Gyöngyös-Alsóvárosi Ferences Plébánia

1946. szeptember 10-én, vagy december 10-én ítélték halálra P. Kiss Szaléz ferencest és társait, a többiek pedig a GULAGON letöltendő büntetést kaptak.

Kedves Testvérek!

Az óév küzdelmeiért és eredményeiért való hálaadás után természetes, hogy az előttünk álló esztendő kezdetén mindannyiunk szívében új tervek és új remények lángjai gyúlnak. Egyházunkban is egy megújulási folyamat kezdődik azáltal, hogy Ferenc pápa 2023-ra püspöki szinódust hívott össze. Első hallásra ez egy szűk egyházi kört érintő, tőlünk távol megrendezésre kerülő gyűlésnek tűnik, ám a pápa szándéka az, hogy olyan felkészülési folyamatot indítson a püspöki szinódushoz kapcsolódóan, mely a meghallgatás és a találkozás kegyelmi időszaka lehet. Róma püspöke arra hív bennünket, hogy vegyünk részt ebben a folyamatban.

De mi is az a feladat, melyre meghívást nyertünk? Napjainkban újra és újra előkerül a szinódus illetve szinodalitás fogalma. A szó görög megfelelője szinte már egyidős és rokonértelmű magával az Egyházzal. Jelentése: közös úton járni. A szinodalitás során nem pusztán az Egyház közösségi jellegére, de közös feladataira és küldetésére is irányítjuk figyelmünket. A szinodális folyamat olyan, mint egy közös zarándoklat, amelynek során párbeszédre lépünk egymással. Így Isten Igéjétől megvilágosodva és az imádságban egyesülve közösen keressük Isten akaratát, és közösen járjuk be azokat az utakat, amelyekre Isten hív bennünket. (vö. Vademecum 1.2)

„A szinodalitás az a stílus, amelyet a harmadik évezred elvár az egyháztól” – fogalmazott félreérthetetlen egyértelműséggel Ferenc pápa. E szinodális életritmus megvalósítására Isten egész népe meghívást kap, valamennyi tagjával együtt, nem csupán a papság, hanem a világiak is: lelkipásztori munkatársak, hitoktatók, egyházmegyei és plébániai közösségek, férfiak és nők egyaránt. A beavató szentségek által – a Szentlélek kegyelméből – mindnyájan részesültünk Jézus Krisztus hármas, prófétai, papi és királyi küldetésében. E kegyelem és az ebből gazdagon áradó karizmák Isten népének minden tagját, kivétel nélkül képessé teszik arra, hogy az egyház küldetésében tevékenyen részt vállaljon életállapotának megfelelően.

A folyamat három pillére a közösség, a részvétel és a küldetés. Az Egyház olyan közösség, melyet Isten kegyelme alkotott meg. A Szentlélek közösségben inspirál minket: Isten Igéjének hallgatása, az Egyház élő hagyománya, és a közös hitérzék által. Ezért a titokzatos valóság tagjai nem kívülállók, vagy csupán a történések passzív szemlélői, hanem maguk is meghívást kaptak a tevékeny részvételre. Egy szinodális egyházban az egész közösség feladata, hogy együtt imádkozzon, egymást meghallgassa, önmagunk és a világ kapcsolatát értelmezze, párbeszédet folytasson. A minket összekötő isteni szeretet azonban soha nem lehet önmagába forduló, ezért az egyházat missziós küldetésre sarkallja, amelyre a közösség minden tagja meghívást kap, világiak és klerikusok egyaránt.

A Szentatya által indított világszinódus annak eszköze, hogy felszítsuk szívünkben e kegyelmi adományokat, egymással párbeszédre lépjünk és megvizsgáljuk, hogy az idők jeleit látva mire hív bennünket a Szentlélek. A 2021. októberében meghirdetett folyamat két év alatt előkészíti a 2023-ban esedékes püspöki szinódus tanácskozását. Elsőként egyházmegyei és helyi közösségeink szintjén nyílik lehetőség a felkínált témák megvitatására. Feladatunk itt nem több, de nem is kevesebb, mint őszinte párbeszédre lépve építeni Isten országát. Az így keletkezett állásfoglalásokat, minden egyházmegye szintézisét a püspöki konferenciák foglalják közös keretbe. A kétéves szinódusi út további állomásait alkotják a kontinentális és regionális püspöki konferenciák összefoglalói, melyek végül a 2023-as római szinódus munkadokumentumában öltenek testet.

Egyházmegyénkben célcsoportokra bontva szólítjuk meg a ránk bízott testvéreket. Ezekről és a kinevezett felelősök személyéről részletesen olvashatunk az Egyházmegyei Hírek januári számában és az Egri Főegyházmegye weboldalán. Arra kérem a paptestvéreket és a híveket, hogy bátran lépjünk a szinodalitás közös útjára! Az idei egyházmegyei találkozót is ennek jegyében tartjuk meg. Már ezúton is hívok minden szinódusi útitársat az egyházmegyei szakaszt lezáró találkozóra, amelyet terveink szerint 2022. május 7-én rendezünk meg.

Az új esztendő kezdete nem csak a tervezés és az áldás kérésének ideje, hanem az idő folytonos és megállíthatatlan múlására való rácsodálkozás is. Az ókori bölcselet két szóval jellemezte az időnek ezt a kettős természetét. Kronoszként beszéltek a végtelenül folyó, és sokszor üres percek súlyáról. Ezt nevezték mérhető időnek. Ezzel szemben a kairosz, a találkozás és a tartalommal való telítettség, a meghívás, a lehetőség és a kegyelem ideje. Olyan pillanat, amely az ember előtt áll és csak arra vár, hogy megragadja. Nem csoda, hogy a keresztény gondolkodók is előszeretettel éltek e képi példákkal a hit magyarázata során. Krisztusban „betelt az idő” (Mk 1,15), amely immár nyitott Isten felé és minden embert a vele való találkozásra és megtérésre hív.

Adja Isten, hogy a szinódusi folyamat az Egyház kegyelmi időszakává válhasson, amelyben a közösség szüntelenül felismeri, hogy együtt, közös úton zarándokol Krisztus felé! E gondolatokkal kívánok mindenkinek jó egészséget, töretlen reményt és Istentől megáldott, békés, boldog új esztendőt!

Eger, 2022. január 1-jén

 Dr. Ternyák Csaba

egri érsek

(Az Egri Főegyházmegyében minden szentmisében felolvasandó 2022. január 1-jén, Szűz Mária, Isten anyja ünnepén!)

A Theotokosz és fiának áldása legyen velünk az új esztendőben!

Együtt a család: Kiállás a keresztény értékek mellett – a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége a Szent Család ünnepére elkészített fotómozaikja sokszínűen mutatja be a családban megélt szeretet örömét.

Magyar családok tettek tanúságot a keresztény családmodell mellett a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) felhívására. A Szent Család ünnepére elkészült fotómozaik sokszínűen mutatja be a családban megélt szeretet örömét.

2016-ban jelent meg az „Amoris laetitia” kezdetű apostoli buzdítás a házastársi és családi szeretet szépségéről és öröméről. Öt évvel később, idén Szent József ünnepén Ferenc pápa ugyanezzel a névvel nyitotta meg a családoknak szentelt évet. A Szentatya szándéka, hogy szívünk és gondolataink középpontjába helyezzük a családot: tanúságot tegyünk a férfi és nő házasságán alapuló családról.

A KÉSZ is csatlakozott a szentévhez, ennek szellemében kampányindító akcióként Együtt a család címmel hirdetett fotómozaik-felhívást. A beérkezett színes, vidám életképeket ábrázoló fotókból készített mozaik fontos kiállás a keresztény emberképből gyökerező hagyományos családmodell mellett.

Napjainkban nagy a hangzavar a család fogalma körül. Ebben a hangoskodó vitában nyugodt, de határozott állásfoglalásra van szükség. Nem népszerűségre áhítozunk és nem politikai szekértáborokat vagy ideológiákat szolgálunk, hanem saját meggyőződésünket fejezzük ki.

Az alapfogalmak megerősítésének igénye a többség akaratát mutatja, ami nem jelent kárt egyetlen kisebbség számára sem. Látni kell azt, ha elfogadjuk, hogy bármi lehet család, akkor valójában semmi sem az. Ellenben a klasszikus családmodell hagyományos, kétezer éves hitbéli meggyőződésünkön alapul. Nem akarunk annál többet, mint Jézus Krisztus útján járni, de nem elégedhetünk meg ennél kevesebbel sem:

A CSALÁD ALAPJA EGY FÉRFI ÉS EGY NŐ HÁZASSÁGBAN MEGÉLT SZERETETKÖZÖSSÉGE, HIVATÁSA AZ ÉLET TOVÁBBADÁSA, A GYERMEKEK FELNEVELÉSE ISTEN SZERETŐ JELENLÉTÉBEN.

2021. december 26., Szent Család vasárnapja

További részletek:

https://www.keesz.hu/egyutt-a-csalad-kiallas-a-kereszteny-ertekek-mellett?fbclid=IwAR26EZYJJh_eI_VjDw5L8Wcryl_ghXnAfK5GCX8-Clbt-MggRsTTAAg8gKw

A képre kattintva felnagyítható a fotómozaik, és előtűnik a sok családi fénykép, melyből összeállt az Amoris laetitia-családév logója.

Hétfőn Szent János apostol, az egri főegyházmegye védőszentjének főünnepe, kedden Aprószentek, vértanúk ünnepe lesz. Január 1-jén, szombaton Szűz Mária Isten Anyjának parancsolt főünnepe lesz. Vasárnapi miserendet tartunk, Püspökiben és Mátraházán is lesz szentmise.

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

A mai evangélium szakaszban (Lk 2,41–52) különböző keresések keresztezik egymást.

Egyrészt ott van Jézus, aki az Atyát keresi. Ez a keresés elsőbbséget élvező, alapvető keresés, amint maga Jézus mondja Máriának és Józsefnek: Atyám dolgaival kell törődnöm (Lk 2,49). Vagyis az immár tizenkét éves, tehát Izrael Törvénye értelmében felnőtt Jézus keres: keresi saját identitását, küldetését, élete értelmét, és mindezt az Atyával való kapcsolat keretein belül teszi; ezt a kapcsolatot keresi mindenekfelett, ezért minden más viszonylagossá és másodlagossá válik.

Azonban ahhoz, hogy ez a kapcsolat létrejöhessen, Jézusnak el kell válnia, el kell szakadnia: elsősorban a családtól, ezért nem csatlakozik a Názáretbe visszatérő karavánhoz, és úgy dönt, hogy Jeruzsálemben marad, egyedül.

A családdal együtt azután Jézus maga mögött hagyja szokások egész sorát: szokás volt (Lk 2,42), hogy egy zsidó felmenjen Jeruzsálembe a legfontosabb ünnepekre, majd mindenki visszatérjen a maga otthonába, saját foglalatosságaihoz. Jézus azonban Jeruzsálemben marad (Lk 2,43), és semmit nem mond hozzátartozóinak, mert nem rájuk hivatkozik, nem nekik engedelmeskedik. Felnőtt és Atyjának engedelmeskedik.

Ez annyira nyilvánvaló és magától értetődő számára, hogy meglepi, hogy mások nem értik, hogy mások számára ez nem így van: nem azért válik felnőtté valaki, hogy engedelmeskedjen az Atyának?

Egyebek között Lukács evangéliumában ezek Jézus első szavai. Lényeges, hogy az Atya visszatér Jézus utolsó szavaiban is, amikor a kereszten egészen, teljes bizalommal és engedelmességgel átadja önmagát Neki (Lk 23,46). Az Atya tehát keretezi Lukács evangéliumát, mely – mint tudjuk – egy hosszú példázat Jézus Jeruzsálem felé tartó útjáról. De még inkább példázata ez az egész emberiség útjának, amely eltévelyedésének helyeiről visszavezet az Atyához, a vele való, egész életet megalapozó kapcsolathoz.

Jézus keresése mellett ott van Mária és József keresése, akik őt, Jézust keresik.

Az előbbinél aggodalmasabb keresés, mert míg Jézus jól tudja, hogy hol kezdje a keresést, tudniillik az Atya házában, ami a Templom, addig szülei rossz helyen kezdik őt keresni, ezért nem találják meg (Lk 2,45).

Rokonok és ismerősök között keresik, de Jézus nem lehet ott: ezek régi kötelékek, amelyeken Jézus már túl van.

Az evangélium végén hasonló jelenettel találkozunk: az asszonyok a sírhoz mennek, hogy megkenjék Jézus testét, ám egy angyal azt mondja nekik, hogy Jézus többé nincs ott (Lk 24,1–12). Többé nincs a halálban, már azon túl, az Atya házában van, tehát hasztalan Jézust a sírban keresni, mert ott többé nem lehet őt megtalálni.

Keresztülment azon, ami egy kötelező lépés volt, de nem maradhatott ott.

Így van ez családjában, népe dolgaiban is: átment, de nem maradt ott.

Egyetlen hely van, ahol Jézus ottmarad, és ez az Atya.

Ott, az Atya házában nyilvánvalóan jól érzi magát, mint valamiben, ami számára nagyon ismerős: tehát nyugodtan leül (Lk 2,46) a Templomban a tanítók és mesterek között, és három dolgot tesz: hallgat, kérdez és válaszol (Lk 2,46–47).

Mindenekelőtt hallgat, ami minden gyermek alapvető magatartása, minden bölcsesség kezdete, az érettség jele.

Azután kérdez, vagyis Jézus keres, ismerni vágyik. Nem úgy indul, hogy mindent tud, mindent természetesnek vesz. Ez szintén az érettség jele.

Majd pedig válaszol, és válaszai csodálkozást keltenek, ahogyan csodálkozást vált ki az a válasz is, amelyet Jézus szüleinek ad.

Honnan ered ez a csodálkozás? Talán éppen az Atya ébreszti és az a kivételes kapcsolat, amely Jézust hozzá fűzi.

Csodálkozást kelt, hogy e fiú érzéseinek és cselekedeteinek egyetlen kritériuma egy olyan Isten, akit „Atyámnak” nevez.

Az evangéliumi szakasz vége is valamiképpen meglep, csodálkozást kelt (Lk 2,51), mert ez után az elszakadás után, ez után az újdonság után Jézus visszamegy Názáretbe övéivel és úgy tűnik, minden visszatér pontosan úgy, ahogyan korábban volt: Jézus engedelmeskedik Máriának és Józsefnek. Valójában nem is lehetne másként, mert az Atyának való engedelmesség nem vezet más úton, mint az élet, a történelem és azon emberek iránti engedelmesség, akikre rá vagyunk bízva.

Ott pedig, ahol ez megtörténik, az út mindig a növekedés útja (Lk 2,52).

+ Pierbattista

Fordította: Dr. Sz.Gy.

„Karácsony készül emberek!

Szépek és tiszták legyetek!

Súroljátok föl lelketek,

csillogtassátok kedvetek,

legyetek újra gyermekek

hogy emberek lehessetek!”

Wass Albert

Karácsony szent ünnepén, a kicsinyke csecsemőben ismerjük fel az égből hozzánk érkező Urat és imádjuk Benne mi is a nagy Istent! E felismerés örömével kívánunk Áldott, Szent Karácsonyt!