fr. Varga Kamill OFM
fr. Farszky Szalvátor és fr. Vass Tacián, a két elfelejtett mártír

Az elmúlt időben sokat hallhattunk a hét ferences vértanúról: Körösztös Krizosztomról, Kovács Kristófról, Hajnal Zénóról, Kiss Szalézról, Lukács Pelbártról, Kriszten Rafaelről és Károlyi Bernátról. Sokaknak az is feltűnhetett, hogy templomunkban elhelyezett emléktáblán csupán hat név szerepel. A templom hátsó bejáratánál 1996. november 12-én elhelyezett „Vértanúink” feliratú táblára Hajnal Zénó neve nem került fel. Ő a nagyatádi ferences kolostorban lakott, és 1945-ben ott halt vértanúhalált. Neve talán azért hiányzik, mert a Mariánus rendtartomány tagja volt, és ezért lehet, hogy vértanúságának ténye vagy körülményei nem voltak ismeretesek, nem volt szóbeszéd tárgya.

A rendház belső udvarában található egy szép kereszt, illetve alatta egy könyv alakban megfaragott és elhelyezett emléktábla. Ezt az emléktáblát még 1994-ben fr. Kőszegi Fülöp testvérrel helyeztük el a rendház másik kertjében a kereszt tövében. Hegedűs Kolos plébánossága idején került a jelenlegi helyére, a belső udvarba. Ezen az emlékkönyvön a „Provinciánk mártírjai” felirat alatt nyolc név szerepel: Krizosztom, Kristóf, Tacián, Szalvátor, Szaléz, Pelbárt, Rafael, Bernát. Itt tehát két új név is felbukkan: Szalvátor és Tacián. Járjunk utána a két testvér életének.

Farszky Imre 1912. december 15-én született Pilisszentlászlón. Szülei: Farszky Kálmán és Ziman Anna. Farszky Kálmán 1874-ben született Esztergomban, cipészszakmát tanult, majd feleségével, a szobi származású Ziman Annával Pilisszentlászlóra költözött. Itt cipészként dolgozott; ha nem volt elég munkája, a dömös-kapui kőbányába járt. Sírköve a pilisszentlászlói temetőben található (a kertkapun belépve jobbra, a kerítés mellett a harmadik fánál). A sírjelet a Honvédség állította 1917-ben, mivel háborús sérüléseibe halt bele. Imre keresztelését a szentlászlói templomban Mathosovoszky Gergely plébános végezte; keresztszülei Doma József erdőőr és Frank Erzsébet voltak. A keresztelendők könyvéből sajnos hiányzik az elsőáldozásra és bérmálkozásra vonatkozó bejegyzés. Testvére, Erzsébet Izbégen kötött házasságot Haáz Györggyel, és 1990-ben hunyt el.

Imre 1938. október 4-én öltözött be rendi ruhába Gyöngyösön. A noviciátust 1941. augusztus 9-én kezdte meg Szécsényben, és a Jordánusz nevet vette fel. Egyszerű fogadalmat 1942. augusztus 10-én tett. Ebben az évben Vácon cipészként, majd kuktaként is szolgált. Rendi nevét 1943-ban Jordánuszról Szalvátorra változtatta. Fiatalon halt meg: 1945. február 6-án a Vörös Hadsereg egyik katonája ölte meg Budán. A rendi Necrológium bejegyzése szerint: „1945-ben (február 6-án) Fr. Farszky Szalvátor, a váci rendházból, életének 33., szerzetességének 7. évében, Buda ostroma során vesztette életét.” (A Necrologiumból naponta felolvassuk az aznap elhunyt testvérek adatait, és imádkozunk értük.)

A háztörténet jegyzője szerint a magyar és német katonák bevették magukat a várba, a Margit körút pedig senki földjévé vált. Mivel a templom minden ablaka betört, a testvérek vasúti talpfákkal erősítették meg, illetve fedték el az ebédlő ablakait, s ott rendezték be a kápolnát. Bár eleinte a Vörös Hadsereg katonái laktanyának nézték a kolostort, végül szerencsésen alakult minden. Fr. Kovács Kamill a hűvösvölgyi Magyar Szentföldről érkezett híreket hozni, de amikor visszafelé mászott át a kolostor kerítésén, az oroszok elfogták és kivallatták. Miután megtudták, hogy nem nyilas gócpont a kolostor, eltekintettek az ostromától, így harc nélkül foglalták el a rendházat. Minden sarkon őrséget állítottak, a szállásukat a konyhában rendezték be; aludtak a szénen, a burgonyán, még a tűzhelyen is. Többségük barátságos volt.

A budai háztörténet írója így emlékezik meg Szalvátor haláláról:
„Február 5-én a délutáni órákban szörnyű kiabálásra lettünk figyelmesek, majd azt a hírt hozták, hogy Szalvátor testvérünket lelőtték az oroszok. A dolog úgy történt, hogy három orosz a domb alatti óvóhely vészkijáratán keresztül behatolt az óvóhelyre, és kereste a tolmácsot. (…) A testvér a kertkapuban fejbe lőtte. Azonnal meghalt. (…) A három oroszt rögtön lefegyverezték. (…) Nyolc nap múlva egy hadbíró őrnagy szállt ki, kihallgatta az orosz katonákat, majd az óvóhelyen elnézésünket kérte a történtek miatt.”

Mint látható, a rendház háztörténetének jegyzője február 5-re teszi az elhalálozást, a hagyomány pedig 6-ra.

Vass György 1922. május 12-én született Budapesten (a Pacsirtamező utcában laktak). Szülei: Vass György és Straub Rozália. Keresztelését sem Óbudán, sem Újlakon, sem nálunk nem végezték. A váci kolostorban terciáriusnak, vagyis kolostorban élő világinak öltözött be 1939. október 4-én. Ekkor kapta a Tacián nevet, és a Kapisztrán Nyomdában kezdett dolgozni. 1944-ben behívták katonai szolgálatra. A Necrológiumban ezt olvassuk róla: „1945-ben (január 22-én) Fr. Vass Tacián terciárius, nyomdász, életének 23., szerzetességének 6. évében Budapesten hunyt el az ostrom során.”

A háztörténet jegyzője válságos helyzetről számolt be 1945 januárjában. A frontvonalba került rendház légoltalmi pincéi tele voltak emberekkel; az élelmiszer lassan fogyóban volt, nehézzé vált az ott lévők ellátása. A városi vízvezeték-hálózat megsemmisült, ezért a rendház udvarára jártak be mások is vízért. A ház papjai a „sztálinorgonák” zajában jártak óvóhelyről óvóhelyre gyóntatni, misézni, áldoztatni, betegeket ellátni, sokszor életüket kockáztatva. A rendházban szovjet katonákat szállásoltak el, akiknek a váci kolostorból ide kerülő és szlovákul jól beszélő Vass Tacián lett a tolmácsuk. Halálának körülményeit sajnos nem jegyezték fel; csak annyi bizonyos, hogy kémgyanú miatt végezték ki.

A két testvér halála hasonló Kovács Kristóf, Körösztös Krizosztom és Hajnal Zénó vértanúságához, mégsem őrizte meg őket a rendi hagyomány mártírként. Először a kolostor udvarán temették el őket, később testüket ismeretlen helyre szállították. Szalvátor földi maradványai nem találhatók sem a szentlászlói, sem az izbégi temetőben.