Magyarországon a régi szokás szerint ma ünnepeljük a Boldogságos Szűz Mária látogatását. Az aratási munkálatok miatt nálunk Sarlós Boldogasszony a mai ünnep népies neve. Mária az angyali üdvözlet alkalmával Gábriel főangyaltól tudta meg, hogy idős rokona, Erzsébet, Keresztelő Szent János leendő anyja már hat hónapja gyermeket vár. Azonnal útra kelt, hogy a nehéz napokban segítségére lehessen. Ehhez a látogatáshoz kapcsolódik Mária csodaszép hálaéneke, a magnificat, amely azóta is a keresztény ember kedves imádsága.

Az ünnepet a világegyház május 31-én üli meg.

Ez az ünnep a szolgálat ünnepe, mely a két titoktudó ember találkozósából fakad. A szolgálat ünnepe, hiszen Mária elmegy, hogy az utolsó három hónapban, és a születés után segítségére legyen idős rokonának. A két titoktudó ember, hiszen isteni titkok tudói, még ha mindent nem is érthetnek meg, de amire szükségük van, az értik és tudják. A találkozásból fakad, hiszen a két asszony nem sokat beszél, szavak nélkül is tudják, hogy miről van szó, s talán ezt nehéz is szavakba formálni, talán még imádságba lehet foglalni, legalábbis ahogy az egyház elképzelte ezt a találkozást. Nagyon nehéz ma igazi találkozásra lelni. Pedig már információt cserélünk e-mail által, újságok tömege, internetes hírportálok tömkelege áll rendelkezésünkre, a facebook-on sokan rengeteg időt töltenek, megosztanak, és lájkolnak, mégis ezek csak eszközök és nem teremtik meg az igazi találkozás lehetőségét.

Táborban voltunk, sokféle programban mozgattuk meg a fiatalokat: kirándulástól, a ki mit tud-ig, az imádságtól a kézműveskedésen, de igazi találkozások azok voltak amikor fonás közben beszélgettünk, vagy étkezés után lógattuk a lábunkat, s a gyerekek ezt-azt elárultak életükből: mik az örömeik, mik a bánataik, mik a félelmeik. Sok ilyen igazi találkozót kellene tartsunk életünkben, mikor csak úgy leülünk s a mechanikus munka közben, vagy után megosztjuk gondolatainkat, azt hogy kik is vagyunk mi igazán Isten szemében. Kérjük ehhez Máriának és Erzsébetnek a közbenjárását.