https://pannonpilgrim.hu/utazas/2026-06-assisi-ferences-rendtartomany-jubileumi-buszos-zarandoklata/

Rembrandt: A tékozló fiú hazatérése

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

A mai evangéliumi szakaszt (Lk 15,1–3.11–32) olvashatjuk abból a két helyből kiindulva, ahol a jelenet kibontakozik. Jól ismert és sok helyzetben használt szakasz a mai. Csak néhány rövid megfontolást teszünk. Az egyik értelmezési kulcs, ami segít, hogy a szöveg világába belépjünk, azzal függ össze, hogy mindkét helyen – még ha eltérő módon is – étellel kapcsolatos szimbolika jelenik meg.

Az első hely az atya háza, ahol a leírás szerint bőven van étel. Amikor a kisebb fiú távol van, abban a pillanatban, amikor szorult helyzetbe kerül, atyja házára gondol és úgy emlékezik rá, mint arra a helyre, ahol van mit enni, ahol nem hiányzik a kenyér, jut belőle mindenkinek: még a szolgák is bőségesen kapnak belőle (Lk 15,17).

Amikor pedig a fiú hazatér, a nagyon boldog atya azonnal fogadást rendez: „fogjátok meg a hizlalt borjút, vágjátok le, együnk és ünnepeljünk” (Lk 15,23). Ismétlések adnak hangsúlyt ennek az ünneplésnek (Lk 15,23.27.30), és mindig úgy jelenik meg a szövegben, hogy az atya cselekvésének módjáról vall: az atya táplál, enni ad, lakomával ünnepel. Kétségkívül ószövetségi utalás ez. Az Ószövetség az Istennel élt életet lakomaként mutatja be.

A másik hely az, ahol a kisebb fiút találjuk, amikor elhagyja otthonát, ahol elherdálja örökségül kapott egész vagyonát. A szimbolika itt is az ételhez kapcsolódik, de szöges ellentétben az előbbiekkel. Nagy éhínség van (Lk 15,14), a fiú arról beszél, hogy éhen hal (Lk 15,17). Ha van, aki eszik, azok csupán a disznók (Lk 15,16), miközben a fiú már azzal is elégedett lenne, ha azoknak az ételét ehetné, de „senki nem adott abból sem neki”.

Egyrészről tehát van egy apa, aki bőségesen ad enni mindenkinek, még a szolgáknak is, másrészről ott van a szolgává lett fiú, akinek viszont senki nem ad semmit, még a malacok ételéből sem.

Értelmezhetjük a példázatnak ezeket a mozzanatait úgy, hogy az ember meghívása arra szól, hogy része legyen abban a lakomában, amelyet az Atya készít gyermekeinek, abban a lakomában, amelyben önmagával táplál, saját életében részesít, abban az életben, amely az ő házát átjárja. Bőséges, jó, ingyenes eledel az, amelyet az Atya akar nekünk ajándékozni (vö. Iz 25,6).

Az ember bűne nem más, mint az, hogy otthagyja ezt a lakomát, kiesik abból a kiváltságos helyzetből, amelyben az életet kaptuk. Elhagyjuk azért, hogy olyan eledellel tápláljuk magunkat, amely nem lakat jól, amely végül éhhalálra juttat minket. A kisebbik fiú elhagyja azt a házat, ahol fiú, gyermek volt és olyan helyre jut, ahol szolga lesz, ahol rosszabbul bánnak vele, mint egy állattal, ahol elveszíti minden méltóságát, ahol senki nem viseli szívén a sorsát. A magány és halál helye az.

De mint tudjuk, az apa és a tékozló fiú nem kizárólagos főszereplői a példabeszédnek. Van egy másik fiú is, a nagyobb, aki otthon marad, de aki bár bőségben él, mégsem eszik olyan kenyeret, amely jóllakatná. Vagyis az élet dolgait nem úgy éli meg, mint az atya szeretetének jelét és szentségét, nem érti, hogy mindazt, amit kap, az ő szeretetéből kapja. Olyan, mintha semmije nem volna: valójában ő is éhen hal.

A nagyböjti út ma abba a házba vezet minket, ahol gyermekek vagyunk, ahol egy teljes élet lehetősége készült számunkra azzal a feltétellel, hogy felismerjük, minden az Atyától ered és mindent ingyen adott nekünk. Nem a munkánk gyümölcse az, nem jutalom, amit ki kell érdemelnünk.

Ami táplál minket, az a kapcsolat, amely Hozzá köt. Olyan kapcsolat, ami azután megnyílik a testvér felé, akivel ugyanazon a kenyéren osztozunk.

Olyan ház ez, amelyben nem vagyunk képesek tartósan élni, ahonnan gyakran eltávolodunk, de ahová mindig visszatérhetünk.

+ Pierbattista

Fordította: dr. Sz.Gy.

Kivonat a Magyar Közlöny 54. számából:

„- a miniszterelnök előterjesztésére – a katolikus erkölcsteológia kutatása, oktatása és a tudományterület irodalmának gazdagítása terén végzett kimagasló munkája, valamint a római magyar közösség életét meghatározó tevékenysége elismeréseként dr. Harsányi Pál Ottó ferences szerzetes, biológia-kémia szakos középiskolai tanár, erkölcsteológus, a római Pápai Szent Antal Egyetem Hittudományi Karának dékánhelyettese részére

 

a MAGYAR ÉRDEMREND lovagkeresztje polgári tagozata

kitüntetést adományozom. 

Budapest, 2022. március 3. 

Áder János s. k., köztársasági elnök 

Ellenjegyzem: Orbán Viktor s. k., miniszterelnök”

Júdás, pokol fajzatja, hitszegő barát,

mikép merészelé illeti ronda szád

csókkal  szép Magzatom szerelmes ajakát?

Mert az zengő szavakkal illatos virág,

nem hazudott soha, s nem is szólt ostobát,

de bőven osztogatva igaz szózatát,

nem támadt anyaszülte még, aki csalárd

csókkal szennyezni merné szűzi bársonyát,

S te, aljas ámító, mégis megcsóklád

Fiam, ki isten-ember, s hozzá jóbarát,

ki édes csókjait gyakorta szórta rád,

Ó, álnok! hitvány csókodon Urad elárulád!

Fordította: P. Szedő Dénes ofm. In: Szedő Dénes ofm (szerk.): Philomena: Régi ferences himnuszok, Budapest, 1942, 72.o.

Boldogasszony, Királyasszony,

méltó, hogy az Úr válasszon,

rólad gyümölcsöt szakasszon,

jó Lelkével elárasszon.

Üdvözlégy, ő Palotája,

szent Sátora, Szülőháza,

üdvözlégy , öltő Ruhája,

édes Anyja, kedves Lánya!

És most, minden  szent Erények,

kőszívemet illessétek.

Kútja Isetn kegyelmének,

a hűtlenből nevelj hívet.

Fordította: P. Szedő Dénes ofm. In: Szedő Dénes ofm (szerk.): Philomena: Régi ferences himnuszok, Budapest, 1942. 10.o.

Fotó: Magyar Kurír

https://magyarnemzet.hu/belfold/2022/03/nobel-bekedijra-jeloltek-bojte-csabat

Felajánlás Szűz Mária Szeplőtelen Szívének

Ó, Mária, Isten Anyja, Édesanyánk! Mostani szenvedésünk idején hozzád folyamodunk. Édesanyánk vagy, szeretsz és ismersz minket: semmi sincs rejtve előtted abból, amit a szívünkben hordozunk. Irgalmasság Anyja, hányszor és hányszor megtapasztaltuk gyengéd gondoskodásodat, békét hozó jelenlétedet, mert te mindig Jézushoz, a Béke Fejedelméhez vezetsz minket.

De letértünk a béke útjáról, elfelejtettük a múlt század tragédiáinak tanulságait és a világháborúkban elesett milliók áldozatát. Nem teljesítettük azokat a vállalásainkat, amelyeket, mint nemzetek közössége tettünk. Eláruljuk a népek békéről szóló álmait és a fiatalok reményeit. Belebetegedtünk a kapzsiságba, nacionalista érdekekbe zárkóztunk és engedtük, hogy a közöny és az önzés megbénítson minket. Nem törődtünk Istennel és inkább a hazugságainkban éltünk, tápláltuk az agresszivitást, elnyomtuk az életet és fegyvereket halmoztunk fel. Megfeledkeztünk arról, hogy őrzői vagyunk testvéreinknek és közös otthonunknak. Háborúkkal dúltuk fel a föld édenkertjét, bűneinkkel megsebeztük Atyánk szívét, pedig ő azt akarja, hogy egymás testvérei legyünk. Magunkat kivéve minden és mindenki iránt közömbössé váltunk. Szégyenkezve mondjuk: Bocsáss meg nekünk, Urunk!

A bűn nyomorúságában, kimerültségünkben és megtörtségünkben, a gonoszság és a háború titokzatos misztériumában, szent Édesanyánk, emlékeztess minket arra, hogy Isten nem hagy el bennünket, hanem mindig szeretettel tekint ránk, és arra vágyakozik, hogy megbocsásson nekünk és felemeljen minket. Ő maga adott téged nekünk, és Szeplőtelen Szívedben menedéket nyújtott az Egyház és az egész emberiség számára. Isten szeretete által velünk vagy és a történelem legnehezebb pillanataiban is gyengéden vezetsz minket.

Ezért mi, a Te szeretett gyermekeid hozzád jövünk és szíved ajtaján zörgetünk, hiszen te minden időben fáradhatatlanul keresel és megtérésre hívsz minket. Ebben a sötét órában jöjj, segíts és vigasztalj minket. Fordulj mindannyiunkhoz újra és újra: „Hát nem én vagyok itt, a te édesanyád?” Te meg tudod oldani szívünk és korunk csomóit. Beléd vetjük bizalmunkat. Biztosak vagyunk abban, hogy különösen most, a megpróbáltatások idején nem utasítod vissza könyörgésünket és segítségünkre sietsz.

Így tettél a galileai Kánában, amikor kérésedre Jézus közbelépett, még mielőtt eljött volna az ő órája és első csodáját művelte a világban. Amikor a lakoma öröme szomorúsággá változott, így szóltál hozzá: „Nincs boruk” (Jn 2,3). Járj közben újra értünk, ó, Anyánk, mert ma elfogyott a reménység bora, megfogyatkozott az öröm, felhígult a testvériség. Elvesztettük emberségünket, eljátszottuk a békét. Mindenféle erőszakra és pusztításra váltunk képessé. Sürgősen szükségünk van anyai beavatkozásodra.

Fogadd el, ó Anyánk, imánkat!

Tenger csillaga, ne vesszünk el a háború viharában!

Te, az Új Szövetség frigyládája, mutasd meg számunkra a megbékélés lehetőségeit és útjait!

„Te földi a mennyben” vezesd vissza a világot az isteni harmóniához!

Vess véget a gyűlöletnek, csillapítsd a bosszúvágyat, taníts meg minket megbocsátani!

Szabadíts meg minket a háborútól, őrizd meg a világot a nukleáris fenyegetéstől!

Rózsafüzér Királynője, ébreszd fel bennünk újra a szeretet és az imádság iránti igényt!

Az emberi család királynője, mutasd meg az embereknek a testvériség útját!

Béke Királynője, esdd ki a békét a világ számára!

A te könnyeid, ó, Édesanyánk, lágyítsák meg megkeményedett szívünket. Az értünk hullatott könnyek virágoztassák ki újra ezt a völgyet, amelyet gyűlöletünk kiszárított. Engedd, hogy a te imád által békét találjunk a fegyverropogás zaja közepette. Öleld át anyai karoddal mindazokat, akik szenvednek és a bombák elől menekülnek. Mindazok, akiknek el kell hagyniuk otthonukat és hazájukat, találjanak vigaszt anyai ölelésedben. Szomorú szíved ébressze fel bennünk az együttérzést és ösztönözzön minket arra, hogy megnyissuk ajtónkat és gondoskodjunk a sebesültekről és az elhagyatottakról.

Istennek Szent Anyja, amikor a kereszt alatt álltál, Jézus látva a melletted álló tanítványt, így szólt: „Íme, a te Fiad” (Jn 19,26). Ezzel ő mindannyiunkat rád bízott. Majd így szólt a tanítványhoz és ezzel mindannyiunkhoz: „Íme, a te anyád” (27. v.). Édesanyánk, ma készséggel akarunk életünkbe és történelmünkbe befogadni téged. A kimerült és kétségbeesett emberiség ebben az órában veled együtt áll a kereszt alatt és szükségét érzi, hogy rád bízza és rajtad keresztül Krisztusnak szentelje magát. Az ukrán nép és az orosz nép, akik szeretettel tisztelnek téged, hozzád fordulnak, mert a Te szíved értük és minden népért dobog, akik háborútól, éhségtől, igazságtalanságtól és szegénységtől szenvednek.

Istennek Szent Anyja, aki a mi Anyánk is vagy, ünnepélyesen rád bízzuk magunkat és a te Szeplőtelen Szívednek szenteljük az Egyházat és az egész emberiséget, különösen Oroszországot és Ukrajnát. Fogadd el ezt a felajánlást, amelyet bizalommal és szeretettel végzünk. Add, hogy a háború véget érjen és adj békét a világnak. A te szívből jövő igened által a Béke Fejedelme belépett a történelembe és bízunk abban, hogy a te szíved által újra elérkezik hozzánk a béke. Neked szenteljük az egész emberi család jövőjét, a népek bajait és vágyakozásait, a világ félelmeit és reményeit.

Áradjon rajtad keresztül a földre az isteni kegyelem és uralja ismét a béke édes szívdobbanása napjainkat. Igennek Asszonya, akire leszállt a Szentlélek, segíts, hogy újra együtt lehessünk Isten békéjében. Oltsd szívünk szomját, te „a remény áradó forrása”. Te szőtted bele az emberiséget Jézusba, így alakíts minket is a közösség formálóivá. Te jártál utunkon, vezess minket a béke ösvényein. Ámen.