Bi. Pi., a cserkészet megalapítója Londonban született 1857. február 22-én.

1941-09-19: Kicsoda olyan mint az Isten? 1941-10-03: Olvasós Boldogasszony népe; 1941-10-10: Magyarok Nagyasszonya; 1941-10-17: Jézus Szíve szolgálatában; 1941-10-24: Krisztus a Mindenség Királya; 1941-11-01: Istennek Minden Szentjei; 1941-11-07: Díszes és jeltelen sírok hívogatnak; 1941-11-14: Krisztus titokzatos teste; 1941-11-21: Sajtó és lelkiség; 1941-11-28: Kimúlást vagy életet akarunk? 1941-12-05: A cselekvő magyar Advent; 1941-12-12: Az Egyház és a papság jelentősége; 1941-12-19: Jézust váró lelkiség; 1941-12-19: A magyar betű karácsony; 1941-12-25: Köszönjük Jézus, – búcsúzunk Tőled; 1942-01-02: Építő magyarok; 1942-01-09: Erős családokat; 1942.01.16???;Legjobb közbenjárónk; 1942-02-06;Gondolatok egy sír mellől; 1942-02-13;A katolikus ifjúság rögös útján; 1942-02-20: Lelket a nagyböjtbe; 1942-02-27: A nagy miért; 1942-03-06: A titkos bűn; 1942-03-13: A kincses bűnbánat; 1942-03-20: A győzelmes élet; 1942-03-27: A nagy utak Krisztusa és én; 1942-04-03: Az én húsvétom; 1942-04-10: A hit csodája; 1942-04-17: Krisztus a világ reménye; 1942-04-27: A hódító szeretet; 1942-05-01: Az élet asszonya; 1942-05-08: Az édesanyánk Anyja; 1942-05-15: Mária az ég királynője; 1942-05-22: Keresztények segítsége; 1942-05-29: Magyarok reménysége; 1942-06-05: A szeretet hatalma

A sajtóapostol

Kinn tartózkodása elején P. Bíró Benedek (Medárd atyával teljes egyetértésben) felkérte, hogy segítsen be az Amerikai Magyarok Vasárnapja c. lap kiadásába, vállalja el a társszerkesztői hivatalt, illetve időnként tartson sajtónapokat, lelkigyakorlatait kapcsolja össze a sajtóapostolkodással. (A hetilapot Böhm Károly atya alapította. Az ő munkáját folytatta Rickert Ernő loraini /Ohio/ plébános. Bár jó író volt, de nem tudott megküzdeni a hétköznapok nehézségeivel, más konkurens újságokkal. Az újság adóssága folyamatosan nőtt. Bíró Benedek atya, az erdélyi ferencesek vezetője meg akarta menteni a lapot, és megvásárolta adósságaival együtt. Ide nyerte hát meg Szaléz atyát.) Ezt a munkát nagy örömmel vállalta el. Már korábban olvashattuk, hogy Egerben részt vett a Fiókbarát szerkesztésében, 1927-ben gyöngyösi klerikusként aktív szerepet vállalt a Magyar Umbria kiadásában. Később is mindig fontos eszköznek tartotta a sajtót az örömhír hirdetésére. Rendszeres kapcsolatot tartott fenn olyan vezető személyiségekkel, akik meghatározói voltak a magyar katolikus sajtónak.

Nagy lendülettel fogott hozzá ehhez a munkához is. Először kisebb cikkeket küldött el a szerkesztőségbe P. Tarzíciusznak, később azonban két hét kivételével minden héten egészen hazautazásáig ő írta a vezércikkeket. Ezzel egy időben más katolikus magyar sajtóorgánumokban is jelentek meg cikkei, bár nem ilyen gyakorisággal.² Rendszeres időközönként tartott sajtónapokat is, melyeken felhívta a magyarok figyelmét, hogy elsősorban magyar újságokat, magyar és katolikus kiadványokat olvassanak. Ezen sajtónapok alkalmával tartott még egyéb beszédeket, szentmiséket, búcsúkat az adott egyházközségben.

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

A mai evangéliumi szakasz (Lk 6,27–38) szorosan kapcsolódik a múlt vasárnapihoz, annak következménye. Múlt héten a boldogmondások lukácsi változatát hallgattuk.

A boldogságokat hallgatva Jézus tekintetével szemléltük az életet és megláttuk úgy, ahogyan Ő, hogy a szegényekben, a legutolsókban, a szomorkodókban titokzatos módon jelen van Isten Országa: a szegénységnek ez a megélése egyedülálló módon részesít Isten életében, abban, ahogyan ő teremt kapcsolatot.

Hogy milyen ez az Ország, hogy milyen Isten életstílusa, azt az a szakasz írja le, amelyet ma olvasunk. Összefoglalhatjuk abban az egyszerű élményben, hogy jobban szerethetjük a másikat, mint önmagunkat.

Hogy miből következik ez?

A 27–30. versek konkrét élethelyzeteket beszélnek el, olyan dolgokat, amelyek a mindennapi kapcsolatokban történnek: megesik, hogy valaki elvisz valamit, ami a miénk, hogy valaki rosszat tesz nekünk vagy hogy valaki elkér tőlünk valamit, ami számunkra fontos. Mit tegyünk?

Úgy tűnik, két lehetőségünk van.

Az első, hogy szeretjük a másikat, önmagunkat tekintve mértéknek: szeretek addig, amíg a szeretet semmi olyat nem vesz el tőlem, amit létfontosságúnak tartok a magam számára. Ha a szeretet valamit elvesz tőlem, megállok, mert ami az enyém, fontosabb számomra a másiknál.

Ha ez történik, ha így szeretek, akkor valójában nem szeretek senkit önmagamon kívül, és mindazt, amit teszek, igazából önmagamért teszem.

Van azonban egy másik mérték: jobban szeretni a másikat önmagamnál; jobban, mint a fájdalmamat, mint igazság iránti igényemet, mint jogomat a kártérítésre, jobban, mint amennyire a sebeimet szeretem. Ezzel a mértékkel szeretni azt jelenti, hogy a másikat mindezek elé helyezem, jobban mondva, hogy mindezek elé helyezem azt az értéket, amit a másikkal való kapcsolatnak tulajdonítok, még akkor is, ha ő rosszat tett velem.

Nem fogadom el, hogy bármi, amit a másik elvesz vagy kér tőlem, hogy bármiféle seb, amivel a másik engem megsebzett, akadálya lehet annak, hogy kapcsolatban maradjak vele, mert nem tudok anélkül élni, hogy a másikat úgy szeressem, ahogyan van.

Az igazi szeretet mértéke tehát nem mi vagyunk.

Akkor hát ki? A választ a 36. versben találjuk: „Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok irgalmas”.

Isten Országában, amit Jézus a szegényekben és kicsinyekben jelenlevőnek lát, a szeretetnek egyetlen módja létezik, az Atyáé: nem csak, hogy mindnyájan ilyen szeretetre kaptunk meghívást, de csakis azért szerethetünk így, mert az Atya szeretete bennünk él, jelen van bennünk a Szentlélek által. Ez a mennyek Országa.

Mindaddig, amíg valaki erőfeszítéseket tesz, hogy a saját erejével szeressen, csak saját szeretetének mértékén belül tud maradni; ami, bármilyen nagy is legyen, önmagát nem képes meghaladni.

Mi történik akkor, amikor valaki úgy szeret, ahogyan az Atya?

A mai evangélium utolsó versei elmondják nekünk, hogy mi az eredménye egy ilyen módon élt életnek, hogy mi történik azzal, aki szeretetének mértékéül az Atyát választja.

Érdekes, mivel múlt vasárnap a szegények felé forduló tekintetből indultunk ki, akik az életben az utolsók, és akik számára az élet nehéz. Ma olyan képhez érkezünk, amely bőséget mutat be, valamit, ami minden várakozást és reményt felülmúl, meghalad: aki megnyílik a szeretetnek arra a mértékére, ami az Ország stílusának felel meg, valóban gazdaggá válik, egy életet betöltő gazdagság részesévé.

Úgy tűnik, mintha egy vesztes, valaki, aki nem képes jogait érvényesíteni, igazságot szerezni önmagának, tiszteletre méltó és elismert volna.

Valójában az életnek olyan igazán különleges és egyedülálló mértéke adatik neki, amelyet csak azok ismernek, akik szeretnek.

Nem csak, hogy semmit nem veszít, hanem azzal, hogy megóvja a kapcsolatot baráttal és ellenséggel egyaránt, a szeretet lehetőségének olyan gazdagságára talál, ami az életet igazivá, örök életté teszi.

+ Pierbattista

Fordította: Dr. Sz.Gy.

„Igazi vértanúszellem a magyarságé. Borzalmas jövő előrevetett árnyéka – a nácizmus, a kommunizmus. Európát, a kereszténységet hazánknak kell ismét megsegítenie.” „Legyetek máriás magyarok” – hirdette a Carey-Ohio kegyhelyén összesereglett magyar búcsúsoknak. – Mily öröm titeket itt látni Máriánál. Forrjatok össze az otthoni búcsús-máriás magyarokkal, és 1938-ban jöjjetek az Ostyához (a budapesti Eucharisztikus kongresszusra), Máriához, Szent Istvánhoz. Jók legyetek, értetek megkönyörül az Úr otthoni véreinken.”

Vígasztaló Szent Szűz Bazilika – Carey – Ohio

„Én népemért, kilencszáz éves katolicizmusunkért élek. Én a Szent István-i lelkiség felszítására jöttem Amerikába, igaz magyar szeretettel.”„Olyan telis-tele van a lelkem – szól South Norwalk-i misszióján – hogy itt messze Szent László országától 25 évvel ezelőtt magyar pap, magyar hívek ilyen csodaszép Szent László-templomot építettek, huszonöt éven át szépítették, fejlesztették. Hála érte Istennek és az élő alapítóknak, jótevőknek. Ti legyetek egyházunk hű védői, templomunk rajongói, lelketek megszentelői Istenben.” „Öröm, büszkeség ebben a kőcsodában Jézust imádni: a ti örök büszkeségtek lesz ez a csodaszép istenháza – mondotta a toledói katolikus magyaroknak. – Pár ezer magyar mire képes Krisztussal, papjával való összefogásban.”

South Norwalk: Szent László Egyházközség

„Megvagyok. Jól érzem magam, honvágy sem kínoz, s mégis idegennek, otthontalannak érzem magam. Kevés itt a lélek, kevés a szellem. Sodródom én is egy rohanó életáramlattal, amely nem akarom, hogy nekem kedves legyen, mert rabságba ejti az embert. Nyolc napja, hogy hol itt, hol ott beszélek emberekkel, magyarokkal, egyházival. Mindnek csak itt és így jó. A beszédeket a legegyszerűbb nívón kell mondanom. Tetszik nekik, s mégis hidegen, belső változás nélkül hagyja őket. Nincsen ezeknek katolikus, krisztusi élményük, s így vallási életük, – sok szép vonás ellenére is – szellem nélküli, még a magyar ferencesek munkaterein is.”

A Magyar Kurír felrázó riportja itt olvasható:

https://www.magyarkurir.hu/nezopont/mi-fan-terem-gender-ideologia-es-milyen-gyumolcsok-varhatoak-meg-errol-farol

A Magyar Kurír riportja itt olvasható:

https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-ferenc-ra-tudott-csodalkozni-istenre-laczko-david-anaklet-ofm