fr. Kiss Barnabás ofm, Detroit

 

Kereszténységünk nagyjait ünnepeljük és köszöntjük. „Mind hitben hunytak el, de anélkül, hogy az ígéret teljesedését megérték volna; csak messziről látták és üdvözölték, elismerve, hogy vándorok és jövevények a földön… Egy jobb haza után vágyódtak, a mennyei után. Ezért az Isten sem szégyelli, hogy Istenüknek hívják, hi-szen hazát készített nekik.” (Zsid 11, 13. 16) A jobb hazába nemcsak vágyódtak a szentek, hanem úgy is éltek, hogy Istentől megkapják az örök élet koronáját.

KEZDŐÉNEK

Örvendezzünk mindnyájan az Úrban Mindenszenteket ünnepelve, akiknek ünnepén ujjonganak az angyalok, és magasztalják Isten Fiát.

OLVASMÁNY Jel 7, 22–4. 9–14

Vannak jószándékú emberek, akik nem szolgálnak a sátánnak, akik homlokukon őrzik Krisztus jelét, és bű–neikbe, gyarlóságaikba soha nem nyugszanak bele, mindig igyekszenek tisztára mosni a lelküket a Bárány vérében.

VÁLASZOS ZSOLTÁR 23. Zsoltár

Válasz: Ez az istenkeresők népe *

mely látni kívánja arcodat, Uram.

SZENTLECKE 1 Jn 3, 1–3

Az életszentségre törekvő ember mindig idegennek tűnik a világ szemében. Valójában nem idegen. A zsoltárral mondhatjuk: „Mi pedig a te néped és nyájad juhai” (Zsolt 79, 13) vagyunk. Örök távlatokat tárt ki előttünk az Isten!

ALLELUJA Mt 11, 28

„Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradoztok és viseli-tek az élet terhét! * Én felüdítelek titeket”, mondja a mi Urunk.

EVANGÉLIUM Mt 5, 1–2a

A szentek Krisztus gondolatai szerint törekedtek az élet–szentségre. Az emberek szemében furcsa az anyagias-ságtól és a gazdagságtól független ember, a szelíd, a megbocsátó, a türelmes, a tiszta ember, mégis itt a bol-dogság titka!

AZ EUCHARISZTIÁHOZ

A szentek nagyságának titka volt az is, hogy átélték a szentmisét, a szentáldozást. Napjuk két részből állt. Félnap készültek a szentáldozásra, félnap hálát adtak.

Szent vagy, Urunk, Istenünk; és kérjük: Tégy szentté minket is az eucharisztikus áldozatban.

EGY GONDOLAT

Isten az embereket közösségi természetük szerint vezeti az üdvösségre. A még úton levők feltekintenek a már célba érkezettekre, s biztatást merítenek abból, hogy lát-ják mindenféle nemből, korból, állásból, nemzetből a megkoronázottakat Isten országában. Senkit sem aka-runk figyelmen kívül hagyni azokból, akik Isten látására jutottak, s ezért szentelünk külön ünnepet Mindenszen-teknek, tehát azoknak is, akiknek nevét egyedül csak Is-ten ismeri. * Az ünnep a 7. századból ered, akkor szen-telték fel a hajdani pogány Pantheont Máriának, a vérta-núknak és minden szenteknek közös tiszteletére. Mi, a még úton lévők ezen a napon feltekintünk a már célba-érkezettekre, és bíztatást merítünk példájukból.

FÉNYSUGÁR AZ AJTÓ HASADÉKÁBAN

Egész életemben biztos voltam abban, hogy az élet nem ér véget a halállal. Most azonban már azt is tudom, hogy az élet igazában a halállal kezdődik. S tudatában vagyok an-nak, hogy az élet arra való, hogy méltó legyek a halál pil-lanatára. Azt is tudom, hogy a szenvedés csak külső ruházatom: belső lényegem sértetlen marad. És ha majd külső ruhám teljesen szétfoszlik, láthatóvá válik teljes lé-nyegem: a halál pillanata meghozza számomra az örök életet. Hermann Bahr

MEGFONTOLANDÓ

Az élet fontos átmenet. Ez a próba ideje. Sőt, amennyit itt hagytam kialakulni magamban Jézusból, annyi marad meg mindörökre odaát. Minden cselekedetem, minden pillanatom, minden lélegzetvételem átkerül az örökké-valóságba. Itteni életemnek minden perce az Életet ké-szíti elő és határozza meg! A mennyország olyan ház, amelyet idelenn építünk föl, és majd odaát lakunk benne.

Chiara Lubich

HALOTTAK NAPJA – NOVEMBER 2.

Tegnap a diadalmas Egyházról emlékezett meg a litur-gia, ma a szenvedő Egyházra fordítja a hívek figyelmét. Mindenszentek vecsernyéje után az ünnepi díszt eltá-volítják, jámbor komolyság tölti be a templom csarno-kait. A halotti zsolozsma vezeti be a megemlékezést, a hívek pedig körmenetekben mennek a sírokhoz, hogy az elhunytakért imádkozzanak. Másnap ünnepélyes gyász-misében mindnyájunk közös édesanyja, az Egyház imád-kozik elhunyt gyermekeiért. E nap különös alkalom és ösztönzés legyen számunkra, hogy könyörgésekkel, az irgalmas szeretet cselekedeivel, búcsúkkal kimutassuk halottaink iránt érzett részvétünket. A sírok látogatása emlékeztessen bennünket a földi élet mulandóságára, s irányítsa tekintetünket a mennyei javakra. E két ünnep liturgiájában különös szépséggel jut kifejezésre hitünk a „szentek egységében:”, vagyis a küzdő, a szenvedő és a győzedelmes Egyház kegyelmi közösségében.

TELJES BÚCSÚ

Akik halottak napján (vagyis az azt megelőző nap delétől a halottak napját követő éjfélig) meglátogatnak egy templomot vagy nyilvános kápolnát, teljes búcsút nyerhetnek a szokott feltételekkel. A látogatáskor egy Miatyánkot és egy Hiszekegyet kell imádkozni. Ez a bú–csú elnyerhető a megelőző vagy következő vasárnapon és Mindenszentek ünnepén is.

TESTVÉREINK, A SZENTEK

November 4. Borromeo Szent Károly püspök ünnepe. Milánó érseke, igazi pásztor egyházmegyéje gondozásá-ban, látogatásában. A tridenti zsinat határozatainak meg-valósítója, a reformáció után az Egyház egyik újjáépí-tője. + 1584.

November 5. Szent Imre herceg ünnepe. Szent István ki-rályunk fia, aki méltó utódjának ígérkezett. Házasságát össze tudta egyeztetni az önként vállalt evangéliumi ta–nács, a szűzi tisztaság megtartásával. Halála tragédia volt apjára és nemzetére nézve, de a magyar ifjúság égi pártfogót nyert benne. Az evangéliumi tanácsok tiszte-letét is tanítja a ma emberének.

SZENT IMRE IMÁJA

Úristen, te az egész világ Gondviselője vagy. Te adsz erőt a gyenge embernek, a te kezedben van a fejedelmek lelke. Te hatalmasabb vagy minden földi királynál. Tégy velem tetszésed szerint.

HASZNOS GONDOLAT

Olyan időt élünk, amikor az ember megtanul fölfigyelni arra a sokszor szokatlan és kemény nyelvre, amellyel a szentek beszélnek. Azt mondják, hogy kút mélyéből még nappal is meglátni a csillagokat. Mi benne vagyunk a nagy szegénységnek és az igen nehéz időknek mély kútjában.

Most láthatóvá válnak hitünk egének csillagai, a szentek, és ők biztatást, békét és útmutatást ragyognak belénk onnan felülről, lelki nagyságuk egéről. Mindnyájan azt a szükséges nagy tanulságot sugározzák: nincs a földön az a baj, amelyet ne orvosolna és boldogságra ne váltana az életszentség. Schütz Antal

EURÓPAI ÖSSZEHASONLÍTÁSBAN IS KIUGRÓAN VALLÁSOSAK

AZ ERDÉLYI MAGYAROK

Egy kutatás szerint az erdélyi magyarok értékrendje a család, a nemi szerepek és a vallásgyakorlás kérdésében jobban hasonlít a romániaira, mint a magyarországira. Az erdélyi magyarok az európai értékrendtérképen című felmérés eredményeinek első részét a romániai Nemzeti Kisebbségkutató Intézet szakemberei ismertették október 13-án kolozsvári sajtótájékoztatójukon.

Amint Horváth István, az intézet igazgatója elmondta, az European Values Study (EVS) felmérése keretében elő-ször mérték fel az erdélyi magyar és a finnországi svéd közösség értékválasztásait is.

Az azonos kérdések feltevésével Európa 42 országában végzett felmérésnek a családra, a nemi szerepekre és a vallásgyakorlásra vonatkozó eredményeit ismertették az október 13-i sajtótájékoztatón. Amint Horváth István megjegyezte, ezek azok a kérdések, amelyekben európai összehasonlításban az erdélyi magyarságot is a romániai trendek jellemzik.

Kiss Tamás kutató elmondta: az európai társadalmak mindegyike kiemelt szerepet tulajdonít a családhoz való ragaszkodásnak. Abban azonban már jóval kisebb az egyetértés, hogy milyen értékek kapcsolódnak a család-hoz, és mit tekintenek családnak.

Az EVS négy kérdésen keresztül vizsgálta a magánéleti liberalizmust, amelyek közül kettő a homoszexualitás, egy-egy pedig az abortusz és a válás elfogadottságára vonatkozott.

Mind a négy kérdés tekintetében éles törésvonal mutat-kozik meg Nyugat-Európa és az egykori szocialista országok között.

Az erdélyi magyarokra és Romániára a kelet-európai régión belül is kevésbé jellemző a magánéleti libera-lizmus. Az egy és tíz közötti skálán 2,4-es értéket kapott a homoszexualitás, 3,5-öt az abortusz és 4,7-et a válás elfogadottsága. Az erdélyi magyarok kilenc százalékát jellemzi határozott magánéleti liberalizmus, míg a konzervatív értékrendet vallók aránya 60 százalékos. A felmérés szerint az erőteljes magánéleti konzervati-vizmus mérsékelt családi kötelességtudattal társul. A gyermekvállalásra és az idős szülőkről való gondos-kodásra vonatkozó kérdésekre adott válaszokból ugyanis az derült ki, hogy az erdélyi magyarok 36 százalékát jellemzi erős családi kötelességtudat, míg 30 százalékra egyáltalán nem jellemző.

Mint elhangzott, a családdal kapcsolatos értékeket ille-tően az erdélyi magyarok Romániához, és nem a némi-képp liberálisabbnak tekintett Magyarországhoz hason-lítanak.

Az erdélyi magyarok ezzel elütnek az olyan kisebbségi közösségektől, mint az észtországi oroszok, a bulgáriai törökök vagy a macedóniai albánok, ahol a többségnél konzervatívabb családi-magánéleti mentalitás jellemző.

Amint Kiss Dénes kutató elmondta: a vizsgálat minden mutatója azt jelezte, hogy Románia Európa legvalláso-sabb országa.

Itt a legmagasabb a felekezeti kötődéssel rendelkezők (97 százalék), a rendszeresen templomba járók (31 százalék), a rendszeresen imádkozók (81 százalék) és a magukat vallásosnak tekintők (85 százalék) aránya.

A felmérés eredményei szerint az erdélyi magyarokat is a romániaihoz hasonló, európai összehasonlításban ki-ugróan magas vallásosság jellemzi.

Így az erdélyi magyarok 99 százalékának van felekezeti kötődése, 34 százalékuk templomlátogató, 83 százalékuk imádkozik rendszeresen, 89 százalékuk tekinti magát vallásosnak.

Horváth István hozzátette, a mutatók nagy mértékben különböznek a jóval szekularizáltabb Magyarország mutatóitól. Forrás: MTI / Magyar Kurír

FELELŐS VAGY

Ki-ki maga felelős azért, hogy a saját életét élje és ön-magát megtalálja. Ha ezt a felelősséget másra igyekszik áthárítani, akkor nem fogja megtalálni saját létének ér-telmét. Thomas Merton

 

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

Szegények, szelídek, irgalmasok, béketeremtők… Jézus róluk beszél az evangéliumi szakaszban, melyet most, mindenszentek ünnepén olvasunk (Mt 5,1–12).

És amikor róluk beszél, Jézus boldognak nevezi őket.

Nem azt mondja, hogy jobbak másoknál, vagy hogy valami dicséretre méltót tettek. Egyszerűen csak azt mondja, hogy boldogok, hogy helyzetüket jó tapasztalatnak, pozitív helyzetnek lehet tekinteni.

Világos, hogy a miért nem annyira nyilvánvaló; hogy a megértésre törekedve hitünk lényegéig kell hatolnunk, annak a tekintetnek a mélyéig, ahogyan Jézus az életet szemléli.

Ha megpróbáljuk összegezni a nyolc boldogságot úgy, ahogyan Máté evangéliuma közölte, azt mondhatjuk, hogy Jézus egy jó, Istenhez közeli tapasztalatra tekint, amelyet érdemes megélni. Mindazok tapasztalatát, akik azért szenvednek, hogy a világ jobb legyen.

Azok tapasztalatát, akik nem önmagukért élnek, akik nem vagy nem csak önmagukkal törődnek, hanem szívükön viselik mások sorsát, akiknek szívében izzó vágy él az iránt, hogy az élet mindenki számára jó legyen.

Lélekben szegények, szelídek, békét teremtők, irgalmasok, igazságot éhezők: nem olyan személyek, akiknek az élet csupa mosoly, akiknek mindig jól mennek a dolgai. Sőt.

Az élet, ahogyan senkinek sem, úgy számukra sem tesz engedményeket és gyakran fárasztó és fájdalmas helyzeteket teremt.

Azonban mindezek közepette boldogok azok, akik úgy élnek, hogy nem esnek abba a kísértésbe, hogy meg akarnak szabadulni saját nehézségüktől, miközben másra terhelik azt, akik úgy élnek, hogy nem adják fel a reményt és nem szűnnek meg mindenki számára jobb időket keresni.

Boldogok tehát, mert a küzdelemnek ez az átkozódás nélkül átélt tapasztalata Istennel való találkozásuk helyévé válik, olyan hellyé, ahová Isten leszáll, ahol mellettük van, ahol átalakítja az életet.

Átalakítja, de nem úgy, ahogyan mi szeretnénk, megoldva a helyzeteket, megkönnyítve a terheket, megszüntetve a problémákat: a háborúk befejezése, a szegénység eltörlése, a visszaélések és igazságtalanságok megszűntetése nem Istenre, hanem ránk, emberekre vár.

Amit mindebben Isten tesz, hogy titokzatos módon működik azok szívében, akik önmagukat szeretettel odaajándékozva élnek, és így általuk készít tágabb teret Országának a világban.

Ők Isten Országának a magja.

Mivel a Boldogságok szakasza ezt mondja nekünk, azt üzeni számunkra, hogy a történelmet nem a nagyok, a hatalmasok alakítják, hanem a kicsinyek, a szegényeknek az a népe, mely elfogadja, hogy testében elszenvedje annak a szülésnek a gyötrelmeit, amely Isten Országát hozza a világra.

Ha valami új történik a világban, az alulról, onnan születik.

Semmi sem olyan kreatív, mint az, ami saját szegénységünk és Isten jelenlétének alázatos találkozásából születik, abból a hiányból, amit az ember felajánl Istennek, hogy az Ő irgalmas és hatékony működésének tere legyen.

Ma az egyházban mindenszentek ünnepét üljük.

Vagyis a boldogságok embereit ünnepeljük, mindazokat, akik különféleképpen hittek abban az örömben, ami váratlanul, gyakran valós ok nélkül, egyszerűen akkor adódik, amikor valaki megtapasztalja a kegyelmet.

Olyan öröm, ami olykor a fájdalom mélyén is megjelenik és tisztán ajándék.

Nem a holnapra megőrzött öröm, amikor már mindez a múlté vagy már minden megoldódott.

Jelen van a halálban is, mint bizonyosság valamiről, ami azon túl van, mint egy olyan élet értelmének alázatos bizonyossága, mely a szeretet hangjaival élve (melyeknek a boldogságok a legkonkrétabb deklinációi) csak egy igazi élet, egy szép és boldog élet, tehát az örök élet lehet.

+ Pierbattista

Fordította: dr. Sz.Gy.

fr. Kiss Barnabás ofm, Detroit

 

A Papság vasárnapja

Az isten- és emberszeretet szoros kapcsolatban van egy-mással. Aki megízlelte az Isten megismerésének és sze-retetének örömét, indítást érez arra, hogy ezt az örömét megossza embertársaival. Az Istentől kapott szeretetet tovább akarja adni másoknak. Az első keresztények éle-tében a kívülállók megcsodálták, hogy hitük milyen szé-pen megmutatkozik az egymás iránt való magatartá-sukban.

KEZDŐÉNEK Zsolt 104, 3 –4

Az Urat kereső szívek örvendezzenek! Keressétek az Urat és hatalmas erejét, keressétek az ő arcát mindig!

OLVASMÁNY Kiv 22, 20–26

Isten a mi Teremtőnk és Atyánk, akinek engedelmes–séggel tartozunk. Az Isten iránti tiszteletet és engedel-mességet elsősorban a felebaráti szeretet megtartásával lehet igazolni. Ennek viszont egyik legszebb megnyilat-kozási formája a rászorulók: a gyengék és a szegények támogatása. Az irgalmasság testi és lelki cselekedetének gyakorlása mindig fontos feladata volt a keresztény em-bernek.

VÁLASZOS ZSOLTÁR 17. Zsoltár

Válasz: Szeretlek, Uram, Istenem, * én erősségem.

SZENTLECKE 1 Tessz 1, 5c–10

A tesszaloniki hívek jól tették, hogy Krisztushoz csatla-koztak. Ezzel az életet és az üdvösséget választották. Is–ten ugyanis, aki Krisztust feltámasztotta és megdicsőí-tette, a benne hívőknek is megadja a feltámadást és di-csőséges örök életet.

ALLELUJA Jn 14, 23

Jézus mondja: Aki szeret engem, megfogadja szavamat, * Atyám is szeretni fogja, és hozzá költözünk.

EVANGÉLIUM Mt 22, 10–40

Az írástudók Jézus korában is sokat vitatkoztak arról, hogy a törvényben szereplő 248 buzdító és 365 tiltó pa–rancs közül melyik a legfontosabb. Jézusnak is feltették a kérdést. Ő határozottan és egyértelműen ezt válaszolta: Szeresd Uradat, Istenedet és szeresd felebarátodat. A Szentírás arról is tanúskodik, hogy az istenszeretet lé-nyege: tegyük meg Isten akaratát. A felebaráti szeretet legfőbb jellemzői pedig: a tisztelet, a jóakarat, a segítő-készség és a türelem.

AZ EUCHARISZTIÁHOZ

Minden szentmisén kérdezzük meg magunktól: tudato-san törekszem–e arra, hogy embertársainkban Krisztust lássam és szolgáljam. Ez a feltétele annak, hogy nyugodt lelkiismerettel járulhassak az Úr asztalához.

Nem méltó Jézus barátságára, aki közömbös mások sor–sa iránt, vagy lenézést, irigységet és haragot táplál szívé-ben.

A PAPSÁG VASÁRNAPJA

Az egyházi rend szentsége

(1) A pap az Egyház üdvözítő misztériumának része, sajátos meghívását és szolgálatát az Egyházban kapja, az Egyházban éli, az Egyház javára.

(2) A pap testvére azoknak, akikkel együtt osztozik az istengyermekség méltóságában, Krisztus követésében, a Szentlélek általi fölkenésben Istennek az erényes élettel való megdicsőítésére, az életszentségre szóló meghívás–ban.

(3) A pap küldetése sajátos részesedés Krisztus és az egész Egyház küldetésében: a tanítói (prófétai, martüria), a megszentelői (papi, liturgia) és a királyi (pásztori, diakónia) küldetésben, amely által kommunio épül a Szentháromság egy Istennel és az Egyház tagjai, valamint minden ember között.

A Papság vasárnapja

IMÁDSÁG A PAPOKÉRT

Mária, Jézus Anyja és a papok Anyja, engedd, hogy

így szólítsunk téged, hogy ünnepelhessük anyaságodat,

s Fiad és fiaid papságát szemlélhessük nálad,

Istennek szent anyja!

Krisztus Anyja, aki a Szentlélek fölkenése által a pap Messiásnak embertestet adtál, hogy üdvözítse

a szegényeket és a megtörtszívűeket; őrizd meg szívedben és Egyházadban a papokat, Megváltónknak Anyja!

Hitnek Anyja, aki elkísérted a templomba az Emberfiát,

hogy beteljesítse az atyáknak adott ígéreteket;

ajánld az Atyának az ő dicsőségére Fiadnak papjait,

Szövetség Szent Szekrénye!

Egyháznak Anyja, aki az utolsó vacsora termében

a tanítványok között az új népért és pásztoraiért imádkoztál; eszközöld ki a papoknak az ajándékok teljességét, Apostolok Királynője!

Jézus Krisztus Anyja, ki Fiad mellett álltál élte kezdetén és küldetésében, kerested őt, a Mestert a sokaságban,

mellette álltál, amikor felmagasztalták a földről,

s odaadta magát egyetlen és örök áldozatul;

aki fiadként kaptad meg Jánost, fogadd el az öröktől fogva meghívottakat, oltalmazd növekedésüket,

kísérd életükben és szolgálatukban a te fiaidat,

Papok Édesanyja! Amen.

OKTÓBER: A RÓZSAFÜZÉR HÓNAPJA

A rózsafüzér, amellett hogy imádság a békéért, mindig a család imádsága is, és imádság a családért is. Korábban különösen is kedves imádsága volt a keresztény csalá–doknak, és bizonyosan ápolta bennük a közösséget. Nem szabadna elveszítenünk ezt a drága örökséget. Vissza kell térnünk a családban és a családokért végzett imád-sághoz, felhasználva a rózsafüzért is.

Szent II. János Pál pápa

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

Továbbra is a farizeusok, törvénytudók és Jézus között zajló viták kontextusában maradunk. A farizeusok különböző módokon, különféle kérdésekkel teszik próbára Jézust, nehéz helyzetbe akarják hozni, tőrbe akarják csalni, hogy okot találjanak valamilyen vádra, amivel bíróság elé állíthatják.

A mai szakaszban (Mt 22,34–40) ismét a Tóra értelmezése a vita tárgya, illetve konkrétabban a parancsokra vonatkozik a kérdés: melyik a legnagyobb parancs?

A kérdés, ahogyan feltették, feltételezi, hogy a háttérben egy szemlélet, egy teológia húzódik, miszerint a Törvényben foglalt parancsok között van egy fontos, „nagy” parancs, és van jónéhány kevésbé fontos, az előbbinél kevésbé jelentős parancs.

A nagy parancs nyilvánvalóan csak Istennel, az Ő egyetlenségével kapcsolatos lehet, hogy szeressük Őt egész valónkkal, minden más dolog előtt és mindennél jobban.

Ha ezt tesszük, megtartjuk a Törvény lényegét, egészen rendben levőnek érezhetjük magunkat.

Jézus nem cáfolja a dolgoknak ezt a szemléletét, ezt a „teológiát”, de továbbmegy és változtat a követelményen.

Kétségtelen, hogy Isten egyetlen, hogy mindennél jobban kell Őt szeretni, de ez nem minden, nem ez az egyetlen nagy parancs. Van egy másik is, amelyet Jézus nem véletlenül jellemez a másikhoz „hasonlóként” (Mt 22,39). Ez pedig nem Istenre, hanem a felebarátra vonatkozik.

Hasonlít az elsőhöz nemcsak azért, mert ugyanannyira fontos, hanem azért is, mert ugyanaz a tárgya: a szeretet.

Azt mondhatjuk tehát, hogy a nagy parancs nem egy, hanem kettő és mintha az első önmagában hiányos lenne.

Ez azt jelenti, hogy nem elég Istent szeretni: nagyon egyszerű volna, minden a kultuszra, a törvény megtartására, az imádságra… koncentrálódna és abban merülne ki.

Azonban nem elég az istenszeretet parancsát megélni úgy, hogy azután a felebarát iránt nem cselekszünk hasonlóképpen.

Isten azt igényli, hogy a testvért ugyanazzal a szeretettel szeressük, ugyanúgy ismerjük el, ugyanúgy tiszteljük, mint Őt: mindkettő parancs, ezért nem lehet azt mondani, hogy az istenszeretet parancs, a másik ember iránti szeretet pedig buzdítás, tanács.

Ez – mint Jézus mondja – nem fakultatív, nem a személyes érzékenység, kultúra, lehetőségek kérdése. Nem. Parancs mindenki számára.

Olyan, mintha maga Isten nem fogadna el olyan szeretetet, amelyik Őfelé irányul, de nem válik a másik, a testvér iránti szeretetté.

Ha ez a parancs a második, nem azért van, mert kevésbé fontos, hanem mert valamiképpen az elsőből ered: a másik iránti szeretet az Istennel való hiteles kapcsolatból fakad, az őszinte meghallgatásból, a kultusz gyakorlásának és a Törvény megtartásának helyes módjából. Aki Istent szereti, nem lehet, hogy ne jusson el a felebarát szeretetére.

Máté evangéliumában néhány fejezettel a most olvasottak előtt (Mt 15,1–9) találjuk Jézusnak egy, a farizeusokhoz és az írástudókhoz intézett heves vádját, akik szemrehányást tettek neki, mert tanítványai áthágták a hagyományokat, és anélkül ettek, hogy előbb kezet mostak volna.

Jézus azonban így válaszolt nekik: „Ti pedig azt mondjátok: »Ha valaki így szól apjához vagy anyjához: ʽfogadalmi ajándék az, ami tőlem neked járnaʼ, annak nem kell apját támogatnia.« Érvénytelenítettétek az Isten szavát hagyományotok miatt.” (Mt 15,5–6)

Vagyis azt veti a szemükre, hogy illúzióban élnek, mivel úgy vélik, hogy Istent szeretni valamiképpen annyira abszolútérvényű dolog, hogy az a felebarát iránti szeretetet kizárja. Abba a tévedésbe estek, mintha lehetséges volna Isten iránt olyan szeretet, amely nem a felebarát iránti szereteten át valósul meg.

Aki azt bizonygatja, hogy kizárólag Istent szereti, aki ezt arra használja, hogy ne piszkítsa be a kezét, az végül nem fog senkit sem szeretni, sem Istent, sem a felebarátját, csak önmagát, beteg módon saját egoizmusába zárkózva.

Jézus most is messzebbre megy: a 25. fejezetben (Mt 25,31–45), amikor az utolsó ítéletről szóló példabeszédben azt mondja, hogy mindaz, aki ingyenesen szereti a testvérét, az Őt magát, Istent szereti. Mert a két parancs valójában egyetlen nagy parancs.

+ Pierbattista

Fordította: dr. Sz.Gy.

fr. Kiss Barnabás ofm, Detroit

2020. október 18.

ÉVKÖZI 29. VASÁRNAP

A Missziók vasárnapja

Jézus evangéliuma arra késztet mindenkit, hogy foglal–jon állást: vele vagy ellene. Elfogadja-e őt Megváltónak és Üdvözítőnek? E döntéstől függ örök sorsunk. Senki ne gondolja azonban, hogy az Úr Jézus melletti döntés elidegenít az evilági feladatoktól. Ellenkezőleg: földi hi-vatásunk jó betöltésével bizonyíthatjuk, hogy jó Krisz-tus–tanítványok vagyunk.

KEZDŐÉNEK Zsolt 16, 6. 8

Hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz, Istenem, fordítsd felém füledet, hallgasd meg szavam! Óvj engem, Uram, mint szemed fényét, szárnyad árnyékában védj meg en-gem!

OLVASMÁNY Iz 45, 1. 4–6

Isten a történelem Ura. Minden az ő gondviselő akarata szerint történik a világon. Mindenki – akarva, akaratla-nul is – az ő tervét valósítja meg. Ezt tették a babiloni-aiak, amikor Isten a zsidók megbüntetésére szemelte ki őket. De ugyanígy eszköz volt Isten kezében Kürosz, perzsa király is. Általa meg irgalmasságát mutatta meg népe iránt. Hiszen a fogságból hazaengedte őket.

VÁLASZOS ZSOLTÁR 95. Zsoltár

Válasz: Adjatok az Úrnak dicsőséget, *

ismerjétek el hatalmát.

SZENTLECKE 1 Tessz 1, 1–5b

Szent Pál örömmel állapítja meg, hogy a tesszaloniki hí-vek között végzett igehirdetése eredményes volt. Hiszen a hívek szilárdan kitartanak a hitben, a reményben és a szeretetetben. Bízik abban, hogy a Szentlélek kegyelme továbbra is velük marad. Ez a biztosítéka annak, hogy mindvégig állhatatosak legyenek.

ALLELUJA vö. Fil 2, 15d–16a

Úgy ragyogjatok, mint csillagok a mindenségben, * és tartsátok meg az örök élet igéit.

EVANGÉLIUM Mt 22, 15–21

Jézus nem foglalt állást konkrét politikai kérdésekben. Elvi megjegyzései azonban elgondolkodtatták kortársait. Ez történt akkor is, amikor ellenfelei arról kérdezték, szabad-e adót fizetni a császárnak? Válaszában Jézus, mint minden nép Megváltója azt juttatta kifejezésre, hogy felette áll a különféle szembenálló politikai cso-portok vitáinak. Ne várják tehát tőle, hogy evilági dol-gokban döntőbíró legyen.

AZ EUCHARISZTIÁHOZ

Az Eucharisztia a szeretet köteléke. Amikor ugyanis részt veszünk az eucharisztikus áldozatban, találkozunk Jézussal. De benne és általa testvéri kapcsolatba kerü-lünk egymással is. Nagyra kell tehát értékelnünk a szent-misét és a szentáldozást.

IMÁDSÁG

Vedd kezembe az életemet, és tégy vele, amit akarsz. Odaadom – nem utasítva vissza sem a nehéz, sem a kel-lemes dolgokat, amelyeket számomra rendeltél. Elég ne-kem a te dicsőséged. Minden, amit te terveztél, jó. Min-den: szeretet.

Az út, amelyet megnyitottál előttem, könnyű út, a ma-gam akaratának nehéz útjához képest, amely visszavisz Egyiptomba, a vályogtéglák közé…

Engedd, hogy megnyugodjam a te akaratodban és el-csendesedjem. Akkor a te örömöd fénye fogja átmelegí-teni az életemet. Ennek a tüze ég majd a szívemben, és kisugárzik belőle a te dicsőségedre. Ez az, amiért élek. Amen. Thomas Merton

A MISSZIÓK VASÁRNAPJA

A mai vasárnapon, október 18-án katolikus temploma-inkban megemlékeznek a missziók ügyéről. Főleg azok-ra gondolunk, akik a ma emberéhez elviszik Jézus öröm-hírét és akik modern társadalmunkban evangelizálnak. Imádkozzunk a missszionáriusokért, és vegyük komo-lyan a missziókra való adakozást.

FERENC PÁPA IMÁJA

Mennyei Atyánk, amikor Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisz-tus feltámadt a halottak közül, tanítványainak a követ-kező nagy megbízást adta: „Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet.”

Te emlékeztetsz minket arra, hogy keresztségünknél fog-va részt veszünk az egyház küldetésében és felelősek va-gyunk érte.

Add meg nekünk a Szentlélek ajándékait, hogy bátran és határozottan tanúskodjunk az Evangéliumról.

A küldetés, amit Krisztus egyházára bízott, még messze nincs beteljesítve.

Ezért kérünk Téged, adj új ötleteket és hatékony formá-kat, hogy életet és fényt vihessünk a mai világba.

Segíts minket, hogy Jézus Krisztus megmentő szeretetét és irgalmasságát minden néppel megtapasztaltathassuk, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben most és mindörökké. Ámen

KAPISZTRÁN SZENT JÁNOS

Október 23. Kapisztrán Szent János áldozópap ünnepe. A ferences rend megújítója, a török elleni harcban Hu-nyadi János küzdőtársa, a nándorfehérvári győzelem (1456) egyik kivívója. Idegen létére a magyar keresz-ténységért áldozta életét. Jézus Neve tiszteletének (IHS) nagy terjesztője.

1956. OKTÓBER 23. EMLÉKEZETE

Az ’56-os forradalom arra tanít bennünket,

hogy van a történelemben tragikus szépség is.

IMÁDSÁG 1956 HŐSEIÉRT

1956. november 4-én a szovjet csapatok bevonultak Budapestre és leverték a magyar forradalmat és szabad-ságharcot. Az elesett hősök emlékére buzdítunk arra, hogy ezt a fohászt mondd el!

ELESETT HŐSEINKÉRT

(IMA 1956 NOVEMBERÉBŐL)

Urunk, ki láttad őket az utcai sortüzek előtt, s a tűzzel telt ég alatt: Te láttad szívüket is, és tudsz és lemérsz mindent, ami első eszméléseik óta megtöltötte e fiatal szívek poharát. Ismerted lelkük minden zugolyát és mindazt, ami gyermekkoruk óta történt velük azokig a pillanatokig, amikor önként odaadták életüket övéikért és minden magyarért.

Kérünk, vedd a Te örök fényességedbe őket éppen eze-kért a pillanatokért, amelyekben oly dicső önzetlenség-gel meghozták életük legnagyobb áldozatát.

Tisztítsd meg és szenteld meg őket az örök életre, Szent-lélek Úristen, ki keresztségük óta fuvalltál körülöttük jóságoddal, s aki haláluk pillanatában is ott lehettél ve-lük az utolsó, láthatatlan kegyelemmel! Tedd a szívünket tevékennyé az értük való imádságra, és az ő áldozatukért cserébe való önmegtagadásokra.

Tedd a szívünket erőssé, hogy engeszteljünk Téged azért is, amik miatt a nemzet felelőssége is részes: az ő halá-lukban. Bűnbánó szívvel járulunk eléd, és azt is ígérjük, hogy méltóak akarunk lenni haláluknak erre az áldoza-tára. A nemzet életéért mentek halálba – add nekünk, Urunk, kegyelmedet, hogy haláluk által tisztább legyen a nemzet élete.

Járj közben te is, Szűzanya, mindnyájunk Édesanyja, mindnyájunk közbenjárója, Világ Királynője, Magyar-ország Nagyasszonya. A Neked szentelt őszi hónapban estek el. Abban a hónapban, amelyben életednek Istennel együtt való titkait mondja el a szentolvasó az egész vilá-gon.

Kérünk azokra az emlékekre, amelyek hozzájuk fűznek Téged! Minden szentolvasó-tizedre, amit bármikor is el-mondtak Neked. Minden Úrangyalára és Üdvözlégyre, amelyben az Angyal szavaival köszöntöttek Téged. Ki-ontott vérükre, amely a Neked oly kedves Magyaror-szágért ömlött. Kérünk, enyhítsd az anyai szívek fájdal-mát, és járuljon hozzá ezeknek az anyai szíveknek fáj-dalma is bűnbánatunkhoz és országunk sorsának jobbra fordításához. Amen. Ijjas Antal

ISTEN ÁLMA A VILÁGUNKRÓL

SZÉKELY JÁNOS ISMERTETŐJE

A ‘FRATELLI TUTTI’ KEZDETŰ ENCIKLIKÁRÓL

Október 3-án Assisiben, Szent Ferenc sírjánál mutatott be szentmisét Ferenc pápa. Ezt követően az oltáron alá-írta a Mindnyájan testvérek (Fratelli tutti) kezdetű új enciklikáját, amelyről Székely János szombathelyi me-gyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Caritas in Veritate Bizottsága elnökének ismer-tetőjét adjuk közre.

Jézus azt mondta tanítványainak: „Ti mindannyian test-vérek vagytok” (Mt 23,8). Szent Pál apostol pedig így tanított: „Mindannyian az Ő nemzetsége… Isten fiai vagyunk” (ApCsel 17,28–29).

Minden ember a Teremtő Isten képmása, és ezért a fele-baráti szeretet parancsa egyetemes, minden emberre ki-terjed.

Ferenc pápa körlevele ennek az egyetemes testvériség-nek különböző dimenzióit fejti ki. A dokumentum elején társadalmunk jelen állapotát, annak árnyoldalait vizsgál-ja. Megállapítja, hogy bár az emberiség egyetlen nagy családdá válása irányában sok pozitív lépés történt az utóbbi évtizedekben, ám ezek mögött nemritkán a gaz-dasági érdekcsoportok szabad befektetési szándéka húzódott (12), vagy pedig a dekonstrukció ideológiája, amely az emberi identitást, múltat, kultúrát teljesen le-bontva nulláról akarja felépíteni az embert a maga el-képzelései és ideológiája szerint (13). A globalizáció sok esetben olyan kulturális gyarmatosításként jelent meg, amely elpusztítja az egyes kultúrák sajátos arculatát és értékeit (14).

Sokak szemében a meg nem születettek és az idősek leselejtezhetőnek látszanak (18), a gyermekáldás vissza-utasítása mögött pedig gyakran az a mentalitás húzódik meg, hogy minden velünk végződik, egyedül a mi indi-viduális érdekeink számítanak (19).

Az ember azt gondolta, hogy abszolút ura az életének, ám a valóság, a teremtett világ felnyög és lázad ez ellen az önkényuralom ellen (34). Mindent közszemlére tesz-nek ki, mindent megfigyelnek, és így sok esetben eltűnik az intimitás védelméhez való jog (42).

A világ jelen állapotának elemzése után Ferenc pápa az irgalmas szamaritánus példabeszédét állítja elénk. […]

Ferenc pápa körlevele Isten álmát fogalmazza meg a vi-lágunkról. Azt az álmot, amelyről Jézus beszélt a bol-dogságmondásokban. Isten Országát, ahol boldog lehet a szegény, ahol ujjonghat az éhező, mert jóllakik, ahol örülhet az, aki sírt, mert vigasztalást talál. A szelídek, az irgalmasok, a békességszerzők Országát (vö. Mt 5, 3–12).

Tegyünk meg mindent azért, hogy ez az Ország növe-kedjen bennünk, családjainkban, egyházunkban, hazánk-ban és az egész világon. Magyar Kurír

EGYMILLIÓ GYERMEK FOHÁSZKODIK MÁRIÁHOZ A JÁRVÁNY ELMÚLTÁÉRT

Október 18-án ismét kérik a gyerekek, szüleik, tanáraik és hitoktatóik imáit szerte a világon, hogy Szűz Mária anyai közbenjárására szabadítsa meg a világot a korona-vírus-járványtól. A szervezők levélben magyarázzák el a gyerekeknek, hogyan imádkozzák a rózsafüzért. A fel-nőtteknek pedig kifejtik, hogy Jézus ad gyógyír az em-beriséget sújtó bajokra.

Gedő Ágnes / Adriana Masotti – Vatikán

Október hagyományosan a rózsafüzér hónapja, amikor a keresztények előszeretettel imádkozzák a szentolvasót. Idén a Szükséget Szenvedő Egyház segélyszerv támo-gatja az „Egységért és a békéért egymillió gyermek imádkozza a rózsafüzért” – kezdeményezést, amelyet a soha nem tapasztalt világméretű egészségügyi és társa-dalmi veszélyhelyzetben tartanak meg.

A járvány elbizonytalanított minket

„Világunk többé már nem ugyanaz: ami korábban ma-gától értetődő volt, soha nem lesz már olyan” – állapítja meg a rózsafüzérre hívó levelében Mauro Piacenza bíbo-ros, a Szükséget Szenvedő Egyház pápai jogú alapítvány elnöke, Martin M. Barta atyával, egyházi tanácsossal együtt. A bevezetett óvintézkedések dacára a félelem, az irányvesztettség és a tehetetlenség légköre határozza meg életünket. Emellett nagyfokú szolidaritást és társa-dalmi egységet tapasztaltunk meg a világjárvány legkri-tikusabb hónapjaiban. Tagadhatatlan azonban, hogy a ví-rus el is távolított és elszigetelt minket egymástól. Ahelyett hogy úgy tekintenénk felebarátunkra mint Isten képmására, veszélyként fogjuk föl őt, mint lehetséges virushordozót”.

Jézusban Isten magára vette korlátainkat

„E veszélyhelyzet láttán és más gyászos események kö-zepette, amelyekkel a világnak ma és a jövőben szembe kell néznie, világosan látszik, hogy az emberiség Isten nélkül kudarcra lenne ítélve. Jövőnk szempontjából vég-zetes lenne azt gondolni, hogy Istennek nincs köze a virushoz, betegségünkhöz, mintha tehetetlen volna”. Éppen ellenkezőleg, Isten ott áll mellettünk, és Jézusban magára vette minden bajunkat, még a bűnt, a leg-rosszabb vírust is. Ezért hát Jézus lett az ellenszere a világ összes szerencsétlenségének. Isten pedig arra hív minket, hogy bízzunk őbenne, bátorít, hogy imádkoz-zunk és kérjük az ő segítségét, fohászkodjunk Édes-anyjához, aki az emberiséghez fordul a legsötétebb pilla-natokban.

Mária mindig az emberiség mellett áll

A levél emlékeztet rá, hogy az elmúlt kétszáz évben a Szűzanya minden földrészen megjelent, hogy hirdesse az örömmel és békével teli jövőt, azzal a feltétellel, ha az emberek megtérnek. „Kegyelemben élni, meggyónni, buzgó eucharisztikus életet élni, imádkozni a szent-olvasót, olvasni a Bibliát, az ő szeplőtelen szívének szentelni magunkat, irgalmas cselekedeteket végezni” – ezeket a gesztusokat kéri tőlünk Szűz Mária. Csatla-kozzunk tehát október 18-án, vasárnap a rózsafüzér imádsághoz. Aki pedig az iskolában szeretne imádkozni, az egy nappal később, 19-én, hétfőn vegyen részt a kez-deményezésben, amely egymillió gyermeket kíván összegyűjteni a rózsafüzér ima számára.

A kicsinyek kísérőinek szándéka, hogy Mária oltalmába helyezzük magunkat a neki szentelt ima révén. A level-ben végül köszönetet mondanak a felnőtteknek, a szü-lőknek és a tanároknak, akik vállalják, hogy megismer-tetik a gyerekekkel Máriát, mint az ő édesanyjukat, és megtanítják nekik a szentolvasó imát. Ezzel ugyanis a legjobb felkészítést adják nekik a jövőre.

Az Égi Édesanyának szentelik magukat

A rózsafüzért az örvendetes titkokról imádkozzák, majd egy sajátos imával felajánlják a gyerekeket Máriának, Isten Anyjának, aki mindannyiunk édesanyja. Az ima így kezdődik: „Mária, Édesanyám, örömmel telve jövök ma hozzád, hogy neked ajándékozzam szívemet. Neked adom mindemet, minden cselekedetemet, az egész éle-temet. Magammal hozom eléd a szívemben szüleimet, fivéreimet és nővéreimet, az összes barátomat, de azokat is, akik ártottak nekem. Légy Te a mi anyukánk, áldj meg és óvj meg minket”.

Imádkozzuk októberben a rózsafüzért,

hogy megvédjük az egyházat az ördögtől.

– Ferenc pápa

AZ IMA MEGNYÚJTJA AZ EMBERT

ISTEN FELE

Szent Tamás megjegyzi: Mikor a csónakot révhez kötik, a halász úgy látja, hogy a part jön közel. A valóságban pedig a bárka éri el a partot. Hasonlóképpen, ha helyesen imádkozunk, nem Isten alakítja terveit a miénkhez, ha-nem mi jutunk el Isten akaratának készséges elfogadá-sához. Az Ő akarata a mi békénk. Isten akarata ellen-állhatatlanul vonzza az imádságos lelket még akkor is, ha lemondást, áldozatot kíván tőle.

Az ima késztette Assisi Szent Ferencet, hogy mindenről lemondjon, mindent szétosszon a szegények között, hogy az Úr akarata szerint a szegénységnek éljen.

Szent Alajost arra késztette, hogy a hercegi udvar min-den fényét és pompáját megvesse, hogy az Úr tetszése szerint a szűzi tisztaság hőse legyen.

Néri Szent. Fülöpöt, Róma apostolát, az Úr akarata sze-rint az alázatosság és a szelídség példaképévé alakította.

Xavéri Szent Ferencet az imádság az ázsiai népek láng-lelkű apostolává nevelte az isteni terv szerint.

​Sziénai Szent Katalinnak az imádság adott erőt és lel-kesedést, hogy az akaratát teljesítse: a pápát visszavigye Avignonból Rómába és biztosítsa az egyház szabadságát

és megújulását.

Canisius Szent Péter szokta mondani: „A legjobb, amit az ember a szemével tehet, az, ha bánatkönnyeket hullat és Szentírást olvas.” Ugyancsak ő mondta: „Mi a leg-jobb, amit az ember a kezével művelhet? Imádságra kulcsolja és jó könyveket ír velük!”

IMÁDSÁG OKTÓBERBEN

Mária, Édesanyánk! Segíts minket, hogy Isten misztériu–mainak hűséges sáfárai legyünk! Segíts továbbadni azt az igazságot, amelyet Fiad hirdetett! Segíts továbbadni a szeretetet, ami a főparancsolat és a Szentlélek első gyü-mölcse! Segíts, hogy megerősítsük testvéreink hitét! Se-gíts, hogy az örök élet reményét terjeszthessük! Segíts megőrizni Isten ránk bízott népe lelkének nagy kincseit.

Szent II. János Pál pápa

 

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

Miután befejeződött az elmúlt vasárnapokon hallott három példabeszéd, melyekben Jézus arra készteti hallgatóit, hogy reflektáljanak szívüknek az elközelgett Isten Országával szemben tanúsított bezártságára, a farizeusok nem adják fel és keresik a módját, hogy Jézust nehéz helyzetbe hozzák, hogy valami ürügyet találjanak arra, hogy bevádolják.

A mai szakasszal kezdetét veszi a Jézus és ellenfelei közötti vitáknak egy sorozata, mely Máté evangéliumának egész huszonkettedik fejezetén végigvonul. A mai epizód után találunk vitát a szadduceusokkal (Mt 22,23–33), az írástudóval (Mt 22,34–40) és végül ismét a farizeusokkal (Mt 22,41–46). A megpendített érvek nagyon eltérőek, de valamiképpen mindegyik a Szentírás értelmezésére vonatkozik.

A mai evangéliumi szakaszban (Mt 22,15–21) azt látjuk, hogy a farizeusok elküldik tanítványaikat a Heródes-pártiakkal Jézushoz, hogy megkérdezzék az adófizetésről. Ők pedig egy fölösleges és kissé nevetséges, hízelgő bevezetés után egyértelműen felteszik a kérdést: szabad vagy sem adót fizetni a császárnak (Mt 22,17)?

A látszólag egyszerű téma különösen kényes és különféle kérdéseket vet fel.

Az első, mint említettük, a Törvény értelmezése: a beszélgetőpartnereket az a kérdés foglalkoztatja, hogy szabad-e vagy sem adót fizetni, vagyis a Törvény megengedi-e vagy sem. Ugyanezzel a kifejezéssel találkozunk Mt 14,4-ben, amikor Keresztelő János azt mondja Heródesnek, hogy nem szabad fivére feleségét magánál tartania.

A másik oka annak, hogy a kérdés meglehetősen kényes, a mindenkor, így Jézus korában is érzékeny pénzkérdésből adódik.

Harmadik ok pedig abból ered, hogy a politika területére lépünk, méghozzá egy olyan nép esetében, amely idegen alávetettségben él.

Tehát vallás, pénz, politika: három, önmagában is kényes elem, melyek együttesen még inkább azok.

Hogyan válaszol Jézus?

Úgy tűnik, Jézus azt mondja, hogy háromféleképpen lehetünk a világban.

Az első, hogy a császárnak abszolút hatalmat tulajdonítunk, őt egy istenségnek tartva fizetjük az adókat. Valójában az, hogy a rómaiak a császár képmásával ellátott pénzérméket terjesztettek a birodalom területén, nemcsak az uralom gyakorlásának, hanem a császárkultusz előmozdításának a módja is volt.

A második, hogy semmiféle hatalmat nem tulajdonítunk a császárnak, nem ismerjük el őt, tehát nem fizetünk adót, áthágjuk a törvényt, forradalmat szítunk.

Van egy harmadik mód is, amely a császárnak az ügyek fölötti hatalmat, Istennek az élet fölötti hatalmat tulajdonít, tudva, hogy ők (császár és Isten) nagyon eltérő módon gyakorolják hatalmukat.

Úgy tűnik, mintha Jézus azt mondaná, hogy az igazi forradalom nem azoké, akik nem fizetnek meg igazságtalan adókat, hanem azoké, akik nem szövetkeznek a hatalommal, azoké, akik nem saját érdekükben használják fel a hatalmat.

A szadduceusok, a farizeusok és általában a nép elöljárói azonban pontosan ezt teszik, amikor annak érdekében, hogy halálra adják Jézust, a császárt szolgálják, és Jézust annak a hatalomnak a kezére adják, amely számukra most akkora problémát jelent.

Az igazi forradalom annak a belső szabadsága, aki tudja, hogy élete Istentől ered, és újra az Ő kezébe helyezi. Ezért nem fél semmiféle időleges hatalomtól, az idegen elnyomók erőszakos hatalmától sem, mert aki szabad, tudja, hogy az élet fölött senkinek nincs igazán hatalma, csak annak, akinek arra hatalmat adunk.

Az időleges hatalom, még ha jóindulatú is, nem lehet az ember végső távlata, a mindene: nem ad életet és végső soron nem is veheti el, hacsak nem mi adunk erre hatalmat neki, feladva szabadságunkat.

+ Pierbattista

Fordította: DR. Sz. Gy.

2020. október 11.

Az életben a fény és az árnyék, az öröm és a szomorú–ság váltogatják egymást. A kinyilatkoztatás biztosít min–ket arról, hogy nem az árnyék és a szomorúság győz életünkben, hanem Isten, akire gyermeki lélekkel rábíz-hatjuk magunkat.

KEZDŐÉNEK Zsolt 129, 3–4

Ha bűneiket, Uram, felrovod, Uram, ki az, aki előtted megállhat? De nálad mindig kész az irgalom, Istenünk!

OLVASMÁNY Iz 25, 6–10a

Izaiás próféta azt hirdeti, hogy Isten jósága kiárad min-den népre. Az ő jóságának jelképe egy bőséges lakoma, amelyre a választott néppel együtt a pogányok is meghí-vást kapnak. Mindenkit megment a bűntől, a szenvedés-től és a haláltól. Méltó és igazságos, hogy elismerjük és magasztaljuk az ő dicsőségét.

VÁLASZOS ZSOLTÁR 22. Zsoltár

Válasz: Otthonom lesz az Isten háza *

mindörökké szünet nélkül.

SZENTLECKE Fil 4, 12–14. 19–20

Bármilyen adományban részesülünk az életben, Istentől kapjuk azt. Ezért elsősorban neki kell megköszönnünk. Ezt teszi Szent Pál apostol is, amikor a filippi hívektől kapott adományért köszönetet mond Istennek.

ALLELUJA Ef 1, 17–18

Urunk, Jézus Krisztus Atyja, világosítsa meg lelkünket, * hogy megértsük, mily reménységre hívott meg minket.

EVANGÉLIUM Mt 22, 1–14

Isten mindenkit részesíteni akar adományaiból. Min-denkinek kész megadni az örök üdvösséget is. Sokan azonban nem értékelik az ő jóságát, sőt visszautasítják közeledését. Tudják ugyanis, aki Istent választja, annak Isten akarata szerint kell élnie. Ez viszont alázatosságot és áldozatot kíván tőlük.

AZ EUCHARISZTIÁHOZ

Jézus hívása megismétlődik minden szentmisében: „Jer-tek, keresztény hívek, az Istent dicsérni… övé e szent ál-dozat”. (SZVU 225.) Mindig „igen”-nel válaszoljunk a hívásra, soha ne mentegetőzzünk!

ELMÉLKEDÉS

MI IS AZ EMBER A VILÁGON?

Semmi a Végtelennel szemben. Minden a Semmivel szemben. Középpont a Semmi és a Minden között. Mi éppoly képtelenek vagyunk felfogni a Semmit, amelyből vétettünk, mint felfogni a Végtelent, amelyben majd el-merülünk. Pascal

ÁLDOZÁSI ÉNEK Zsolt 33, 11

Jómódúak éheznek és nyomorognak; aki istent keresi, az nem szenved hiányt a jóban.

Vagy: 1 Jn 3, 2

Amikor ismét megjelenik az Úr, hozzá leszünk hason–lók, mert látni fogjuk, amint van.

„KÜLÖNÖS RAGYOGÁSÚ

HITRE JUTOTT EL”

CARLO ACUTIS BOLDOGGÁ AVATÁSA

Február 22-én tették közzé a Vatikánban azt a dekrétu-mot, amely elismeri Carlo Acutis tizenöt éves milánói fiú tanúságtevő életét, és közbenjárásának egy csodát tu-lajdonít. A dekrétum közzététele után nem sokkal rob-bant ki a koronavírus-járvány, amely egy időre lehetet-lenné tette a tervezést. Azóta megszületett a döntés: Carlo Acutist október 10-én avatják boldoggá Assisiben.

Isten szolgája Carlo Acutis fiatal világi hívő 1991. május 3-án született Londonban. Családja még abban az évben visszaköltözött Milánóba. A milánói Santa Maria Segre-ta-plébániatemplom közösségéhez tartoztak. Elsőáldo-zása után Carlo hitét az Oltáriszentség és a Szűz Mária iránti különleges tisztelet jellemezte. A kisebb gyerekek hitoktatója volt, közben iskolai tanulmányait sem ha-nyagolta el. Önkéntesként segített a hajléktalanoknak és a szegényeknek. Honlapot szerkesztett fiataloknak, az eucharisztikus csodák közösségimédia-apostola lett.

Váratlan, súlyos betegsége, a leukemia szinte pár hét alatt elemésztette az alig tizenöt éves fiú életét. 2006. Október 12-én halt meg Monzában.

Ferenc pápa 2018. július 5-én kelt dekrétumában elis-merte az ifjú hősies erénygyakorlását. Carlo Acutis földi maradványait tavaly április 5–6-án Assisi egyik templo-mában, a Szent Ferenc ruhái levetéséről (Spogliazione) nevezett Szűz Mária-templomban helyezték el, ahol mind többen keresik fel sírját, közbenjárását kérve. A dekrétumban említett csoda 2013-ban történt: egy has-nyálmirigy-gyulladásban szenvedő milánói brazil kisfiút állapota súlyossága miatt már meg sem műtöttek. Az érte imádkozók a szentség hírében meghalt fiatal Carlo Acutis közbenjárását kérték.

Forrás: Vatikáni Rádió / Magyar Kurír

JÉZUSRÓL NEVEZETT (AVILAI)

SZENT TERÉZ

Szent Terézia a spanyolországi Avilában született, 1515. április 4-én. Belépve a Kármelita Rendbe nagy léptek-kel indult el a tökéletesség útján, misztikus élményekkel megáldva. Rendje megújításán fáradozva sok megpró-báltatást kellett szenvednie, de töretlen lélekkel minden nehézségen úrrá lett. Tudásban gazdag, és saját miszti-kus tapasztalataival igazolt könyveket írt. Alba városá-ban halt meg 1582. október 15-én. VI. Pál pápa 1970. szeptember 27-én egyháztanítói címmel tisztelte meg.

KÉT IDÉZET AVILAI SZENT TERÉZTŐL

Jegyezzétek meg jól: nem a sok gondolkodás viszi előre az embert, hanem a nagy szeretet. Ne is mulasszatok el semmit megtenni, ami a szeretetet éleszti!

Imádkozzunk azért, hogy Isten szent Fia dicsősége foly-ton növekedjék, az Egyház mindig gyarapodjék és ter-jedjen!

Évközi 28. vasárnap (A év)

Évközi 28. vasárnap (A év)

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

Az első elem, melyet fontosnak tűnik hangsúlyozni a mai evangéliumi szakasz példabeszédében (Mt 22,1–14), hogy menyegzői lakomáról van szó, ám a főszereplők nem annyira a jegyesek, mint inkább a meghívottak: az egész példabeszéd róluk szól, arról az igyekezetről, amelyik feléjük mint meghívottak felé irányul, az ő magatartásukról, arról, hogy a meghívást visszautasítják vagy elfogadják.

Ott van azután a vőlegény atyja, a király, akinek a szívében ott az a nagy aggodalom, az a vágy, hogy a fia számára készített menyegzői lakomán a lehető legtöbben örvendezzenek, hogy otthona nyitva legyen, és mások otthonává váljon.

Ő szervezi az ünnepséget, ő a meghívó, ő küldi a szolgákat, hogy szóljanak a meghívottaknak, ő változtat a terveken úgy, hogy a terem tele legyen, ő lép a terembe, hogy lássa a vendégeket.

A jegyesekről nem esik szó: ennek a menyegzőnek a főszereplői a meghívottak, úgy tűnik, a menyegzőt értük rendezték.

A meghívottak két csoportba tartoznak: van egy első, szűkebb csoport, amelyet ismerősök és barátok alkotnak. Van azután egy másik, szélesebb csoport, amelyhez mindenki más tartozik.

Az első csoport egyhangúlag visszautasítja, hogy elmenjen arra a menyegzőre, amire már jó ideje meghívott, és kizárja magát az ünnepből.

Senki nem lép ki a maga kis világából, és mindnyájan különféle mentséggel állnak elő. Az a tény egyesíti őket, hogy saját terveikből, saját szokásaikból semmiről nem akarnak lemondani, nem akarnak megnyílni egy ünnepre, egy nagyobb örömre.

Lemondanak a menyegzőről azért, hogy dolgozni menjenek, hogy saját dolgaikban maradjanak, mintha azok fontosabbak volnának az életükhöz.

Semmi rosszat nem tesznek, csak folytatják azt, amit csinálnak, anélkül, hogy megértenék, eljött a menyegző ideje, anélkül, hogy felismernék a nagy ajándékot, annak nagy méltóságát, hogy meghívottak.

Amikor pedig a király sürgeti őket, annyira bosszantónak találják igyekezetét, hogy egészen odáig mennek, hogy kiiktatják azt, akinek az volt a megbízatása, hogy elvigye számukra a meghívót: ezzel a királlyal, ezzel az eseménnyel nem akarnak mit kezdeni. Vagyis az, hogy folytathassák azt, amit mindig is tettek, anélkül, hogy megnyílnának az ajándék beteljesedése előtt, annyira elsődlegessé válik, hogy mindazt meg kell semmisíteni, aki megpróbál valami mást javasolni.

Így a meghívottak megmaradnak életre meghívottaknak, ám soha nem jutnak be a menyegzőre.

Ezért a meghívás címzettjei változnak.

A király nem adja fel, nem tudja elfogadni, hogy mindaz, amit készített, elvesszen, és egyszerűen kibővíti a meghívottak listáját. Így történik, hogy hirtelen mindenki más a meghívottak helyzetében találja magát.

A szöveg kétszer hangsúlyozza ezt a kifejezést: mindenki (Mt 22,9.10).

Ha korábban a meghívottak csak némelyek voltak, most már mindenki az lett, mindazok, akik az úton voltak.

Ha a meghívottak megváltoznak, akkor a menyegző arculata is megváltozik, amely többé nem néhány szerencsés kiválasztottnak van fenntartva, hanem mindenki menyegzője.

Ez a menyegző arculatot vált és elérhetővé lesz immár nemcsak valaki, hanem mindenki számára.

A szöveg pontosítja számunkra, hogy ki ez a mindenki, amikor a király elküldi a szolgákat, hogy hívjanak meg bárkit, akivel csak találkoznak az úton, jókat és gonoszokat egyaránt (Mt 22,10).

Ők erkölcsi életüktől függetlenül, hitüktől függetlenül méltóvá válnak arra, hogy a menyegző részesei legyenek, eltérően az elsőktől, akik nem voltak rá méltók („A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók” – Mt 22,8).

Méltó tehát egyszerűen az, aki elfogadja a meghívást, aki ahelyett, hogy továbbra is a maga céljait követné, megnyílik a beáradó Ország újdonságára.

Azonban ez utóbbiak számára is van egy kockázat: ahogy az elsők kívül rekedhettek az ünnepen, úgy ez velük is megtörténhet.

Aki ugyanis bemegy a menyegzőre, de nem igazodik a kapott ajándékhoz, aki nem engedi, hogy a neki adott szépség felöltöztesse és átalakítsa, aki nem teszi ezt az ünnepet az életévé, valójában olyan, mintha kívül maradt volna, és arra ítéltetett, hogy oda térjen vissza.

Isten nem azért hív meg bennünket, mert jók vagyunk, hanem mert – minket meghívva – jóvá akar tenni bennünket.

A menyegzőn való részvételt tehát sokféleképpen vissza lehet utasítani: a legnyilvánvalóbban úgy, ahogy az első meghívottak, vagy körmönfontabban úgy, ahogy az, aki megfelelő öltözet nélkül ment be. Egyikük számára sem marad következmények nélkül a visszautasítás: az előbbieket megölték és városaikat elpusztították (Mt 22,7); az utóbbiakat kivetették a sötétségre (Mt 22,13).

Ez nem csak egy lakomán való részvétel kérdése. Ez annak a kérdése, hogy eljutunk-e az igazi éltre.

+ Pierbattista

Fordította: Dr. Szatmári Györgyi

fr. Kiss Barnabás ofm, Detroit

2020. október 4.

ÉVKÖZI 27. VASÁRNAP

Az ószövetségi választott nép helyett Isten a zsidókból és a pogányokból új népet alkotott magának. Ezért az új népért Jézus feláldozta életét. Feltámadása óta pedig állandóan vele van: vezeti és élteti. Ez a bizonyítéka annak, hogy földi életünk Isten előtt értékes lesz, és eléri célját, a boldog örök életet.

KEZDŐÉNEK Eszt 13, 9. 10–11

Hatalmad alá tartozik, Uram, minden, és senki sem áll–hat ellen akaratodnak. Te teremtettél mindent, az eget, a földet, és mindent, amit az ég határa magába foglal, te vagy a mindenség Ura.

OLVASMÁNY Iz 1, 5–7

A próféta Isten szőlőjéhez hasonlítja a választott népet. Szeretetének sok és különféle jelét mutatta meg népe iránt az Úr: az ígéret földjére vezette, kinyilatkoztatást, törvényt adott neki és a messiási ígéretek hordozójává tette! Népe azonban méltatlanná lett ezekre a jótétemé-nyekre. Az Úr különösen is a hitetlenséget és a sok–sok igazságtalanságot veti szemükre.

VÁLASZOS ZSOLTÁR 79. Zsoltár

Válasz: Isten kedves szőlője * az ő választott népe.

SZENTLECKE Fil 4, 6–9

A hívő ember élete is tele van gonddal és bajjal. Mi azonban tudjuk, hogy Isten mellettünk áll, bízhatunk benne, a javunkat akarja. Ezért nincs okunk az elkese-redésre. A terhet talán nem veszi le vállunkról, de bizto-sít minket, hogy kereszthordozásunk nem értelmetlen, és erőt is ad a próbatétel elviseléséhez.

ALLELUJA Jn 15, 16

Én választottalak titeket a világból, hogy menjetek és gyümölcsöt teremjetek, * és gyümölcsötök maradandó legyen, mondja az Úr.

EVANGÉLIUM Mt 21, 33–43

Az Isten országára csak az méltó, aki az ő akarata szerint él. Mindnyájan megkapjuk az ehhez szükséges kegyel–met is. Csak az a kérdés: elfogadjuk-e és felhasználjuk-e? Erről egyszer mindenkinek számot kell majd adnia.

AZ EUCHARISZTIÁHOZ

Krisztus a szőlőtő, mi pedig a szőlővesszők. Őriznünk kell a vele való egységünket, hogy életünk sok gyümöl–csöt teremjen.

ELMÉLKEDÉS

Mi a különbség a fizikai rossz – a szenvedés – és az er–kölcsi rossz – a bűn – között? A fizikai rossznak nincs ereje ahhoz, hogy behatoljon létünk fölszíne mögé. Hat-ni tud testünkre, értelmünkre, érzékeinkre. De ha bátran, nyugodtan, önzetlenül, megbékélten szenvedünk, akkor mindaz, ami kívülről megtör, belülről csak tökéletesí-teni fog és egyre jobban önmagunkká formál, mivel arra képesít, hogy hivatásunkat Krisztusban betöltsük.

Thomas Merton

ASSISI SZENT FERENC

Az Egyház történelmének egyik legkrisztusibb szentjé–nek ünnepe október 4-e. Ebben évben elmarad liturgikus ünneplése.

Assisiben született 1182–ben olyan családból, ahol elsőd-leges volt az anyagi jólét és annak gyarapítása. Egy akkor jóléttől elkápráztatott világ közéletre veszé–lyes eretnekségeket produkált (albigensek, katharok). Ekkor választotta ki a Gondviselés Assisi városából Ferencet. Megtért és Istennek szentelte életét. Döntő jelentőségű esemény volt életében 1209 Szent Mátyás ünnepe. A krisztusi szegénység lelkiségének hőse lett. Szerette ezt az Isten teremtette szép világot (Naphim-nusz). Jézus Urunk emberi életének hiteles közvetí-tőjeként, (greccó-i karácsony) Krisztus sebeit hordozta testén. A kolduló rendek szellemiségével, ismét útjára indult a világban szeretetre építő és örökkévalóság felé törekvő keresztény lelkiség. 1226. október 3–án halt meg, és két év múlva már szentté avatták.

Október4. Az emberi élet védelme vasárnapja

AZ ÉLET VÉDELME MINDENEK FÖLÖTT

Az élet védelmének a mindenek fölöttiségéről beszélt a csíksomlyói búcsú szónoka, Marian Adam Waligóra len-gyel szerzetes, a czestochowai Jasna Góra-i pálos kolos-tor házfőnöke 2018. május 19-én.

„Látjuk, hogyan lehet megölni egy gyermeket, miközben ez a világ a kozmosz legutolsó sarkát is kutatja, feltárja a tenger mélységét, mesterséges intelligenciát alkot, diag-nosztizálja a legcsodálatosabb eszközökkel a legritkább betegségeket. Ugyanakkor nem kifizetődő számára meg-tartani egy kisfiú életét, akinek csak oxigénre, vízre, és élelemre lett volna szüksége.” Magyar Kurír

XXIII. JÁNOS PÁPA IMÁJA

A CSALÁDOKÉRT

Ó Jézus, add, hogy családjainkban béke és egyetértés uralkodjék, hogy tiszteletben tartsák az imát és Isten törvényét, és hogy a törvény megtartása ennek szeretetét is jelentse.

Ó Jézus, élj úgy minden keresztény családban, amint egykor Názáretben éltél.

Tartsd meg szereteted által a család egységét minden pillanatban, és az örökkévalóságban.

Oltalmazd, ó Jézus, azt a családi békét, amely egyedül képes megenyhíteni az élet keserűségeit! Amen.

ARADI VÉRTANÚK

Az aradi vértanúk azok a magyar honvédtisztek voltak, akiket a szabadságharc bukása után az 1848–49-es sza-badságharcban játszott szerepük miatt Aradon végeztek ki. Bár az Aradon kivégzett honvédtisztek száma tizen-hat, a nemzeti emlékezet mégis elsősorban az 1849. október 6-án kivégzett tizenhárom honvédtisztet nevezi így, gyakran használva a tizenhárom aradi vértanú, illet-ve az aradi tizenhármak elnevezést is.

A MEGFOGANT ÉLET VÉDELME

Hálát adunk Isten előtt mindazokért, akik igent mondtak és mondanak az életre. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körleveléből idézünk:

„A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2019. november 13-án kiadott, Megújulás a szeretetben című körlevelében már foglalkozott a megfogant emberi élet védelmének fontosságával, azonban a téma rendkívüli aktualitása miatt szeretnénk külön is hangsúlyozni az Egyház ezzel kapcsolatos álláspontját. Püspök elődeink 1956. szeptember 12-én körlevelet adtak ki, mivel akkor tették rendeletileg lehetővé Magyarországon a művi ter-hességmegszakítást. Az akkori dokumentum nyelvezete régiesnek tűnhet, azonban tartalmát tekintve semmit sem vesztett időszerűségéből.

»Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, megszenteltelek« (Jer 1,5) – olvashatjuk Jeremiás próféta könyvében, amellyel a szent szerző azt erősíti meg, hogy az élet nem a születéssel, hanem a fogantatással kezdődik. A Katolikus Egyház Katekizmusa 2270. pontjában ez áll: »Az emberi életet fogantatása pillanatától feltételek nélkül tisztelni és védeni kell. Az emberi lény személyi jogait létének első pillanatától fogva el kell ismerni, ezek közé tartozik minden ártatlan lény sérthetetlen joga az élethez«.

Az élet Isten ajándékozó szeretetének a gyümölcse. Az 1956-os körlevélben így fogalmaztak elődeink: »A mi életünk is, Kedves Hívek, fogantatásunkkal kezdődött. Akkor lehelte Isten belénk a halhatatlan lelket, amelyet az ő képmására teremtett. Áldottak legyenek szüleink, akik jelentkezésünket e világra áldozatos lélekkel fogad-ták. Áldott legyen édesanyánk, aki gondosan óvakodott minden olyan lépéstől, amely nekünk ott a szíve alatt ártalmunkra lehetett volna; és édesapánk is, aki vigyázott anyánkra mimiattunk. Örömmel vártak, előre találgatták nemünket, tanácskozták meg nevünket, készítették számunkra a bölcsőt, a ruhácskákat! A mennybéli Atya fizessen nekik ezért a jóságukért, és a Szűzanya szeresse őket; mi meg köszönjük nekik, hogy életben tartottak és meg nem öltek minket!«

Fájdalmas felkiáltásként hangzik fel több, mint hatvan évvel ezelőttről a kérdés: »Hogy meg nem öltek minket? Hát ez is lehetséges lett volna? […] Isten az ember természetébe oltotta a szülői szeretetet…«, ezért a magzat szándékos megölése az Isten által adott törvény szerint bűn. Megdöbbenéssel kell megállapítanunk, hogy több honfitársunk halt meg terhességmegszakítás követ-keztében a XX. században, mint amennyi magyar esett el a világháborúkban.

Hálát adunk Isten előtt mindazokért, akik igent mondtak és mondanak az életre, egyben szeretettel és imával bá-torítunk mindenkit, hogy merje elfogadni és kibonta-koztatni az élet ajándékát. »Kiálts, ne szűnj meg kiáltani!« (Iz 58,1) … imáink legyenek kiáltások, amelyek által Isten tanítása meghallgatásra találhat és áldássá válhat a világban.”

Magyar Kurír

MÁRIA–ÜNNEP

Október 7–én ünnepeljük Rózsafüzér (Szentolvasó) Királynőjét. V. Piusz pápa rendelte el ezt az ünnepet 1571-ben a török fölött aratott lepantói győzelem emlé-kére.

CSALÁDI RÓZSAFÜZÉR

Elődeink példája nyomán mi is ajánljuk a családi rózsa–füzér imádságot. A II. vatikáni zsinat külön is hangsú-lyozta, hogy a család a társadalom legkisebb sejtje, ahol a családtagokat a közös szeretet és közös ima köti össze. Az ilyen család házi szentéllyé válik. Szentély: ahol min-denki megmarad saját feladatkörében, de együtt keresik az igazságot, együtt gyakorolják a szeretet tetteit, együtt szolgálják testvéreiket; részt vesznek a helyi keresztény közösség apostolkodásában és liturgikus életében, és együtt imádkoznak. Ha mindez hiányzanék, hol lenne a keresztény család? … Jó volna a családi közös imát újra fölfedezni. VI. Pál pápa: „Marialis Cultus” 52

SZŰZ MÁRIA,

MAGYAROK NAGYASSZONYA,

MAGYARORSZÁG FŐPÁTRONÁJA

Október 8–a, Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya, Magyarország főpátronája ünnepe. Hazánk és népünk egy évezreden keresztül érezte az Istenanya különleges pártfogását. Ezért adunk hálát a mai napon, és ezt kérjük továbbra is.

„Ó, hívő lélek, tudd meg, mennyire szépséges, mennyire dicsőséges az Úr Jézus anyja, Mária. Ó, mennyire boldo–gok azok, akik szemtől szembe meglátják őt. Ó, mennyi–re nyomorultak azok, akik bűnök által elveszítik látását. Amint Anzelmus mondja elmélkedésében: Mária szép, ha ránézel, szeretetre méltó az együtt uralkodásban, gyö-nyörűséges a látása. A legfőbb öröm az Isten után, nézni őt és gyönyörködni az dicsőségében.”

Temesvári Pelbárt

FERENCES VÉRTANÚK

Október 10-én ünnepeljük Szent Dániel és vértanú társait. 1227–ben hét ferences testvér – köztük Angelus testvér is – Marokkóba utazott az Evangélium hirde-tésére. Vezetőjük a kalabriai Dániel volt. Előbb itáliai kereskedőknek, majd útközben mohamedánoknak is hir-dették a keresztény hitet. Az ellenség elfogta őket, s mi-vel hitüket nem akarták megtagadni, lefejezték őket. Testüket meggyalázták, de istenfélő emberek összegyűj–tötték ereklyéjüket és Ceutában eltemették.

Assisiben, Szent Ferenc városában lesz CARLO ACUTIS boldoggá avatása – október 10-én, szombaton délután 4 órakor, a pápai bazilikában. „A hír fénysugár számunkra ebben a válságos időszakban. Mindannyiunkat erővel tölt el – nyilatkozta Domenico Sorrentino, Assisi püspöke. – Ezekben a hónapokban megtapasztaltuk a magányt és az egymástól való távolságot. Szükségünk van erre a lelki megerősítésre.”

fr. Kiss Barnabás ofm, Detroit

2020. szeptember 20.

ÉVKÖZI 25. VASÁRNAP

Előbb vagy utóbb mindenkiben felvetődik a kérdés, mi-ért élek, dolgozom és szenvedek? Mi az életem végső értelme? Boldog az, aki ezekre a kérdésekre Isten segít-ségével megtalálja a megnyugtató választ. Aki tudja, hogy Istentől jött, annak élete nem hiábavaló, és végül is eléri célját a mennyei Atya országában. Ez a felismerés nagy kegyelem a hívő ember számára. Lelki békét, meg-nyugvást és örömet jelent neki.

KEZDŐÉNEK

Népem üdvössége én vagyok – mondja az Úr. Bármilyen nyomorúságból kiáltsanak is hozzám, megmentem őket, és Istenük leszek mindörökre.

OLVASMÁNY Iz 55, 6–9

A próféta arra törekszik, hogy bizalmat öntsön a fog-ságban lévő nép lelkébe. Arra hivatkozik, hogy a jóságos és irgalmas Isten kész megbocsátani bűneinket. Igaz, Is-ten gondolatai és tettei kifürkészhetetlenek, de mindig és mindent a javunkra cselekszik.

VÁLASZOS ZSOLTÁR 144. Zsoltár

Válasz: Közel az Úr azokhoz, *akik oltalmát kérik.

SZENTLECKE Fil 1, 20a–24. 27a

A fogságban lévő apostol élete nincs biztonságban. De ő mégsem az esetleges halála miatt aggódik. Sokkal fon-tosabb számára, hogy megdicsőüljön benne Krisztus, vagyis az ő igehirdetése és példamutató keresztény élete is hozzájáruljon ahhoz, hogy mindenki elismerje: Jézus a mi Urunk és Megváltónk.

ALLELUJA vö. ApCsel 16, 14b

Uram, nyisd meg szívünket, * hogy meghallgassuk Fiad igéit.

EVANGÉLIUM Mt 20, 1–16a

Isten mindenkit meghív az ő országába. De nem egy-szerre és nem egyformán. Ő ugyanis szabadon osztogat-ja kegyelmi javait. Ez azonban soha nem teszi kérdéses-sé az ő igazságosságát és irgalmát. Az előfordul, hogy ő irgalmas olyanokhoz, akiket mi nem tartunk arra méltó-nak. Ezt tisztelettel vegyük tudomásul, és soha ne kifo-gásoljuk.

AZ EUCHARISZTIÁHOZ

Az Eucharisztia Jézus nagy ajándéka számunkra. Ér-demtelen létünkre részesülünk benne. Legyünk ezért mindig hálásak az Úr iránt.

ELMÉLKEDÉS – ISTENKERESŐK IMÁJA

Uram, Istenem, én reményem, hallgass meg engem! Ne engedd, hogy belefáradjak keresésedbe. Adj erőt, hogy mindig és mindenütt arcod látására törekedjem. Önts belém reményt, hogy minden lépéssel közelebb kerüljek hozzád. Te ismered erőimet és gyengeségeimet. Őrizd meg az egyiket s gyógyítsd a másikat. Te juss eszembe mindenütt, szeretnélek megismerni és szeretni!

Szent Ágoston

TESTVÉREINK, A SZENTEK

Szeptember 21. Szent Máté apostol és evangélista ünne-pe. Kafarnaumban született, vámos foglalkozásától szó-lította el az Úr, hogy apostola legyen. Evangéliumát zsi-dó nyelven írta. Keleten hirdette az evangéliumot, a ha-gyomány szerint Etiópiában lett vértanú.

Szeptember 23. Pietrelcinai Szent Pio (Pdre Pio) szerze-tes és áldozópap ünnepe. 1887. május 25–én Francesco Forgione Pietrelcinában született. 1903. január 6–án be-lépett a morconei Kapucinus Ferences Testvérek Rend-jébe. 1910. augusztus 10-én szentelték pappá. Urunk sebhelyeit (stigmáit) viselte testén. Kiváló gyóntató. 1968. szeptember 23-án halt meg S. Giovanni Rotondó-ban. II. János Pál pápa 2002-ben avatta szentté Rómában a világ minden tájáról összegyűlt hívek jelenlétében.

Szeptember 26. Szent Kozma és Szent Damján vértanúk ünnepe. Szíriából terjedt el tiszteletük az egész Egyház–ban. Ikertestvérek voltak, orvosok, akik ingyen gyógyí-tották a betegeket, s közben terjesztették a keresztény hitet. 303 körül haltak meg. Ünnepük valószínűleg a bazilika felszentelésének napja, amely a VII. században került a liturgikus könyvekbe. Ők az orvosok, mediku-sok, gyógyszerészek, fogorvosok és fodrászok védő-szentjei.

PATER PIO ÁLDÁSA HÁZASPÁROKNAK

Áldjon meg benneteket az Úr, és tegye könnyűvé számo-tokra a család igáját! Legyetek mindig jók! Ne feled–jétek, hogy a házassággal olyan nehéz kötelességek jár-nak, amelyeken csak az isteni kegyelem könnyíthet: ér-demeljétek ki mindig ezt a kegyelmet! És az Úr őrizzen meg titeket a harmadik és a negyedik nemzedékig!

SZENT GELLÉRT PÜSPÖK ÉS VÉRTANÚ

Velencei bencés szerzetes. Útban a Szentföld felé Ma-gyarországra vetődik, Szent István király marasztalására hazánkban telepszik meg. Szent Imre lelki vezetője, ba-konybéli remete, majd csanádi püspök. Szent István ha-lála után nehéz idők következtek reá is. 1046-ban a po-gány magyarok a később róla elnevezett hegyről a mély-ségbe taszították. Testét a pesti Boldogasszony–temp-lomban (a mai belvárosi főplébánia-templomban) temet-ték el, később szállították Csanádra. Bronzból készült szobra, kezében a kereszttel vértanúsága helyéről tekint a fővárosra, Budapestre. 1083-ban avatta szentté VII. Gergely pápa.

IMA A KERESZT ELŐTT

Fölséges és dicsőséges Isten, ragyogd be szívem sötét-ségét, és adj nekem igaz hitet, biztos reményt és tökéle-tes szeretetet, érzéket és értelmet, Uram, hogy megte-gyem a te szent és igaz parancsodat.

Az Egyház: hívei lelkében él, és ébred öntudatra. Romano Guardini