https://pannonpilgrim.hu/utazas/2026-06-assisi-ferences-rendtartomany-jubileumi-buszos-zarandoklata/

I. A Jézus-ima

Egy kis idő múlva valami történik… a szavak szinkronba kerülnek az imádkozó szívverésével, s azután valójában szünet nélkül imádkozol. A Jézus-imának egy és csak egy célja van: azt, aki mondja, felruházni Krisztus-tudattal. (16.)

Jézus az út az Atyához, bejárat a mennyek országába.

Bartimeus: Uram, Jézus, Isten Fia, könyörülj rajtam. „Senki sem juthat az Atyához, csak általam.” (Jn 14,6)

Kánaáni asszony: Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam. (Mk 10,47)
Tíz leprás: Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk! (Lk 17,13)

III. rész: Salkaházi Sára Advent-Karácsony

Advent – Karácsony

A mű megjelent: A Dolgozó Nő, 1937. 4.sz. 2-3.

I. II. Kar Homályos minden.

III. és IV. Kar Gomoly a köd.

I. és II. Kar Hideg van.

III. és IV. Kar A hó mindent beföd.

III. rész – Pásztorének

1935-ben – a Himnuszok kelet kapujában című verseskötete után – jelenik meg a Pásztorének, amely egyetlen, egy egész kötet terjedelmű vers. Ebben a műben Sinka István túllép a királyi szerepen. Megszólalnak benne a megszépített élmények, s ezzel igazi költővé válik. A versből megismerhetjük életének történetét, fontosabb életeseményeit. Ugyanakkor bepillantást nyerhetünk a pásztorok és a szegényparasztok mindennapjaiba, küzdelmeibe is.

Zatykó László ferences szerzetes, magyar szakos tanár írt egy cikket ezzel a címmel a Országút folyóiratba. Az írásban Szent Ferenccel való kapcsolatát boncolgatja az írónak.

Műveinek nagy ívű mondatai szárnyalnak, magukkal ragadnak, a magasságok mélységeibe röpítenek. Az albatrosz, a vizek nagy madara szárnyal így, „sós örvényeken” suhanva át Baudelaire versében. „De foglyul ejtve”, a fedélzet padlatán „a kéklő lég ura esetlen, bús, beteg / leejti kétfelé fehér szárnyát az árva, s mint két nagy evezőt vonszolja csüggeteg”, és „sántít suta félsszel”.

Baudelaire szerint „A költő is ilyen, e légi princnek párja, / Kinek tréfa a nyíl s a vihar dühe szép, / De itt lenn bús rab ő (…), s megbotlik óriás két szárnyán, hogyha lép” (Tóth Árpád fordítása). Amit Baudelaire a költőről leír, az Krasznahorkai Lászlóra is áll. Ő prózát művelve is költő a javából. Odaírhatná művei fölé ő is, amit a prózaíró Turgenyev odaírt: „költemények prózában”.

Krasznahorkai is „e légi princnek (hercegnek) párja”,

A teljes cikk itt olvasható:

https://orszagut.com/szepirodalom/zatyko-laszlo-essze-krasznahorkai-ferences-szemmel-8852

Fénykép: facebook

II. rész Boldog Salkaházi Sára írói tevékenysége

Urbánusok és népiek?

A két világháború közötti időszak a magyar irodalom egyik legszínesebb és legeredményesebb korszaka volt. Ekkor formálódott két jelentős irányzat: az urbánusoké és a népieké.

A népi írók – más néven parasztírók vagy falukutatók – laza, de jelentős szellemi mozgalmat alkottak a XX. század elején. Bár nézeteik nem mindenben egyeztek, közös volt bennük a téma választása: a parasztság életének, kiszolgáltatottságának és szegénységének bemutatása. A Tanácsköztársaság bukása után különösen fontosnak tartották felhívni a figyelmet azokra a társadalmi rétegekre, amelyek rendkívül nehezen jutottak hozzá a kultúrához, az oktatáshoz, sőt még az alapvető megélhetéshez is, és politikailag is hátrányos helyzetben voltak.

Salkaházi Sára szociális testvér. A fotót az internetről töltöttem le, a Magyar Kuríron jelent meg. Az eredeti lehetséges, hogy a Szociális Testvérek Társaságának tulajdonában van.

II. rész Sinka István, Muharay Elemér és a Kelet Népe újság

1935-ban elvállalta a Kelet Népe című folyóirat szerkesztését is, melynek Szabó Pál volt a főszerkesztője Biharugrán, a kiadóhivatal négy szám erejéig Gyulán is volt. A budapesti szerkesztőséget vezette Barsi Dénes és Tatay Sándor, majd Muharay is csatlakozott, mely a Prohászka Ottokár utca 8. szám alatt is működött. Igyekeztek a Válasz című folyóirat helyét átvenni a Kelet Népében, s a népi mozgalom országos orgánumaként kívántak működni. Az újság irodalmi, művészeti, társadalomtudományi és kritikai folyóirat volt – saját bevallásuk szerint. Megfogalmazott céljuk: „Komoly szépirodalmi és tudományos folyóirat. Minden írója az irodalmi hitel becsületét védi. Hiszünk a tehetségben, az íróban és az írásban. Szolgáljuk a magyar faj sorsát. … Pártpolitikával, napi politikával nem törődünk.”¹ Szabó Pál ezt írja levelében: „Szeretném, ha átvennéd a pesti szerkesztést. Nem a Pestiek miatt kértem ezt, hanem inkább a megszállt terület és magad miatt. Mivel tudom, hogy előbb-utóbb FÓRUMOT csinálunk a Kelet Népéből, lenne ahol tökéletesen kifejtsd magad, és ebből az egész vállalkozásnak is haszna lenne. Színi cikked tökéletesen fedi mind azt amit mi más téren hirdetünk, itt csak az a hiba egyenlőre, hogy nem tud a vállalkozás díjat adni anyagiakban. De kérdezem, mennyit dolgoztunk eddig is ingyen, kidobva a sajtóvállalkozás, vagy könyvvállalkozás kényére-kedvére? Most a magunk dolgáról van szó, bárki bárhogy is húzza félre a száját, nem számít. A dolog megy, csak rajtunk áll ennek állandósítása.”²

I. Élete

1897. szeptember 24-én született Nagyszalontán. Édesapja a környéken ridegpásztor volt, vagyis az esztendő minden napján a juhokkal tartózkodott a mezőn. Hamar elragadta a tüdőbaj, így Sinka Istvánt édesanyja nevelte fel.

Bélmegyeren telepedtek le, a Kárász-uradalom gerebélyi majorjában, ahol falkásbojtári állást vállalt. Ezt követően négy éven keresztül Szeghalom határában, Sárga-Mógáron számadó juhászként dolgozott.

1928-ban tüdőbetegsége miatt felhagyott addigi munkájával, és Vésztőn alkalmi munkákból élt, napszámosként dolgozott. Éjszakánként önműveléssel és versírással foglalkozott.

I. rész Sára testvér rövid életrajza

Boldog Salkaházi Sára szociális testér 95 évvel ezelőtt végezte el a novíciátust és test fagalamat Istennt. Ennek kapcsán szeretném őt bemutatni egy cikksorozattal.

Salkaházi Sára 1899. május 11-én született Kassán. A Schalkaház család saját bevallása szerint Dosendorfból érkezett Magyarországra, nevüket eredetileg így írták: Schalkhaß. A család Kassa városában jó hírű szállodát (Schalkaház Nagyszálló) és egy színháztermet üzemeltetett. Szülei alig beszéltek magyarul, mégis mindig magyaros viseletben jártak. Sárát 1899. június 11-én keresztelték meg a kassai dómban. Növekedve előbb az elemi iskolába járt, majd a kassai orsolyita nővérek polgári iskolájának lett növendéke. A világháború idején elvégezte a nővérek által fenntartott tanítónőképzőt is, ám tanítói pályáján mindössze egy évet töltött. Ifjúkorát mélyen meghatározták a kor drámai eseményei: az első világháború, a proletárdiktatúra, a trianoni békediktátum és a cseh csapatok bevonulása Kassára.