
A szeretet gyöngédsége
Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése
A mai vasárnapon hallott szakasszal (Lk 9,51-62) veszi kezdetét Lukács evangéliumának második része, melyet Jézus Galileából Jeruzsálem felé tartó útja fémjelez.
Amint azt korábban már módunkban állt elmondani, Lukács úgy mutatja be Jézus – majd a tanítványok – életét, mint egy utat: nem elsősorban fizikai értelemben, és nem mint egyszerű helyváltoztatást, hanem inkább mint egy lelki zarándoklatot, hogy megérkezzenek a beteljesedés helyére, oda, ahol az élet odaajándékozott lesz, ahol elvész, a hitben Az iránt, aki nem hagyja gyermekeit a halálban.
Az élet olyan út, melynek első célja Jeruzsálem, végső célja pedig az Atya (Hozzá, a magasba „emeltetik” Jézus – Lk 9,51): Tőle jövünk és Hozzá térünk vissza.
A most hallott szakaszban veszi kezdetét ez a Jeruzsálem felé tartó út: nem véletlen, hogy az „út” kifejezés négy alkalommal szerepel.
Valójában van még egy szó, amely többször is előfordul, de a görög nyelv fordításaiban elvész: Jézus megkeményíti arcát (51. vers), hírnököket küld arca előtt (52. vers), és a samaritánusok elutasítják, mert arca Jeruzsálem felé fordul (53. vers).
Tehát azt mondhatjuk, hogy ennek az útnak a főszereplője az arc.
Az Úr arca indul útnak: néhány verssel korábban ez az arc a hegyen jelent meg átalakulva, „más” lett. És még inkább „más” lesz az út végén, ahol a szenvedéstől eltorzítva találjuk, majd Húsvét reggelén ismét ragyogóan.
De semmilyen utazás nem tekinthető magától értetődőnek: dönteni kell, hogy útnak indul valaki, és pontosan ezt teszi ma Jézus.
Sok jelet tett, számos csodát vitt véghez, de nem marad ott, nem áll meg, nem elégszik meg azzal, hogy valakit meggyógyított, hogy valakinek hirdette az Atya szeretetének jó hírét.
Nyilvános működésének kezdetén (Lk 4,16 és következő versek) a názáreti zsinagógában a mindenkinek szóló kegyelem és szabadítás szavának fényében kezdte szolgálatát; azután útnak indult (Lk 4,30). Jézus most a végsőkig megy el, és vállalja a felelősséget, hogy megmaradjon egy olyan úton, amely a halálba viszi őt, mert tudja, hogy csak így fogja teljes mértékben kinyilatkoztatni az Atya arcát.
Ezért Jézus megkeményíti saját arcát, ez pedig annak a keménysége, aki nem hátrál meg, aki elszánta magát arra, hogy elmegy a végsőkig, végigjárja útját, beteljesíti óráját. Ez a szeretet ereje, amely nem erőszakos, hanem szelíd erő. Szelíd és legyőzhetetlen.
Az evangéliumi szakaszban másfajta, a Jézus arcán láthatótól egészen eltérő keménység is megjelenik: a tanítványok, Jakab és János keménysége. Ők úgy döntenek, hogy a visszautasításra, ellenségességre, a gonoszság titkára erőszakkal válaszolnak. Az utalás Illés prófétára vonatkozik (2Kir 1,10–15), aki tüzet esdett le az Úr minden ellenségére azt gondolva, hogy így megvédi Istent, azt gondolva, hogy a bálványimádók elveszejtésével megoldja a bálványimádás problémáját.
Azonban nem ez a keménység szabadít meg. Ez nem az Arc keménysége, ez a szív keménysége, a kőszíveké, amiről a próféták beszélnek (vö. Ez 36,26): az Úr pedig azáltal szabadít meg, hogy a kőszíveket hússzívekké alakítja, vagyis olyan szívekké, amelyek a gonoszság titkával találkozva képesek együttérzést tanúsítani, tudják, hogyan hordozzák testvéreik sorsának terhét.
A tanítványok keménysége kirekeszt, rombol, pusztít, távolságot teremt, elutasít…
Jézus keménysége befogad, megbocsát, elfogad, felelősséget vállal…
Valójában a samaritánusokra tényleg tűz ereszkedik majd le, de az a Lélek tüze lesz (ApCsel 8,17–18), és éppen János lesz az, aki Péterrel útnak indul Jeruzsálemből, hogy a samaritánusok fölé helyezzék kezüket, amikor megtudják, hogy azok befogadták Isten Igéjét.
A mi utunk tehát a tanítványok útja. Olyan út, amelynek el kell vezetnie minket arra, hogy megismerjük ezt a jó Arcot. Nem olyan istenarc, mint ahogy képzeljük (diadalmas, hatalommal bíró, erős…), hanem Isten Arca úton Jeruzsálem felé.
Ahhoz, hogy ezt az utat megtegyük, szükség van egy részletre: ez pedig az, amit Jézus mond annak a háromnak, akikkel útközben találkozik.
Három különböző eset, három eltérő helyzet. Némelyik esetben Jézus kér, máskor ők javasolnak.
Ami viszont mindhárom esetben és mindhárom személyben közös, az az, hogy mindegyiküknek nagy lépést kell tennie, ha követni akarják az Urat.
Egy űrt, helyet kell teremteniük, el kell hagyniuk kőszívüket, hogy be tudjanak fogadni egy hússzívet.
Vagyis át kell lépnünk egy másfajta gondolkodásmódba, ahol nem mi vagyunk a középpontban, és még csak nem is legszentebb kötelességeink, semmi, ami nekünk biztonságot, hatalmat, dicsőséget ad; semmi, amiben megkapaszkodhatnánk, hogy szorosan kezünkben tartsuk életünket.
El kell hagynunk a mi istenarcunkat, hogy Jézuséval találkozzunk.
Így kezdődik az út.
Ellenkező esetben követjük ugyan az Urat, de nem változik meg szívünk, nem alakul gondolkodásunk, amely világi marad.
Lehet megannyi jószándék bennünk, de az út nem vezet Jeruzsálembe, nem visz az Atyához, ha nem formálódunk Jézus Arcára, arra az Arcra, amelyet a szeretet gyöngédsége tett keménnyé.
+ Pierbattista
Fordította: dr. Sz.Gy.
Last Updated: 2022-07-02 by Plébános
Krisztus inge – #73 Emberemlékezet podcast.
Podcast ajánló III.
Isten szolgálja Kriszten Rafael ferences szerzetes, vértanú
A 73. adásban Horváth Szilárd vendége Soós Viktor Attila és Kálmán Peregrin ofm. A témája pedig részben a hatvani rendház eseményei a Rákosi diktarúra elején, Lukács Pelbárt ferences szerzetesről-vértanúról is hallhatunk. A legfontosabb téma azonban Kriszten Rafael ferences szerzetes-vértanú. Eperjes Károly színművész-rendező a Magyar Passió c. filmet Kriszten Raffaelről mintázta részben. (Nem teljes egészében, mivel a filmben emléket kíván állítani az összes magyar meghurcolt, vagy meggyilkolt egyházi személynek.)
P. Kriszten Rafael (1899– 1952) budai házfőnök korában mentette az üldözötteket. Később hatvani házfőnökként igyekezett az embereket csillapítani, akik a budapesti ÁVÓ-soktól akarták védeni a ferenceseket.
https://anchor.fm/emberemlkezet-podcast/episodes/Krisztus-inge—73-Emberemlkezet-podcast-e1h5u3g
(Az MTVA Podcast sorozatot indított a Kossuth Rádió égisze alatt, melynek műsorvezetője Horváth Szilárd újságíró, szerkesztő. Emberemlékezet Podcast. A műsor névjegye szerint: „Amit elhallgattak, meghamisítottak, amit kitöröltek. Horváth Szilárd beszélget a XX. századi magyar történelemről, tabuk nélkül. Itt az idő, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba!”)
Last Updated: 2022-06-25 by Plébános
P. Bárkányi János emléke a gyöngyösi Szent Rókus kápolna falán
Emléktábla a gyöngyösi Szent Rókus kápolna falán
Az első tábla hozza az 1709-10-es pestisjárvány ferences áldozatainak a névsorát:
1709-ben:
fr. Pápai Didák laikus november 7.
fr. Erdélyi Dániel laikus november 9.
fr. Juhász Kelemen klerikus növendék november 13.
fr. Bakó Márton klerikus növendék november 14.
fr. Szegedi-Tót Adalbert klerikus növendék november 14.
P. Lázár Norbert hitszónok december 5.
fr. Kókai Éliás laikus december 5.
P. Szabó Lajos hitszónok december 6.
1710-ben:
P. Zadár György pásztói intéző január 29.
fr. Adácsi Antal klerikus növendék február 13.
fr. Bartha Ferenc klerikus növendék július 21.
P. Pruszky György hitszónok augusztus 28.
Molnár Joakim novicius magiszter, definitor, hitszónok, szeptember 6.
P. Osztál Hilár hitszónok szeptember 15.
P. Garek Dániel intéző, szeptember 24.
P. Bárkányi János hitszónok szeptember 27.
fr. Vida József klerikus növendék, szeptember 30.
P. Valovics Kapisztrán hitszónok a Szalvatoriánus provinciából, október 2.
P. Móra Ambrus jászberényi filozófiai lektor, október 9.
P. Benovits Bertalan házfőnök helyettes, október 9.
fr. Újfalusi Máté laikus, október 10.
P. Konczsagh József hitszónok, teológiai lektor, október 11.
fr. Pruszkovszky Hugolin laikus, október 12.
P. Vadász Gergely klerikus növendék, október 13.
P. Nyitrai Maxenciusz hitszónok, október 16.
Last Updated: 2022-06-27 by Plébános
Kulákbánat – #65 Emberemlékezet; Podcast ajánló II.
Amikor a Kiss Szaléz ferences vértanú életrajzát kutattam, megdöbbenve láttam, hogy a Ludas Matyi újság több képet közöl róla. Addig már felkutattam a napilapok híreit, illetve a Magyar Rádió hírfolyamát – ahol meg sem említették!
A kulákbánat című podcastban hallhatjuk, hogy mennyire eszköze volt a diktatúrának a humor is. Ezzel is egy népnevelést kívántak végrehajtani. „Had szóljon, ami a csövön kifér!”, illetve minden csövön ez jön, akkor hátha elhiszik. „A humor az állam szolgálatában állt. Rákosi beszédeit hűen követik a Ludas Matyi karikatórái a negyvenes-ötvenes években. A közel félmillió példányben megjelenő lap rajzolói, humoristái is beálltak például a kulák gúnynévvel illetett módosabb gazdák elleni kampányba.” – olvashatjuk a műsor bevezetőjében.
Horváth Szilárd vendége Tóth Judit történész, a rendszerváltás történetét kutató intézet és archívum tudományos munkatársa. Könyvajánló: Tóth Judit: Kulákbánat kulákellenes propaganda a Ludas Matyiban, Székesfehérvár, Világok, 2021, 335 oldal, színes illusztrációkkal.
Varga Kamill testvér
(Az MTVA Podcast sorozatot indított a Kossuth Rádió égisze alatt, melynek műsorvezetője Horváth Szilárd újságíró, szerkesztő. Emberemlékezet Podcast. A műsor névjegye szerint: „Amit elhallgattak, meghamisítottak, amit kitöröltek. Horváth Szilárd beszélget a XX. századi magyar történelemről, tabuk nélkül. Itt az idő, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba!”)
https://anchor.fm/emberemlkezet-podcast/episodes/Kulkbnat—65-Emberemlkezet-podcast-e1egusb
Posted: 2022-06-29 by Plébános
P. Bárkányi János gyöngyösi ferences vértanú emléktáblája Szécsényben
Last Updated: 2022-06-24 by Plébános
P. Bárkányi János gyöngyösi vértanú emléktáblája Szolnokon
Last Updated: 2022-06-24 by Plébános
P. Bárkányi János gyöngyösi vértanú 1684-es aláírása ebben a kézikönyvben
Last Updated: 2022-06-26 by Plébános
A Délvidék keresztje – #79 Emberemlékezet podcast. Podcast ajánló I.
Podcast ajánló I.
Azt mondják, hogy a jó pap holtig tanul! 2000-ig sokat kellett tanulnom, de azóta a főiskolán tanultak kétszeresét biztos… Podcast. Hát ez már meg mi lehet? Mikor először hallottam azt sem tudtam, hogy hová tegyem. Mivel a google a barátunk, ezért kutakodtam: Olyan hanganyag, amit készítője interneten tesz közé. Olyan rádióadás szerű tartalom.
Az MTVA Podcast sorozatot indított a Kossuth Rádió égisze alatt, melynek műsorvezetője Horváth Szilárd újságíró, szerkesztő. Az elmúlt 30 évben számtalan riportot készített már, de én a Kossuth Rádióban elhangzó XX. századi történelem című sorozatát ismerem legjobban. Csupa izgalmas témával, számomra gyakran ismeretlen eseménnyel, vagy tényekkel. Alig várom hétről hétre érces hangját, lelkes kérdéseit. Azt nem tudom, hogy újságíró iskolát végzett-e, vagy történész is egyben, de kérdéseiből kitűnik a történelem egyik legfontosabb érdeklődési köre, szíve csücske.
Amiről most írok, illetve ajánlok mindenki figyelmébe az az Emberemlékezet Podcat. A műsor névjegye szerint: „Amit elhallgattak, meghamisítottak, amit kitöröltek. Horváth Szilárd beszélget a XX. századi magyar történelemről, tabuk nélkül. Itt az idő, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba!”
Jelenleg (2022. június 25.) a 79. adás hallható az interneten. A Délvidék keresztje – #79 Emberemlékezet podcast. A műsorban Körösztös Krizosztom ferences szerzetesről hallhatunk. Horváth Szilárd beszélgetőtársai: Soós Viktor Attila a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tagja és P. Kálmán Peregrin -korábbi szentkúti plébános – a hét ferences vértanú szenté avatási ügyének felelőse.
P. Körösztös Krizosztom (1900–1944) újvidéki házfőnök. Többször elhagyhatta volna a kolostort, de azt mondta: „Amíg hívek jönnek a templomba, a pap nem hagyhatja el a rábízottakat!” Szerb partizánok agyonverték.
Varga Kamill testvér
https://anchor.fm/emberemlkezet-podcast/episodes/Kulkbnat—65-Emberemlkezet-podcast-e1egusb
Posted: 2022-06-24 by Plébános
Évközi 13. vasárnap (C év)
A szeretet gyöngédsége
Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése
A mai vasárnapon hallott szakasszal (Lk 9,51-62) veszi kezdetét Lukács evangéliumának második része, melyet Jézus Galileából Jeruzsálem felé tartó útja fémjelez.
Amint azt korábban már módunkban állt elmondani, Lukács úgy mutatja be Jézus – majd a tanítványok – életét, mint egy utat: nem elsősorban fizikai értelemben, és nem mint egyszerű helyváltoztatást, hanem inkább mint egy lelki zarándoklatot, hogy megérkezzenek a beteljesedés helyére, oda, ahol az élet odaajándékozott lesz, ahol elvész, a hitben Az iránt, aki nem hagyja gyermekeit a halálban.
Az élet olyan út, melynek első célja Jeruzsálem, végső célja pedig az Atya (Hozzá, a magasba „emeltetik” Jézus – Lk 9,51): Tőle jövünk és Hozzá térünk vissza.
A most hallott szakaszban veszi kezdetét ez a Jeruzsálem felé tartó út: nem véletlen, hogy az „út” kifejezés négy alkalommal szerepel.
Valójában van még egy szó, amely többször is előfordul, de a görög nyelv fordításaiban elvész: Jézus megkeményíti arcát (51. vers), hírnököket küld arca előtt (52. vers), és a samaritánusok elutasítják, mert arca Jeruzsálem felé fordul (53. vers).
Tehát azt mondhatjuk, hogy ennek az útnak a főszereplője az arc.
Az Úr arca indul útnak: néhány verssel korábban ez az arc a hegyen jelent meg átalakulva, „más” lett. És még inkább „más” lesz az út végén, ahol a szenvedéstől eltorzítva találjuk, majd Húsvét reggelén ismét ragyogóan.
De semmilyen utazás nem tekinthető magától értetődőnek: dönteni kell, hogy útnak indul valaki, és pontosan ezt teszi ma Jézus.
Sok jelet tett, számos csodát vitt véghez, de nem marad ott, nem áll meg, nem elégszik meg azzal, hogy valakit meggyógyított, hogy valakinek hirdette az Atya szeretetének jó hírét.
Nyilvános működésének kezdetén (Lk 4,16 és következő versek) a názáreti zsinagógában a mindenkinek szóló kegyelem és szabadítás szavának fényében kezdte szolgálatát; azután útnak indult (Lk 4,30). Jézus most a végsőkig megy el, és vállalja a felelősséget, hogy megmaradjon egy olyan úton, amely a halálba viszi őt, mert tudja, hogy csak így fogja teljes mértékben kinyilatkoztatni az Atya arcát.
Ezért Jézus megkeményíti saját arcát, ez pedig annak a keménysége, aki nem hátrál meg, aki elszánta magát arra, hogy elmegy a végsőkig, végigjárja útját, beteljesíti óráját. Ez a szeretet ereje, amely nem erőszakos, hanem szelíd erő. Szelíd és legyőzhetetlen.
Az evangéliumi szakaszban másfajta, a Jézus arcán láthatótól egészen eltérő keménység is megjelenik: a tanítványok, Jakab és János keménysége. Ők úgy döntenek, hogy a visszautasításra, ellenségességre, a gonoszság titkára erőszakkal válaszolnak. Az utalás Illés prófétára vonatkozik (2Kir 1,10–15), aki tüzet esdett le az Úr minden ellenségére azt gondolva, hogy így megvédi Istent, azt gondolva, hogy a bálványimádók elveszejtésével megoldja a bálványimádás problémáját.
Azonban nem ez a keménység szabadít meg. Ez nem az Arc keménysége, ez a szív keménysége, a kőszíveké, amiről a próféták beszélnek (vö. Ez 36,26): az Úr pedig azáltal szabadít meg, hogy a kőszíveket hússzívekké alakítja, vagyis olyan szívekké, amelyek a gonoszság titkával találkozva képesek együttérzést tanúsítani, tudják, hogyan hordozzák testvéreik sorsának terhét.
A tanítványok keménysége kirekeszt, rombol, pusztít, távolságot teremt, elutasít…
Jézus keménysége befogad, megbocsát, elfogad, felelősséget vállal…
Valójában a samaritánusokra tényleg tűz ereszkedik majd le, de az a Lélek tüze lesz (ApCsel 8,17–18), és éppen János lesz az, aki Péterrel útnak indul Jeruzsálemből, hogy a samaritánusok fölé helyezzék kezüket, amikor megtudják, hogy azok befogadták Isten Igéjét.
A mi utunk tehát a tanítványok útja. Olyan út, amelynek el kell vezetnie minket arra, hogy megismerjük ezt a jó Arcot. Nem olyan istenarc, mint ahogy képzeljük (diadalmas, hatalommal bíró, erős…), hanem Isten Arca úton Jeruzsálem felé.
Ahhoz, hogy ezt az utat megtegyük, szükség van egy részletre: ez pedig az, amit Jézus mond annak a háromnak, akikkel útközben találkozik.
Három különböző eset, három eltérő helyzet. Némelyik esetben Jézus kér, máskor ők javasolnak.
Ami viszont mindhárom esetben és mindhárom személyben közös, az az, hogy mindegyiküknek nagy lépést kell tennie, ha követni akarják az Urat.
Egy űrt, helyet kell teremteniük, el kell hagyniuk kőszívüket, hogy be tudjanak fogadni egy hússzívet.
Vagyis át kell lépnünk egy másfajta gondolkodásmódba, ahol nem mi vagyunk a középpontban, és még csak nem is legszentebb kötelességeink, semmi, ami nekünk biztonságot, hatalmat, dicsőséget ad; semmi, amiben megkapaszkodhatnánk, hogy szorosan kezünkben tartsuk életünket.
El kell hagynunk a mi istenarcunkat, hogy Jézuséval találkozzunk.
Így kezdődik az út.
Ellenkező esetben követjük ugyan az Urat, de nem változik meg szívünk, nem alakul gondolkodásunk, amely világi marad.
Lehet megannyi jószándék bennünk, de az út nem vezet Jeruzsálembe, nem visz az Atyához, ha nem formálódunk Jézus Arcára, arra az Arcra, amelyet a szeretet gyöngédsége tett keménnyé.
+ Pierbattista
Fordította: dr. Sz.Gy.
Posted: 2022-06-24 by Plébános
P. Bárkányi János ofm
A gyöngyösi ferences vértanú
Nagybárkányban született 1645 körül, a keresztségben a Mátyás nevet kapja. 1662-ben Szécsényben volt novícius. Az oszmán csapatok Szécsény ellen vonultak, s a rendház lakóinak menekülniük kellett. Gyöngyösön keresztül jutottak Szegedre Erdős Athanáz és Ambrovich Ágoston teológiai tanárok vezetésével a három novícius: Senthei András, Balogh Jeromos és Bárkányi János. Az újjoncév elvégzése után megkezdték teológiai tanulmányaikat 1663-ban. 1665-ben Kassán folytatják tanulmányaikat, 1668-ban pedig Körmöcbányán, ahol a kisebb papi rendeket is felvehetik. 1669-ben pedig -a tabulák szerint- felszentelt pap. 1671-ben Szendrő magyar hitszónoka, 1672-ben pedig már homonnai házfőnök lett. 1673-ben ismét Szendrőn találjuk házfőnöki minőségben. A kor szokásának megfelelően újabb helyezés várt rá, így 1674-ben már Kassán magyar hitszónok, ezt követte Léva, Veszprém, Gyöngyös, Kassa és Homonna.
1681-ben Zrínyi Ilona tanítót kért a fia – Rákóczi Ferenc – mellé, a galgóci káptalan Balog Jeromost bízza meg és küldi el Regécre. Amikor azonban Munkácsra költöznek – anyósa Báthory Zsófia halála után – már Bárkányi Jánost nevezik ki udvari káplánnak, illetve a tanítónak. Az ABC-s könyvbe a következő latin nyelvű bejegyzést találjuk: „A bölcsességnek kezdete az Úr félelme. Kitől mindennemű jóknak áldását kívánja P. Bárkány János az méltóságos és nagyságos növendékre, fejedelmi nagy Rákóczi famíliák méltóságos csemetéjére, Rákóczi Ferkére.” (A könyv 1674-ben jelent meg Kassán a jezsuita kollégium nyomdájában.)
1704-ben Gyöngyösön lakik, 1708. június 3 után ismét ide került. 1709. szeptember 27-én hunyt el Gyöngyösön a pestises betegek ápolása közben. II. Rákóczi Ferenc 1704-ben és 1708-ban is meglátogatta, mikor a városban járt.
Zrínyi Ilona utasítása P. Bárkányi Jánosnak Ferke nevelésére vonatkozóan:
Posted: 2022-06-22 by Plébános
Ferences Kilátó: Mentálhigiénés szolgálat
Itt olvasható egy érdekes riport Sólyom Beával a Ferences Mentálhigiénés Központ szolgálattevőjével.
https://magyarnemzet.hu/belfold/2022/06/kilato-mentalhigienes-lelkigondozo-terapia-solyom-beata-pszichologia
Legutóbbi bejegyzések
Kapcsolataink
Ferencesek
Szerzetesek
Egri Főegyházmegye
Gyöngyösi Ferences Könyvtár
A plébánia régi honlapja