A papság felé vezető úton felvette a kisebb papi rendeket: 1926. április 23-án a tonzúrát, április 24-én akolitus, exorcista, lektor, officiáns, április 25-én Dezső és Damján testvérekkel együtt szubdiákónussá szentelte Kriston püspök. 1927. június 2-án szentelték diakónussá Egerben, az érseki kápolnában, majd 1928. szeptember másodikán pappá a rend egri Immaculata templomában. Újmiséjét Szegeden szeptember 8-án mondta. Abban az időben szokásban volt, hogy a papszentelés nem a tanulmányok befejeztével volt, hanem a tanulmányok vége felé. Így a szentelés után még folytatta tanulmányait. Október hónapban pajzsmirigy problémákkal küzdött, illetve addigra túl is hajtotta magát, ezért pihennie kellett. Karácsonyra megerősödött, januárban letette a vizsgákat. 1929 februárjában korábbi házfőnöke, P. Oszvald provinciális tartotta a ház lelkigyakorlatát. A lelkigyakorlat végén Szalézt Budapestre küldte felülvizsgálatra, ahol általános gyengeséget, ideggyengeséget, szívelégtelenséget állapítottak meg. Szeretett volna Kínába menni, de betegsége miatt természetesen nem engedték el. Ezt írja lelki naplójába: „Nyavalyás vagyok, hogyan mehetnék misszióba!”