231 Front Street, Lahaina, HI 96761 info@givingpress.com 808.123.4567

Évközi 14. vasárnap (B év)

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

A mai evangélium kérdéses pontokban gazdag.

Legalább öt kérdés sűrűsödik összesen két versben. Ezeket a kérdéseket Jézus számára nagyon ismerős helység, az ő „városa”, vagyis feltételezhetően Názáret lakói teszik fel.

Jézus betér a zsinagógába és tanítani kezd. Ez először csodálkozást (Mk 6,2), majd megbotránkozást (Mk 6,3) kelt. A kérdések pedig éppen ott, pontosan a csodálkozás és megbotránkozás között állnak: olyan kérdések ezek, amelyek a csodálkozást megbotránkozássá alakítják.

Ha figyelmesen olvassuk, akkor észrevesszük, hogy a kérdések legalább két okból nagyon különlegesek.

Elsősorban ezek olyan kérdések, amelyek nem várnak választ. Olyan kérdések, amelyek önmagukban hordozzák a választ, amelyek már mindent tudnak. Olyasmiknek a felsorolásai, amiket már tudnak: kicsoda Jézus, honnan jön, mivel foglalkozik az apja, kik a rokonai… Önmagukban nem téves állítások, tisztelik a tényeket, ám nem olyan kérdések, amelyek a már ismert dolgoknál messzebb mennének. Nem a meghallgatás szándékával feltett kérdések, hanem olyanok, amelyek csak önmagukat hallják, vágy nélküli kérdések.

Ezért a názáretiek kérdései azt a nem várt újdonságot, amely betört az életükbe, bezárják valami már ismertbe, valami már megszilárdultba: semmi új nem történhet.

Az, hogy nem mennek tovább a kérdésnél, nem más, mint magának a kérdésnek az elárulása: az ember kérdésekkel teli létező, azonban nem mindig képes arra, hogy elmenjen a végsőkig, hogy vállalja a kockázatát annak, hogy belépjen egy fel nem fedezett, az életet megváltoztatni képes valóságba. Inkább megmarad a maga teremtette egyensúlyban, ami számára biztonságot nyújt, ami nem teszi ki őt annak a veszélynek, hogy változtatnia kelljen.

A názáretiek kérdései azért is sajátosak, mert nem fordulnak senkihez: Jézus ott van velük, ott áll előttük és hozzájuk intézi Szavát. Ők azonban nem lépnek párbeszédbe, nem nyílnak meg a találkozásra, nem fordulnak Hozzá kérdéseikkel. Egészen más volna a helyzet, ha Jézushoz fordulnának: megnyílna az út a találkozásra és ezáltal az szabadulásra. Kiszabadulnának monológjukból.

Ez is árulás, hiszen az ember találkozásra, párbeszédre, kapcsolatra teremtetett. Isten egy szóval lép be az ember életébe: egy kérdéssel, egy meghívással, ami választ kíván. Ha pedig az ember kilép ebből a dinamikából, akkor becsukódik, önmagába zárul és elárulja önmagát.

Most az evangéliumban Jézusnak is vannak kérdései.

Csak az utolsó, drámai kérdésnél időzünk el: a kereszten, élete legsötétebb pillanatában Jézusnak nem marad semmije, csak egy kérdése: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Mk 15,34). A názáretiekhez hasonlóan ő is megmagyarázhatatlan helyzetben találja magát, amit egyedül nem érthet meg. Jézus ereje azonban kapcsolata az Atyával; olyan kapcsolat, amelyben minden kérdésnek, az élet minden részletének helye van: semmi nincs abból kizárva, így minden megmenekült.

Názáret lakói viszont elzárkóznak a szabadulástól, mert elzárkóznak a kapcsolattól.

Az evangélium azt mondja, hogy egyenesen megbotránkoznak: ezt az embert meggyőződéseikre, bizonyosságaikra nézve buktatónak, veszélynek tartják, és elutasítják.

Különös, hogy épp azokkal történik ez, akik a legközelebbről ismerték, akik látták felnövekedni őt: Jézust ismerni nem egyenlő azzal, hogy tudjuk, mit csinál vagy kik a hozzátartozói. Őt ismerni azt jelenti, hogy hozzáfordulunk kérdéseinkkel, különösen a legmélyebb és legnehezebb kérdésekkel, amelyeknek az elfogadásával is küzdünk. Őt ismerni azt jelenti, hogy vágyunkkal, üdvösségre vonatkozó kérdésünkkel Hozzá fordulunk, ahogyan azt múlt vasárnap a vérfolyásos asszonyról és Jairus lányáról szóló evangéliumi szakaszban olvastuk.

És úgy tesszük ezt, ahogyan Jézus fordult „elfogadhatatlan” kérdésével az Atyához: mert Jézusnak ebben a kérdésében ott rejlik az ember minden kérdése.

A megismerésnek ezen az útján senki nem mondhatja, hogy akár előnye, akár hátránya volna. Hátrányos helyzetbe legfeljebb az kerül, aki megáll annál, amit már tud, aki megelégedetten nem fogadja el azt a kihívást, hogy a benne lévő hiányból, gyakran fájdalmas szomjúságából induljon ki; aki nem fogadja el, hogy hiánnyal küzdő és rászoruló. Aki elzárkózik a találkozástól, ahogyan a názáretiekkel történt, ahol Jézus „nem is tudott egy csodát sem tenni, csak néhány beteget gyógyított meg, rájuk téve kezét. És csodálkozott hitetlenségükön.” (Mk 6,5–6).

Nem véletlen, hogy csak a betegek nyitottak Jézus ajándékára. Ez megerősíti az eddig mondottakat. Akinek már nincs mit veszítenie, akinek már semmije sincs, amibe kapaszkodna és amire támaszkodna, az meg tud nyílni egy új életet adó ajándék előtt.

+ Pierbattista

Fordította: dr. Sz. Gy.

logo

Már csak néhány nap és egy hétig Budapest lesz a katolikus világ egyik központi tere. A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus keretein belül rengeteg neves előadótól hallhatunk előadásokat, valamint a zárómise keretein belül Ferenc pápát is láthatják az érdeklődők.

A Mária Rádió a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus eseményeit szeptember 5-től egészen szeptember 12-ig közvetíteni fogja az FM frekvenciáin keresztül. Aki szeretne lélekben is felkészülni a Kongresszusra, az idén nyáron megteheti a Szűzanya rádiójával

Az alábbi műsorokkal készül a Mária Rádió az érdeklődőknek: 

–  Az Eucharisztia – Beszélgetéssorozat az Eucharisztiáról dr. Csernai Balázs atyával

–  Az Eucharisztia teológiája – a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen elhangzott Eucharisztia kurzusának előadásai

–  Az Oltáriszentség csodái – a műsor az Egyház által elismert, jól dokumentált Eucharisztikus csodákat gyűjti egybe

–  A szentségimádás iskolája – Fábry Kornél atya sorozata

–  Életünk három oszlopa – Khirer Imre hittanóra-sorozata

–  NEK podcast – a NEK hivatalos podcastja, közszereplőket megszólaltatva

–  Üdvözlégy Oltáriszentség! – Tóth Tihamér püspök szentbeszédei

– Valóságos jelenlét – Magyarország kulturális és keresztény értékei, 100 részes sorozat

– Az élet forrása – felkészülés a 2021 Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra

– Napindító – kéthetente Gőbel Ágoston bejelentkezik a pénteki Napindítóba a NEK híreivel

Hangolódjunk együtt a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra! 

Interjú kérhető:
Lukovits Milántól, a Mária Rádió műsorigazgatójától
+36 30 553 0446

 

 

 

logo

 

Dr Csókay András eddig nem látott naplóbejegyzéseit osztja meg a Mária Rádió Facebook oldalán a bangladesi sziámi ikrek szétválasztásáról. Csókay András, a műtétsorozat vezető orvosa bejegyzéseiben felidézi a műtéttel kapcsolatos nehézségeket, küzdelmeket és hitét, mely végig segítette Őt! 

A naplórészletek olvasói számára egészen új dolgokra derülhet fény az ikerkislányok műtétével és a kinti körülményekkel kapcsolatban.

Részlet az előszóból:

„Az előszót a méltánytalanul  meghurcolt  Szász Jánosnak, feleségének és két fiának
(8 és 16 évesek) ajánlom.

A szavakkal jó kell bánni. A szavaknak súlya van, főleg olyan helyezetben, amiről írni fogok. Annak a szónak a jelentése, hogy siker vagy sikeres, a sziámi ikrek szétválasztása óta átértékelődött bennem. Lehet, hogy a műtét eredménye a jók közé tartozik a hasonló esetekhez képest, de sokkal jobb lehetett volna, ha nem bukkan fel a Gonosz. De felbukkant. Viszályt keltett, felvette a gőg, a hiúság gúnyáját és a képembe röhögött. Mindig meglep és rácsodálkozom galád húzásaira, pedig azóta járja a táncát körülöttem, amióta Jézushoz kötöttem ki az idegsebészeti hajónk horgonyát. Hozzászokni nem tudtam jelenlétéhez és persze nem is akarok. Egyet tehetek: küzdeni ellene Isten zászlaja alatt.
A sziámi ikrek szétválasztása szakmailag vállalhatatlannak tűnt, de  azonnal elkezdtem mondani a Jézus imát , amit kisfiam halála után tanultam meg megsemmisült állapotomban.  Szinte perceken belül megsúgta az Úr  tudományos ötletet, amin elindulhattunk. Ez  2017. nov. 30-án Dakhaban történt. Ezt követte még több életmentő jézusi ötlet a műtét alatt és után.A műtét vezetője tehát Ő volt, és senki más. Ő irányította gondolataimat, fogta a kezemet és tartotta bennem a lelket a hosszú órák alatt. Erről tanúságot kell tenni. Ám azt sem szabad elhallgatni, hogy minél nagyobb segítséget kap az ember az Úrtól, annál nagyobb támadás érkezik a gonosz oldalról.”

Minden nap két új naplóbejegyzést osztunk meg a Mária Rádió Facebook oldalán!

 

 

 

Nagykáptalan Assisiben 2021. július

Július első két hetében lesz Assisiben a ferences rend nagykáptalanja, erre az alkalomra készült az alábbi bemutatkozó film:

https://ofmcapgen2021.org/en/videos-of-the-franciscan-provinces-of-the-world

Hátha valakit az összes rendtartomány is érdekel:

https://ofmcapgen2021.org/it/videos-of-the-franciscan-provinces-of-the-world/

 

 

 

Az MKPK közleménye

Az MKPK közleménye

    Örömmel értesültünk a járványügyi helyzet javulásáról, ezért – figyelembe véve a szakemberek véleményét,

valamint tekintettel a beoltottak magas számára és a COVID-19 járvány miatt életben lévő korlátozások további enyhítésére –, Egyházunk sajátosságait szem előtt tartva, korábbi intézkedéseinket módosítva, 2021. július 4-től kezdődően az alábbi módon rendelkezünk:

  1. Mostantól nem kötelező zárt térben sem a maszk viselése, figyelemmel kell lenni azonban az esetlegesen még életben lévő járványügyi korlátozásokra.
  2. Nem kötelező érvényűek azok a liturgikus korlátozások sem, amelyek kizárólag a járvány miatt léptek életbe, hacsak a területileg illetékes megyéspüspök másként nem rendelkezik.
  3. Továbbra is felelősen és körültekintően kell eljárni, figyelembe véve az aktuális járványügyi előírásokat, különös tekintettel a fertőtlenítőszerek használatára. Áldoztatáskor a kézfertőtlenítést továbbra is ajánljuk.

Az Egyházi Törvénykönyv 838. kánonja értelmében az egyes megyéspüspökök, illetve akik a jogban velük egyenlő elbírálás alá esnek, ettől eltérő rendelkezéseket is hozhatnak.
Jelen rendelkezés Magyarország latin szertartású egyházmegyéire érvényes.
Szeretnénk újfent köszönetet mondani mindenkinek a helytállásért ebben a rendkívüli helyzetben. Imádságos lelkülettel figyeljünk továbbra is egymásra.Budapest, 2021. június 25.

Az MKPK Titkárságának közleménye

Az MKPK Titkárságának közleménye

A sajtóban megjelent hírek pontosítása és téves értelmezések elkerülése érdekében fontosnak tartjuk jelezni, hogy miután Dr. Vadai Ágnes frakcióvezető-helyettes asszony (DK) 2021. június 16-án sajtótájékoztatót tartott a budapesti Szent István-bazilika előtt, az ott elhangzottakkal kapcsolatban június 21-én levélben kereste meg a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciát. Megkeresésére a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia június 22-i válaszában, amelyet a testület titkára jegyez, a következőkre hívta fel a figyelmet:

Magyarország Alaptörvénye és a vonatkozó jogszabályok értelmében minden egyházi személyre, illetve egyházi intézményben dolgozóra ugyanazok a büntetőjogi szabályok vonatkoznak, mint mindenki másra. A törvényjavaslat e rendelkezésekkel ellentétesnek tűnik (pl. Magyarország Alaptörvénye XV. cikk: A törvény előtt mindenki egyenlő; T) cikk: Jogszabály nem lehet ellentétes az alaptörvénnyel).

Frakcióvezető-helyettes asszony levelében felhívta a figyelmet Ferenc pápa vonatkozó rendelkezéseire is. Udvarias válaszában az MKPK titkára biztosította frakcióvezető-helyettes asszonyt, hogy a pápa ezen rendelkezéseit a Konferencia ismeri és magára nézve kötelezőnek tartja, beleértve a gyónás szentségére vonatkozó titoktartást is, amely Ferenc pápa szerint sem képezi vita tárgyát. Az MKPK gyermekvédelmi intézkedéseiről, így többek között egyetemi szintű, akkreditált gyermek- és ifjúságvédelmi képzéseiről több évre visszamenőleg tájékozódhat frakcióvezető-helyettes asszony oldalainkon (pl. katolikus.hu, btk.ppke.hu).

A fentiek alapján az általa kért konzultációt a Konferencia nem tartja indokoltnak.

Egyebekben a most történtek kapcsán kénytelenek vagyunk szót emelni a más vallásoktól és foglalkozási csoportoktól eltérő bánásmódra irányuló diszkrimináció ellen. Ahogyan az MKPK június 2-án kiadott közleményében is említette, nem szolgálja az áldozatok és a társadalom érdekeit, ha egyéni és családi tragédiákat hangulatkeltő szalagcímekben, illetve egész közösségek, egyházi és világi hivatások megbélyegzésére, lejáratására – rövidtávú politikai haszon érdekében – használnak fel. Ez különös tiszteletlenség az érintettek iránt.

az MKPK Titkársága

Budapest, 2021. június 25.

Évközi 13. vasárnap 2021. június 27.

Évközi 13. vasárnap (B év)

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

A mai evangéliumi szakasz Márk evangéliumának 5. fejezetéből származik, és érdekes részletet tartalmaz. Az evangéliumokban gyakran találunk gyógyításelbeszéléseket, amelyekben Jézus különféle betegekkel foglalkozik. A mai történetben azonban két csoda van; nem egymás mellett, hanem egyik a másikban, mintha néhány közös részlettel volnának egybeszőve. Mintha egyetlen történet több jelenetbe fordulna.

Ennek a történetnek néhány részleténél időzünk el.

Az első érdekesség a tizenkettes szám.

A leányka, Jairus lánya, aki haldoklik, tizenkét éves. Az asszony pedig tizenkét éve szenved elállíthatatlan vérzésben. Egy zsidó leány számára a tizenkét éves kor a férjhez menetel ideje, vagyis olyan életkor, amikor az élet kivirágzik, amikor valaki a jövőbe tekint, amikor termékeny időszak elé néz. E két nő alakjában viszont a tizenkettes szám a halál tapasztalatával társul, nem az élettel: pillanatnyilag mindkettejük életét halálos veszély fenyegeti.

A második részlet éppen a halál: a jelenetet a halál uralja, melyet kegyetlenség kísér. Azoknak a kegyetlensége, akik egy lányra támadnak, akik az életet veszélyeztetik ott, ahol az élet a legjobbat ígérné. És azoknak a kegyetlensége is, akik folyamatosan a mindennapi halált árasztják, ami lassanként szívja ki az életet, ami kiüresít. Olyan halál, amely úgy tűnik, élvezi, ha megakadályozza, hogy az élet élet legyen.

Olyan halál ez, amely szövetségesekre lel az élők között. Az asszony halálának szövetségesei az orvosok. Márk elbeszéli, hogy sokan voltak, akik ahelyett, hogy az asszony segítségére lettek volna, tovább nehezítették a helyzetét, mert a sok szenvedésen túl még annak is okai lettek, hogy javait eltékozolja (Mk 5,26).

A halál szövetségese a szégyen és az az elszigeteltség, melybe a társadalom kényszerítette, mivel tisztátalannak tekintette őt. A halál szövetségese az is, ahogyan a vallásosság megnyilvánul: gátolja az életet, kirekeszt, skatulyáz. Ahelyett, hogy enyhítené fájdalmát, további teherként nehezedik rá.

Végül pedig a halál szövetségese a reménytelenség: miközben Jézus még az asszonnyal beszél, Jairus házából üzennek, hogy többé nincs mit tenni (Mk 5,35). Amikor Jézus ezzel nem törődve belép a házba, van, aki kineveti (Mk 5,40): Jézust kigúnyolják, mert úgy véli, hogy életet ad.

A halál tehát nagyhatalmú, nincs, aki legyőzhetné: mindaz, amihez az ember folyamodik azért, hogy kiküszöbölje, nemcsak tüneti kezelésnek bizonyul, hanem további kudarcnak is. Az ember egyedül nem semmisítheti meg a halált.

Az ember számára nagy kísértés, hogy sikerül egyedül legyőznie a halált, hogy maga adja az életet. Ez azonban egyszerűen lehetetlen, mert olyan erőfeszítés, ami ellenkezik az emberrel.

Hol és hogyan lehetséges az élet valójában?

A mai evangélium azt mondja el nekünk, hogy az élet akkor válhat újra életté, amikor elfogadjuk annak határát és ahhoz fordulunk, aki valóban életet adhat. Csak akkor lehetséges, amikor az ember feladja, hogy egyedül akarja megszabadítani önmagát, és az Urat keresi. Amikor az asszony mindent elköltött, amikor a lány haldoklik, az igazán a menyegző ideje: mindenki számára elérkezik az a tizenkettedik év, amikor úgy tűnik, minden véget ér, ehelyett azonban ott minden újrakezdődik. A vőlegény megérkezik, belép a házba, és a halál távozik. Éppen úgy, ahogyan három héttel ezelőtt a vasárnapi evangéliumban (Mk 3,20–25) láttuk, hogy Jézus az „erősebb”, aki bemegy egy erősnek a házába és ártalmatlanná teszi.

Ahhoz hogy ez megtörténjen, elsősorban arra van szükség, hogy az ember felismerje, egyedül nem képes legyőzni a rosszat, és elinduljon, hogy ott keresse a szabadulást, ahol megtalálhatja. A többit az Úr megteszi.

Kezdetben az asszony kissé mágikus, babonás hittel fordul Jézushoz. Olyan hittel, amely megelégszik azzal, ha „kicsikar” valami csodát anélkül, hogy kilépne elszigeteltségéből. Az Úr itt találkozik vele, itt éri el, majd tovább viszi. Kivezeti őt szégyenéből, hogy „leányi” méltósággal álljon előtte és mások előtt (Mk 5,34), és többé ne legyen a félelem foglya. Jézus azt kéri tőle, hogy lépjen ki a névtelen tömegből – amely többször visszatér a szövegben –, hogy alannyá, személlyé, felnőtt nővé váljon, aki felelős cselekedeteiért.

Ahhoz, hogy ez megtörténjen, át kell tudnunk menni a halálon, a kétségbeesésen. Meg kell érkeznünk arra a pontra, ahol a hit a lehetetlenbe vetett hitté válik, és ahol az emberi tekintet úgy látná, hogy minden véget ér, éppen ott kell várni és meglátni egy új kezdet jeleit.

Ott mindenki úgy imádkozik, ahogyan talán azelőtt még soha. Ott megszületik az ember igazi imádsága, és újjászületünk az igazi és mély találkozásban Krisztussal. Igazzá válik számunkra is az a Szó, amely által hitünk megment minket (Mk 5,32).

+ Pierbattista

Fordította: Dr. Sz.Gy.

Évközi 12. vasárnap

Évközi 12. vasárnap (B év)

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

A most vasárnapi részlet (Mk 4,35–41) az evangélium új szakaszát nyitja meg. Miután példázatokban beszélt és tanította a sokaságot, Jézus tovább akar menni, „átmenni a túlsó partra” (35. vers), egy többnyire pogányok lakta területre, Dekapolisz (Tízváros) vidékére.

A szakaszban egyértelmű ószövetségi utalások vannak, kiváltképp Jónás könyvéből, azonban eltérő szemlélettel. Jónás menekül Isten parancsa elől, mely szerint Ninivébe kellene mennie. Jézus viszont hűséges Isten tervéhez.

A tenger – mely az ellenségesség és gonoszság szimbóluma – Jónás könyvében és az evangéliumban egyaránt viharos, és annak veszélyével fenyeget, hogy a hajó elsüllyed. A tanítványok éppúgy, mint Jónás könyvében a tengerészek, megrémülnek és nem tudják, mit tegyenek. Jézus éppúgy, mint Jónás, a vihar közben érthetetlen módon alszik. Azonban Jónás alvása Isten kérése előli meneküléséhez tartozott: nem akarta meghallani azt. Jézus alvása viszont azt jelzi, hogy ő nem fél, bízik az Atya gondviselésében.

Jézust itt természet fölötti uralmában mutatja be az evangélium. Márk már elénk állította Jézust, aki látja a megnyílt egeket, és akin a Lélek nyugszik (Mk 1,10), valamint akinek isteni természetéről tisztátalan lelkek tanúskodnak (Mk 1,24). Jézus tekintéllyel tanít, de közvetlen hatalma van arra is, hogy betegségeket meggyógyítson, kiűzze a gonosz lelkeket, megbocsássa a vétkeket.

Most erről a Jézusról az evangélista feltárja, hogy a természet fölött is hatalma van, hogy a természet azonnal engedelmeskedik neki: csak a Teremtőnek és a Megváltónak van hatalma a teremtmény fölött. Márk evangélista el akarja mondani, hogy Jézus Isten, és hogy minden fölött hatalma van.

Azonban ezt a kinyilatkoztatást nem lehet tökéletesen megérteni. Valóban, a tanítványok továbbra is zavartak: „Ki ez, hogy a szél és tenger is engedelmeskedik neki?” (Mk 4,41). Jézusnak az egész teremtett világ fölötti uralmát csak Húsvét után lehet megérteni, amikor Jézus ránk hagyja Jónás jelét, amellyel feltárja, hogy még a halál is uralma alá van vetve.

A tanítványok félnek, Jézus pedig szemükre veti kishitűségüket. Közelségük Jézushoz nem tette őket erősebbé és szilárdabbá. Kapcsolatuk a Mesterrel még felszínes, hitük még nem állta ki a tűzpróbát.

Félelem és hit kölcsönösen kizárják egymást. Akinek hite van, annak bizalma is, az bízik, nem zárkózik önmagába, közösséget teremt és képes mindig újrakezdeni, új életet teremteni. A félelem viszont bénít, önmagunkba zár, terméketlenséghez és magányhoz vezet.

A tanítványoknak is „át kell menniük a túlsó partra”, új kilátásokkal kell szembenézniük, meg kell változtatniuk mentalitásukat, hogy lényegéig megértsék azt, hogy ki az ő Mesterük.

Ebben a szakaszban mindnyájan önmagunkra ismerhetünk. Mindnyájunknak megvan a maga „tengere” és a maga „vihara”, és nem mindig magától értetődő „átmenni a túlsó partra” azok hitével, akik tudják, hogy a Mester velünk van, és törődik velünk.

Általában ebben a szakaszban, különösen a tanítványok bárkájában még meg szoktuk látni a tenger hullámai között hánykolódó, de a Megváltó jelenléte által megmentett, tehát soha el nem süllyedt Egyház képét.

Gyakran a valóság másnak tűnik. Viharban vagyunk, elveszettnek érezzük magunkat, úgy tűnik, senki nem törődik velünk. Az Egyház hánykolódónak tűnik, és nem találjuk a célt.

Jézus ma is azt kérdezi tőlünk: „Miért féltek? Még mindig nincs hitetek?” (Mk 4,40)

+ Pierbattista

Fordította: dr. Sz.Gy.

2021. június 20. ÉVKÖZI 12. VASÁRNAP

fr. Kiss Barnabás ofm, Detroit

2021. június 20.

ÉVKÖZI 12. VASÁRNAP

Apák napja

Milyen sok félelem szorongatja az embert. Félünk a je-lentől, a jövőtől. Félünk az emberektől és az élet külön-féle megpróbáltatásaitól. Ki adhat nekünk megmenekü-lést és szabadulást? Bízzunk az Úrban, aki lecsendesítet-te a háborgó tengert.

KEZDŐÉNEK Zsolt 27, 8-9

Népének erőssége az Úr, Fölkentjének szabadulása és menedéke. Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged, légy pásztora, és te vezesd mindörökké!

OLVASMÁNY Jób 38,1. 8–11

A Teremtő szabott határt a tengernek, s irányítja a ter-mészet erőit. Isten felette áll minden más hatalomnak. Legyen meg bennünk az istenfélelem: „Az Úr félelme ugyanis a bölcsesség kezdete… Az Úr félelme a rossznak utálata” (Péld 1, 7; 8, 13).

VÁLASZOS ZSOLTÁR 106. Zsoltár

Válasz: Adjatok hálát az Úrnak, *

mivel irgalma örökké megmarad.

SZENTLECKE 2 Kor 5, 14–17

Cselekedeteink rugója a Krisztus iránti szeretet legyen. Krisztus szeretete nem hagyta nyugodni Szent Pált sem, aki ezért mindent megtett, amit megtehetett. Krisztus szeretete folytonosan sürgette őt az apostoli munkában.

ALLELUJA vö. Lk 7, 16

Nagy próféta támadt köztünk, * Isten meglátogatta az ő népét.

EVANGÉLIUM Mk 4, 35–41

A vihar lecsendesítése után félelem fogta el a tanítványokat. Megrendítette őket, hogy Jézus hatalmasabb, mint a természet erői: a vihar és a hullámok. Ezt az élményt nem felejtették el soha! Tisztelet és bizalom élt bennük mindig Jézus iránt.

RÖVID FOHÁSZOK

Engedd, Urunk, hogy a népek a mai idők viharában Krisztusnál keressenek oltalmat! * Add, Urunk, hogy Szentatyánk, Ferenc pápa Krisztus erejével kormányoz-za az Egyházat! * Add, Urunk, hogy Krisztus kegyelmé-vel mindannyian új teremtmények lehessünk! * Add, Urunk, hogy egyházközségünk hívei meghallják: Krisz-tus szeretete apostolkodásra sürget minket! * Engedd, Urunk, hogy az élet szentvedései és megpróbáltatásai Krisztushoz vezessenek bennünket!

AZ EUCHARISZTIÁHOZ

Mindegyikünk életében adódnak néha „viharok”. Jézus azonban velünk van. Az Eucharisztiában is csodákra képes. Nincs okunk a félelemre, és bízhatunk benne.

ÁLDOZÁSI ÉNEK Zsolt 144, 15

Mindenek szeme bízón rád tekint, Urunk, és te enniük adsz kellő időben.

Vagy Jn 10, 11. 15

Én vagyok a jó Pásztor, életemet adom a juhokért – mondja az Úr.

ELMÉLKEDÉS KI A KERESZTÉNY?

Talán az, aki bizonyos meghatározott erkölcsi tanítást követ? Vagy az, aki biztos bölcseleti szemléletet képvisel Istenről és a világról? Igen, talán ők is.

De mindenekelőtt az a keresztény, aki Krisztust követi. A mi jövőnk egyetlen egy: Jézus Krisztus.

Nem a semmibe fut az életünk, nem katasztrófa vár reánk. Isten szeretetében élünk, saját életét adja nékünk. Mert Jézusban szeret minket az Atya, és gyermekeivé fogadott minket. Jézus a Láthatatlan Test feje, s mi, megkereszteltek vagyunk a Test tagjai. Jézus dicsőséges élete a mi jövőnk! Gerhard Eberts

ÉDESAPA IMÁDSÁGA

Uram, Istenem, te úgy rendelted, hogy családot alapít-sak. Engedd felismernem az igazán keresztény család ér-telmét és feladatait. Kérlek, állj mellettem, hogy csalá-domat isteni tetszésed szerint helyesen vezethessem és enyéimnek jó példával szolgálhassak. Adj szeretteimnek egészsé-get és boldogságot, hitet és szeretetet, igaz lelki életet. Ajándékozd nekik békédet, amelyet nem kap-hatnak meg a világtól.

Engedd, hogy védelmed alatt boldog közösséggé vál-junk. Szeretettel és hűséggel viseljük el, amit gondvise-lésed ad, hogy osztozhassunk egymás örömében és bá-natában. Adj erőt, hogy amikor szeretteim elcsüggednek s keserű csalódás éri őket, vigasztalást, menedéket és támaszt jelenthessek számukra. A názáreti Szent Család legyen példaképünk! Jézus, Mária, József, vezessetek, segítsetek, óvjatok bennünket! Amen.

A CSALÁDAPA IMÁJA

Szent József, mint családapa szerényen, de bizalommal emelem feléd tekintetemet. Tudom, milyen méltóságra hívott meg az Úr az apaság által, de tudatában vagyok sok-rétű gyöngeségeimnek és korlátoltságomnak is a fel-adatok előtt, amelyeket ez a hivatás helyez vállamra.

Te nevelőapa voltál, és minden apa védőszentje vagy. A Mennyei Atya, akitől minden atyaság származik, rád bízta egyszülött Fiát, és önmaga helyettesévé állított Jé-zus mellé. Te ezt a méltóságot úgy gyakoroltad, hogy Jé-zus büszkén mondhatott atyjának, amit az ő boldogságos anyja, Szűz Mária is elismert.

Hathatós szavaddal légy közbenjáróm Jézusnál, hogy kegyelmének segítségével a Mennyei Atya méltó helyet-tese lehessek gyermekeim és anyjuk mellett, hogy hoz-zád hasonlóan Isten élő képe és jelenléte legyek a csa-ládban és a társadalomban. Amen.

Ezen a vasárnapon APÁK NAPJA van. Jó alkalom arra, hogy újragondoljuk az apai szerepeket, és beszéljünk az apák helytállásáról, támogatásáról, nehézségeiről. Ugyan-akkor imádkozzunk az édesapákért!

AZ APÁK NAPJA TÖRTÉNETE

Az apák napját a 20. század elején kezdték megtartani. Világi ünnepnap, amely az USA-ban hivatalos ünnep, és csakúgy, mint Magyarországon, és sok más országban június harmadik vasárnapján ünneplik. Az apaságot, a szülői szerepet köszöntik e napon, de ünnepelt minden apafiguraként tisztelt férfi, nagybácsi, nagyapa, mosto-haapa, férfiismerős. Ezen a napon általában ajándékot adnak az apáknak, és a család együtt van. Az ünnep az Egyesült Államokból ered.

Megalapításának kezdeményezője egy kisvárosi hölgy, Mrs. John. B. Dodd volt. Édesanyja hatodik gyermeké-nek világrahozatalokor elhúnyt és édesapja, a polgárhá-borús veterán William Jackson Smart egyedül maradt az újszülöttel és öt testvérével. A falusi farmon az özvegy egyedül nevelte fel gyermekeit. Egyszer, 1909-ben a már felcseperedett Mrs. Dodd éppen egy anyák napi szent-misén vett részt, amikor felötlött benne a gondolat, hogy az apákról is hasonló misén illene megemlékezni. Azzal a kéréssel fordult a spokane-i paphoz, hogy misézzen az édesapák tiszteletére június 5-én, saját édesapjának szü-letésnapján. A pap azonban nem tudott előkészülni a mi-sére ilyen rövid időn belül, így az eseményt eltolták június 19-re. Innentől kezdve Washington állam minden június harmadik vasárnapján az édesapákat ünnepelte. A gyerekek különleges desszerteket készítettek és meg-látogatták édesapjukat, ha azok nem velük laktak.

A többi szövetségi állam és különböző szervezetek fel-karolták a jeles napot és próbálták kiharcolni a kongresszusnál, hogy az ismerje el az apák napját hivatalosan is ünnepnapnak. 1916-ban Woodrow Wilson akkori elnök jóváhagyta az ötletet és meg is tartotta csa-ládjával, de 1924-ig mégsem vált közismertté az apák napja. Ez évben azonban Calvin Coolidge nemzeti szabadnappá nyílváníttatta azon célból, hogy „mélyüljön az apa és gyermeke közötti kapcsolat, és hogy elismerjék az apai feladat jelentőségét”. Azóta június harmadik va-sárnapján az édesapákat megköszöntik az egész ország-ban.

Világszerte különböző időpontokban köszöntik az ünne-pelteket. Az Egyesült Királyságban kilenc hónappal megelőzi az anyák napját. Kínában nem hivatalos ünnep-ként augusztusban, a nyolcadik hónap nyolcadik napján tartanak Apák Napját. A kínai mandarin nyelvben ugyanis a nyolcas szám kiejtése (bā) és az apát jelentő írásjel kiejtése nagyon hasonló. Így a dátum – 08.08. – beceneve „Bābā Nap”. Thaiföldön a mindenkori király születésnapjához igazodik. Magyarországon először a két világháború között egy gyermekszervezet, a Szívgár-da igyekezett az ünnepet a köztudatba átültetni, amelyet összekötöttek a március 19-én ünnepelt Szent József tiszteletével. A katolikus egyház az apák napját egyéb-ként hagyományosan e napon tartja. 1994-ben a Borsod megyei United Way indított mozgalmat Miskolcon a júniusi időpont népszerűsítésére.

KERESZTELŐ SZENT JÁNOS

SZÜLETÉSE

Június 24én ünnepeljük ezt a szép napot. A legszentebb Istenanya után mindjárt Keresztelő Szent Jánosé az első hely a világ megváltásának történetében. Az ő nagysága az Istenember visszavert fénye, mert közvetlenül előtte járt, és az utat készítette számára. Születését angyal hirdette, és Krisztus már anyja méhében megszentelte Jánost áldott látogatásával. Bűnbánatot hirdet, s az a méltóság éri, hogy ő mutatja be Krisztust a világnak: Íme, az Isten Báránya! Míg a többi szentnek csak halála (vagyis mennyei születése) napját ünnepeljük, Jánosnak földi születésnapját is teljes liturgikus fénnyel üljük, éppúgy, mint a Megváltóét és Máriáét. Ünnepén sokfelé tüzet gyújtanak, minthogy maga Krisz-tus mondta róla: János világító fáklya volt.

IMÁDSÁG

Uram, Jézus! Körülöttem a romlás, a pusztulás sokféle jelét látom. Önmagukat pusztító embereket és saját vilá-gukat pusztító, élhetetlenné tevő embereket. És te engem nevezel a föld sójának, a világ sójának és a romlást megállító sónak. Tudom, hogy ebben a világban kell él-nem, de hozzád tartozva, hogy a te örömhíred, a te taní-tásod, a te igazságod jó ízét adhassam a világnak. Éljen bennem a krisztusi íz: az öröm és a jóakarat. H.I.S.

KRISZTUS MA

Krisztus keze most már a mi kezünk, hogy ma is jót te-gyen. Krisztus lába most már a mi lábunk, hogy meglá-togasson valakit. Krisztus nyelve most már a mi nyel-vünk, hogy ma is szóljon az emberekhez. Krisztus segít-sége most már segítségünkben él, ha annak oldalára állunk, aki segítségre szorul. 14. századi kódexből

GYŐZELEMRŐL ÉNEKELJEN…

83 évvel az 1938-as budapesti eucharisztikus világkong-resszus után és 83 nappal a 2021-es világesemény előtt, ünnepélyesen bemutatták az 52. Nemzetközi Eucharisz-tikus Kongresszus himnuszát és az esemény 12 hírnökét.

Magyarország 2021. szeptember 5-12. között ad otthont a katolikus világeseménynek, amelynek záró szent-miséjén a tervek szerint részt vesz Ferenc pápa is. A szervezők bemutatták Koudela Géza, Bangha Béla „Győzelemről énekeljen” kezdetű művének újra-hangszerelt változatát, amely 1938-hoz hasonlóan, most is a kongresszus himnusza lesz. A zenei munkálatokat Kovács Ákos Kossuth-díjas magyar dalszerző, zeneszerző és az After Crying tagjaival a Torzók című filmhez írt zenéjével Oscar-díjra is jelölt Pejtsik Péter végezte.

A himnusz angol és magyar nyelvű szöveggel is hallható lesz. A felvételeken közreműködött a Magyar Állami Operaház kórusa és zenekara is.

A himnusz és a kongresszust népszerűsítő film megte-kinthető az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus youtube csatornáján. www.iec2020.hu