P. Lukács Pelbárt (Valpó, 1916. február 18.-Finn-Karélia, 1948. április 18.)

Gyöngyösön is tanult a 110 éve született Lukács Pelbárt ferences vértanú

Lukács László néven született 1916. február 18-án Valpón (Szerém vármegye). Korán árvaságra jutott, ezért befogadták a Budai Ferences Kolostorba. 1936. augusztus 29-én öltötte magára a rendi ruhát, ekkor kapta a Pelbárt nevet. 1937-ben Jászberényben folytatott filozófiai tanulmányokat, 1938-ban pedig Gyöngyösön tanult tovább teológiát.

A rendház megismerése után társaival kirándulásokat tettek Mátrafüredre, fociztak, és a Kékestetőn is jártak. Tagja volt a Szent Bonaventúra Egyházi Irodalmi Iskolának, ahol többször szerepelt, és megválasztották az önképzőkör jegyzőjének is. Első cikkei ebben az időszakban a Magyar Umbria folyóiratban jelentek meg. Aktív résztvevője volt az énekkarnak és a zenekarnak, orgonálni is tanult. Már növendékként könyveket fordított, cikkeket írt, verseket publikált a rend lapjaiban; a főiskolán elért eredményei kiválóak voltak. 1941. május 3-án tette le örökfogadalmát. 1942. június 21-én Zadravecz István püspök szentelte pappá, újmiséjét a Budai Ferences Templomban mutatta be. Szolgálatot teljesített Jászberényben, Egerben és Hatvanban is.

1946 májusában az államrendőrség letartóztatta. Korábban már őrizetbe vették P. Kiss Szaléz gyöngyösi ferences teológiai tanárt, magisztert is. A hatóságok egy országos méretű koncepciós pert igyekeztek koholni, amelyhez Pelbártra is szükségük volt. Állításuk szerint P. Kiss Szalézzal együtt szovjetellenes összeesküvést terveztek és hajtottak végre, amelynek állítólagos áldozatai békés és barátságos szovjet katonák lettek volna.

Tanúvallomását előre megírták, majd addig verték, amíg alá nem írta. A bírósági ítélet tíz év szabadságvesztést szabott ki rá, amelyet Finn–Karéliában (Szovjetunió) kellett volna letöltenie. Embertelen kínok között, gégerákban halt meg 1948. április 18-án. A szovjet hatóságok 1993. május 25-én rehabilitálták.

1944-ben Ember a farkasok között címmel jelentette meg a pármai ferences, Páter Linusz élettörténetét. Linusz novíciuskora óta azon gondolkodott, miként szolgálhatná embertársait; papként egész életét annak szentelte, hogy a börtönök és a nyomornegyedek szegényeit felemelje. Az életrajzban leírtak Pelbárt saját életútjára is emlékeztetnek: „Atyám, hadd lehessek bárány a farkasok között! Engedj a farkasok közé. De ha a farkasok széttépnek? Ha széttépnek, Isten megbocsát nekik és méltóbb bárányokat küld közéjük, akik jobban megértik őket.”

Lukács Pelbárt: Magyar Barát

Magyar vagyok! A véremben pezseg

Ázsiai puszták vad szele

S a véremen keresztül bennem remeg

Évezredes történés tiszta szelleme. Varga Kamill ferences testvér