Gyöngyös Alsóvárosi Ferences Plébánia

fr. Kiss Barnabás ofm, Detroit

2021. február 21.

NAGYBÖJT 1. VASÁRNAPJA

Kár, hogy rohanó világunkban eléggé elsikkadnak a szent idők. Az tud igazán ünnepelni, aki felkészült egy–egy ünnepre. Húsvétra a nagyböjt készít fel bennünket. Illik, hogy szerényebben éljünk, több önmegtagadást vé-gezzünk. Illik, hogy felnézzünk a keresztfára, hogy bűn-bánatot tartsunk, s ezáltal tökéletesedjék szeretetünk.

KEZDŐÉNEK Zsolt 90, 15–16

Ha kiált hozzám, meghallgatom; megszabadítom és dicsőséget szerzek neki, hosszú élettel áldom meg.

OLVASMÁNY Ter 9, 8–15

Egy nép számára sohasem volt közömbös, sőt létfontos–ságú volt, hogy kik a szövetségesei. Nekünk az örökké-való, a mindenható Isten ajánlotta fel szövetségét. Ő sze-retetéről biztosít minket. A mi magatartásunk csak egy lehet: „Ahogy a szolgák szeme uruk kezén, s a szolgálók szeme úrnőjük kezén: úgy tekint szemünk az Úrra, a mi Istenünkre” (Zsolt 122, 2).

VÁLASZOS ZSOLTÁR 24. Zsoltár

Válasz: Uram, minden utad irgalom és hűség, * azok–nak, kik szövetséged törvényét megtartják.

SZENTLECKE 1 Pét 3, 18–22

Akinek hatalma volt, hogy a vízözön alkalmával meg–mentse Noét és családját, hatalma van most is, hogy megmentsen bennünket a bűnözönből. Isten az égnek és földnek, életnek és halálnak az ura. Az ő segítségével tartsuk tisztán lelkiismeretünket.

EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS Mt 4, 4b

Nemcsak kenyérrel él az ember, * hanem minden igével is, mely Isten ajkáról való.

EVANGÉLIUM Mk 1, 12–15

Krisztus legyőzte a kísértést, nekünk is urrá kell lennünk rajta. Az egyik legnagyobb győzelem az, amikor az em–ber önmagán győzedelmeskedik, és hisz az üdvösség jó-hírében.

AZ EUCHARISZTIÁHOZ

Nagyböjti áldozatunkat azzal a lelkülettel mutassuk be, ahogyan Jézus ajánlotta lelkét mennyei Atyjának a ke-reszten.

ÁLDOZÁSI ÉNEK Mt 4, 4

Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítás-sal is, amely az Isten szájából származik.

EGY GONDOLAT

A bűnbánat nemcsak erőfeszítést és terhet jelent, hanem örömet is – méghozzá olyan örömöt, amely semmiféle más forrásból nem fakadhat. Úgy tűnik, hogy a modern ember bizonyos értelemben elveszítette ennek az öröm–nek az ízét, – és elveszítette annak a lelki erőfeszítésnek örömét, amely lehetővé teszi, hogy saját lelkében találja meg az igazságot. Wolfgang Trilling

IMÁDSÁG NAGYBÖJT 1. VASÁRNAPJÁRA

Istenünk, köszönjük Jézus példáját, aki visszavonult a pusztaságba, hogy imádsággal és böjttel készüljön országod örömhírének szolgálatára.

Taníts meg minket, kérünk, hogy tudjuk otthagyni min–dennapi ügyeinket, amikor az egyedül fontosról, az igazi életről van szó.

Add, hogy a pusztaságban ne tévesszük össze a lénye–gest és a lényegtelent.

Add, hogy tudjunk föltekinteni, és tapasztalhassuk meg: imádságunk és böjtünk nem önmagáért való, hanem mindez csupán eszköz ahhoz, hogy kapcsolatba kerül-jünk Veled, Istenünk, aki Úr vagy mindenek fölött.

Korzenszky Richárd OSB

ELMÉLKEDÉS

„Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó, könyörülj rajtam, bűnösön!” Mindenki ismeri ezt a fohászt. Minden benne van ebben a néhány szóban. Életünk során sokszor visz-szatérhetünk hozzá anélkül, hogy kimerítenénk igazsá-gát. Úgy jelenik meg benne Jézus, mint abban a beszél-getésben, amelyre Szent Ignác szólítja fel a lelkigyakor-latozót az elmélkedés végén: Képzeljem el Krisztus Urunkat, mintha jelen volna és a kereszten függne, s be-szélgessek vele. Kérdezzem meg: Teremtő létére hogyan jutott odáig, hogy emberré lett, és eljött az örök életből ide a földre, hogy így meghaljon bűneimért?

Az engem elítélő irat föl van szegezve a keresztre ( Kol 2, 14–15). Nincs többé ítélet, csak annak, aki visszauta-sítja a jelenlevő irgalom elismerését.

„Aki bízik benned”, azt már most „sem éri szégyen” (Zsolt 24, 3). Jean Laplace

ÜNNEP

Február 22. Szent Péter apostol székfoglalásának ünne-pe. A IV. században keletkezett római ünnep, amely az apostolokra alapított Egyház egységét hirdeti.

BÖJTI FEGYELEM

Kötelező hústól való megtartóztatás van Nagyböjt pén-tekjein a betöltött 14 éves kortól.

Az év többi péntekje egyszerű bűnbánati nap, amikor el-sősorban hústól való megtartóztatással vagy helyette több imádsággal, önmegtagadással, és egyéb jócseleke-detekkel tehetünk eleget a bűnbánati fegyelem előírá-sának.

ÜNNEPI KÖRLEVÉLLEL BÚCSÚZIK

BÍRÓ LÁSZLÓ A TÁBORI PÜSPÖKSÉGTŐL

Ferenc pápa a Magyarországi Katonai Ordinariátus élére február 18-án Berta Tibor általános helynököt, ezredest nevezte ki püspökké. Ebből az alkalomból Bíró László püspök, kiérdemesült katonai ordinárius levelet írt a katonalelkészeknek és munkatársaiknak, a honvédelmi miniszternek és munkatársainak, a honvédség tagjainak és utódjának. Magyar Kurír

2021 Nagyböjt

Papp Miklós atya görög katolikus pap, morál teológus, a Sapientia Hittudományi Főiskola tanára, tanszékvezetője, családapa

Papp Miklós_Teológiai megfontolások_COVID-19 vakcina (1)

Szent Rókus kápolna (3)

A KÉSZ elnökségének nagyböjti üzenete

A húsvétot megelőző negyvennapos böjt hamvazószerdán veszi kezdetét, amely idén február 17-ére esik. A keresztények ebben a bűnbánati időszakban Jézus Krisztus feltámadásának a megünneplésére készülnek hitben való elmélyüléssel, kiengesztelődéssel és lemondással. A nagyböjt kezdetén sokan kérdezhetnék: miről mondhatnánk még le, hiszen eltelt a farsang bálozás és maskara nélkül, a szórakozás helyett maradtak a szomorú statisztikák, és szeretteinket továbbra sem látogathatjuk. Az elmúlt, járvánnyal terhelt egy év ugyan sok mindent elvett, de sokat adott is. Rádöbbentett bennünket a hit, a remény, a bizalom és az emberi kapcsolatok fontosságára. Megtapasztalhattuk az emberek önzetlen segítőkészségét. Felismertük, hogy az elhivatottság, a szakértelem, a tapasztalat nélkülözhetetlen, és mennyire veszélyes a tudatlanság, a felelőtlenség, az alapvető értékek hiánya. Tudomásul kellett vennünk, hogy nem mi uraljuk a világot, a szűkebb környezetünket, de még a saját sorsunkat sem. Életünk Isten kezében van, ezért aki „azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” (1Kor 10,12). Nagyböjt időszaka alkalmas arra, hogy mindezt újra átgondoljuk. Tegyük le végre álarcainkat, és nyíltan, őszintén forduljunk egymáshoz és környezetünkhöz. Adjunk hálát a Teremtőnek minden megélt pillanatért, a szeretteinkért, azért, hogy megmutatja a ránk leselkedő veszélyeket. Személyes kapcsolatainkban korlátozva vagyunk, de ne feledkezzünk meg egymásról, mert hozzánk hasonlóan sokan egyedül és kiszolgáltatva érzik magukat, és szükségük van a törődése, a biztatásra, a jó szóra. Mert “amit egynek e legkisebb testvéreim közül tettetek, nekem tettétek” (Mt 25,40). Hitben elmélyedve, Istennel és egymással kiengesztelődve, a lemondások másokért való felajánlásával abban a reményben járjuk bátran életünk útját, hogy nagypéntek után eljön a feltámadás. Budapest, 2021. február 17. a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöksége

Hirdetés 2020. július 25.
Évközi 17. vasárnap

A Szent Mónika közösség imaórája július 27–én, kedden 16.30-tól lesz.

Július 26-án, hétfőn a porta és a lelkipásztori szoba felújítása kezdődik majd. A portai szolgálat ügyeletet tart az irodai várakozóban, az iroda is működik majd. Az átalakítás alatt a portán nem lehet kegytárgyakat vásárolni. Kérjük és köszönjük a testvérek megértését és türelmét.

Idén is szervezünk zarándoklatot Mátraverebély-Szentkútra. A zarándoklat augusztus 14-én, reggel 4 órakor indul a templomunkból. További részleteket majd jövő vasárnap hirdetünk majd!

Évközi 5. vasárnap (B év)

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

„Az idő beteljesedett és Isten Országa elközelgett” (Mk 1,14): Jézus ezekkel az ünnepélyes szavakkal kezdte meg nyilvános működését Galileában. Azok a szavak viszont, amelyeket a mai evangéliumban találunk, sokkal egyszerűbbek és közönségesebbek: ház, anyós, láz, kézen fogni, felkelni, szolgálni (Mk 1,29–31).

Van valami aránytalanság az evangélium ünnepélyes kezdete és a mai epizód között, de ebben az aránytalanságban rejlik az evangélium újdonsága. Ott van Isten Országának ez az „elközelgett” mivolta, amiről két héttel ezelőtt olvastunk. Mert Isten Országa a találkozások és otthonok hétköznapiságában, a legegyszerűbb kapcsolatokban és élettapasztalatokban teljesedik be.

A mai epizód ahhoz az ún. „kafarnaumi naphoz” tartozik, amit az evangélista Jézus tipikus napjaként ír le, hogy megláttassa velünk, Jézus miként mozog a köznapi életben. Miután elhagyta a zsinagógát, ahol tekintéllyel tanított és megszabadított egy megszállottat, elhallgattatva az őt birtokba vevő tisztátalan lelket, Jézus most új barátai otthonába megy.

A mai evangélium első fontos eleme a ház: itt, egy házban, egy „profán”, nem hivatalos helyen kel életre az első közösség, az első egyház. Jézus gyakran visszatér ide, hogy személyes és mindennapi életet éljen, mely nem kevésbé fontos a láthatóbb, nyilvános életnél. Abban az időben a zsinagóga volt a közösség találkozásának intézményes helyszíne, és épp ez, a nép elöljárói és az írástudók által vezetett, intézményes közeg bizonyul képtelennek arra, hogy a Jézus által hozott, új szabadítást befogadja, (Mk 3,6-ban látjuk, hogy) az első erőszakos elutasítás épp a zsinagógán belül érlelődik meg ellenfeleiben. Úgy tűnik viszont, hogy az otthon olyan hely, ahol az üdvösség történik, ahol Jézus kinyilvánítja Isten Országának életstílusát. A házban a hétköznapi dolgok a fontosak, és éppen ebben a közegben lehet arra az életstílusra rátalálni.

Simon házában – mint annyi más házban – megtörténik, hogy beköszönt a betegség is: egy ugyancsak mindennapos betegség, közönséges láz, ami ugyanakkor annak a törékenységnek is a tünete, amiben az egész emberiség osztozik. Jézus egyszerűen odamegy (Mk 1,31): egy ifjú mester közeledik egy idős asszonyhoz, és létrejön egy emberséggel és szeretettel teli kapcsolat. Mi mást lehetne tenni egy beteggel, mint kézen fogni a barátság és együttérzés jeleként? Jézus is ezt teszi, mert ez annak az Országnak az életstílusa, amit Jézus működése kezdetén meghirdetett.

Nem ez az egyetlen eset, amikor Jézus kézen fog valakit. Máskor is megteszi, és ez a gesztus minden alkalommal szorosan kapcsolódik a gyógyításhoz, és még inkább az életre keltéshez. Így lesz Jairus lánya esetében (Mk 5,41), vagy a rángatózó fiú esetében, aki az exorcizmus után „olyan lett, mint egy halott”. Jézus azonban kézen fogja és felkelti (Mk 9,26–27).

Van egy szekvencia, egy kapcsolat, amely visszatér e két ige között – kézen fog és felkelt –, és ez olyan kapcsolat, mely életet fakaszt, mely legyőzi a halált, feltámaszt. Amikor Jézus keze megfogja a miénket, felemel, visszaadja életünket, mert ahhoz, hogy éljünk, szükségünk van a gyöngédségnek és közelségnek erre az egyszerű gesztusára.

Van azonban egy harmadik fontos ige is: Péter anyósa, amikor meggyógyult, „szolgálni” kezdett (Mk 1,31).

Nem egyszerűen azért gyógyulunk meg, hogy jól legyünk, hanem azért, hogy ezt a nekünk ingyen visszaadott életet mások számára is elérhetővé tegyük. Ez pedig azt jelenti, hogy a gyógyulás – a feltámadás – csak akkor „teljes”, ha ez a két ige együtt van, ha felkelünk szolgálni: csak így lesz igazán Húsvét.

Jézus éppen húsvéti kontextusban fog önmagáról mint szolgáról beszélni. Ott, ahol majd elmondja, hogy nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és életét adja sokakért (Mk 10,45).

A mai szakasz nem áll meg Simon házában: az üdvösség, ami ebben a házban megtörtént, kívül is megnyilvánul, a találkozás egy másik fontos helyszínén, a városkapunál (Mk 1,33). Határ ez, olyan hely, ahol mindenki találkozik. Oda mindenki szenvedéssel és fáradtsággal telve érkezik, és gondolhatjuk, hogy ugyanaz a kéz, amelyik Péter anyósát érintette, mindenkit ugyanazzal a gyöngédséggel érint.

A szakasz azonban egy váratlan eseménnyel zárul: Jézus éjjel magányosan visszavonul, hogy óvja saját kapcsolatát az Atyával, életének forrásával.

A Jézust aggódva kereső tanítványok számára, akik amiatt aggodalmaskodnak, hogy nehogy figyelmen kívül hagyja a nép várakozását („mindenki téged keres”; Mk 1,37), Jézus nagyobb távlatokat nyit, mint amilyen meghívásukkor nyílt meg előttük. Felkínálja nekik a „máshova” távlatát (Mk 1,38). Aki őt követni akarja, aki őt keresi, tudja, hogy hol találja meg: mindig „máshol”, mert Ő már elhagyta azt a helyet, ahol jót tett anélkül, hogy a hely foglya maradt volna. Engedelmeskedik annak a meghívásnak, amely arra ösztönzi, hogy „oda is” (Mk 1,38) elmenjen, egy másik helyre.

Ebben van az üdvösség, a gyógyulás, egy mindenki fölé terjesztett kéz lehetősége.

+ Pierbattista

Fordította: Dr. Sz. Gy.

fr. Kiss Barnabás ofm, Detroit, 2021. február 7.

ÉVKÖZI 5. VASÁRNAP

Az életet Isten ajándékozza az embernek, kegyelmével kíséri, de az embernek tartalommal kell megtöltenie. „Az értelmes ember útja fölfelé visz” (Péld 15, 24). Az idő mindenki fölött eljár, de nem mindegy, hogy ki–ki milyen életre tekint vissza.

KEZDŐÉNEK Zsolt 94, 6–7

Jöjjetek, boruljunk le, hódoljunk Urunk és alkotónk előtt, mert ő a mi Urunk, Istenünk.

OLVASMÁNY Jób 7, 1–4. 6–7

Sokan minden erejükkel azon fáradoznak, hogy meg hosszabbítsák az életüket, hogy megállítsák a rohanó időt. Pedig ez lehetetlen. Ehelyett inkább arra kellene fi-gyelnünk, amit az Írás mond: „Tartsd meg intelmemet, ne tágíts tőle! Őrizd meg, hiszen az életed” (Péld 4, 13).

VÁLASZOS ZSOLTÁR 146. Zsoltár

Válasz: Dicsérjétek az Urat, *

aki a megtört szívűeket meggyógyítja.

SZENTLECKE 1 Kor 9, 16–19. 22–23

De jó volna, ha minden keresztényben élne az a hivatás-tudat és hivatásszeretet, amely Szent Pál apostolban élt: „Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!” – Jaj nekem, ha nem nevelem gyermekeimet! Jaj nekem, ha nem törődöm családommal! Jaj nekem, ha munkámat lelkiismeretlenül végzem el! Jaj nekem, ha munkám el-végzésénél elsősorban a pénz számít és nem a szeretet.

ALLELUJA Mt 8, 17

Krisztus gyengeségünket magára vette, * és betegsége–inket ő hordozta.

EVANGÉLIUM Mk 1, 29–39

A betegek ápolásához és gondozásához különösképpen is szükséges Krisztus lelkülete! A testileg beteg ugyanis – ha nem állunk melléje – lassan lelkileg is beteggé lesz. Krisztus példája és erősítő, vigasztaló szavai csodára ké–pesek.

AZ EUCHARISZTIÁHOZ

Betegeink fájdalmas fohászaihoz csatlakozva kérjük a mai szentmisében: „Gyógyíts meg, Uram, és meggyó-gyulok, szabadíts meg, és megszabadulok, mert te vagy egyetlen reménységem” (Jer í7, 14).

ÁLDOZÁSI ÉNEK Zsolt 106, 8–9

Adjunk hálát az Úrnak jóságáért, az emberek fiaival tett nagy csodáiért, mert bő vizet adott a szomjazóknak, és az éhezőket jóllakatta.

Vagy: Mt 5, 5–6

Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.

A hittel rendelkezők számára nincs szükség magyarázatra. A hit nélküli ember számára nincs magyarázat. – Aquinói Szent Tamás

SZENT SKOLASZTIKA

Február 10-e Szent Skolasztika szűz ünnepe. Szent Be–nedek nővére, akit követett a monasztikus szerzetesi életbe, maga köré gyűjtve egy szüzekből álló kisebb kö-zösséget. Nagy Szent Gergely pápa (+604) a Párbeszé-dek című könyvében beszél a testvérek találkozásáról, amely Monte Cassino közelében egy majorban történt. 547 körül halt meg, ott nyugszik testvérével együtt a Monte Cassinói bazilika kriptájában. Bár a II. világhá-borúban a kolostort lebombázták, sírjuk sértetlenül ma-radt. Később felépítették az elpusztult bazilikát.

A LOURDES-I BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA EMLÉKNAPJA

Február 11–én könyörgünk a Lourdes-i Boldogságos Szűz Mária oltalmáért. Boldog IX. Piusz pápa 1854–ben kihirdette a Szeplőtelen Fogantatás dog-máját. Négy évvel később történtek a Mária–jelenések a francia-országi Lourdes-ban 1858. február 11. és július 16. között. Tizennyolc alkalommal jelent meg Soubirous Bernadettnek a Szeplőtelen Szűz. Őt használta fel arra, hogy a betegek, szenvedők figyelmét felhívja az Eucha-risztia jelentőségére. Ez a nap a Betegek Világnapja. Kérjük a Szent Szűz hathatós közbenjárását betegeinkért.

FEBRUÁR 11.

A BETEGEK VILÁGNAPJA

II. János Pál pápa 1992-ben elrendelte, hogy február 11-e legyen a Betegek Világnapja. A megemlékezéssel az Egyház kívánja háláját és elismerését kifejezni mind-azoknak, akik életüket szentelték annak, hogy a bete-gekkel, szenvedőkkel foglalkozzanak.

IMÁDSÁG A LOURDES-I SZŰZANYÁHOZ

Mária, Te a szikla üregében megjelentél Bernadettnek. A téli borúba és hidegbe, jelenléteddel melegséget, fényt és szépséget hoztál. Életünk gyakran sötét mélységeibe, és a világ mélyébe, ahol oly erős a gonosz, hozz reményt, add vissza bizalmunkat!

Te vagy a Szeplőtelen Fogantatás, legyél nekünk, bűnö-söknek segítsége. Adj nekünk alázatot a megtéréshez, bátorságot a bűnbánathoz. Taníts meg minket minden emberért imádkozni. Vezess minket az igazi élet forrá-sához. Tégy minket egyházaddal együtt haladó zarándo-kokká, gerjeszd éhségünket a vándorlás és az élet ke-nyere, az Oltáriszentség iránt. A Lélek csodát tett ben-ned, Ó Mária, erejével Fiad örök dicsőségébe, az Atya közelségébe emelt. Tekints jósággal a mi nyomorult testünkre és lelkünkre. Szelíd fényként ragyogj előttünk halálunk óráján. Szegény gyermekként könyörgünk előt-ted Bernadettel együtt. Engedd, hogy miként ő, belép-hessünk a boldogságok lelkületébe. Engedd, hogy már itt a földön elkezdjük megismerni a mennyek országának örömét és énekelhessük veled együtt.

Magnificat! Magasztalja lelkem az Urat! Dicsőség Ne-ked Szűz Mária, az Úrnak áldott szolgáló leánya, Isten Anyja, Szentlélek hajléka! Amen.

Fr. Kiss Barnabás ofm, Detroit

Isten prófétákat támasztott népének, végül pedig saját Fiát küldte. Küldöttei tanításának hitelességét csodaje-lekkel igazolta.

KEZDŐÉNEK Zsolt 105, 47

Szabadíts meg minket, Urunk, Istenünk, és gyűjts egybe a pogányok közül, hogy szent nevedet magasztaljuk és dicséreted legyen dicsekvésünk.

OLVASMÁNY MTörv 18, 15–20

A próféták Isten üzenetét közvetítették a népnek. Azt mondták, amit Isten rájuk bízott. A népnek ezért hall-gatnia kellett szavukra.

VÁLASZOS ZSOLTÁR 94. Zsoltár

Válasz: Bár hallgatnátok ma Isten szavára, *

„Népem, ne légy kemény szívű.”

SZENTLECKE 1 Kor 7, 32–35

A szüzesség sokszor nagy kérdőjel, sőt botrány a világ szemében. Az evangéliumi szüzesség nem csupán azt je-lenti, hogy valaki lemond a házasságról, a szexuális élet-ről, hanem hogy egészen átadja magát Jézusnak. A szü-zesség tehát nem hiány, nem valami negatívum, hanem nagy érték: szabaddá teszi az embert, hogy egészen az Úrnak szentelje életét.

ALLELUJA Mt 4, 16

A sötétségben lakó népre nagy fényesség áradt, * és vi-lágosságot láttak, akik a halál szomorú földjén éltek.

EVANGÉLIUM Mk 1, 21–28

Tanítás és tanítás között nagy különbség van. Jézusról azt mondták hallgatói. Úgy tanít, mint akinek hatalma van. Még a tisztátalan lelkek is engedelmeskedtek neki.

AZ EUCHARISZTIÁHOZ

A házasok hűségüket, szeretetüket tegyék le az áldozati oltárra a kenyér és bor mellé. Akik nem élnek házasság-ban, azok tisztaságuk áldozatát mutassák be az Úrnak.

ÁLDOZÁSI ÉNEK Zsolt 30, 17–18

Szolgád fölé ragyogtasd fel arcodat, irgalmasságodban szabadíts meg engem. Uram, ne hagyd, hogy szégyent valljak, hiszen téged hívlak!

Vagy: Mt5, 3–4

Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.

URUNK BEMUTATÁSA

Gyertyaszentelő Boldogasszony

Az ószövetségi törvény előírása szerint a 40. napon a gyermek Jézust fölvitték szülei a jeruzsálemi templom-ba, hogy bemutassák az Úrnak, és áldozatot ajánljanak fel. Ő ezáltal látszólag csupán a törvényt teljesítette, voltaképpen azonban hívő népével találkozott. Az agg Simeon és Anna prófétasszony a Szentlélek indítására a templomba mentek, és felismerték a gyermek Jézusban a világ Megváltóját. Ünnep: február 2.

IMÁDSÁG A SZERZETESEKÉRT

Tekints le Uram azokra, akik a szerzetesi élet hivatását Tőled kapták, és fogadalmaikat a Te kezedbe helyezték.

Miként is tudná halandó, testben élő lélek legyőzni az érzéki vágyak szabadságra törekvését, a megszokás erejét, a kevélység és anyagiasság kisértését, a belső állhatatlanságot, fáradtság és unalom veszélyeit, ha Te Istenünk nem gyújtanád föl bennük és nem táplálnád magad jóságosan a szegénység, szüzesség és engedel–messég szeretetét, s ha nem adnál erőt nekik?!

Add meg hát nekik védelmedet és vezetésedet. Legyen meg bennük, Uram, a Te Lelked adományaként az okos mértékletesség, a bölcs jóság, a komoly szelídség, a tisz-ta szabadság.

Ízzék bennük a szeretet és kívüled semmit se szeresse-nek. Éljenek dicséretes módon, de dicséretre ne töreked-jenek. Téged dicsérjenek testük szentségével és lelkük tisztaságával, szeretettel féljenek Tőled és szeretetből szolgáljanak Neked. Te légy az ő tisztességük, örömük: Te a szomorúságban vigaszuk, kétségben tanácsuk, sérelmekben oltalmuk, szorongatásban türelmük. Te légy a szegénységben bőségük, a böjtölésben eledelük, a betegségben orvosságuk! Benned legyen mindenük, Téged mindenek felett szeressenek. Amit fogadtak őriz-zék is meg. Általad pedig nyerjék el életük koronáját. Amen. Pontificale Romanum

SZENT BALÁZS ÜNNEPE

Február 3–a Szent Balázs püspök és vértanú napja. A IV. században Örményországban élt, hitéért Diocletia–nus császár borzasztó kínzások után lefejeztette. Torok-bajban és más betegségekben szoktak a hívők közbenjá-rásáért fohászkodni. A „Balázs–áldás” szentelmény, amely az egészségünkért való imádkozáshoz hozzáadja az Egyház és a közbenjáró Szent érdemeinek támogatá-sát.

BALÁZS–ÁLDÁS

Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására szaba–dítson meg téged (titeket) az Isten a torokbajtól és minden más bajtól: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Amen.

IMÁDSÁG

Urunk, irgalmas Isten, szentséges, hatalmas, te vagy a békesség, te vagy az egység, te vagy a tisztaság, te vagy a jóság. Atyja és Ura vagy mindazoknak, akik a békes-ség gondolatait táplálják szívükben. Adj nekünk aláza-tosságot, reményt és erős hitet! Engedd, hogy a testvéri szeretet lelke, a te Lelked ékesítsen bennünket, úgy kö-zelítsünk egymáshoz tiszta szeretetben, mert ez minden parancsnak beteljesítése. Add, hogy boldognak mondjon bennünket egyszülött Fiad. Jeruzsálemi Szent Cirill

A SÖTÉTSÉG MÚLÓBAN VAN ÉS AZ IGAZ VILÁGOSSÁG MÁR RAGYOG, ÍRJA SZENT JÁNOS.

Évközi 4. vasárnap (B év)

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

A mai evangéliumi szakasz (Mk 1,21–28) Márk jellegzetes tömör stílusában Jézus első tanítványaival megkezdett működését tárgyalja.

Az első figyelemreméltó momentum, hogy az evangélium elejétől kezdve Jézus nem egyedül indul útnak, hanem mindig tanítványai kísérik (megérkeztek Kafarnaumba), akik itt négyen vannak, és akiknek a meghívását múlt vasárnap hallottuk. Ők az első tanúk.

Jézus Galileában kezdi működését, különböző zsinagógákban (ma a kafarnaumiban), vagyis a lakosság gyülekezőhelyein, ahová azért gyűlik össze a nép, hogy imádkozzon és hirdesse Isten Szavát, de azért is, hogy egyszerűen csak együtt legyenek. Jézus ott van jelen, ahol az emberek élnek, mindennapi közegeikben, ellentétben az írástudókkal és farizeusokkal, akik saját elit köreikben mozognak, és általában nem keverednek a helység egyszerű lakosaival.

Jézus tanítani kezd (22. és 27. versek), méghozzá olyan tekintéllyel, amely ellentétben az írástudók tanításával, félelemmel vegyes (27. vers) csodálkozást (22. vers) kelt. A jelenlevők benne másfajta tekintélyt és új tanítást vélnek felfedezni: „Mi ez? Új tanítás, hatalommal?” (Mk 1,27). A jelenlevők tehát elámultak Jézus tekintélyétől.

Mit jelent ez a tekintély és honnan ered? Mikor van egy tanításnak tekintélye?

Akkor, amikor nem elégszik meg azzal, hogy a törvényt tanítsa vagy értelmezze. Jézus nem valami tőle különböző dologról beszél, hanem arról, ami az övé, mert Jézus az, akiben Isten Országa beteljesedik.

Különbség van aközött, amikor valaki olyan dolgokról szól, amiről csak hallott vagy amit tanult, és aközött, amikor önmagáról vall, arról, ami a szívében van, ami az élete része.

A második okát egy ilyen tekintélynek, maguk a kafarnaumiak jelentik ki: „Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki.” (Mk 1,27). Jézus tanítása tekintélyes, mert szabadító tanítás. Az evangéliumban Jézus többször az írástudók és farizeusok szemére veti, hogy tanításuk elnyomó és súlyos terheket rak az emberek vállára. Nem úgy az övé, amely szabad, előmozdít, méltóságot ad, visszavisz az eredethez.

Tanítása új. Nem csupán azért, mert új dolgokat mond, hanem mert átalakítja, megújítja az életet.

Nem újabb ismeretekkel bővíti a hallgatóság tudását, hanem megtérést eredményez.

Ugyanakkor van, aki számára ez a tanítás romlás (Mk 1,24). Romlás annak, aki a másikat elnyomja, megalázza, mint ahogy a tisztátalan lélek, amelyik a megszállott emberben volt a zsinagógában. Pusztulás annak is, aki visszautasítja, hogy részese legyen a Jézus által előmozdított változásnak, átalakulásnak. Romlás annak, aki saját tekintélyét, hatalmát látja fenyegetettnek e tanítás által.

A Jézus ellen kiáltozó tisztátalan lélek semmi olyasmit nem mond, ami téves volna, ami ne volna ortodox. Sőt, helyesen jelenti ki, hogy kicsoda Jézus, hogy ő valóban az „Isten Szentje” (Mk 1,24).

Azonban a tisztátalan lélek vallomásából éppen a hit hiányzik, az az alázat, hogy Isten Szentjeként fogadja őt. Jézust akadálynak tekinti, ember fölött gyakorolt hatalma buktatójának, és nem akarja, hogy bármi köze legyen Hozzá (Mk 1,24). Legfőképpen pedig a kereszt hiányzik: ez a hitvallás csak akkor lesz „igaz”, amikor igazságának a kereszt alatt hódolnak. Amint ezt teszi majd a százados, aki Jézus halálát így látja: „Ez az ember valóban Isten Fia volt.” (Mk 15,39).

Ebben a rövid evangéliumi szakaszban már minden olyan témát megtalálunk, amely másként még visszatér az evangéliumban, és amely az egyház küldetésének lényegét alkotja: Jézus és tanítványai ott találkoznak az emberekkel, ahol azok élnek; Jézus és tanítványai mennek oda, hogy találkozzanak velük; annak tekintélyével tanít, aki tudja, hogy Istennek szentelt, és akinek a tanítása megváltoztatja a tanítást befogadó életét, mert gyógyító és szabadító tanítás. Jézus tanítása és tettei csodálkozást és félelmet keltenek, de elutasítást és ellenállást is ébresztenek.

A Sátán meg akarja akadályozni Isten Országa (Uralma) eljövetelét egészen addig a végső pillanatig, amíg Jézust keresztre feszítik. Ott utoljára szállnak szembe tekintélyével és gúnyolják azt. Azonban mi tudjuk, hogy Jézus valójában éppen a kereszten tette teljessé a gyógyítás művét, amit azon a napon a zsinagógában megkezdett.

+ Pierbattista

FORDÍTOTTA: SZ. GY.