Első állomáshelye Pécs lesz (1929. július 23-án foglalja el), ahol nevelőként dolgozik a kisgimnazisták között. A tartományfőnök: P. Oszaly Oszvald ezzel küldi el: „Nézze – mondotta a csodálkozó Szaléznak – magával nehéz kijönni: tehát törpüljön el a rekreáció alatt. Legyen víg kedélyű, legyen kedves. Azután dolgozzon az ifjúságért és szeresse nagyon a gyóntatószéket és szószéket.” Itteni munkájáról lelkesen meséltek volt tanítványai. Igyekezett közösséget szervezni belőlük, naponta elmélkedéseket tartott nekik. A Kultuszminisztérium segítségével mindenféle sportszert vásárolt a fiatalok számára. Abban az időben még ritkaság volt, de rádiót is szerzett a fiatalok számára. Ezen hallgatták Bangha Béla, Tóth Tihamér beszédeit, de nem ritkán a Fradi meccseket is.

A világgazdasági válság idején több család nehéz helyzetbe került, volt, akinek a családja nem tudta tovább fizetni a kollégiumi, taníttatási költségeket. Erről semmit nem szólt a fiataloknak. A szükséges pénzt előteremtette. Galicz Töhötöm szülei házát elárverezték, de az élet ment tovább, semmiben nem szenvedett hiányt. Karácsonyra csokoládét kapott és egy utalványt: „Utalvány a Jézuskához egy öltözet ruhára”. Rendszeresen vitte őket kirándulni, táborozni a Mecsekbe; sok új folyóiratot szerzett be, fejlesztette a könyvtárat.¹ A fiatalok elhanyagolt szobáit felújíttatta, új bútorzatot vásárolt. Saját kápolnát rendezett be a kollégisták használatára, melyben az oltáriszentséget is őrizték. Fokozta a rózsafüzérgyártást, melynek bevételeit szintén a fiatalok szükségleteire fordította. Vásárolt egy sokszorosító gépet. Beindította a Szeráfi újságot, melyet a kollégisták írtak. Ezt elküldte a rendházakba, illetve azoknak, akik adományokkal támogatták a fiatalok tanulmányait. Az első időkben elmélkedései tudományosak, magasröptűek voltak. Nem mindig értették a fiatalok. Gyakran a kelleténél jobban bírálta a hibákat. A rendtársaknak, illetve P. Oszvald tartományfőnöknek kellet közbelépnie, hogy változtasson stílusán, szigorán.

Emellett aktívan bekapcsolódott a plébániai életbe. Zarándoklatokat szervezett Máriagyűdre, lelkigyakorlatokat tartott más egyházközségekben, vagy közösségeknek.

INTERJÚ SZÉKELY JÁNOS PÜSPÖKKEL A MAGYAR KURÍRON:

https://www.magyarkurir.hu/hirek/mi-fan-terem-gender-ideologia-es-milyen-gyumolcsok-varhatoak-meg-errol-farol

Endrefalván volt olyan különös esete, melyről maga emlékezett meg később Amerikában az arrochari nővéreknek tartott lelkigyakorlata alkalmával. Tizenhét tojással a kosarában nyitott be egy bányász családhoz. Mikor Szaléz beköszöntött s kérését alázatosan előadta, a hitét vesztett, vallástalan bányász felugrott és Szaléz arcába köpött. Szaléz ijedtségében elejtette a kosarat s a tojások mind összetörtek. „A bányász rám nézett – írta le az esetet ő maga – én könnyes szemmel, de valami nagy boldogsággal töröltem le a köpést, majd mosoly ült arcomra. – Ő nézett, nézett, majd lassan szólt: Megbocsájt nekem? Keserű ember vagyok. Sztrájkoló bányász.” Azután Szaléz vette át a szót, megemlékezhetett gondokkal küzdött szüleiről, az egyház szociális törekvéseiről, a munkások jogairól, az evangéliumi emberszeretetről. A bányász egészen megváltozott, feleségére ráparancsolt: „A házban szedj össze minden tojást, a szomszédoktól vegyél annyit, hogy a 17 helyett annak duplája, 34 kerüljön a kosárba.”

https://www.ferencesek.hu/teli-zsolozsmatabor-a-ferencesekkel-interju-szoliva-gabriel-testverrel/

https://www.ferencesek.hu/minden-raszorulora-elsosorban-emberkent-tekintunk-interju-formanek-tamassal-a-ferencesek-szocialis-referensevel/

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

Lukács evangéliumának negyedik fejezete, melynek ma az 1–4. és 14–21. versét halljuk, a pusztában kezdődik, ahol Jézust megkísértette az ördög. Jézus, miután győztesen kerül ki a próbatételből, visszatér Galileába (Lk 4,14), és onnan indulva kezdi elvinni másoknak azt a szabadítást, amit előzőleg ő maga a pusztában megtapasztalt.

Jézus názáreti zsinagógabeli epizódja éppen erről a kezdetről szól, és különösen fontos, mert bizonyos értelemben az egész evangélium értelmezésének nyitja, Jézus programjának nyilatkozata. Olyan, mint egy mag, amely idővel kifejlődik, de csírájában már magában hordja a további elbeszélés egészét.

Jézust a Lélek előbb Galileába vezette, különböző zsinagógákba. Vagyis a lakossági összejövetelek központjaiba, olyan helyekre, ahová azért gyűlnek össze az emberek, hogy imádkozzanak, hirdessék Isten szavát, és hogy egyszerűen csak találkozzanak egymással. Oda, mindegyikük mindennapi életébe vezette a Lélek Jézust. Jézus pedig ott jelenti ki az Izajás által hirdetett ószövetségi ígéret beteljesedését.

A Lélektől vezetve visszatér városába, arra a helyre, ahol felnőtt és ahol az „asztalos fiaként” ismerték. Ott, ahogy általában tette Galilea más zsinagógáiban is, elmegy, hogy imádkozzon és találkozzon az emberekkel, azonban népe nem ismeri fel őt.

Álljunk meg két megfontolásnál:

Az első arra vonatkozik, hogy városának lakosai nem ismerik fel őt. Miközben Galilea más zsinagógáiban mindenki lelkesen fogadja (14. vers), addig itt, Názáretben csodálkoznak és meghatódnak, de képtelenek szívükbe fogadni az igazságot. Számukra Jézus az asztalos fia marad, és kész.

A názáretiek, miként a farizeusok és sokan mások az evangéliumban, bár látják, mégsem ismerik fel az általa hozott újdonságot. Szívük zárva marad. Várják a Messiást, azonban gyakorlatilag nem szabadok arra, hogy fogadják őt, mert a Messiásra vonatkozó elképzelésük fontosabb számukra az előttük álló személynél. Így lehetetlenné teszik a Lélek művét, ami abban áll, hogy visszaadja látásunkat, hogy képesek legyünk egészen új módon látni az életet. Ahhoz, hogy Jézust befogadjuk, hogy a maga igazságában lássuk őt, kicsinnyé kell lennünk, szegénnyé kell válnunk. Az örömhírt hirdetik nekik (Lk 4,18: „Elküldött, hogy a szegényeknek hirdessem az evangéliumot”). Azok az evangélium szegényei, akik előítéletek nélkül tudnak helyet adni az újnak. A kicsik, a szegények, a kiváltságosok, mert képesek engedni magukat meggyógyítani, elfogadják, hogy szükségük van arra, hogy helyreállítsák látásukat, mint a születéstől fogva vakoknak vagy a galileai falvak lakóinak, ellentétben a korabeli Názáret lakosaival.

A másik megfontolás a „ma” kifejezéssel kapcsolatos.

Ez a hirdetés itt és most történik. Nem a múlt emlékezete. Jézus ma hirdeti a szegényeknek. Azoknak, akik itt és most vannak, nem a múltbélieknek. A mi Istenünk nem a múlt Istene, aki egykor nagy dolgokat cselekedett, amire most emlékezünk. És nem is olyan Isten, akit várunk, hogy majd valamikor, a meghatározatlan jövőben eljön, vagy akit majd odaát, a halálunk után meglátunk, akivel majd akkor találkozunk.

Ezért nem szabad megfeledkeznünk arról, amit megtalálhatunk. A Lélek ma felkínálja nekünk, hogy új módon lássuk a dolgokat, aminek köszönhetően új szívvel tudjuk látni és szeretni a világot.

A mi Istenünk a mában él. Csak ennek tudatában lehetünk képesek arra, hogy „egészségesen” éljük meg mindennapi történetünket.

+ Pierbattista

Fordította: DR. Sz.Gy.

Acta Pintériana

A Ferences Kutató Tanárok Tudományos Körének folyóirata

https://acta-pinteriana.hu/

A papság felé vezető úton felvette a kisebb papi rendeket: 1926. április 23-án a tonzúrát, április 24-én akolitus, exorcista, lektor, officiáns, április 25-én Dezső és Damján testvérekkel együtt szubdiákónussá szentelte Kriston püspök. 1927. június 2-án szentelték diakónussá Egerben, az érseki kápolnában, majd 1928. szeptember másodikán pappá a rend egri Immaculata templomában. Újmiséjét Szegeden szeptember 8-án mondta. Abban az időben szokásban volt, hogy a papszentelés nem a tanulmányok befejeztével volt, hanem a tanulmányok vége felé. Így a szentelés után még folytatta tanulmányait. Október hónapban pajzsmirigy problémákkal küzdött, illetve addigra túl is hajtotta magát, ezért pihennie kellett. Karácsonyra megerősödött, januárban letette a vizsgákat. 1929 februárjában korábbi házfőnöke, P. Oszvald provinciális tartotta a ház lelkigyakorlatát. A lelkigyakorlat végén Szalézt Budapestre küldte felülvizsgálatra, ahol általános gyengeséget, ideggyengeséget, szívelégtelenséget állapítottak meg. Szeretett volna Kínába menni, de betegsége miatt természetesen nem engedték el. Ezt írja lelki naplójába: „Nyavalyás vagyok, hogyan mehetnék misszióba!”