https://pannonpilgrim.hu/utazas/2026-06-assisi-ferences-rendtartomany-jubileumi-buszos-zarandoklata/

Jelentés¹

A Vörös Hadsereg katonáinak magyarok által történt meggyilkolásáról és megsebesítéséről Gyöngyösön

1./ 1945. szeptember 26-án Gyöngyös város szélén, közel a vasútállomáshoz, egy meggyilkolt orosz katonának, Fjedor Konsztantinovics CHORJKOV-nak a holttestét fedezték fel.

2./ 1945. szeptember 30-án 22 óra 30 perckor a gyöngyösi Katolikus Legényegylet környékén Jevgenij Boriszovics MUCHIN-t, a Vörös Hadsereg hadnagyát a vállán megsebesítették. A nyomozás során megállapították, hogy MUCHIN a Katolikus Legényegylet táncmulatságán volt. 22 óra 30 perckor MUCHIN a Legényegyletből kiment az utcára és a Legényegylettől 50 méternyire találkozott egy polgári ruhás egyénnel, aki, miután MUCHIN-nal dulakodott, rálőtt és a vállán megsebesítette. A tettes elrejtőzött.

3./ 1945. szeptember 30-án éjjel, Gyöngyös utcáján három ismeretlen magyar pisztollyal súlyosan megsebesítette a hasán Szegat Sakirovics SZALICHBAJEV-et, a Vörös Hadsereg főhadnagyát.

4./ 1946. január 2-án 2 órakor a gyöngyösi Deák Ferenc utcai lakásának kapujában két pisztolylövéssel halálosan megsebesítették Sztyepan Pjotrovics GLADKOV-ot, a Vörös Hadsereg hadnagyát. GLADKOV, midőn még eszméletén volt, elmondta, hogy a lakásához érve találkozott három magyarral, akik őt megsebesítették.

5./ 1946. január 10-én 21 óra 15 perckor Gyöngyös város szélén két utca kereszteződésében a hasán megsebesítették Vaszilij Ivanovics KRASZIKOV-ot, a Vörös Hadsereg egyik alakulatának gépkocsivezetőjét. Sebesülése után KRASZIKOV jelentette, hogy az utcán menve találkozott három polgári ruhás magyarral, akik háromszor utána lőttek, amelyek közül egy megsebesítette őt.

Azonban a magyar és a szovjet jelentések között több időpontbeli ellentmondás található.

1. 1945. szeptember 4-én a Bethlen Gábor utcában agyonlőttek egy szovjet tisztet.

2. 1945. szeptember 5-én a Vak Bottyán utcában agyonlőttek egy szovjet főhadnagyot.

3. 1946. január 3-án a Deák Ferenc utcában megöltek egy szovjet tisztet.

4. 1946. január 10-én újabb merényletre került sor a Jászkürt utcában.

5. 1946. április 16-án Salánk (Ukrajna, Kárpátalja) község mellett tizenhat lövéssel meggyilkoltak egy szovjet katonát.

1. 1945. november 2-án 21 óra körül több felfegyverzett álarcos megtámadta a nagyrédei rendőrbiztosságot és az ott tartózkodó három rendőrt lefegyverezte. A rendőröket levetkőztették, fegyvereiket elvitték.

2. 1945. december 14-én 21 óra körül több felfegyverzett álarcos megtámadta a gyöngyössolymosi rendőrbiztosságot. A bent lévőket lefegyverezték, levetkőztették és a fegyverekkel együtt távoztak.

3. 1945. március 25-én a gyöngyöstarjáni téglagyár közelében Ludányi József rendőrt egy álarcos és egy álarc nélküli fegyveres megtámadta, fegyverét elvették.²

4. 1945. december 25-én a gyöngyösoroszi rendőrbiztosság megtámadására került sor. A rendőrök felkészülve várták a támadókat, akik rövid, de eredményes tűzharc után meghátráltak.³

5. Ha két különböző esetről van szó, akkor a helyes dátum december 25. Az akcióra vonatkozóan nemcsak a rendőrség anyaga ellentmondásos, hanem az azokban szereplő vallomások is. Ezért érdemben figyelembe vehetőnek csak az első két akció tekinthető. Ezt alátámasztják a tanúk, tehát a nagyrédei és a gyöngyösoroszi eset a fenti időben valóban megtörtént. A főbb cselekmények szintén megegyeznek a valóságban történtekkel. Az azonban, hogy a rendőröket összeverték, és hogy a támadók fennen hangoztatták fasiszta beállítottságukat, már a rendőrség által kiszínezett történethez tartozott.

„Az idetartozás oázis volt. A régi iskolánkba, a Koháry István Gimnázium épületébe akkor már nem járhattunk, a polgári leányiskolába kellett járnunk nekünk, felsősöknek minden délután. Mindig más-más osztályban volt a tanítás, állandó helyünk nem volt. Új, eddig még soha nem látott emberek tanítottak. Olyan dolgokat kellett tudni, ami az eddig tanultakkal ellentétben voltak. Dicsőíteni kellett a hős szovjet katonákat, akikről a saját örök nyomot hagyó emlékeink jutottak eszünkbe. Oroszul kellett tanulni német helyett, a történelmet egészen másképp kellett tudni, mint ahogy addig tanultuk. Éreztem ebben a gátlástalan hazugságot. Undorral jártam iskolába. A KEDIM jelentett nyugodtságot. Itt egymás közt voltunk. Ismertük egymást, megvoltak a barátaink, új barátokat szereztünk.”¹

Mindennap lehetett sakkozni, biliárdozni, pingpongozni, tánctanfolyamra járni, őket érdeklő előadásokra járni, könyvtárat használni. A háború utáni nehéz gazdasági helyzetben még lapot is tudtak indítani Fiatal Magyarok: Ifjúsági, irodalmi és tudományos szemle címmel, mely 12 oldalon jelent meg, színvonalas cikkekkel. Az újság mottója: „Szebbet, többet, magyarabbat!” Bár a jelmondat alatt a következő idézet olvasható: „Európa felett ezentúl a népek szabadságának és a nemzetek közötti békének nagyszerű zászlaja fog lengeni.” Sztálin.² A közösség költségeit adományokból fedezte, elsősorban New Brunswick-i híveitől kapott összegeket, vagy gyöngyösi polgároktól kapott pénzt fordította erre.

2Fiatal Magyarok, 1945. június, I. évfolyam 2. szám

Videó megtekintése:

https://www.youtube.com/watch?v=xJt8V9RkPII

Kedves Testvérek!

Idén újra meghirdetjük a nagyböjti irgalmasság gyakorlásának ősegyházi hagyományát, amikor arra biztatjuk a híveket, hogy hozzák el a szentmisékre tartósélelmiszer-felajánlásukat a rászorulók számára és tegyék a templomban az erre kijelölt helyre.

Az ősegyházi források közül Szent Pál apostolnak a korintusi egyházközségben meghirdetett adománygyűjtését állítjuk példának, aki a jeruzsálemi keresztények megsegítésére bíztatott.

„Ti mindenben kitűntök: a hitben, a szóban, a tudásban, minden buzgólkodásban és az irántunk táplált szeretetben; tűnjetek ki tehát a jótékonykodásban is. Nem parancsként mondom, hanem mások buzgóságára hivatkozva szeretetetek őszinteségét akarom kipróbálni. Hiszen ismeritek Urunk, Jézus Krisztus jótékonyságát. Noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok. Erre nézve tanácsot adok nektek, mert javatokra válik. Tavaly óta nemcsak, hogy megkezdtétek a gyűjtést, hanem őszinte szándékotokat is megmutattátok. Most hát gyakorlatban is hajtsátok végre, hogy a készséges akarat tehetségetekhez mérten tetté váljon. Ha az akarat készséges, aszerint tetszik (az Istennek), amije van, nem aszerint, amije nincs. Nem azért kell gyűjteni, hogy mások megszabaduljanak a szükségtől, ti meg bajba jussatok, hanem az egyenlőségért. Most az ő szükségüket a ti bőségetek enyhíti, hogy majd az ő bőségük nektek szolgáljon szükségetekben segítségül, s így (a javak) kiegyenlítődjenek. Az Írásban is az áll: „Aki sokat gyűjtött, nem bővelkedett, aki meg keveset, nem szűkölködött”  (2Kor 8,7-15).

Kedves Testvérek!

Nagyböjti közös zarándokutunkon az Egyház így könyörög: „Istenünk, minden irgalom és jóság forrása, te a böjt, az imádság és az irgalmas szeretet gyakorlása által gyógyulást adsz bűneinkre” (Nagyb. 3. vas.).

Immáron tizenegyedik alkalommal hirdetjük meg a nagyböjti adománygyűjtésben az irgalmas szeretet gyakorlásának ezt a formáját. Az bűnbánatunk és sajátos nagyböjti liturgikus imádságaink – mint a keresztúti ájtatosság – akkor lesznek gyümölcsözőbbek, ha az irgalmas szeretet gyakorlásáról sem feledkezünk meg.

Az újabb hullámokban visszatérő világjárvány következményeként családok kerültek nehéz helyzetbe, akiknek a Katolikus Karitász mint Egyházunk hivatalos segélyszervezete – igyekezett segítő kezet nyújtani. Gazdasági nehézségeket is hozott magával a járványveszély, munkahelyek szűntek meg és sokakat a létbizonytalanság rémképe is fenyeget. A Karitász munkatársai, önkéntesei és alkalmi segítői is bekopogtak a családok, az idősek ajtaján és segítettek abban és úgy, amire éppen szükség volt. Gondoskodás indult el a bátrak lelkéből, ami egy nagy szeretetteljes összefogássá vált. Ennek a segítő szeretetnek ki kell tartania mindaddig, amíg a családjainknak szenvedést okoz a járványhelyzet. Szent Pál apostol figyelmeztet bennünket: „Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele” (1 Kor 12,26).

Az elmúlt esztendőben már második alkalommal nem tudtuk teljességében megvalósítani a nagyböjti tartósélelmiszer-gyűjtést, mert éppen megkezdtük, de a vírus elleni védekezés következtében csak korlátozottan tudunk eljutni liturgiákra. Úgy tűnik, hogy most ez a veszély nem fenyeget bennünket, így még nagyobb buzgalommal vegyünk részt az adományok gyűjtésében. Ugyanakkor Ukrajnában háborús helyzet van, sokan érkeznek menekültként Magyarországra, a kárpátaljai magyarság élelme is kifogyóban van. Ezért ebben az évben a tartós élelmiszergyűjtést ezekre a célokra fordítja a Katolikus Karitász.

Tegyünk tanúságot az irgalmas szeretet gyakorlásáról az idei nagyböjtben is, és lehetőségeinkhez mérten tartósélelmiszerrel járuljunk hozzá a Katolikus Egyház segélyakciójához. Ezt megtehetik a jövő heti vasárnapi szentmiséken és az azt követő hétköznapokon, március 20-27 között.

A korábbi években meghirdetett gyűjtésünk eredményeképpen családok ezreit tudtuk segíteni azokkal a segélycsomagokkal, amelyeket a hívek adományaiból juttattunk el a rászorulókhoz. Ha ezt mindannyian megtesszük és legalább 1 kg adományt hozunk a templomba, újra nagyon sok családnak tudunk segíteni az irgalmas Jézus példáját követve. Most a határontúli magyarokkal és a hazánkba érkező menekültekkel tehetünk jót nagyböjtben. Telefonos adományvonalon is bekapcsolódhatunk a Karitász segítő munkájába. Ha hívjuk a 1356-os telefonszámot, hívásonként 500 forinttal segítünk.

„Személyes szeretettel másokért.” Kérjük, hogy aki teheti, adója egy százalékával is támogassa a Katolikus Karitász karitatív szolgálatát: a Karitászt Támogató Alapítványt. Köszönjük a szegényeknek szánt adományaikat. A legkisebb adománnyal is a felebaráti szeretet csodája valósul meg közöttünk. A templomainkban összegyűjtött élelmiszerek nemcsak táplálékot jelentenek, hanem üzenetet is hordoznak, a Gondviselő Isten kézzelfogható szeretetét a nélkülöző családok számára.

Ferenc pápa a Szegénység elleni világnapra írt legutóbbi üzenetében így bíztat bennünket:

„A Jézus által kinyilatkoztatott Isten arca a szegényekért aggódó és hozzájuk közel álló Atya arca. Jézus egész működése arról tanúskodik, hogy a szegénység nem a sors következménye, hanem az ő köztünk való jelenlétének konkrét jele. Nem akkor és ott találjuk meg őt, amikor és ahol akarjuk, hanem a szegények életében, az ő szenvedésükben és nélkülözésükben, a gyakran embertelen körülmények között, amelyek között élni kénytelenek. Amint azt sohasem fáradok elismételni, a szegények az evangélium igazi hirdetői, hiszen ők voltak az elsők, akiket evangelizáltak, és akik meghívást kaptak arra, hogy osztozzanak az Úr boldogságában és az ő országában (vö. Mt 5,3). A szegények – bármilyen helyzetben és körülmények között éljenek is – evangelizálnak bennünket, mert lehetővé teszik, hogy mindig új módon fedezzük fel az Atya legigazibb arcvonásait.”

Szent Pál apostol buzdításával köszönjük meg mindenkinek a jóságát:

„Ha tehát kitartotok a jótékonykodásban, Istent magasztalják érte, mivel készségesen vallomást tettetek Krisztus evangéliumáról, és bőkezűségetekkel kifejezésre juttattátok a velük és a többiekkel való közösséget. Imádkoznak is majd értetek, és vágyódnak utánatok abban a tudatban, hogy Isten kegyelme bőségesen kiáradt rátok” (2Kor 9,12-14).

Budapest, 2022. nagyböjt 2. vasárnapján

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

(A körlevél felolvasandó nagyböjt 2. vasárnapjának minden szentmiséjén.)