Jókai 200 még mindig

BEVEZETŐ

Ebben az esztendőben sokat emlegetik, hogy 200 évvel ezelőtt 1825. február 15-én a Duna bal partján, Komáromban, megszületett Jókai Móric egy református kisnemesi családban, ásvay Jókay József ügyvéd, táblabíró és nemespulay Pulay Mária gyermekeként. Ifjú korában sokat betegeskedett. Nem mert iskolába sem járni, mert félt a kutyáktól, a szakállas zsidóktól, de még az élve eltemetéstől is, ezért végrendeletét magánál hordta. Bár szeretett volna sokáig aludni, mégis tanítója biztatására reggel 5 órakor kelt, s különórára járt hozzá, ahol az iskolában nem tanulható dolgokat, történeteket, csillagászatot, adomákat ismerhette meg.

Betegségeiből majdnem tökéletesen kigyógyult, amikor felsőbb jogi tanulmányokra Kecskemétre költözött és szállásadójával, Gyenes Mihály, mérnök-erdőfelügyelővel bejárta a környéket és számtalan természetrajzi ismeretre is szert tett.

Egy másik érdekesség az életéből, hogy a Zsidó fiú című regényét egy pályázat készítette 1842-ben, de mivel a másolónak idegen kéznek kellett lennie, így Petőfi Sándor – aki éppen Kecskeméten járt – vállalta el a másolást. A másolásért járó tiszteletdíjat nem akarta elfogadni, ezért lefestette Petőfit egy olajminiatúrában, sárga gombos frakkban.

Petőfi és Szendrey Júlia 1847-ben Pestre, a Dohány utcába költöztek, itt adott szállást néhány hónapra Jókaynak. Esténként teáztak, alkoholt soha nem ittak. A nézeteltérés akkor kezdődött, amikor Jókai a nála idősebb Laborfalvy Rózát vette feleségül, az ünnepelt színésznőt, akinek a házastársi hűségről sajátos fogalmai voltak.

I. A sci-fi Jókainál. A jövő század regénye – 1872.¹

1952-től 2000-ig ismerhetjük meg a Monarchia jövőjét, melynek élén II. Habsburg Árpád áll, aki Budapesten lakik és magyarbarát. Így képzelte Jókai a további eseményeket:

1. „A lőeszközök már oly fokra tökélyesültek, hogy meg lehet valakit lőni egy tollszárral, egy plajbásszal, egy szivarszipkával, sőt a kabát újba elrejtett tölténnyel…” 16.o.
2. „A pápa elhagyta Rómát, később Avignont is; s egy időben Máltában időzve, végre Pozsonyba menekült…” 20.o.
3. „A XIX. századbeli pártkülönbségek természetesen nem léteznek már többé. Jelenleg kétféle pártárnyalat van, amiket így neveznek: a kemény kéz és lágy kéz pártja.” 25.o.

1. A médiáról: „…az egész csupa merő hazugság…elmond sok igazat is, de azokat hazugság alakjában adja elő; azután meg úgy hazudik, hogy az ember azt hiszi, hogy igazat mond. Telegramokat közöl a világ minden részéből mindennap, amikről tudja minden ember, hogy itt készülnek, de azért mégis mindenki elhiszi. Vezércikkeket ír olyan dolgokról, amik sohasem történtek meg, idéz nevezetes könyvekből nagy mondatokat, amik nincsenek odaírva…” 36.o.
2. Magyarországon nagy számban tenyészik a gnút, az afrikai tehénantilop fajtát.
3. Létrehozzák a Szabina nevű részvénytársulatot, melynek feladta a házasságszerzés, vagyis a leánykereskedelem.
4. Feltalálják a léghajót, a légnyomású vonatot, repülőgépet: aerodromon.
5. „Van egy magyar népfaj, mely a legszélsőbb határszélt foglalja el keleten: a székely. Kitűnő sajátságokkal elhalmozott egy nép. Magyarabb valamennyinél, mert se vérébe, se nyelvébe, se szokásaiba nem vegyült soha semmi idegen. És amellett megvannak benne minden nemzetnek a jó tulajdonai.” 76.o.
6. Tatrangy Dávid a kiváló székely a Gyilkos tóból előássa az ichhort, amolyan törhetetlen üveg, de hasonlít a műanyagra is, repülőgépet lehet belőle gyártani.
7. A szerzetesrendeket mind eltörölték. A katolikus egyház a latin helyett a népnyelvet tette használatossá.
8. Mindenkinek osztogatták a grófi, bárói és hercegi címeket, ezzel elértéktelenedek a címek és rangok.
9. Oroszországból egy nihilista állam lett, mérhetetlen diktatúrával, Alexandra cárnő vezetésével.
10. Kitört a a háború az oroszok és a Monarchia között. A döntő csatát Oroszországban, vagyis Krakkóban vívják meg, melyet Tatrangy Dávid a híres székely repülőgépgyártó nyer meg.
11. Ámde csellel-korrupcióval a cárnő ráveszi II. Árpádot az igazságtalan békére veszi rá, melynek elszenvedői a székelyek lesznek, akiket az orosz gyarmatra: a Duna-Deltába deportálnak.

1. Tatrangy Dávid itt létrehozza az Otthon államot: At home: „Az Otthon, mint tudjuk, részvényekre alakult állam. Kétszázezer ember összeállt (félig önkényt, félig kénytelenül) egy részvénytársulat és kereskedelmi telep alakítására. Ezek voltak egy egész ország ifjú értelmisége, iparosai, kereskedői, földészei, ép, egészséges fegyverviselői. Törzsvagyonuk volt háromszázmillió aranyban és ezüstben, melyre a társulat bankja hatszázmillió bankjegyet bocsáthatott ki, eszerint minden egyes férfi részvénye lett háromezer forint. Egynél több részvénye senkinek sem lehet, s az el nem idegeníthető, el nem adható, le nem foglalható.” 15.o.
2. Az Otthon állam repülőgépeivel kereskedelmi hálózatot hoz létre. Európai államai összefognak ellene, de megmenekül.
3. Tatrangy felfedezi Kin-Tseu államot, valahol a Pamír hegyei között, Belső-Ázsiában. Itt élnek az ősmagyarok, itt van a Magna Hungária. Kínai tartománynév a King Csou (荊州). Jókai ezt a kínai helynevet alakította át magyaros formára a regényében, és ebből később női név lett, melynek jelentése: „számomra ő a kincs”. Az 1990-es években igen ritka név, 2006 óta a 72-88. leggyakoribb női név. Ezen nevet két híresség is viseli: Takács Kincső világ- és Európa-bajnok kenus, és Kenéz Kincső vízilabdás, magyar bajnok.
4. 1999-ben egy aszteroida halad el a Föld mellett, közel a Holdhoz, melyet kimozdít pályáról és ellipszis pályára állít, a Napba zuhanva létrejön egy új bolygó a Naprendszerben: Pax! Egyébként Jókainak volt saját távcsöve is, és amatőr csillagászként is megállta a helyét. Már ifjú korában Vály Ferenc, Kovács-Martiny Gábor Pál és Tarczy Lajos professzorok irányították Jókai figyelmét a tudományok és különösen a csillagászat felé. Tarczay Népszerű égrajz címen Pápán, 1838-ban adott ki tankönyvet ebben a témában.

II. A NAGY MESEMONDÓ SZUPERHŐSEI

A Szabadságharc kitörésekor 23 éves volt, így ő is a lelkes márciusi ifjak közé tartozott. Lelkesen vett részt a forradalom támogatásában elsősorban írásaival, pl. az Életképekben, melyről még lesz szó. A Szabadságharc hősei című regényében Gábor Áronról is olvashatunk, akinek első ágyúsa a „Jancsi” nevet viselte. ACsataképek a magyar szabadságharczrból 1894-ben kerül kiadásra. Az Ezernyolcszáznegyvennyolcz: Az 1848/49-iki magyar szabadságharcz története képekben című könyve 1898-ban jelenik meg.

Egy magyar nábobban szembeállítja Kárpáthy János személyét, aki duhaj magyar földesúr, de pénzét itthon, sőt falujában költi el. Vele szemben áll Kárpáthy Abelinó, aki szintén nemtörődöm, duhaj, léha, kölcsönökből él, de nem létező pénzét is külföldön éli fel. Kárpáthy János azonban igyekszik és törekszik, fejlődik. Azt nem állíthatom, hogy a tökéletességre is eljut, de alakul. Mayer Fanni, Kárpáthy János megszelídítője, akit Jókai szinte párhuzamba állít Szent Ritával, akinek szintén nehéz dolga volt férjével. Érdemes meghallgatni a Médiaklikk-Rádiószínház rovatában Balatoni Mónika rendezésében, Zámbori Soma és Blaskó Péter főszereplésével, de nagyon jó beszélgetéseket szokott tartani „Kulissza” címen Völgyi-Tóth Zsuzsa szerkesztő vendégeivel több rádiószínházi előadás előtt.

Berend Iván – Jókai másik szuperhőse -, aki a Fekete gyémántokban, aki nem a jövedelmeinek elherdálásával foglalkozik, hanem az emberek pártján áll, az ő jólétüket is szem előtt tartja. Elvira pedig megmutatja nekünk a nő útját, vissza az édenkertbe, ő a mikrokozmosz feltétele. Iván megküzd az alvilággal, rátapos a Sátán fejére, vagyis eloltja a bányatüzet, anyagi és erkölcsi értelemben a nyugalmat és a békét hozza el a Bonda-völgy lakóinak, de csak akkor válik mikrokozmosszá, amikor a nő visszatér oda!

Noémi Az arany emberben, Terézia mama lánya, a romantikus szeretőnőalak, a Senki sziget lakója, igazi társa Tímár Mihálynak, szerelmük hatására a Senki szigetéből szinte a földi paradicsommá alakul.

Zboróy Blanka az Egy az Isten című regényben Római Szent Ágnes történetét idézi. Jelentős események játszódnak Ágnes sírhelye körül, Blanka jellemzői és Ágnes jellemzői sok esetben párhuzamosságot mutatnak.

Talán Jókai szuperhősei nem tökéletesek, de fejlődnek, úton vannak, tanulnak! Lehet, hogy az író életében egy-két rendtársam, vagy más máglyára küldte volna őket, de van fejlődésük.

Ellen-szuperhős a Fatia Negra. Jókai azonos című regényéből 1959-ben Bán Frigyes rendezett színes kalandfilmet. Báró Hátszegi Lénárdot, egyben Fatia Negrát Benkő Gyula színész alakította, aki nem véletlenül kapott Jászai Mari-díjat, és kapott egyéb elismeréseket. A kettős szerep, kettős személyiség megformálása biztos vagyok benne, hogy óriási szakmai teljesítmény.

III. Jókai Mór újságírói tevékenysége, különös tekintettel adomáira²

Életképek³, vagy Magyar Életképekben előbb a színházi rovatot szerkesztette, majd pedig szerkesztő is lett, Petőfivel együtt is szerkesztette az újságot, mely 1843-ben jelent meg először, volt a szabadságharc lapja, de később betiltották.

1848-tól jelenik meg a Pesti Hírlap, melynek szerkesztője Jókai Mór volt. Hitvallását így fogalmazta meg: „Legelső, legszentebb törkvésünk, melynek minden, bármi elvből támadható, nézeteinket alá fogjuk rendelni: Magyarország territorriális épségének fenttartása.” Küzdöttek a polgári jogegyenlőségéért, a szabadságért minden polgár részére, elvetette a nemzetiségi egyenjogúságot. „Bőkezűek akarunk lenni minden emberiségi jogokban: de önzők minden nemzetiségiben.” „Mi soha nem fogjuk azt mondani: itt az idő, melyben a terorismusra van szükség, itt az idő, midőn véráldozatokat kell hozni a szabadság istenének!…Elvünk: a nép erkölcsi érzékeit szilárdítani…Igazmondás, vagy hallgatás közügyekben…Mi nem fogunk népfajok ellen lázítani…Pest, december 16-án1848. Jókai Mór a Pesti Hírlap leendő szerkesztője.”

Pesti Röpívek című újság 1850-ben jelent meg 1-10. szám, de a 11. számot már betiltották. Szerkesztője Szilágyi Sándor volt, munkatársa pedig Jókai Mór. Itt kezdte el közölni az adomákat, mely hasonlít az anekdotához, de az adoma szereplői gyakran kitaláltak vagy elvont típusok. „Minden adoma egy kerek töréténet, mely egyént, osztályt, népfajt, kort és néha egész nemzetet jellemez”- mondta Jókai 1860-ban A magyar nép élce: a magyar néphumorról című akadémiai székfoglaló beszédében.

Egy adoma az egyszerű parasztember éles eszéről: A francia háborúban, egy szántóföld mellett elballagó francia katonák, tréfálódzva szólíták meg az éppen magvetéssel foglalkozó parasztot:

– „Mit fárasztod magad ilyen agyon? úgyis miénk lesz, amit vetsz, ha megérik.”

– „Adja Isten, katona uram, viszonozza a paraszt jámborul, kendert vetek.” (15.o.)

A következő újság, ahol dolgozott a Remény. Szépirodalom, művészeti és társaséleti folyóirat címet viselte. Szerkesztője Vahot Imre és Jókai Mór volt, és 1851-ben jelent meg először, vagyis az önkényuralom, a totális cenzúra idején. A szerkesztői munka mellett indít például egy Sajó nevezetű rovatot, mely témája szerint regényes korrajz.

A Délibáb 1853. január 2-án jelent meg először, melyek kiadója és felelős szerkesztője: tolnai gróf Fetetics Leó volt, főmunkatársa pedig Jókai Mór. Az első számban így írnak lapjukról: „Midőn lapunk fől az irodalom és művészt neveit kitűztük, komolyan érezzük, hogy két oly kincsét vevénk kezünkbe nemzeti létünknek, miknek fönntartása erős kötelesség, de érezzük azt is, hogy e kötelességet teljesíthetni ránk nézve a legtisztább öröm.” Olvashattak benne iránymutató cikkeket, verseket, balladákat, elbeszéléseket, kritikákat, a vidéki és pesti színházak híreit. Jókainak itt jelentek meg történelmi regényei, és erdélyi uti levelei Sajóhoz címezve.

Országos Nagy Naptár 1853-ban és 1854-ben jelenik meg. Mindkettő tartalmaz adomákat külön cím alatt csoportosítva. Pl. ilyet: Egy vándorló legény e szavakkal köszöntött be egy vendéglőshöz: „Ugyan kedves kocsmáros úr, nem lenne olyan jó, hogy adna egy pohár vizet, mert olyan éhes vagyok, hogy azt sem tudom, hol háljak az éjszaka.” (44.o.)

A Hon című folyóirat 1863. január 1-jén jelent meg először, elhatározása szerint: „politikai és közgazdászati napilap”. Feladatul tűzték ki: „ figyelemmel kísérni a mozzanatokat az ipar, kereskedés és a keletkező közlekedések terén, legfőbb figyelmet fordítva a gazdászati terményekre, az azok árkeletére; felhívni honfitársaink figyelmét mind arra amit e téren elünyükre fordíthatnak.” – írja Ivánka Imre az újság első oldalán. Jókai Mór, mint laptulajdonos és felelős szerkesztő szerepel az újságban. Már az első számban elindul a Politikai divatok című regényének folytatásokban való közlése a Tárca rovatban. Természetesen a Jókai által írt könyveket és kiadványokat is meghirdették a lapban.

A Vasárnapi Újság Pesten jelent meg 1854 és 1864 között, szerkesztője Pákh Albert volt, főmunkatársa pedig Jókai Mór, más szerkesztőkkel 1921-ig jelenik meg. „Alólírt felelős szerkesztő mellett, mint főmunkatársat Jókai Mórt mutathatjuk be, kik e népszerű vállalat számára a magyar irodalomnak e téren legismertebb bajnokait leendenek képesek egyesíteni.” (március 12. 16.o.) Témái az irodalom, elbeszélések, ismertetések más művekről, történelmi képek, jellemrajzok, életírások, de az ipar, a gazdaság témái, népek, tájak, szokások leírása, háztartási szabályok, természettudományi fejtegetéseik, és külföld újdonságai is helyet kapnak. A hosszú életű néplap hasábjain feltételezhetően számos anekdota jelent meg Jókai tollából, ám külön szerzői jel nélkül. Így nem hitelesíthetőek.

Főszerkesztője volt a Nemzet című folyóiratnak is Láng Lajos mellet 1882. szeptember 1-jétől, mely a Hon és az Ellenőr összeolvadásával jött létre. Így vall az első számban: „Hírlapirodalomnak folytonos haladása és naponként fokozódó társadalmi és politikai jelentősége már rég kívánatossá tették, hogy az ország legnagyobb és folyton gyarapodó párja egy egységes orgánum, mely maga köré gyűjtvén mindazokat a magyar hírlapirodalom terén elveink harczában kiválóbb nevet és súlyt szereztek, az eddiginél is szélesebb körben terjeszthesse a szabadelvű párt eszméit.” 1.o. A lapban a szerkesztés mellett politikai célzatú írásai jelentek meg. Pl: A sociáldemokrátia Európában és Északamerikában.

Az Üstökös

Az Üstökös című „humoristico-bellesristicus” folyóirat 1858-ban jelenik meg először. Mivel Jókai remek rajzoló is volt, ő készíti el az újság címlapját, grafikáját, sőt a kiadványban szereplő képek vázlatát is. Érdemes megnézni a cím karikatúrát, melyhez Jókai ilyen verset költ:

Érdemes publicum! Itt van az üstökös,

Odafenn a rajza.

Ez a czifraság itt minthogy lesz örökös,

Megfejtvén értelmét, essünk által rajta.

Az első betűben láthatunk két férfit,

Szeges buzogánynyal kik tudniillik a

Lábuk alá gázolt könyvet agyoncséplik:

Az ott — a kritika.

A második betű tűzokádó sárkány,

Satyr a a neve, félnek tőle nagyon.

Keresve keresi, mindenfelé járván,

A kit megharapjon.

A harmadik betű symbolumos képe

Képviseli nálunk a viczczel és bonmót-t

A sok barbar csillag-kép között az égbe’

Ez is elfér kommót.

Negyedik égi jegy, sokak által ismert :

A tudósok szerint a belseje ó bor.

Örömest vizsgálják a poéták is, mert

Ez a legjobb humor.

Az ötödik betűt puskával kézében

Nézhetnek vadásznak;

Az is ő és nem más, lövöldözvén szépen

Hol „bakot“, hol „kacsát“: neve újdondászat.

Az előtte járó csudát nézi vadnak :

Krinolin az alja,

Paméla, napernyő a kettős pont rajta ;

Ezen szörnyeteget nevezik divatnak.

Végső hieroglyph versírók jelképe :

Orrából, szájából ömlik a víz bőven;

A szegény poéta áldás mindenképp e

Száraz esztendőben.

Feje üstökösnek tarajos képével

Hasonlatos ama jó kedvű madárhoz

Mely soha sem álmos

S jó reggelt kiabál ablaka alatt éjjel.

Mert az üstök az égi kakasok

Mikor kell, bejárván az égboltozatot

A sok csillagjérce azért tojj

Hulló csillagocskát.

Érdemes publikum, megismertük egymást.

Elejétől végig megértvén a dolgot.

Adjon Isten erőt egészséget folyvást,

— Többi a te dolgod.⁴

A Borsszem Jankó című újság parókai Jókai Mórt is megrajzolta meg az Üstökös pirosítóval!

Az akadémiai beszédének elhangzásakor már 3500 adomát gyűjtött össze. Az Üstökös című újság lapjairól kiderül, hogy bár a főszerkesztője Jókai volt, mégis az újság olvasói számos adomát küldtek be, melyet Jókai rangsorolt, rendezett, finomított, így kb. 10.000 ilyen rövid íráskát gyűjtött össze, vagy ollózott össze.

Néhány érdekes adoma, élc az újságból:

Júlia a kúnok leánya…

– De ugyan kisasszony, hogy gondol ilyet: Rómeo Júliájának magyar-alföldiesen öltözni.

– Kérem rendező úr, azt én jobban tudom; Júlia kún leány volt.

– Ezt még nem tudtam.

– Itt van a darabban; tessék olvasni:  „Júlia kúnok leánya…”

– Nem kúnok leánya ez, hanem  „konok leány.”

– Hm. Hát az más?

Kérdé gróf Erdődi a nála tisztelgő legátus nevét.

– Erdődi – lőn a válasz.

– Úgy hát atyafiak vagyunk.

– Igen ám, méltóságos uram, azzal a különbséggel, hogy méltóságod „gróf Erdődi de Mogyorókerék” – én pedig csak „Erdődi de nyomorúkerék”.

Négyszemközt

Bálay úr maga is félszemű volt, meg az inasa is. Egyszer a felesége arra kéri nagy jámborul, hogy szeretne vele négyszemközt beszélni.

– Te Miska te! – kiált ki Bálay úr az inasnak – gyere csak be, a feleségem négyszemközt akar velem beszélni; légy itt.

Ha én nem volnék

Nagyban küszködött a rektor az iskolás gyerekkel, mindenképp meg akarta neki magyarázni a szarvorrút (rhinocerust), de a gyerek csak nem fogta fel. Valahányszor azt kérdezte, hogy: tudod-e, érted-e? a gyerek mindig azt felelte rá, hogy:  „nem tom biz én”. A rektort majd megette a méreg. Mikor ő oly jól megmagyarázza, s az a sehonnai még sem érti! Azonban a negyedszeri magyarázatra elmondta utána a gyerek szóról szóra (hanem azért akkor sem értette ám még!).  „Nagyon gyenge a te eszed – mond a rektor egész önérzettel –, bizony ha én nem volnék, te volnál a világon a legnagyobb szamár!”

A bánat és a nő kora annyiban hasonlít egymáshoz, hogy gyakori emlegetésével mind a kettő csökken.

– Mi jut eszedbe, töltetlen puskával lesni a nyulat!

– Pszt! hiszen a nyúl azt nem tudja.

– Hogy csinálják azokat az ágyúkat? – kérdé a suhanc a hazatért obsitostól.

– Hát csak úgy, hogy vesznek egy hosszú gömbölyű lyukat, azután körülöntik rézzel.

Öreg férj. Mit gondolsz, mucikám, nem volna jobb Amerikába kivándorolnunk?

Fiatal nő. A bizony pompás volna! Lásd, Nyugtalanfi is kivándorolt, s három év múlva mint milliomos halt meg!

Egy amerikai lapban minap a következő felhívást olvastuk:  „Feleségemhez, ki elhagyott, s kinek hollétét nem tudom: Janka, mióta eltávoztál, minden pusztulásnak indul. Gondolj férjedre, gyermekeidre, rokonidra! Térj vissza, s még minden jóra fordulhat. Mindenesetre pedig küldd vissza a szekrény kulcsát, hol a pálinka áll.”

„Mi csak egy roppant egésznek vagyunk apró részecskéi” helyett sajtóhibából nemrég ez volt olvasható:  „mi csak egy roppant egérnek vagyunk apró részecskéi”.

Y. lap szerkesztője a legközelebbi polémiája alkalmával elvesztette a türelmét. A becsületes megtaláló kéretik annak visszaadására. Miután a szegény megkárosultnak nagy szüksége van rá. Kurta farka volt, s piros pántlika a nyakán.

X. és Y. kereskedési cége megbukott, X. azonban folytatá a kereskedést, s e jelentést tette közzé:„Ki a cégnek tartozik, az nekem fizessen; kinek pedig a cég tartozik, az Y-tól követelje pénzét.”

– Ugyan hogy tudsz ily ócska viselt kalapot hordani? – Mert nőm azzal fenyeget, hogy addig nem jő ki velem sétálni, míg újat nem veszek.

Régen kenderből készítettek kötelet. A francia háborúban, egy szántóföld mellett elballagó francia katonák tréfálkozva szólítják meg a magvetéssel foglalkozó parasztot. -Mit fárasztod magad? Úgyis a miénk lesz, ha megérik. Adja Isten, katona uram – válaszol- éppen kendert vetek.

Nekem hoztál-e valamit? Kérdé a nő a hazatérő férjétől.

Igen, egy perecet.

Felcsillan a nő szeme: Karperecet? Nem, sós perecet.

Egy vándorló legény e szavakkal köszönt be egy vendéglőbe: ugyan kedves kocsmáros úr, adjon már egy pohár vizet, mert olyan éhes vagyok, hogy azt sem tudom, hogy háljak az éjszaka.

Színdarabban megbicsaklik a diák nyelve, és ezt a mondatot: „Sohase essem szerencsétlenségbe” így mondta: „Sohasem ettem szerecsent lencsébe!” – Azt bizony én sem ettem, felelt az egyik néző.

Kályhát rakott a komáromi fazekas, de másnapra ledőlt. Hívatják is mindjárt vissza, de az csak a vállát vonogatta, mondván: Hiszen csak nem tarthatott örökké!

Furcsa végrendelet. A Riska tehenemet pedig, mely a múlt héten elveszett, azon esetben, ha megkerül, hagyom Pista fiamnak, ha pedig nem kerül meg, hagyom az egyházközségre.

Gyónni megy a cigány, aki elmondja, hogy földhöz vágta az anyósa ködmönét. A plébános feleli, hogy az nem vétek. Mire a cigány: igen, de benne volt a ködmönben az anyósom is.

Sz. grófnő a tihanyi visszhangot látogatván németül kiáltott, de mivel a szél lengedezett a visszhang nem válaszolt. Mire az idegenvezető ezt mondta: Jaj, nagyságos asszonyom, nem tud ez a mi echónk németül!

Nagy útra ment két székely. Meglátnak az útszélen egy új divatú boronát, s megcsodálják: ugyan mi lehet az? Ez bizony koma, valami vót, aztán valami megette, ezt aztán annak az oldalbordája. – De nagy állat lehetett! -volt a felelet.

Dumas azt mondja, mikor plágiumokat szemére vetik: a lángész nem lop, a lángész hódít. Milyen jól fog hangzani, mikor a csikós azt fogja mondani a bíróság előtt: ezt a lovat én nem loptam, hanem meghódítottam.

1JÓKAI Mór: A Jövő század regénye I-II. Kossuth Kiadó, 2010. Jókai Mór válogatott művei; Metropol Könyvtár.

2JÓKAI Mór: Az önkényuralom adomái I. kötet. 1850-1858. Sajtó alá rendezte: SÁNDOR István, Akadémiai Kiadó – Argumentum Kiadó, Budapest, 1992. Sorozat: Jókai Mór összes művei, Szerkeszti: NAGY Miklós.

3A fejezet forrása még: Arcanum Újságok.

4Üstökös, I. évf. 1. szám, 1.o.