a járványhelyzet. Szent Pál apostol figyelmeztet bennünket: „Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele” (1 Kor 12,26).

Az elmúlt esztendőben már második alkalommal nem tudtuk teljességében megvalósítani a nagyböjti tartósélelmiszer-gyűjtést, mert éppen megkezdtük, de a vírus elleni védekezés következtében csak korlátozottan tudunk eljutni liturgiákra. Úgy tűnik, hogy most ez a veszély nem fenyeget bennünket, így még nagyobb buzgalommal vegyünk részt az adományok gyűjtésében. Ugyanakkor Ukrajnában háborús helyzet van, sokan érkeznek menekültként Magyarországra, a kárpátaljai magyarság élelme is kifogyóban van. Ezért ebben az évben a tartós élelmiszergyűjtést ezekre a célokra fordítja a Katolikus Karitász.

Tegyünk tanúságot az irgalmas szeretet gyakorlásáról az idei nagyböjtben is, és lehetőségeinkhez mérten tartósélelmiszerrel járuljunk hozzá a Katolikus Egyház segélyakciójához. Ezt megtehetik a jövő heti vasárnapi szentmiséken és az azt követő hétköznapokon, március 20-27 között.

A korábbi években meghirdetett gyűjtésünk eredményeképpen családok ezreit tudtuk segíteni azokkal a segélycsomagokkal, amelyeket a hívek adományaiból juttattunk el a rászorulókhoz. Ha ezt mindannyian megtesszük és legalább 1 kg adományt hozunk a templomba, újra nagyon sok családnak tudunk segíteni az irgalmas Jézus példáját követve. Most a határontúli magyarokkal és a hazánkba érkező menekültekkel tehetünk jót nagyböjtben. Telefonos adományvonalon is bekapcsolódhatunk a Karitász segítő munkájába. Ha hívjuk a 1356-os telefonszámot, hívásonként 500 forinttal segítünk.

„Személyes szeretettel másokért.” Kérjük, hogy aki teheti, adója egy százalékával is támogassa a Katolikus Karitász karitatív szolgálatát: a Karitászt Támogató Alapítványt. Köszönjük a szegényeknek szánt adományaikat. A legkisebb adománnyal is a felebaráti szeretet csodája valósul meg közöttünk. A templomainkban összegyűjtött élelmiszerek nemcsak táplálékot jelentenek, hanem üzenetet is hordoznak, a Gondviselő Isten kézzelfogható szeretetét a nélkülöző családok számára.

Ferenc pápa a Szegénység elleni világnapra írt legutóbbi üzenetében így bíztat bennünket:

„A Jézus által kinyilatkoztatott Isten arca a szegényekért aggódó és hozzájuk közel álló Atya arca. Jézus egész működése arról tanúskodik, hogy a szegénység nem a sors következménye, hanem az ő köztünk való jelenlétének konkrét jele. Nem akkor és ott találjuk meg őt, amikor és ahol akarjuk, hanem a szegények életében, az ő szenvedésükben és nélkülözésükben, a gyakran embertelen körülmények között, amelyek között élni kénytelenek. Amint azt sohasem fáradok elismételni, a szegények az evangélium igazi hirdetői, hiszen ők voltak az elsők, akiket evangelizáltak, és akik meghívást kaptak arra, hogy osztozzanak az Úr boldogságában és az ő országában (vö. Mt 5,3). A szegények – bármilyen helyzetben és körülmények között éljenek is – evangelizálnak bennünket, mert lehetővé teszik, hogy mindig új módon fedezzük fel az Atya legigazibb arcvonásait.”

Szent Pál apostol buzdításával köszönjük meg mindenkinek a jóságát:

„Ha tehát kitartotok a jótékonykodásban, Istent magasztalják érte, mivel készségesen vallomást tettetek Krisztus evangéliumáról, és bőkezűségetekkel kifejezésre juttattátok a velük és a többiekkel való közösséget. Imádkoznak is majd értetek, és vágyódnak utánatok abban a tudatban, hogy Isten kegyelme bőségesen kiáradt rátok” (2Kor 9,12-14).

Budapest, 2022. nagyböjt 2. vasárnapján

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

(A körlevél felolvasandó nagyböjt 2. vasárnapjának minden szentmiséjén.)

Urunk színeváltozása a Tábor hegyén: forrás Magyar Kurír

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

Az evangéliumi szakaszt, amely Jézus színeváltozását beszéli el, a szenvedés meghirdetései fogják közre. Jézus kezdi elmondani a tanítványoknak, hogy Jeruzsálem felé tartó útja a Húsvéttal lesz teljessé. Rögtön az első ilyen bejelentés után Jézus felmegy egy magas hegyre, amelyet a hagyomány a Tábor-heggyel azonosít. Ott történik a színeváltozás epizódja, amelyet a nagyböjti liturgia minden évben a második vasárnap, a kísértések után javasol bemutatni.

A színeváltozást is értelmezhetjük próféciaként.

A Tábor-hegyen Jézus bejelenti, hogy mi minden emberi élet vége, mi az a meghívás, amelyben az ember részesült: megélni a dicsőség, a teljesség, az Istennel való kapcsolat élményét. Minden ember meghívott arra, hogy egész valójával az Atya kinyilatkoztatásává, az Iránta való teljes nyitottság képviselőjévé váljon.

Felfedezzük, hogy mindez általában nem látható az emberi tekintet számára. Ha testi szemeinkkel nézünk, akkor csak esendő és halandó, az öröklétre képtelen valóságunkat látjuk.

Ha viszont a hit szemével szemlélünk, részünk lehet abban a látomásban, amelyben Péternek, Jakabnak és Jánosnak része volt, amely által az ember élete már mostantól, még mielőtt a halálon átkelne, arra rendeltetett, hogy a feltámadás tapasztalatát élje.

Az evangélium elmondja számunkra, hogyan lehetséges ez.

Mindenekelőtt imádsággal. A szöveg eleje kifejezetten utal az imádságra (Lk 9,29), de a szöveg mögött rejtve mindvégig jelen van, mert a világosságnak ez a pillanata szüntelen párbeszéd, melynek során mindenki beszél, mindenki meghallgat, és mindenki meghallgatottnak érzi magát. Jézus párbeszédet folytat az Atyával, amikor meghallgatja a Törvényt és a Prófétákat, melyeket Mózes és Illés képvisel. A tanítványok az Atya Szavát hallgatják, aki arra kér, hogy ne tegyünk mást, mint hallgassuk meg a választott Fiú jó hírét Jeruzsálem felé tartó útján, ahol majd mindenkiért odaadja életét.

Az imádság az a kölcsönös nyitottság, amely lényegében meghallgatás, és amelyben meghallgatva mindenki a saját arcának kinyilatkoztatásában részesül a másikkal való kapcsolatban. Az új emberség tehát a meghallgató, párbeszédben álló emberség.

De mit hallgat Jézus? Melyik az Atyának az a Szava, amely meghallgatva képes átformálni és teljessé tenni a létet?

Ez az, amelyet a 35. versben találunk: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Imádkozni éppen azt jelenti, hogy megtanuljuk meghallani annyi hang között az Atyáét, aki közölni akarja velünk akaratát, hogy minket választ, bennünket szeret, és hogy a gyermekei vagyunk. Meghallgatni azt jelenti, hogy engedjük, hogy egyre mélyebben hangozzon ez a Szó, hogy engedjük, hogy átalakítsa életünket, önértelmezésünket és kapcsolatainkat.

A meghallgatáson és imádságon túl a tanítványok meghívottak arra is, hogy belépjenek egy felhőbe (Lk 9,34), félelmet éljenek át: előttük van az Úr ragyogó arca, amit valamiképpen el kell hagyniuk, hogy belépjenek egy felhő sötétségébe, ahol minden kontúr eltűnik, ahol elveszítik ellenőrzésüket a dolgok fölött.

A tanítványok az Úr szenvedésének idején ténylegesen meghívottak lesznek arra, hogy belépjenek ebbe a felhőbe, ebbe a sötétségbe. Megteszik majd, amennyire képesek, és bőrükön tapasztalják a kudarc, a hitetlenség és az elmenekülés élményét.

Az új élet nem az ő erejüknek köszönhetően, hanem Annak ereje által valósul meg, aki viszont nem utasítja vissza, hogy belépjen a szenvedés sötétségébe és élőként, a halált legyőzve fog kijönni belőle, képesen arra, hogy végérvényesen életet adjon mindenkinek.

Íme, a Húsvét, az új élet csak ezen a bizalmon keresztül, egy olyan Szóra hagyatkozás által valósulhat meg, amely Isten egyoldalú, ingyenes szeretetét mondja ki: a nagyböjt arra szolgál, hogy átadjuk magunkat a Szeretet bizonyosságának, az Egyetlennek, aki képes minden életet átalakítani és megszabadítani a sötétségtől.

+ Pierbattista

Fordította: Dr. Sz.Gy.

Szaléz a tanítás mellett részt vett a plébánia, a város életében is. Prédikációinak nagy híre volt. Sokszor a templomba sem fértek be. Szívesen hívták a környékbeli városokba, falvakba plébániákra szónoknak. Szuggesztív hatású szónok volt. Újjászervezte a már eddig is működő közösségeket: KALOT, Cserkészek, Leánykör, Mária Társulat.¹ 1945-ben hívta létre a KEDIM-et, a Keresztény Demokratikus Ifjúsági Munkaközösséget, amelynek alakuló ülése 1945. április 23-án 17 órakor volt a Kultúrház tanácstermében.

1944. július 9-én, vasárnap zajlott le a két esemény. 9 órakor mutatta be Szaléz atya utolsó debreceni szentmiséjét, s mondta el búcsúzú beszédét. „Megköszönte a hívek támogatását, imáját és szeretetét. Annak az örömének adott kifejezést, hogy akármilyen nagy is lesz a debreceni Szent István plébánia, tudja, hogy Szent Pál szavai szerint ő szülte Krisztusnak.”¹ Dr. Bánáss László esperes 18 órakor mutatott be szentmisét, s megköszönte Szaléz atya munkáját. Egyben bemutatta Faddy Otmárt, az új plébánost, aki letette plébánosi esküjét.

Részeltek: https://ezazanap.hu/