https://pannonpilgrim.hu/utazas/2026-06-assisi-ferences-rendtartomany-jubileumi-buszos-zarandoklata/

https://www.facebook.com/autista.segitokozpont

Az autizmus világnapját az ENSZ kezdeményezésére 2007-tól szervezik meg, azzal a céllal, hogy felhívják a figyelmet az autista emberek problémáira és folyamatosan növekvő számukra. A becslések szerint ma Magyarországon 100 ezer ember él autizmussal.

Az Autista Segítő Központ az Autizmus Világnapja alkalmából és a világban zajló eseményekhez kapcsolódva már tíz éve sétát szervez Mátraházáról Kékestetőre. Legutoljára 2019-ben volt KÉK séta. Ebben az évben már nagyon vártuk, hogy megrendezhessük. Idén április 2-án a világnapon terveztük elsőre a sétát, azonban az időjárás miatt el kellett halasztanunk, április 23-ára.

Szombat reggelre azonban az időjárás nem volt kegyes hozzánk, és ködös esős idő fogadott. A séta Mátraházáról indult volna, a kék turista útvonalon a sípályán Kékestetőig, de az eső miatt a pálya erre alkalmatlan volt a gyerekeknek és családoknak. Gyors átszervezés után az érdeklődők busszal és autóval mentek fel Kékestetőre. Kékestetőn a ködös Tévétorony látványa fogadott bennünket. A hideg és ködös idő ellenére József atya üdvözlő beszédével kezdődött a program, majd Mészáros Árpi iskolánk egy volt tanulója adott elő pár számot. A kék lufik szétosztogatása után, a Piramis Szállj, szállj fel magasra című száma közben a lufik a magasba emelkedtek. A magasra repülő kék lufik, egy kis színt vittek a ködös Kékestetőre.
Bár ebben az évben nem voltak olyan sokan a sétán, de jó volt újra találkozni volt diákjainkkal, szülőkkel, ismerősökkel, támogatóinkkal. Köszönjük mindenkinek aki eljött!

Ebben az évben is csatlakozunk a „RAGYOGJON KÉKBEN” világkampányhoz és ugyanezen az estén kékre világítottuk a Ferences Templomot és a kolostor épületét.

Forrás és fényképek: Autista Segítő Központ
Ferences Média, 2022

A mise után nagy szeretettel fogadott Brückner Ákos Előd atya, akivel sokat találkoztam az egri lelkipásztori napokon (még a vírus előtt!). Bemutatta a templomot, sekrestyét, majd átmentünk hozzá egy kávéra. Jelenleg a kolostorban-gimnáziumban felújítások zajlanak – olyan mint a népvándorlás korában! Kaptam tőle egy könyvet, legújabb könyvét a hitvallókról: Boldogok vagytok! Nemeztünk tizenkét boldoggáavatottja a XX. században, Szent Gellért Kiadó és Nyomda. A következő boldogokról is szól: Apor Vilmos, Romzsa Teodor, Gojdics Péter Pál, Batthyány-Strattman László, IV. Károly, Salkaházi Sára, Meszlényi Zoltán Lajos, Bogdánffy Szilárd, Scheffler János, Bánya Terézia Benedikta Bernadetta nővér, Sándor István, Brenner János Atanáz.

Még egy érdekesség! Annak idején Jászberény Vajk Atanáz Alajos (a berényieknek csak Vajk Atya) egyházmegyés paptól, a feloszlatásig ciszter szerzetestől tanultuk a cserkészet csínját-bínját. Őt is szoktuk emlegetni!

A Kis Újság szerint illetékes egyházi hely a következők közlésével bízta meg a Magyar Kurírt: „A sajtó a gyöngyösi letartóztatásokat és vádakat oly beállításban hozza, mintha Magyarország hercegprímásával is közölték volna terveiket az illetők. A hercegprímás sem szóval, sem összességükkel, sem egyénekkel, közülük senkit nem ismer. A kapcsolatba hozás minden alapot nélkülöz.”¹

https://www.youtube.com/watch?v=XeEHWf7bDRY

Április 27-én – a húsvéti ünnepeket figyelmen kívül hagyva, sőt direkt akkor! – megkezdődtek a letartóztatások, kihallgatások. Elfogták Szabó Gyula repülőoktatót, Tamás Pált, Kizmann Ottót, ifj. Kiss Sándort, Bodnár Lászlót, Plachy Tihamért, Borosi Kálmán malomipari munkást, Pók László tanítót, Antal József Lajos joghallgatót, Mester László Kisgazda párttitkárt; április 28-án Kovács László mezőgazdász tanulót, aki előző este lakodalomban volt, ezért nem találták otthon.

Ugyanezen a napon a Szent Orbán templomban elmondott diákmiséje után P. Kiss Szalézt. A mise után a templom előtti keresztjénél elbúcsúzott híveitől, s azt kérte, hogy bármit hallanak róla, ne higgyék el! Népszava, 1946. május 4. 3.o.

A város belvárosában a Székesegyház mellett áll a Szent Anna kápolna, mely az egyetlen megmaradt gótikus emlék a városban. Építtetője egy Hentel nevű helyi, tehetős polgár, valamint Kálmáncsai Domonkos prépost. A török hódoltság idején imaházként üzemeltették a megszálló csapatok. A kápolna homlokzatán három igen magas csúcsíves ablak található. Egyhajós templomtérrel rendelkezik, hálóboltozat fedi. A kápolna oltára barokk korból való és Nádasdy László püspök ajándéka volt.

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

Nyolc nappal ezelőtt, Húsvétvasárnap láttuk, hol kezdődik minden keresztény hitbeli útja. Ez az út az üres sírnál veszi kezdetét, ahová visszatérünk, hogy meglássuk a helyet, ahová Jézust temették, de ahol az asszonyok és a tanítványok felfedezik, hogy teste többé nincsen ott. Jézus többé már nincs a halálban.

Ez azonban csak a szükséges kiindulópontja egy úton létnek.

Valóban, a Feltámadott és tanítványai találkozásainak elbeszélései gyakran úton lét történetei: a tanítványok a sírhoz mennek; Jézus közéjük megy a vacsora termébe; a tanítványok úton vannak Emmaus felé, majd sietve visszatérnek Jeruzsálembe.

Úton lét ez fizikai értelemben, de ugyanakkor egyfajta spirituális út is, a hit útja.

Nos, ha Húsvét reggelén az evangéliummal megláttuk, hogy hol kezdődik ez az út, akkor ma azt látjuk, hogy hová visz, hová kell vezetnie: meg kell érkezni oda, hogy felismerjem a Feltámadt Urat, hogy saját szememmel lássam őt, hogy higgyek benne, hogy felfedezzem, hogy ő az én Uram, az én Istenem.

Ennek az útnak néhány vonását emelem ki.

Az első, hogy Húsvét reggele után, a hét első napján mindenki Jézust keresi, de senki sem találja, mert ő az, aki megtalálja övéit. Akkor és úgy találja meg őket, amikor és ahogyan ő akarja. A mai evangéliumban éppen ezt látjuk: Jézus először tanítványait találja meg, akik annak a napnak az estéjén összegyűlnek a vacsora termében. Majd nyolc nap múlva visszatér, hogy találkozzon Tamással, aki az első találkozáskor hiányzott. A hit útja ezen az útszűkületen át vezet, azon keresztül, hogy engedjük, hogy megtaláltak legyünk, azon felismerés „útszűkületén” át, hogy nem mi vagyunk azok, akik megtalálják az Urat, hanem ő talál meg minket.

Hol talál ránk? Pontosan ott, ahol vagyunk, félelmeinkben, kétségeinkben, ott, ahová bezárkóztunk: a tanítványok a vacsora termébe zárkóztak be a zsidóktól való félelem miatt (Jn 20,19), Tamás bezárkózott abba, hogy képtelen az Urat élőnek gondolni, képtelen megadni az Úrnak a lehetőséget, hogy hozzá jöjjön. Az Úr azonban mégis jön, mint láttuk.

Az Úr jön, hogy megtegyen három dolgot.

Az első, hogy odaajándékozza a Lelket (Jn 20,22), nyilvánvalóan azért, hogy abban az életben részesítsen, amit ő maga is meglelt a halál után, azt az életet, amelyre az Atya szeretete ajándékának megkoronázásaként és teljességeként meghívta. Jézus alighogy megkapta, nem tartja meg magának, hanem barátainak ajándékozza.

A második dolog, hogy küldetést bíz rájuk. Jézus alighogy újra megtalálta a tanítványokat miután a szenvedés napjaiban eltűntek, nem kényszeríti, nem köti őket önmagához, hanem azonnal küldi őket, ahogyan az Atya küldte őt: az életet, amelyet megtaláltak, meg kell osztaniuk minden emberrel, hogy a Húsvét mindenkié legyen. Az egyetlen mód, ahogyan ez majd megtörténik: a bűnök bocsánata (Jn 20,23). A Feltámadott halál fölött aratott győzelmének végső jele a megbocsátás.

Végül azért jön, hogy találkozzon Tamással és meggyógyítsa őt.

A megsebzett, bűnös embernek mindig szüksége van arra, hogy kinyújtsa kezét, hogy megérintsen és elvegyen, ahogyan Ádám. Ez a birtoklásvágy. Jézus pedig éppen ott érkezik, felkínálja magát e beteg szükségünknek, de éppen azáltal, hogy úgy kínálja fel magát, ahogyan felajánlotta magát a kereszten, meggyógyít minket, megajándékoz minket annak lehetőségével, hogy másként éljünk, hogy bizalommal és hittel éljünk.

Míg az érintés és birtoklás olyasmi, ami önmagunkba zár, olyanná tesz, hogy csak önmagunkra és saját – akár vallási – igényeinkre támaszkodunk, addig a hit kilépés önmagunkból, alapja annak a küldetésnek, amelyre meghívni a Feltámadott eljött hozzánk.

Aki foglya saját igényének, hogy lásson és érintsen, soha nem indul el.

Aki viszont hiszi, hogy az Úr mindig vele van, hogy mindig életet ad, nem marad egy helyben, nem tehet mást, mint hogy útra kel azért, hogy másokat is elérhessen az ingyenesség és élet ugyanazon ajándéka.

+ Pierbattista

frodította: dr. Sz.Gy.