Te vagy, Uram, az én reménységem (Zsolt 71,5)

1. „Te vagy, Uram, az én reménységem” (Zsolt 71,5). Ezek a szavak egy súlyos
   megpróbáltatásoktól terhelt szívből törnek elő: „Sok kemény terhet raktál rám” – mondja
   a zsoltáros (20. vers). Mindezek ellenére lelke nyitott és bizalommal teli, mert hite szilárd,
   felismeri Isten támogatását, és megvallja: „Valóban te vagy sziklám és váram” (3. vers).
   Ebből fakad rendíthetetlen bizalma abban, hogy az Istenbe vetett remény nem csal meg:
   „Uram, hozzád menekülök, ne hagyj soha szégyent érnem!” (1. vers).
   Az élet megpróbáltatásai közepette a reményt az Isten szeretetéről szerzett erős és bátorító
   bizonyosság élteti. Isten szeretete a Szentlélek által áradt ki a szívünkbe. Ezért a remény
   nem csal meg (vö. Róm 5,5), és Szent Pál ezért írhatja Timóteusnak: „azért fáradunk és
   küzdünk, mert remélünk az élő Istenben” (1Tim 4,10). Az élő Isten ugyanis „a reménység
   Istene” (Róm 15,13), aki Krisztusban – az ő halála és feltámadása által – „a mi
   reménységünkké” lett (vö. 1Tim 1,1). Nem feledhetjük, hogy ebben a reményben
   részesültünk az üdvösségben, s ezért gyökeret kell vernünk és meg kell maradnunk ebben
   a reményben.

Volt lehetőségünk megtekinteni az egyházmegyei múzeumot is, mely 2023. május 1-én nyílt meg. Céljuk, hogy összegyűjtse, bemutassa és megőrizze az érdeklődőnek és a kutatóknak a görögkatolikus egyház kulturális örökségét.

A látogatás egy film megtekintésével kezdődött a földszinten, ahol a görögkatolikus magyarok történetét, viszontagságos küzdelmeit ismerhettük meg. Az első emeleten a fatemplomok világából tekinthettünk meg ikonokat. Az előadónk mindegyikről egy-egy órát is tudott volna beszélni, de nekünk az egészre volt csak egyetlen óránk.

Nyíregyháza

A plébániai újság-honlap-facebook-instagram és egyéb kiadványok szerkesztői írói, a Mária Rádiók képviselői minden esztendőben összegyűlünk egy két napos konferenciára-találkozóra. Idén Nyíregyházára utaztunk a Görög Katolikus Metropólia vendégei voltunk. A Bethlen Gábor utcában egymás mellett található a Csodatévő Szent Miklós templom, a Nyíregyházi Görög Katolikus Püspökség központja, a Papnevelő Intézet, a Szent Atanáz Egyetem, a görög múzeum és a Szent Miklós Görögkatolikus Általános Iskola.

Borúra derű

A 200 éves Akadémia kincsei

Korábban már jártam a Magyar Tudományos Akadémián: használtam a folyóirattárukat, amikor Kempelen Győző újságíró életét kutattam, és Muharay Elemér kapcsán is felkerestem őket, amikor Zsindely Ferencné kéziratát kerestettem ki a Kézirattárból.

Nemrég regisztráltam egy kiállításra, és csütörtökön – a szabadnapomon – el is mentem megnézni. A legfelső szintet újították fel, hogy a kétszáz év történetének legféltettebb kincseit megmutathassák az érdeklődőknek.

Mint közismert, 1825. november 3-án Széchenyi István a pozsonyi országgyűlés alsótábláján – ahol október 12-én azzal keltett feltűnést, hogy latin helyett magyarul szólalt fel – tette meg híressé vált felajánlását: „Nekem itt szavam nincs, az országnak nagyja nem vagyok, de birtokos vagyok, és ha feláll oly intézet, mely a magyar nyelvet kifejti, mely azzal segíti honosainknak magyarrá nevelését: jószágaim egy esztendei jövedelmét feláldozom.” Felajánlását ováció fogadta, és hamarosan mások is csatlakoztak: Vay Ábrahám, Károlyi György és Andrássy György – ők lettek „az alapító atyák”.

Kedves Testvérek!
Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepéhez közeledve az ő életpéldáját állítjuk magunk
elé, hogy mélyebben megértsük Istennek a szegények iránti különleges, kitüntetett
szeretetét, és mi is eszerint alakítsuk életünket.
Az Évközi 33. vasárnap evangéliumi szakasza utalást tesz a jeruzsálemi templom
szépségére, a fogadalmi ajándékok sokaságára, és emlékeztet arra, hogy minden földi
érték, szépség és kincs a mulandóságnak van alávetve. A hosszú évek, évtizedek
fáradságos munkái és áldozatvállalásai árán összegyűjtött értékeink egy szempillantás
alatt megsemmisülhetnek, ahogyan ezt az emberiség korunk pusztító és fájdalmas háborúi
során fájdalmasan meg is tapasztalja. Van azonban valami a földi életünk kincseiből, ami
örökké megmarad.