231 Front Street, Lahaina, HI 96761 info@givingpress.com 808.123.4567

Újabb szenzációs leletek a visegrádi ferences kolostor feltárása kapcsán

https://index.hu/bcs/2024/12/10/visegrad-regeszeti-felfedezesek-4ig-video/

Amikor egy teniszpálya bevonul a történelembe

 

Adventi gondolatok

Bújócska Istennel

A Mestert már életében legendák övezték. Azt tartották, hogy egyszer Isten is tanácsért fordult hozzá:

– Bújócskázni akarok az emberekkel. Megkérdeztem az angyalaimat, hogy szerintük melyik a legjobb búvóhely. Volt, aki azt mondta, hogy az óceán feneke. Mások a legmagasabb hegycsúcsot ajánlották. Megint mások a hold túlsó oldalát vagy egy távoli csillagot. Te mit ajánlasz?

– Rejtőzz el az emberi szívben – válaszolt a Mester. – Az lesz az utolsó hely, ahol keresni fognak.

Antony de Mello: A csend szava

Adventi gondolatok

Jézus szemei előtt ott állnak a szegények tömegei, a kicsinyek, akiket nem tartanak sokra, sőt kirekesztenek, mert tehernek tekintik őket. Az evangéliumok többször is rámutatnak Jézus irántuk érzett együttérzésére, és rámutatnak, hogy gyakran ő maga siet feléjük. Milyen nagyszerű tanítás ez számunkra is! Hogyan is ne gondolnánk korunk megszámlálhatatlan tömegeire, akiket magukra hagytak és kiszorítottak a társadalom peremére! Gyermekek, fiatalok, felnőttek és idősek tömegei.

Read More

Adventi gondolatok

Tavasz volt, de én a nyarat vártam: – a meleget, a patakok hűs vizét
Nyár volt, de én az őszt vártam, – a színes leveleket, és a hűvös, száraz levegőt.
Ősz volt, de én a telet vártam – a ropogós havat, és a karácsony örömét.
Eljött a tél, de én a tavaszt vártam, – a rügyfakadást, a nap melegét.
Gyermek voltam, de felnőtt akartam lenni, – szabad és önálló.
Húszéves voltam, de harminc akartam lenni, – érett és sokat ismerő.
Középkorú voltam, de húszéves akartam lenni, – ifjú és szabadlelkű.
Nyugdíjas lettem, de középkorú akartam lenni, – tevékeny élettel.

Életem elmúlt, és sohasem kaptam meg, amit akartam….

https://www.youtube.com/watch?

Az élet olyan, mint egy vonatutazás

Gyakran beszállunk, kiszállunk, vannak balesetek, néhány megállónál kellemes meglepetésekkel találkozunk, míg mély szomorúsággal a másiknál.
Amikor megszületünk és felszállunk a vonatra, olyan emberekkel találkozunk, akikről azt hisszük, hogy egész utunkon elkísérnek: a szüleinkkel. Sajnos a valóság más.
Ők kiszállnak egy állomáson, s mi ott maraduk nélkülözvén szeretetüket, együttérzésüket, társaságukat.

Read More