Szent Ferenc 1219-ben hat szent életű társát a mai Marokkó területére küldte, hogy hirdessék Krisztus tanítását, végül öten – Berárd, Péter, Ottó, Akkurziusz és Adjutusz – mentek a pogányok közé, mivel egyikőjük megbetegedett. 1220. január 16-án gyilkolta meg őket a marrákesi emír.
XX. század: Szent Maximilan Kolbe. Nagyon sok protestáns lelkész is áldozta életét Krisztusért a misszióik alkalmával. Egy nagy tanúságtevőnek tartom Dietrich Bonhoeffer lelkészt, teológust.
Ebbe a sorba illeszkedik bele a hét ferences vértanú sorsa, ügye, melyet a MKPK támogatásáról biztosított: A ferences rend által kezdeményezett XX. századi ferences vértanúk boldoggáavatásának ügyét a püspökök testülete támogatja. A hét vértanú – Károlyi Bernát, Kriszten Rafael, Lukács Pelbárt, Kiss Szaléz, Hajnal Zénó, Kovács Kristóf és Körösztös Krizosztóm – a II. világháború végén és a kommunizmus kezdeti időszakában életáldozatával tett tanúságot hitéről és emberszeretetéről.
Károlyi Bernát, Körösztös Krizosztom, Kovács Kristóf, Hajnal Zénó, Kiss Szaléz, Lukács Pelbárt és Kriszten Rafael ferences szerzetesek 1944 és 1954 között életükkel tettek tanúságot Isten iránti elkötelezettségükről, emberszeretetükről. Mindannyian tudták előre, hogy a nemzetiszocializmus és a kommunizmus diktatúrái alatt kiállni az egyházért, a hívekért, az üldözöttekért, a kisemmizettekért „nem vet jó fényt rájuk”, talán életüket is áldozatul kell adni.
Pulvermann József néven, Vaskón (Bihar vármegye) született 1900. október 25-én. Szülei: Pulvermann Imre és Fekete Mária. 1917. augusztus 27-én öltözött be. 1918. augusztus 27.-én tett egyszerűfogadalmat, 1924. július 30-án tett örökfogadalmat, 1925. június 29-én szentelte pappá Nagykanizsán Zadravecz István ferences tábori püspök. 1925-ben Veszprémben házfőnökhelyettes, a kollégium lelkésze, 1927-ben Nagykanizsán hitszónok, segédlelkész Kiskanizsán, a III. Rend igazgatója, 1931-ben Szombathelyen hitszónok, népmissziós, segédlelkész, a Jézus Szíve Szövetség vezetője, 1932-ben Budapesten hitszónok, 1933-ban Amerikában népmissziós, 1934-ben Roeblingben házfőnök helyettes, plébános és népmissziós, 1936-ban Bordentown-ban házfőnökhelyettes, plébános és népmissziós, 1937-ben Esztergomban hitszónok, a gimnazisták prefektusa és korrepetítora, hittanár és angoltanár, 1938-ban Nagykanizsán hitszónok, segédlelkész, templomigazgató Kiskanizsán, a III. Rend igazgatója, majd Nagyatádon házfőnök, lelkipásztor, a III. Rend igazgatója, a Ferences Miseszövetség vezetője, a Credo, az Oltáregylet, a „Dolgozó lányok” lelkivezetője, a keresztút végzője, a nővérek gyóntatója.
Mindig a hívek rendelkezésére állott. Szentbeszédei, tanítása és személyes példája sokaknak vigasztalást és reményt adott a háborús időkben. Zénó atya segítette az üldözötteket. 1944 karácsonyát a rendház pincéjében töltötte azokkal a családokkal és menekültekkel együtt, akik segítséget kértek tőle. Az óvóhelyen misézett, gyóntatott és tartotta a lelket az emberekben. Később Paskai László (fr. Pacifik néven ferences) esztergomi érsek így emlékezett vissza rá: „1944-ben, amikor már a szovjet seregek Magyarországra beléptek, a leventéket, köztük engem is Szegedről elvittek. Gyalogosan három nap alatt értünk Dunaföldvárra. Ott testvéremmel együtt megszöktünk a leventéktől, és néhány nap után azt a tanácsot kaptuk, hogy próbálkozzunk valami munkát és szállást kapni Nagyatádon a ferenceseknél. Így kerültem 1944-ben Nagyatádra, ahol bekopogtattunk a házfőnökhöz. Hajnal Zénó kedvesen fogadott bennünket. Ott maradtunk a zárdában, ahol más menekültek is voltak. Zénó atya nagyon tiszteletre méltó és közvetlen volt. Ott voltunk mindaddig, amíg kiürítették Nagyatádot. A harcok alatt a kriptában húztuk meg magunkat. Így ismertem meg Hajnal Zénót, aki nagyon tiszteletreméltó szerzetesként él az emlékezetemben. Hallottam, hogy később Gyékényesen két papot, köztük Zénó atyát kivégezték. Nyugodjék békében. Lehet, hogy az ő személye is hatással volt döntésemben, hogy én is ferences szerzetes lettem.”1
1945 tavaszán a szovjet katonák elfoglalták Gyékényest, április elsején, Húsvétvasárnap a Gyékényesre befogadott nagyatádi lakosságot a horvátországi Golába vezényelték. Hajnal Zénó és Matincsevics Pál plébános habitusban és reverendában meneteltek a néppel együtt. Egy bolgár partizán kiszólította a papokat a menetelő tömegből és lelőtte őket.
„A fennmaradt visszaemlékezések szerint Isten szolgája azonban tudatosan felszólította paptársát: viseljék az egyházi öltözetet, mert ennek levetése Krisztus megtagadása lenne, illetve a híveknek látniuk kell, hogy kiktől kérhetik a szentségek kiszolgáltatását halálveszély esetén. A menetelés közben a falu határánál egy bolgár lovas katona haladt el mellettük. Egyházi viseletüket látva visszafordult, kiszólította a két papot a sorból, és lelőtte őket. Amikor Mindszenty József bíboros 1947-ben bekérte a Veszprémi Egyházmegye vértanú papjainak névsorát, saját kezűleg vezette rá a dokumentumra P. Zénó nevét. Életáldozata a hit, hivatásunk látható jeleinek viselésére bátorít bennünket.”2
„Hívei örökké siratják a jó, a kiváló lelkipásztort, aki életét is feláldozta, mint Krisztus. Milyen ragyogó példa ez minden plébános számára, milyen fénylő csillag a sötét éjszakában, milyen üstökös a várandós időben! Kevés ilyen embert hordozott a Föld ebben a korban. Nem a mesék világából, hanem az evangéliumból sarjadzott, örökké szép példakép. Hányan követjük? Zinikém, áldjon meg az ég! Naponta gondolok reád, mert nagyon tudtál szeretni. Senki se sértődjék meg: Így még senki sem szeretett!!!
Most pedig hallgassuk meg a hét ferences vértanú boldoggáavatásáért mondott imádságot Szimonné Gulyás Eszter világi rendi tolmácsolásában. Ezzel én el is köszönök.
Last Updated: 2026-06-25 by Plébános
Hajnal Zénó ferences vértanú
Szent Ferenc 1219-ben hat szent életű társát a mai Marokkó területére küldte, hogy hirdessék Krisztus tanítását, végül öten – Berárd, Péter, Ottó, Akkurziusz és Adjutusz – mentek a pogányok közé, mivel egyikőjük megbetegedett. 1220. január 16-án gyilkolta meg őket a marrákesi emír.
XX. század: Szent Maximilan Kolbe. Nagyon sok protestáns lelkész is áldozta életét Krisztusért a misszióik alkalmával. Egy nagy tanúságtevőnek tartom Dietrich Bonhoeffer lelkészt, teológust.
Ebbe a sorba illeszkedik bele a hét ferences vértanú sorsa, ügye, melyet a MKPK támogatásáról biztosított: A ferences rend által kezdeményezett XX. századi ferences vértanúk boldoggáavatásának ügyét a püspökök testülete támogatja. A hét vértanú – Károlyi Bernát, Kriszten Rafael, Lukács Pelbárt, Kiss Szaléz, Hajnal Zénó, Kovács Kristóf és Körösztös Krizosztóm – a II. világháború végén és a kommunizmus kezdeti időszakában életáldozatával tett tanúságot hitéről és emberszeretetéről.
Károlyi Bernát, Körösztös Krizosztom, Kovács Kristóf, Hajnal Zénó, Kiss Szaléz, Lukács Pelbárt és Kriszten Rafael ferences szerzetesek 1944 és 1954 között életükkel tettek tanúságot Isten iránti elkötelezettségükről, emberszeretetükről. Mindannyian tudták előre, hogy a nemzetiszocializmus és a kommunizmus diktatúrái alatt kiállni az egyházért, a hívekért, az üldözöttekért, a kisemmizettekért „nem vet jó fényt rájuk”, talán életüket is áldozatul kell adni.
Pulvermann József néven, Vaskón (Bihar vármegye) született 1900. október 25-én. Szülei: Pulvermann Imre és Fekete Mária. 1917. augusztus 27-én öltözött be. 1918. augusztus 27.-én tett egyszerűfogadalmat, 1924. július 30-án tett örökfogadalmat, 1925. június 29-én szentelte pappá Nagykanizsán Zadravecz István ferences tábori püspök. 1925-ben Veszprémben házfőnökhelyettes, a kollégium lelkésze, 1927-ben Nagykanizsán hitszónok, segédlelkész Kiskanizsán, a III. Rend igazgatója, 1931-ben Szombathelyen hitszónok, népmissziós, segédlelkész, a Jézus Szíve Szövetség vezetője, 1932-ben Budapesten hitszónok, 1933-ban Amerikában népmissziós, 1934-ben Roeblingben házfőnök helyettes, plébános és népmissziós, 1936-ban Bordentown-ban házfőnökhelyettes, plébános és népmissziós, 1937-ben Esztergomban hitszónok, a gimnazisták prefektusa és korrepetítora, hittanár és angoltanár, 1938-ban Nagykanizsán hitszónok, segédlelkész, templomigazgató Kiskanizsán, a III. Rend igazgatója, majd Nagyatádon házfőnök, lelkipásztor, a III. Rend igazgatója, a Ferences Miseszövetség vezetője, a Credo, az Oltáregylet, a „Dolgozó lányok” lelkivezetője, a keresztút végzője, a nővérek gyóntatója.
Mindig a hívek rendelkezésére állott. Szentbeszédei, tanítása és személyes példája sokaknak vigasztalást és reményt adott a háborús időkben. Zénó atya segítette az üldözötteket. 1944 karácsonyát a rendház pincéjében töltötte azokkal a családokkal és menekültekkel együtt, akik segítséget kértek tőle. Az óvóhelyen misézett, gyóntatott és tartotta a lelket az emberekben. Később Paskai László (fr. Pacifik néven ferences) esztergomi érsek így emlékezett vissza rá: „1944-ben, amikor már a szovjet seregek Magyarországra beléptek, a leventéket, köztük engem is Szegedről elvittek. Gyalogosan három nap alatt értünk Dunaföldvárra. Ott testvéremmel együtt megszöktünk a leventéktől, és néhány nap után azt a tanácsot kaptuk, hogy próbálkozzunk valami munkát és szállást kapni Nagyatádon a ferenceseknél. Így kerültem 1944-ben Nagyatádra, ahol bekopogtattunk a házfőnökhöz. Hajnal Zénó kedvesen fogadott bennünket. Ott maradtunk a zárdában, ahol más menekültek is voltak. Zénó atya nagyon tiszteletre méltó és közvetlen volt. Ott voltunk mindaddig, amíg kiürítették Nagyatádot. A harcok alatt a kriptában húztuk meg magunkat. Így ismertem meg Hajnal Zénót, aki nagyon tiszteletreméltó szerzetesként él az emlékezetemben. Hallottam, hogy később Gyékényesen két papot, köztük Zénó atyát kivégezték. Nyugodjék békében. Lehet, hogy az ő személye is hatással volt döntésemben, hogy én is ferences szerzetes lettem.”1
1945 tavaszán a szovjet katonák elfoglalták Gyékényest, április elsején, Húsvétvasárnap a Gyékényesre befogadott nagyatádi lakosságot a horvátországi Golába vezényelték. Hajnal Zénó és Matincsevics Pál plébános habitusban és reverendában meneteltek a néppel együtt. Egy bolgár partizán kiszólította a papokat a menetelő tömegből és lelőtte őket.
„A fennmaradt visszaemlékezések szerint Isten szolgája azonban tudatosan felszólította paptársát: viseljék az egyházi öltözetet, mert ennek levetése Krisztus megtagadása lenne, illetve a híveknek látniuk kell, hogy kiktől kérhetik a szentségek kiszolgáltatását halálveszély esetén. A menetelés közben a falu határánál egy bolgár lovas katona haladt el mellettük. Egyházi viseletüket látva visszafordult, kiszólította a két papot a sorból, és lelőtte őket. Amikor Mindszenty József bíboros 1947-ben bekérte a Veszprémi Egyházmegye vértanú papjainak névsorát, saját kezűleg vezette rá a dokumentumra P. Zénó nevét. Életáldozata a hit, hivatásunk látható jeleinek viselésére bátorít bennünket.”2
„Hívei örökké siratják a jó, a kiváló lelkipásztort, aki életét is feláldozta, mint Krisztus. Milyen ragyogó példa ez minden plébános számára, milyen fénylő csillag a sötét éjszakában, milyen üstökös a várandós időben! Kevés ilyen embert hordozott a Föld ebben a korban. Nem a mesék világából, hanem az evangéliumból sarjadzott, örökké szép példakép. Hányan követjük? Zinikém, áldjon meg az ég! Naponta gondolok reád, mert nagyon tudtál szeretni. Senki se sértődjék meg: Így még senki sem szeretett!!!
Deák Florid feljegyzése rendtársáról, Hajnal Zénóról (1950)
Most pedig hallgassuk meg a hét ferences vértanú boldoggáavatásáért mondott imádságot Szimonné Gulyás Eszter világi rendi tolmácsolásában. Ezzel én el is köszönök.
1 http://www.nullaev.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=937:hajnal-zeno-1900-1945&catid=29&Itemid=130
2 https://www.facebook.com/notes/m%C3%A1travereb%C3%A9ly-szentk%C3%BAt-nemzeti-kegyhely/p-hajnal-z%C3%A9n%C3%B3/742286202555052/
Category: Egyéb
Legutóbbi bejegyzések
Kapcsolataink
Ferencesek
Szerzetesek
Egri Főegyházmegye
Gyöngyösi Ferences Könyvtár
A plébánia régi honlapja