Nagyböjt 2. vasárnapja (B év)

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

A színeváltozás elbeszélése ahhoz az úthoz tartozik, amely a Jézus és tanítványai által folytatott, igazi messiási küldtetés megértésére tanít. Ma azt mondanánk, hogy Jézus messiási mivoltáról és a Húsvétról tart katekézist. Éppen hat nappal korábban (Mk 9,2) először beszélt nekik a kereszthalálról, melyet el kell szenvednie Jeruzsálemben (Mk 8,31). Azután megvilágította azt is, hogy melyek azok a feltételek, amelyek alkalmassá tesznek egy tanítványt Jézus követésére: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem!” (Mk 8,34)

Azonban nem csak a keresztről beszél nekik: az oktatás úgy nem volna teljes. A Tábor hegyen, elváltozva színében és dicsőségben ragyogva Jézus a feltámadásról is beszél, és nem szavakkal, hanem fénylő jelenséggel elmondja nekik, hogy a kereszt végeredménye nem a teljes kudarc, hanem átlépés a dicsőségbe, az Atya életébe. A szenvedés közeledtével Jézus felkészíti a tanítványokat úgy, hogy közben bepillantást enged az eljövendő dicsőségbe, hogy a kereszt ne botránkoztassa majd meg őket.

De vajon csak erről van szó? Jézusnak ez a húsvéti katekézise valóban nagyobb megértésre vezeti a tanítványokat? Megóvja őket a megbotránkozástól, az árulástól, a tagadástól, az elmeneküléstől, a szégyentől? A Tábor hegyi tapasztalat emléke megmenti őket a félelemtől? Valójában nem.

A színeváltozás, ahogyan a szenvedés megjövendölése sem, nem segít a tanítványoknak, hogy elkerüljék a kereszt botrányát, nem olyan erőteljes tapasztalat, hogy képessé tegye őket a végsőkig kitartani Jézus mellett. A szenvedés három megjövendölése ellenére, a színeváltozás ellenére minden tanítvány megmérettetik a kereszt alatt: nem voltak képesek követni Mesterüket, ők nem önmagukat megtagadni képes tanítványok. Elárulják (Mk 14,43), elmenekülnek (Mk 14,50) és végül megtagadják (Mk 14, 72), mint tudjuk.

Ez két további felismerésre vezet.

Az első, hogy valójában – mivel nem értették meg a szenvedés jövendölését – a tanítványok most szinte semmit nem értenek meg a színeváltozás tapasztalatából (Mk 9,6.10). Nem azért, mert nehézfejűek, hanem mert annak a hitnek a középpontjában, amelyben a tanítványok járnak, van valami, amit pusztán emberi képességekkel nem lehet megérteni. Valami, ami meghaladja azokat az emberi kategóriákat, amelyeknek birtokában a tanítványok az életet értelmezik. Nem érthetjük meg a keresztet, a Húsvétot egy tanításon keresztül, mintha valami tudnivaló volna, szinte mintha olyan információ volna, amit néhányszor meg kell hallgatni ahhoz, hogy megértsük.

Ahhoz, hogy egészen megértsék a Húsvétot, a tanítványoknak meg kell tapasztalniuk saját bukásukat, értetlenségüket annak ellenére, hogy szolgálatuk során Jézus beszédei valamiképpen felkészítették őket. Csak miután bukásuk és árulásuk tudatára ébredtek, csak akkor lesznek képesek megérteni a Jézus által megtett utat és emlékezni mindenre egy újfajta emlékezettel, amely megváltoztatja az életet, mely kulcsot ad az eseményekhez.

Azonban csak a Szentlélek tudja ezt véghezvinni a tanítványokban (Jn 14,26), egészen odáig, hogy szívükbe véssék a megfeszített és feltámadt Úr igazi arcát.

A másik felismerés, hogy a színeváltozás – amely nem biztosította a tanítványok hűségét – Jézus életének és övéivel való kapcsolatának egészen kegyelmi pillanata: Jézus egyszerűen az Életet mutatja meg nekik. Megmutatja, hogy az igazi élet egy dicsőségbe öltözött emberiség, ahol Isten vesz lakást. Ezt az Életet az Atya fakasztja és ajándékozza.

Az Atya közbelép ebben a pillanatban, a Tábor hegyen, hogy rátegye a maga pecsétjét, hogy elmondja, ez a teljes és szép élet egyedül Tőle származik. Az Atya nélkül nincs színeváltozás, mert a Jézusban ragyogó új élet a fiak élete: „Ez az én szeretett Fiam.” (Mk 9,7)

Húsvét éjszakáján az egyház gyermekeket és felnőtteket keresztel, új gyermekeket új életre szül: azt az életet adja nekik, amelyet ma Jézusban láttunk felragyogni. Azt az életet, amelyet az egyház az Úr átszúrt oldalából kapott, azon gyermekek életét, akik el tudják veszíteni önmagukat a szeretetben. Ezek az új gyermekek fehér ruhába öltöznek majd, ahogyan Jézus Tábor hegyén.

Péter mindabból, ami a szeme előtt történik csak ennyit ért meg: ez jó (Mk 9,5) és ezért felébred a vágy, hogy ottmaradjanak, ott letáborozzanak.

Annak a módja azonban, hogy ottmaradjanak nem az, hogy sátrat vernek. Az utat az Atya mutatja meg: „Őt hallgassátok!” (Mk 9,7)

„Rá hallgassatok!” – az a prófécia, amely Izraelnek egy új Mózest ígért (MTörv 18,15). Csak Őt, az Urat hallgassátok (Mk 9,8) – ez az új szabadulás, az új és végérvényes Pászka.

+ Pierbattista

Frodította: Dr. Sz. Gy.

Nagyböjt 1. vasárnapja (B év)

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

Jézus pusztai megkísértéseinek elbeszélése Márk evangéliumában rövid, mindössze két versnyi szakaszt foglal el (Mk 1,12–13). Márk nem közli annak tartalmát, azt sem mondja, hány kísértés volt, és – ami nagyon fontos – azt sem beszéli el, hogy Jézus hogyan győzte le a kísértéseket. Úgy tűnik, hogy Márk szívügye az a gondolat, hogy Jézus próbára tétetett, csak ezt tartja fontosnak.

Jézus épp csak átélte a megkeresztelkedés jelentős tapasztalatát, amelyben az Atya hangját hallotta, aki „szeretett fiúnak” nevezte őt (Mk 1,9­­–11). A mai evangélium azt mondja, hogy ugyanaz a Lélek, amelyik a megkeresztelkedéskor Reá szállt, most a pusztába viszi, ahol Jézus legalább két fontos dolgot tanul az életről.

A pusztában Jézus mindenekelőtt azt tanulja meg, hogy nem csak az Atya hangja van. Az Atya hangja mellett – ahogyan kezdetben Ádám és Éva esetében történik – van egy másik hang is, ami másról beszél, egy másik lehetséges utat mutat. Ez a két hang nagyon eltérő.

Amikor az Atya áldozatról beszél, a másik önmegvalósításról.

Amikor az Atya alázatos szolgálatról beszél, a másik hatalomról és sikerről.

Jézus tehát megtanulja, hogy az élet adott körülményei között választania kell, hogy kire hallgat, hogy melyik hangnak engedi, hogy vezesse, melyik utat választja, kiben bízik.

Jézusnak ahhoz, hogy megtanuljon szabad lenni, egész életen át tudnia kell különbséget tenni a két hang között, fel kell ismernie az élet útját, éppen úgy, ahogyan Izraelnek a pusztai vándorlás éveiben. Arról lesz szó, hogy magáévá, sajátjává tegye az Atya akaratát, egész addig, míg azonosul vele, akár az élete árán is.

A pusztában Jézus azt is megtanulja, mit jelent „fiúnak” lenni, vagyis mit jelent szabadnak lenni.

Fiúnak lenni szükségképpen azt is jelenti, hogy próbára tétetik. Egy szolgát nem vetnek alá próbának, nem kell választania: csak engedelmeskednie kell. A fiúnak viszont választania kell: ha nem az Atyát választja, szolgává válik. A választás kétséggel, zavarral, imával, emlékezéssel, megkülönböztetéssel jár együtt. Jézus semmit sem spórol meg ebből a tapasztalatból, amelyben mindnyájan osztozunk.

Márknál tehát nem arról van szó, hogy bemutatja az élet választásai mélyén rejlő három lehetséges bűnös vágyat. Inkább annak megértéséről, hogy az élet próbatétel is, küzdelem. Nem csak egy adott pillanatban, hanem minden percben.

Isten akarata nem kényszerítő, hanem kérő: választott, szeretett akar lenni. Nincs olyan szeretet, amely ne konkrét választásokon keresztül valósulna meg: szeretni annyit tesz, mint előnyben részesíteni. Ahogy minden embernek, Jézusnak is döntenie kell, és minden döntés vívódással jár. A döntés nem egyszer és mindenkorra szól: nem elegendő a kezdeti választás, hanem az élet hozta új helyzetekben mindig új módon kell előnyben részesíteni.

Már említettem, hogy Márk evangéliuma a többi szinoptikustól eltérően nem pontosítja, hogy melyek voltak a kísértések, sem pedig azt, hogy Jézus miként tudta azokat legyőzni. Inkább az Atyának való engedelmességben élt élet kimenetelét hangsúlyozza. Egy olyan életét, amelyik azt választja, hogy arra a hangra hallgat, amelyik fiúnak, gyermeknek nevez minket: Jézus „vadállatokkal volt, és az angyalok szolgáltak neki” (Mk 1,13).

Ennek a képnek a megértésében Dániel könyve van segítségünkre. A próféta életének elbeszélésében azt látjuk, hogy egy ponton Dániel és társai próbára tétetnek. Tudniillik mindazt, aki Dárius királyon kívül más istenekhez vagy emberekhez fordul könyörgésekkel, halálra kell adni. Dániel és társai, amikor választaniuk kell, hogy kire hallgatnak, kire bízzák életüket, fiakként az Atyát választják. Ezért előbb tűzre vetik (Dán 3), majd oroszlánok eledeléül adják őket (Dán 6). Azonban sem a tűz, sem az oroszlánok nem sebzik meg Dániel és társai életét. Ezeknek a halálos erőknek semmiféle hatalmuk sincs fölöttük, olyannyira, hogy Dániel és társai áldhatják Istent, miközben angyalok állnak mellettük a kemencében (Dán 3,49.92).

Az ember próbája így válik Isten próbájává is, hogy megmutassa, Isten senkit nem hagy el, aki egész szívével bízik benne. Ezért Jézus, miután maga mögött hagyja a pusztaságot, hirdetheti, hogy az idő valóban betelt és Isten Országa közel van (Mk 1,15).

+ Pierbattista

fordította: Dr. Sz. Gy.

fr. Kiss Barnabás ofm, Detroit

2021. február 21.

NAGYBÖJT 1. VASÁRNAPJA

Kár, hogy rohanó világunkban eléggé elsikkadnak a szent idők. Az tud igazán ünnepelni, aki felkészült egy–egy ünnepre. Húsvétra a nagyböjt készít fel bennünket. Illik, hogy szerényebben éljünk, több önmegtagadást vé-gezzünk. Illik, hogy felnézzünk a keresztfára, hogy bűn-bánatot tartsunk, s ezáltal tökéletesedjék szeretetünk.

KEZDŐÉNEK Zsolt 90, 15–16

Ha kiált hozzám, meghallgatom; megszabadítom és dicsőséget szerzek neki, hosszú élettel áldom meg.

OLVASMÁNY Ter 9, 8–15

Egy nép számára sohasem volt közömbös, sőt létfontos–ságú volt, hogy kik a szövetségesei. Nekünk az örökké-való, a mindenható Isten ajánlotta fel szövetségét. Ő sze-retetéről biztosít minket. A mi magatartásunk csak egy lehet: „Ahogy a szolgák szeme uruk kezén, s a szolgálók szeme úrnőjük kezén: úgy tekint szemünk az Úrra, a mi Istenünkre” (Zsolt 122, 2).

VÁLASZOS ZSOLTÁR 24. Zsoltár

Válasz: Uram, minden utad irgalom és hűség, * azok–nak, kik szövetséged törvényét megtartják.

SZENTLECKE 1 Pét 3, 18–22

Akinek hatalma volt, hogy a vízözön alkalmával meg–mentse Noét és családját, hatalma van most is, hogy megmentsen bennünket a bűnözönből. Isten az égnek és földnek, életnek és halálnak az ura. Az ő segítségével tartsuk tisztán lelkiismeretünket.

EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS Mt 4, 4b

Nemcsak kenyérrel él az ember, * hanem minden igével is, mely Isten ajkáról való.

EVANGÉLIUM Mk 1, 12–15

Krisztus legyőzte a kísértést, nekünk is urrá kell lennünk rajta. Az egyik legnagyobb győzelem az, amikor az em–ber önmagán győzedelmeskedik, és hisz az üdvösség jó-hírében.

AZ EUCHARISZTIÁHOZ

Nagyböjti áldozatunkat azzal a lelkülettel mutassuk be, ahogyan Jézus ajánlotta lelkét mennyei Atyjának a ke-reszten.

ÁLDOZÁSI ÉNEK Mt 4, 4

Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítás-sal is, amely az Isten szájából származik.

EGY GONDOLAT

A bűnbánat nemcsak erőfeszítést és terhet jelent, hanem örömet is – méghozzá olyan örömöt, amely semmiféle más forrásból nem fakadhat. Úgy tűnik, hogy a modern ember bizonyos értelemben elveszítette ennek az öröm–nek az ízét, – és elveszítette annak a lelki erőfeszítésnek örömét, amely lehetővé teszi, hogy saját lelkében találja meg az igazságot. Wolfgang Trilling

IMÁDSÁG NAGYBÖJT 1. VASÁRNAPJÁRA

Istenünk, köszönjük Jézus példáját, aki visszavonult a pusztaságba, hogy imádsággal és böjttel készüljön országod örömhírének szolgálatára.

Taníts meg minket, kérünk, hogy tudjuk otthagyni min–dennapi ügyeinket, amikor az egyedül fontosról, az igazi életről van szó.

Add, hogy a pusztaságban ne tévesszük össze a lénye–gest és a lényegtelent.

Add, hogy tudjunk föltekinteni, és tapasztalhassuk meg: imádságunk és böjtünk nem önmagáért való, hanem mindez csupán eszköz ahhoz, hogy kapcsolatba kerül-jünk Veled, Istenünk, aki Úr vagy mindenek fölött.

Korzenszky Richárd OSB

ELMÉLKEDÉS

„Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó, könyörülj rajtam, bűnösön!” Mindenki ismeri ezt a fohászt. Minden benne van ebben a néhány szóban. Életünk során sokszor visz-szatérhetünk hozzá anélkül, hogy kimerítenénk igazsá-gát. Úgy jelenik meg benne Jézus, mint abban a beszél-getésben, amelyre Szent Ignác szólítja fel a lelkigyakor-latozót az elmélkedés végén: Képzeljem el Krisztus Urunkat, mintha jelen volna és a kereszten függne, s be-szélgessek vele. Kérdezzem meg: Teremtő létére hogyan jutott odáig, hogy emberré lett, és eljött az örök életből ide a földre, hogy így meghaljon bűneimért?

Az engem elítélő irat föl van szegezve a keresztre ( Kol 2, 14–15). Nincs többé ítélet, csak annak, aki visszauta-sítja a jelenlevő irgalom elismerését.

„Aki bízik benned”, azt már most „sem éri szégyen” (Zsolt 24, 3). Jean Laplace

ÜNNEP

Február 22. Szent Péter apostol székfoglalásának ünne-pe. A IV. században keletkezett római ünnep, amely az apostolokra alapított Egyház egységét hirdeti.

BÖJTI FEGYELEM

Kötelező hústól való megtartóztatás van Nagyböjt pén-tekjein a betöltött 14 éves kortól.

Az év többi péntekje egyszerű bűnbánati nap, amikor el-sősorban hústól való megtartóztatással vagy helyette több imádsággal, önmegtagadással, és egyéb jócseleke-detekkel tehetünk eleget a bűnbánati fegyelem előírá-sának.

ÜNNEPI KÖRLEVÉLLEL BÚCSÚZIK

BÍRÓ LÁSZLÓ A TÁBORI PÜSPÖKSÉGTŐL

Ferenc pápa a Magyarországi Katonai Ordinariátus élére február 18-án Berta Tibor általános helynököt, ezredest nevezte ki püspökké. Ebből az alkalomból Bíró László püspök, kiérdemesült katonai ordinárius levelet írt a katonalelkészeknek és munkatársaiknak, a honvédelmi miniszternek és munkatársainak, a honvédség tagjainak és utódjának. Magyar Kurír

2021 Nagyböjt

Papp Miklós atya görög katolikus pap, morál teológus, a Sapientia Hittudományi Főiskola tanára, tanszékvezetője, családapa

Papp Miklós_Teológiai megfontolások_COVID-19 vakcina (1)

Szent Rókus kápolna (3)

A KÉSZ elnökségének nagyböjti üzenete

A húsvétot megelőző negyvennapos böjt hamvazószerdán veszi kezdetét, amely idén február 17-ére esik. A keresztények ebben a bűnbánati időszakban Jézus Krisztus feltámadásának a megünneplésére készülnek hitben való elmélyüléssel, kiengesztelődéssel és lemondással. A nagyböjt kezdetén sokan kérdezhetnék: miről mondhatnánk még le, hiszen eltelt a farsang bálozás és maskara nélkül, a szórakozás helyett maradtak a szomorú statisztikák, és szeretteinket továbbra sem látogathatjuk. Az elmúlt, járvánnyal terhelt egy év ugyan sok mindent elvett, de sokat adott is. Rádöbbentett bennünket a hit, a remény, a bizalom és az emberi kapcsolatok fontosságára. Megtapasztalhattuk az emberek önzetlen segítőkészségét. Felismertük, hogy az elhivatottság, a szakértelem, a tapasztalat nélkülözhetetlen, és mennyire veszélyes a tudatlanság, a felelőtlenség, az alapvető értékek hiánya. Tudomásul kellett vennünk, hogy nem mi uraljuk a világot, a szűkebb környezetünket, de még a saját sorsunkat sem. Életünk Isten kezében van, ezért aki „azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” (1Kor 10,12). Nagyböjt időszaka alkalmas arra, hogy mindezt újra átgondoljuk. Tegyük le végre álarcainkat, és nyíltan, őszintén forduljunk egymáshoz és környezetünkhöz. Adjunk hálát a Teremtőnek minden megélt pillanatért, a szeretteinkért, azért, hogy megmutatja a ránk leselkedő veszélyeket. Személyes kapcsolatainkban korlátozva vagyunk, de ne feledkezzünk meg egymásról, mert hozzánk hasonlóan sokan egyedül és kiszolgáltatva érzik magukat, és szükségük van a törődése, a biztatásra, a jó szóra. Mert “amit egynek e legkisebb testvéreim közül tettetek, nekem tettétek” (Mt 25,40). Hitben elmélyedve, Istennel és egymással kiengesztelődve, a lemondások másokért való felajánlásával abban a reményben járjuk bátran életünk útját, hogy nagypéntek után eljön a feltámadás. Budapest, 2021. február 17. a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöksége

Hirdetés 2020. július 25.
Évközi 17. vasárnap

A Szent Mónika közösség imaórája július 27–én, kedden 16.30-tól lesz.

Július 26-án, hétfőn a porta és a lelkipásztori szoba felújítása kezdődik majd. A portai szolgálat ügyeletet tart az irodai várakozóban, az iroda is működik majd. Az átalakítás alatt a portán nem lehet kegytárgyakat vásárolni. Kérjük és köszönjük a testvérek megértését és türelmét.

Idén is szervezünk zarándoklatot Mátraverebély-Szentkútra. A zarándoklat augusztus 14-én, reggel 4 órakor indul a templomunkból. További részleteket majd jövő vasárnap hirdetünk majd!

Évközi 5. vasárnap (B év)

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

„Az idő beteljesedett és Isten Országa elközelgett” (Mk 1,14): Jézus ezekkel az ünnepélyes szavakkal kezdte meg nyilvános működését Galileában. Azok a szavak viszont, amelyeket a mai evangéliumban találunk, sokkal egyszerűbbek és közönségesebbek: ház, anyós, láz, kézen fogni, felkelni, szolgálni (Mk 1,29–31).

Van valami aránytalanság az evangélium ünnepélyes kezdete és a mai epizód között, de ebben az aránytalanságban rejlik az evangélium újdonsága. Ott van Isten Országának ez az „elközelgett” mivolta, amiről két héttel ezelőtt olvastunk. Mert Isten Országa a találkozások és otthonok hétköznapiságában, a legegyszerűbb kapcsolatokban és élettapasztalatokban teljesedik be.

A mai epizód ahhoz az ún. „kafarnaumi naphoz” tartozik, amit az evangélista Jézus tipikus napjaként ír le, hogy megláttassa velünk, Jézus miként mozog a köznapi életben. Miután elhagyta a zsinagógát, ahol tekintéllyel tanított és megszabadított egy megszállottat, elhallgattatva az őt birtokba vevő tisztátalan lelket, Jézus most új barátai otthonába megy.

A mai evangélium első fontos eleme a ház: itt, egy házban, egy „profán”, nem hivatalos helyen kel életre az első közösség, az első egyház. Jézus gyakran visszatér ide, hogy személyes és mindennapi életet éljen, mely nem kevésbé fontos a láthatóbb, nyilvános életnél. Abban az időben a zsinagóga volt a közösség találkozásának intézményes helyszíne, és épp ez, a nép elöljárói és az írástudók által vezetett, intézményes közeg bizonyul képtelennek arra, hogy a Jézus által hozott, új szabadítást befogadja, (Mk 3,6-ban látjuk, hogy) az első erőszakos elutasítás épp a zsinagógán belül érlelődik meg ellenfeleiben. Úgy tűnik viszont, hogy az otthon olyan hely, ahol az üdvösség történik, ahol Jézus kinyilvánítja Isten Országának életstílusát. A házban a hétköznapi dolgok a fontosak, és éppen ebben a közegben lehet arra az életstílusra rátalálni.

Simon házában – mint annyi más házban – megtörténik, hogy beköszönt a betegség is: egy ugyancsak mindennapos betegség, közönséges láz, ami ugyanakkor annak a törékenységnek is a tünete, amiben az egész emberiség osztozik. Jézus egyszerűen odamegy (Mk 1,31): egy ifjú mester közeledik egy idős asszonyhoz, és létrejön egy emberséggel és szeretettel teli kapcsolat. Mi mást lehetne tenni egy beteggel, mint kézen fogni a barátság és együttérzés jeleként? Jézus is ezt teszi, mert ez annak az Országnak az életstílusa, amit Jézus működése kezdetén meghirdetett.

Nem ez az egyetlen eset, amikor Jézus kézen fog valakit. Máskor is megteszi, és ez a gesztus minden alkalommal szorosan kapcsolódik a gyógyításhoz, és még inkább az életre keltéshez. Így lesz Jairus lánya esetében (Mk 5,41), vagy a rángatózó fiú esetében, aki az exorcizmus után „olyan lett, mint egy halott”. Jézus azonban kézen fogja és felkelti (Mk 9,26–27).

Van egy szekvencia, egy kapcsolat, amely visszatér e két ige között – kézen fog és felkelt –, és ez olyan kapcsolat, mely életet fakaszt, mely legyőzi a halált, feltámaszt. Amikor Jézus keze megfogja a miénket, felemel, visszaadja életünket, mert ahhoz, hogy éljünk, szükségünk van a gyöngédségnek és közelségnek erre az egyszerű gesztusára.

Van azonban egy harmadik fontos ige is: Péter anyósa, amikor meggyógyult, „szolgálni” kezdett (Mk 1,31).

Nem egyszerűen azért gyógyulunk meg, hogy jól legyünk, hanem azért, hogy ezt a nekünk ingyen visszaadott életet mások számára is elérhetővé tegyük. Ez pedig azt jelenti, hogy a gyógyulás – a feltámadás – csak akkor „teljes”, ha ez a két ige együtt van, ha felkelünk szolgálni: csak így lesz igazán Húsvét.

Jézus éppen húsvéti kontextusban fog önmagáról mint szolgáról beszélni. Ott, ahol majd elmondja, hogy nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és életét adja sokakért (Mk 10,45).

A mai szakasz nem áll meg Simon házában: az üdvösség, ami ebben a házban megtörtént, kívül is megnyilvánul, a találkozás egy másik fontos helyszínén, a városkapunál (Mk 1,33). Határ ez, olyan hely, ahol mindenki találkozik. Oda mindenki szenvedéssel és fáradtsággal telve érkezik, és gondolhatjuk, hogy ugyanaz a kéz, amelyik Péter anyósát érintette, mindenkit ugyanazzal a gyöngédséggel érint.

A szakasz azonban egy váratlan eseménnyel zárul: Jézus éjjel magányosan visszavonul, hogy óvja saját kapcsolatát az Atyával, életének forrásával.

A Jézust aggódva kereső tanítványok számára, akik amiatt aggodalmaskodnak, hogy nehogy figyelmen kívül hagyja a nép várakozását („mindenki téged keres”; Mk 1,37), Jézus nagyobb távlatokat nyit, mint amilyen meghívásukkor nyílt meg előttük. Felkínálja nekik a „máshova” távlatát (Mk 1,38). Aki őt követni akarja, aki őt keresi, tudja, hogy hol találja meg: mindig „máshol”, mert Ő már elhagyta azt a helyet, ahol jót tett anélkül, hogy a hely foglya maradt volna. Engedelmeskedik annak a meghívásnak, amely arra ösztönzi, hogy „oda is” (Mk 1,38) elmenjen, egy másik helyre.

Ebben van az üdvösség, a gyógyulás, egy mindenki fölé terjesztett kéz lehetősége.

+ Pierbattista

Fordította: Dr. Sz. Gy.

fr. Kiss Barnabás ofm, Detroit, 2021. február 7.

ÉVKÖZI 5. VASÁRNAP

Az életet Isten ajándékozza az embernek, kegyelmével kíséri, de az embernek tartalommal kell megtöltenie. „Az értelmes ember útja fölfelé visz” (Péld 15, 24). Az idő mindenki fölött eljár, de nem mindegy, hogy ki–ki milyen életre tekint vissza.

KEZDŐÉNEK Zsolt 94, 6–7

Jöjjetek, boruljunk le, hódoljunk Urunk és alkotónk előtt, mert ő a mi Urunk, Istenünk.

OLVASMÁNY Jób 7, 1–4. 6–7

Sokan minden erejükkel azon fáradoznak, hogy meg hosszabbítsák az életüket, hogy megállítsák a rohanó időt. Pedig ez lehetetlen. Ehelyett inkább arra kellene fi-gyelnünk, amit az Írás mond: „Tartsd meg intelmemet, ne tágíts tőle! Őrizd meg, hiszen az életed” (Péld 4, 13).

VÁLASZOS ZSOLTÁR 146. Zsoltár

Válasz: Dicsérjétek az Urat, *

aki a megtört szívűeket meggyógyítja.

SZENTLECKE 1 Kor 9, 16–19. 22–23

De jó volna, ha minden keresztényben élne az a hivatás-tudat és hivatásszeretet, amely Szent Pál apostolban élt: „Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!” – Jaj nekem, ha nem nevelem gyermekeimet! Jaj nekem, ha nem törődöm családommal! Jaj nekem, ha munkámat lelkiismeretlenül végzem el! Jaj nekem, ha munkám el-végzésénél elsősorban a pénz számít és nem a szeretet.

ALLELUJA Mt 8, 17

Krisztus gyengeségünket magára vette, * és betegsége–inket ő hordozta.

EVANGÉLIUM Mk 1, 29–39

A betegek ápolásához és gondozásához különösképpen is szükséges Krisztus lelkülete! A testileg beteg ugyanis – ha nem állunk melléje – lassan lelkileg is beteggé lesz. Krisztus példája és erősítő, vigasztaló szavai csodára ké–pesek.

AZ EUCHARISZTIÁHOZ

Betegeink fájdalmas fohászaihoz csatlakozva kérjük a mai szentmisében: „Gyógyíts meg, Uram, és meggyó-gyulok, szabadíts meg, és megszabadulok, mert te vagy egyetlen reménységem” (Jer í7, 14).

ÁLDOZÁSI ÉNEK Zsolt 106, 8–9

Adjunk hálát az Úrnak jóságáért, az emberek fiaival tett nagy csodáiért, mert bő vizet adott a szomjazóknak, és az éhezőket jóllakatta.

Vagy: Mt 5, 5–6

Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.

A hittel rendelkezők számára nincs szükség magyarázatra. A hit nélküli ember számára nincs magyarázat. – Aquinói Szent Tamás

SZENT SKOLASZTIKA

Február 10-e Szent Skolasztika szűz ünnepe. Szent Be–nedek nővére, akit követett a monasztikus szerzetesi életbe, maga köré gyűjtve egy szüzekből álló kisebb kö-zösséget. Nagy Szent Gergely pápa (+604) a Párbeszé-dek című könyvében beszél a testvérek találkozásáról, amely Monte Cassino közelében egy majorban történt. 547 körül halt meg, ott nyugszik testvérével együtt a Monte Cassinói bazilika kriptájában. Bár a II. világhá-borúban a kolostort lebombázták, sírjuk sértetlenül ma-radt. Később felépítették az elpusztult bazilikát.

A LOURDES-I BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA EMLÉKNAPJA

Február 11–én könyörgünk a Lourdes-i Boldogságos Szűz Mária oltalmáért. Boldog IX. Piusz pápa 1854–ben kihirdette a Szeplőtelen Fogantatás dog-máját. Négy évvel később történtek a Mária–jelenések a francia-országi Lourdes-ban 1858. február 11. és július 16. között. Tizennyolc alkalommal jelent meg Soubirous Bernadettnek a Szeplőtelen Szűz. Őt használta fel arra, hogy a betegek, szenvedők figyelmét felhívja az Eucha-risztia jelentőségére. Ez a nap a Betegek Világnapja. Kérjük a Szent Szűz hathatós közbenjárását betegeinkért.

FEBRUÁR 11.

A BETEGEK VILÁGNAPJA

II. János Pál pápa 1992-ben elrendelte, hogy február 11-e legyen a Betegek Világnapja. A megemlékezéssel az Egyház kívánja háláját és elismerését kifejezni mind-azoknak, akik életüket szentelték annak, hogy a bete-gekkel, szenvedőkkel foglalkozzanak.

IMÁDSÁG A LOURDES-I SZŰZANYÁHOZ

Mária, Te a szikla üregében megjelentél Bernadettnek. A téli borúba és hidegbe, jelenléteddel melegséget, fényt és szépséget hoztál. Életünk gyakran sötét mélységeibe, és a világ mélyébe, ahol oly erős a gonosz, hozz reményt, add vissza bizalmunkat!

Te vagy a Szeplőtelen Fogantatás, legyél nekünk, bűnö-söknek segítsége. Adj nekünk alázatot a megtéréshez, bátorságot a bűnbánathoz. Taníts meg minket minden emberért imádkozni. Vezess minket az igazi élet forrá-sához. Tégy minket egyházaddal együtt haladó zarándo-kokká, gerjeszd éhségünket a vándorlás és az élet ke-nyere, az Oltáriszentség iránt. A Lélek csodát tett ben-ned, Ó Mária, erejével Fiad örök dicsőségébe, az Atya közelségébe emelt. Tekints jósággal a mi nyomorult testünkre és lelkünkre. Szelíd fényként ragyogj előttünk halálunk óráján. Szegény gyermekként könyörgünk előt-ted Bernadettel együtt. Engedd, hogy miként ő, belép-hessünk a boldogságok lelkületébe. Engedd, hogy már itt a földön elkezdjük megismerni a mennyek országának örömét és énekelhessük veled együtt.

Magnificat! Magasztalja lelkem az Urat! Dicsőség Ne-ked Szűz Mária, az Úrnak áldott szolgáló leánya, Isten Anyja, Szentlélek hajléka! Amen.