Évközi 11. vasárnap (B év)

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

Folytatjuk Márk evangéliumának olvasását, és ma a 4. fejezetben találjuk magunkat, ahol az evangélista néhány példabeszédet gyűjtött össze. Ma ezek közül hallgatunk meg kettőt: a szántóföldbe vetett magról (Mk 4,26–29) és a fává terebélyesedő mustármagról (Mk 4,30–32) szóló példabeszédeket.

Főleg az elsőnél időzünk.

Azt mondhatnám, hogy három főszereplője van: egy mag, egy szántóföld és valaki, „egy ember”, aki elveti a földbe a magot. Ahhoz pedig, hogy bő termés legyen, mindegyiknek meg kell tennie a maga dolgát.

Az út elején és végén színre lépő ember dolga: kezdetben az, hogy vessen, a végén pedig az, hogy arasson.

Két alapvető tevékenység, amelyek azonban önmagukban nem elegendőek.

A példabeszéd szerint a szántóvetőnek két további dolgot is meg kell tennie azért, hogy a mag termést hozhasson.

Az első az, hogy várjon: a példabeszéd mintha megadná ennek a várakozásnak a ritmusát ott, ahol elsorolja a növekedés lépéseit: „előbb a hajtás, majd a kalász, azután a fejlett szem a kalászban”(4,28).

A várakozás itt alapvetően bizalmat jelent: bízni mindenekelőtt a magban és a benne rejlő erőben; a mag Isten ajándéka, s lehetetlen, hogy terméketlen legyen.

A szántóvetőnek bíznia kell a szántóföldben is: számomra éppen a föld tűnik a mai példabeszéd igazi főszereplőjének, mert a föld az, aki spontán megtermi „előbb a hajtást, majd a kalászt, azután a fejlett szemet a kalászban”(4,28).

A másik magatartást a következő néhány szó jelenti ki: „Maga sem tudja, hogyan.” (4,27) Az ember nem tudja, hogyan történik az érésnek és az életnek ez a csodája. A mag kicsírázik és növekszik, de anélkül, hogy feltárná erejének titkát, anélkül, hogy bárkinek megmutatná lassú, de biztos fejlődését.

Tehát nem csak tudni kell várakozni; de annak elfogadásával kell várakozni, hogy nem tudja, nem befolyásolhatja, nem uralja a mag sorsát.

Márk evangéliumában van egy másik szakasz is, ahol jelentősége van a nem tudásnak: a 13. fejezetben (Mk 13,33–37) Jézus arra szólítja övéit, hogy virrasszanak, és épp azért kéri ezt tőlük, mert „nem tudnak”. Egy ember útra kel, házát szolgái gondjára bízza, mindegyiknek meghagyva feladatát, és megparancsolja nekik, hogy virrasszanak, mert nem tudják, mikor tér vissza a ház ura.

A két szakasz kölcsönösen megvilágítja egymást: a szántóvető nem tudja, nem ismeri az élet ritmusának titkát, de egy dolgot megtehet, meg kell tennie: virrasztania kell, ahogyan a 13. fejezet szolgáinak. Vigyáznia kell, bizalommal őriznie kell a mag növekedését, mert elérkezik egy pillanat – amelyet nem ismer –, amikor a termés beérik, és neki aratnia kell.

Nincs hatalmában, nem tehet semmit azért, hogy a mag beérjen: de ha amikor beérik, nem lesz résen, nem arat a kellő időben, akkor minden hiábavaló volt.

Az ember felelőssége nagy: képesnek kell lennie arra, hogy szemléljen, figyelmesnek kell lennie. Márk evangéliumában ez annyira fontos, hogy néhány exegéta ezt az evangéliumot a látás nagy példabeszédének nevezi. A saját bűneibe zárt és abba bezárkózó ember lényegében nem képes látni. Nem képes meglátni, hogy Isten Országa közel van (Mk 1,14), és így nem képes megnyílni az üdvösségre.

Nem véletlen, hogy Márk evangéliumának egyik legjelentősebb és legkifejezőbb csodája a betszaidai vak meggyógyítása (Mk 8,22–26), amit csak ez az evangélium beszél el. Különleges csoda, mivel Jézusnak kétszer kell ráhelyeznie a vakra a kezét, hogy a gyógyulás teljes legyen.

Végül van még egy további szereplője a történetnek: az idő.

Az idő a termőföld szövetségese, és jó szövetséges: az idő az, ami megengedi a magnak a növekedést.

Valójában az idő nemcsak a földnek jó szövetségese, hanem a szántóvetőnek is, mert neki – hasonlóan a betszaidai vakhoz – időre van szüksége, sőt, két időre, két lépésre van szüksége: neki is növekednie és érnie kell ahhoz, hogy megtanulhassa meglátni, hogy a szántóföld jó, termőképes föld.

A mai evangélium megmutatja nekünk azt a termőföldet, amely mi vagyunk, amely a miénk: olyan földként mutatja meg nekünk, mely arra szolgál, hogy otthont adjon az új élet, az örökkévalóság magjának, amely képes létrehozni valamit, ami meghaladja önmagát nem csak önmagáért. Ám csak akkor, ha tudunk bizalommal várakozni anélkül, hogy uralni akarnánk a bennünk elvetett életet.

+ Pierbattista

Fordította: Dr. Sz.Gy.

fr. Kiss Barnabás ofm, Detroit

2021. június 13.

ÉVKÖZI 11. VASÁRNAP

„Nagy az Úr, ereje hatalmas, és bölcsessége mérhetet-len” (Zsolt 146, 5). Az általa ültetett kis hajtás, gyenge palánta naggyá nő, a mustármag fává terebélyesedik. Amikor egyesek Jeruzsálem pusztulásától féltek, akkor a próféta által így szólt az Úr: „Közületek a legkisebb is ezerré lesz, és a legkevésbé jelentős is hatalmas nemzet-té” (Iz 60, 22). Kell, hogy ezek a gondolatok mindig erőt öntsenek lelkünkbe.

KEZDŐÉNEK Zsolt 26, 7. 9

Hallgasd meg, Uram, hívó hangomat! Segítségem te vagy, el ne taszíts, ne hagyj magamra, megmentő Iste-nem.

OLVASMÁNY Ez 17, 22-24

Mint ahogy a fa árnyékot ad a vándornak, úgy találnak menedéket Istennél az ő gyermekei. „Aki a Fölséges vé–delmében lakik, aki a Mindenható árnyékában él, az így beszél az Úrhoz: Te vagy a váram, és a menedékem, Is-tenem, benned bízom!” (Zsolt 89, 1-2).

VÁLASZOS ZSOLTÁR 91. Zsoltár

Válasz: Mennyire jólesik nékem, *

tégedet, Uram, hálával dicsérnem.

SZENTLECKE 2 Kor 5, 6-10

Földi életünk folytonos vándorlás az égi haza felé. Érez–zük, hogy itt a földön minden csak átmeneti és mulandó. Azért is vágyakozunk őszinte szívvel az örök haza után.

ALLELUJA vö. Jn 6, 63c. 68

Isten igéje a mag, Krisztus a magvető, * mindaz, ki reá talál örökké élni fog.

EVANGÉLIUM Mk 4, 26-34

Vess, Urunk, jó magot lelkünkbe. Öntözd kegyelmeddel, melegítsd szereteteddel. Hadd csírázzék, szökkenjen szárba és hozzon kalászt. Nem félünk az aratástól. Ha ugyanis te vetsz, és gondozod vetésed, nem kell félnünk az aratástól.

RÖVID FOHÁSZOK

Add, Urunk, hogy szent néped Ferenc pápa vezetésével mindenben teljesítse akaratod! * Add, Urunk, hogy Egy-házad minden nemes emberi törekvést támogasson! * Engedd, Urunk, hogy mindig nagy szeretettel kapcso-lódjunk Egyházadhoz, és így tegyük egyre szilárdabbá szent Fiad titokzatos testének egységét! * Engedd, Urunk, hogy egyházközségünk családjaiban Krisztus bé-kéje uralkodjék!

AZ EUCHARISZTIÁHOZ

Mennyi munka és veríték van e kenyér és bor mögött! S mekkora áldozat az égi kenyér és bor mögött! Így min–den szentmise áldozatra és szeretetre tanít minket.

ÁLDOZÁSI ÉNEK Zsolt 26, 4

Csak egyet kérek az Úrtól, egy a vágyam: hogy az Úr házában lakjam életem minden napján.

Vagy: Jn 17, 11

Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi – mondja az Úr.

ELMÉLKEDÉS

A keresztény ember életében az örömnek kell az uralko-dó érzésnek lennie. Azért, mert a keresztény ember éle-tének kezdő szava: a megváltás, – és végső szava a feltá-madás. A keresztény ember szeretet több és más, mint a tisztán csak emberi szeretet. Ez krisztusi szeretet, amely Krisztust viszi az emberek közé, vagyis a megváltást és a feltámadást.

PÁDUAI SZENT ANTAL (1195 – 1231)

A legenda Szent Antal alakját sokféle történettel fonta körül: a gyermek Jézust a karján hordozta, a tenger halainak prédikált – mint valamikor Ferenc az ég ma-darainak. Egyszer egy eretnek, aki tagadta Krisztus jelenlétét az Oltáriszentségben, azt mondta, hogy addig nem hisz, amíg öszvére le nem térdel az Oltáriszentség előtt. Néhány nappal később Antal egy beteghez vitte az Oltáriszentséget, és találkozott a gúnyolódóval. Akkor annak öszvére hirtelen két első lábára ereszkedett, és meghajtotta fejét a Szentség előtt.

Páduai Szent Antal, akinek szobra, képe, perselye szinte minden katolikus templomban megtalálható, az utasok, a szobrászok, agyagmunkások és porcelánkészítők patró-nusa. Segít az elveszett tárgyak megtalálásában.

Jelképei a liliom, a gyermek Jézus, az égő szív, a tűz, a hal, a szamár, a monstrancia és az ostya.

Földi maradványait és ereklyéit a padovai Szent Antal-bazilika őrzi. Antal Padova városának északi részén, Arcellában halt meg egy klarissza monostor közelében. Testét, végakarata szerint a Santa Maria Mater Domini-kápolnában temették el. Ünnepe: június 13. Ebben az évben elmarad Páduai Szent Antal áldozópap és egyháztanító emléknapja.

SZENTMISE MINDSZENTY JÓZSEF BÍBOROS BOLDOGGÁ AVATÁSÁÉRT

Isten tiszteletreméltó szolgája, Mindszenty József bíboros, hercegprímás boldoggá avatásáért mutatok be előesti szentmisét (évközi 11. vasárnap /B-év) június 12-én, szombaton, 17:00 órakor a Bíboros egykori börtön-cellájában, Budapesten, a Conti utcai fegyházban, ahol a zsarnoki módon bebörtönzött Bíboros, sok-sok meg-aláztatás és kegyetlen kínzás után, 1950. június 16-án, éppen Jézus Szíve ünnepén kapott engedélyt arra, hogy kilenc hónap után először mutasson be szentmisét szen-vedésének és vezeklésének nyomorúságos cellájában. Ez alkalommal erre is emlékezünk. Lásd Mindszenty, Emlékirataim.

Az EWTN Bonum Tv ezen a linken közvetíti a szent-misét: https://katolikus.tv/elo-adas/

Dr. Cserháti Ferenc püspök

MKPK, Külföldi Magyar Lelkipásztori Szolgálat

H-1053 Budapest * Papnövelde u. 5-7.

Tel./Fax: +36-1/266-4515

fr. Kiss Barnabás ofm, Detroit

2021. június 6.

Szentháromság vasárnapja utáni vasárnap

KRISZTUS SZENT TESTE ÉS VÉRE:

ÚRNAPJA

Az Eucharisztia azt jelenti számunkra, hogy Krisztus új-ra földre szállt, és vándorlásunk társa lett. A köztünk je-lenlevő Jézus az Egyház legnagyobb kincse. Az oltár-szekrényben őrizzük, Úrnapján azonban megmutatjuk a világnak is. Az úrnapi körmenetben nagy tisztelettel ve-gyük körül őt. Ezzel mutassuk meg hitünket, hálánkat és szeretetünket.

KEZDŐÉNEK Zsolt 80, 17

A gabona javával táplálta őket az Úr, és jóllakatta méz–zel a sziklából.

OLVASMÁNY Kiv 24, 3–8

Az Ószövetséget az áldozati állatok vérével való meg–hintés pecsételte meg. Az új és örök szövetség pedig Jé-zus vére által köttetett meg. Krisztus vére bűneink vált-ságdíja és megszentelődésünk záloga.

VÁLASZOS ZSOLTÁR 115. Zsoltár

Válasz: Veszem az üdvösség kelyhét, *

és az Úr nevét hívom segítségül.

SZENTLECKE Zsid 9, 11–15

Krisztus életének egyedülálló sajátossága, hogy egy sze-mélyben főpap és áldozat. Áldozata a bűnbocsánat for-rása. Feláldozott testének és vérének vétele az örök élet záloga.

SZEKVENCIA SZVU 107. ének

Dicsérd, Sion, Üdvözítőd: jó Pásztorod, hű segítőd áldja hangos éneked!

ALLELUJA Jn 6, 51

Jézus mondja: „Én vagyok az égből szállott élő kenyér. * Aki eszik ebből a kenyérből, örökké élni fog.”

EVANGÉLIUM Mt 14, 12–16. 22–26

Jézus az utolsó vacsorán elővételezte a keresztáldozatot. A kenyér és a bor színe alatt áldozati testét és vérét nyújtotta tanítványainak, s ezzel áldozatának részeseivé is tette őket. A mai szentmisében különös odaadással kapcsolódjunk bele mi is Krisztus áldozatába.

RÖVID FOHÁSZOK

Add, Urunk, hogy Egyházad egy legyen a kenyértörés közösségében! * Szenteld meg papjainkat, hogy szentek legyenek és szentül szolgáltassák ki szentségeidet! * Úgy nevelj minket az Oltáriszentség gyakori vétele által, hogy mindennél többre becsüljük lelkünk kegyelmi álla-potát! * Add, Urunk, hogy szeretetlakomádra, a szent-misére szóló hívásnak mindig örömmel és áldozatkész lélekkel engedelmeskedjünk! * Ne engedd, Urunk, hogy a Szent Útravaló nélkül távozzunk a földi életből!

AZ EUCHARISZTIÁHOZ

A mai ünnep nagy öröme és boldogsága, hogy Jézus va-lóban itt van közöttünk az Oltáriszentségben. Töreked-jünk arra, hogy szeretetben is közelebb kerüljünk egy-máshoz.

ÁLDOZÁSI ÉNEK Jn 6, 57

Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az ben–nem marad, én meg benne – mondja az Úr.

IMÁDSÁG AZ OLTÁRISZENTSÉG ELŐTT

Üdvözlégy, örökké áldott légy az Oltáriszentségben jelen-lévő isteni Fölség! Isten és ember, Krisztus Jézus, minden áldás és élet kútfeje, menny és föld Ura, Istene! Akit az angyalok és szentek imádnak az égben, mi is imádunk téged az Oltáriszentségben. Hálát adunk neked, Istennek fia, aki emberré lettél, aki üdvösségünkért ál-dozatul adtad önmagadat a kereszt oltárán, és minden szentmisében részesítesz minket e megváltó áldozatban. Hittel valljuk, hogy aki e kenyérből eszik, örökké él, hiszen ezért adtad magadat lelkünk eledeléül a szent-áldozásban. Engedd, Urunk, hogy sohase vegyünk téged ítéletünkre, hanem a szeretet e szentsége váljék lelkünk üdvösségére. Amen.

Pünkösd második vasárnapja utáni péntek: június 11.

JÉZUS SZENT SZÍVE

A főünnepen felidézzük azt a szeretetet, amely Jézus istenemberi szívéből áradt és árad ma is a világba. Meg–emlékezünk mindenről, amit Jézus értünk szeretetből tett: kiüresítette önmagát, szolgai alakot öltött, a fájdal-mak férfia lett, és a kereszten függő testét átjárta a kato-na lándzsája. Mi is szeressük őt teljes szívünkből, és le-gyünk érte készek minden áldozatra.

Jézus átszúrt Szívéből jöttek létre a szentségek, amelyek által éltet minket. Különösen is vonatkozik ez az Eucha-risztiára, amelyben Jézus saját testét adja nekünk lel-künk táplálására.Tragikus dolog, hogy mai életünk igen üres lelkiekben, viszont tele van lélektani pótlékokkal. Mindenfelé az ember magányosságáról és az élet üres-ségéről beszélnek. S szívtelenségről… Jézus személyét és szeretetét, amely bennünk él, láthatóvá és érezhetővé kell tennünk a világban. * Szelíd és alázatos szívű Jézus, alakítsd szívünket a te Szíved szerint.

FOHÁSZOK

MÁRIA SZEPLŐTELEN SZÍVÉHEZ

Mária Szeplőtelen Szíve, esdd ki számomra, hogy min-dig és mindenben Isten akaratát teljesítsem!

Mária Szeplőtelen Szíve, esdd ki számomra a téged kö-vető igazi alázatosságot, megaláztatást, és sohase keres-sem az emberek dicséretét!

Mária Szeplőtelen Szíve, tedd, hogy minden nehézség-ben, kellemetlenségben és bajban megnyugvással és hittel tudjam mondani: „Legyen meg a te akaratod!”

Mária Szeplőtelen Szíve, add, hogy soha ne tagadjam meg senkitől segítségemet, imáimat, tanácsaimat!

Úrnapja (B év)

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

A mai ünnepen ugyanazt az evangéliumot olvassuk, amelyet az egyház Nagycsütörtök estéjén, az utolsó vacsora emlékezetén hirdet. Visszavezet bennünket az Úr szenvedésének napjaihoz: Jézus saját testét és vérét, vagyis életét ajánlja fel; a szeretet végletes gesztusában a szövetség jeleként, az üdvösség eledeleként, az új élet alapjaként ajánlja fel mindenki számára.

Amikor ma, a mennybemenetel és Pünkösd után olvassuk, vagyis a teljes húsvéti misztérium megvilágításában, ez az evangélium új fényt és új jelentést nyer, és valamiképpen a végtelenségig kitágul.

Mivel Jézusnak ez a gesztusa a Szentlélek által és a Szentlélekben örök, végtelen, mindig nyitott gesztussá válik, hogy bárki hozzáférhessen és élhessen vele.

Szakaszunkban Jézus nagy figyelmet szentel az előkészületeknek (Mk 14,12–16), melyek nagyon gondosak. Valamiképpen maga Jézus az, aki előkészíti ezt a vacsorát, aki azt lehetővé teszi. Úgy tűnik, hogy a kezdeményezés a tanítványoké: „Mit akarsz, hová menjünk előkészíteni…?” (Mk 14,12). Azonban ez nem így van: ők felfedezik, hogy már van egy kész terem, amit valaki már berendezett és előkészített (Mk 14,15), és hogy rájuk már csak az vár, hogy odavigyék azt, ami a vacsorához szükséges – nyilvánvalóan a bárányt, a keserű füveket, a kenyeret és a bort –, hogy Izrael Egyiptomból való szabadulására emlékezzenek.

Amit ők odavisznek, majd azt veszi kezébe az Úr, és az válik Eucharisztiává.

A tanítványok azt is megkérdezik Jézustól, hogy hol készítsék el, hogy megehesse a húsvéti vacsorát (Mk 14,12). Valójában ez sem az ő várakozásaiknak megfelelően történik. Ő nem az lesz, aki elfogyasztja a húsvéti vacsorát, hanem aki felajánlja önmagát a kenyérben azért, hogy a tanítványok ehessék az örök élet eledelét, egy egészen új eledelt.

A tanítványok tehát egyszerűen arra kaptak meghívást, hogy elfogadják egy olyan ajándék megvalósítását, amely öröktől fogva készíttetett. Ugyanakkor olyan ajándék ez, amire elő kell készülnünk. Olyan nagy ajándék, hogy időre és felkészülésre van szükség ahhoz, hogy megértsük. Szükség van egy útra, amely apránként felismerteti ennek a misztériumnak a nagyságát. Ezért az egyház, még ha a különböző helyeken eltérőek is a hagyományok, az Eucharisztia ajándékához csak bizonyos felkészülés után és csak akkor enged hozzáférést, amikor már érthető az Eucharisztia ajándéka. Napjainkban is, amikor az azonnal és a „most rögtön” nyilvánvalóan teret hódított a társadalomban, az Eucharisztia olyan misztérium marad, amelynek időre, befogadásra és megértésre van szüksége.

Az Eucharisztia elsősorban a kommunió tapasztalata: amit a tanítványok átélnek, nemcsak egy lakoma, nemcsak egy szabadulás éjszakájának emléke, hanem az élet ajándéka, amely lehetővé teszi a szeretetet: a forrás, amelyből a közösség minden lehetőségét meríthetjük. És ez a szövetség teljesítése. Az Eucharisztiában a szeretet igazi étel.

E nélkül az ajándék nélkül nem lehetséges a kommunió, mert ennek a vacsorának a misztériuma az, amelyben az ember megtalálja az őt éltető és őt ismét szeretetre képessé tevő megbocsátást. Nem lehetséges a kommunió anélkül, hogy ebből a megtört és odaadott testből részesülnénk, amely minket önmagával egyetlen testben egyesít.

Azzal a gesztussal, hogy kezébe vette és az Atyának felajánlotta a kenyeret és a bort, amelyek az egész emberi életet megjelenítik, Jézus visszaadja életünket Annak, aki azt nekünk ajándékozta és ajándékká tette testvéreink számára.

Így az Eucharisztia nem csak egy alkalmi gesztus, nem csak Jézus életének egy mozzanata: ez inkább életstílus, az élet megélésnek szokásos módja. Az életet úgy éli, hogy kezébe fogja, amint van és ajándékként felajánlja, visszaadja.

Ma is visszatérünk tehát Márk evangéliumának kezdő verseihez, Jézus első szavaihoz, melyek szerint Isten országa közel van (Mk 1,15).

Hogy ma is jobban megértsük, mit jelentenek ezek a szavak, és hogyan lett közelivé Isten országa: közel van, jelen van az egyházban, amely az Eucharisztiát éli; jelen van, amikor az egyház az Eucharisztiából él, vagyis engedi, hogy az olyannyira áthassa, hogy az Eucharisztia életstílussá váljon, a szeretet és szolgálat gyakorlásának módjává.

+ Pierbattista

Fordította: Dr. Sz.Gy.

fr. Kiss Barnabás ofm, Detroit

2021. május 30.

Pünkösd utáni első vasárnap

SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJA

A Szentháromság hitünk legnagyobb titka. Értelmünk fel nem foghatja, de szívünkhöz nagyon is közel van. Tisz-telete pedig áthatja egész keresztény életünket. A három személyű egy Isten megvallásával lettünk keresztények: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében kezdjük és fejez-zük be minden imádságunkat. S keresztény életünk örö-me és boldogsága, hogy az Atya gyermekei, a Fiú test-vérei és a Szentlélek templomai vagyunk.

KEZDŐÉNEK

Áldott legyen az Atyaisten, és Isten egyszülött Fia, va-lamint a Szentlélek, mert irgalmasságot gyakorolt ve-lünk.

OLVASMÁNY MTörv 4, 32–34. 39–40

Az ószövetségi kinyilatkoztatás alaptétele, hogy egy Is-ten van. Minden ember imádással és engedelmességgel tartozik neki.

VÁLASZOS ZSOLTÁR 32. Zsoltár

Válasz: Boldog az a nemzet, *

melyet az Úr örökbe fogadott.

SZENTLECKE Róm 8, 14–17

Istennek nemcsak teremtményei, hanem gyermekei is vagyunk. A keresztségben Isten nekünk ajándékozta Fiá-nak Lelkét. A Szentlélek a biztosítéka, hogy mint foga-dott gyermekek megkapjuk örökségünket.

ALLELUJA vö. Jel 1, 8

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek: * Istennek, aki van, aki volt, és aki eljön újra!

EVANGÉLIUM Mt 28, 16–20

A keresztelésnél használt szavak mutatják, hogy az Egy-ház kezdettől fogva vallotta a Szentháromság titkát. Ez a titok megsejteti velünk Isten belső életének végtelen gazdagságát. E gazdagságban mi is részesedünk a ke-gyelmi élet által, amelynek beteljesedése lesz majd az örök élet.

RÖVID FOHÁSZOK

A Szentháromság egy Istent dicsőítsék életükkel az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében megkeresztelt em-berek! * A Szentháromság egységének titka vezesse a hit és szeretet egységére az egész keresztény világot! * A Szentháromság kiáradó szeretete vezessen minden em-bert az Evangélium világosságára! * A Szentháromság egysége és békéje uralkodjék a népek és vezetőik szívé-ben! * Az Atya hatalma, a Fiú bölcsessége és a Szent-lélek kegyelme őrizze meg családjaink egységét és bol-dogságát! * A Szentháromság egy Isten áldja és védje azokat, akik ma külön hálát adnak minden égi és földi áldásért és kegyelemért! * A Szentháromság színelátásá–ra jussanak elhunyt szeretteink és jótevőink!

AZ EUCHARISZTIÁHOZ

Az Eucharisztia vétele nemcsak Krisztussal, hanem az Atyával és a Szentlélekkel is összekapcsol minket. A szeretet szentsége ugyanis növeli bennünk a megszen-telő kegyelmet, amely a Szentháromság élete bennünk. Mindezt tudatosítsuk magunkban, és éljünk ennek szel-lemében.

ÁLDOZÁSI ÉNEK Gal 4, 6

Mivel az Isten fiai vagytok, a Fia Lelkét árasztotta szí-vetekbe az Isten, aki őt így szólítja: Abba, Atya!

HIT ÉS TUDOMÁNY

A keresztény tanítás legfontosabb feltétele az Isten léte–zésében való hit, aki a világot teremtette, azt szeretetével fenntartja, Fia halálával megváltja és Szentlelkével erő-síti, vigasztalja és vezeti. Mély elismeréssel adózunk a tudományos haladásnak, amely a mai időkben kibonta-kozik, és aggódunk amiatt, hogy Isten létét a tudomány kézzelfoghatóan nem bizonyítja. De szükséges-e gyer-tyát gyújtanunk ahhoz, hogy lássuk a napot?

Istenkeresésünkben Krisztus élete legyen minden vállal-kozásunk, fáradozásunk mozgatója. Ennek az életnek a beteljesedése pedig az ő feltámadása. Pecsétje a Szent-lélek. Mi a világ? – E kérdésre így válaszolhatnánk: Élet a Szentháromság ölén. Werner von Braun nyomán

EGY GONDOLAT

A Szentháromság a legnagyobb hittitok. Sohasem jöt–tünk volna rá, ha Krisztus ki nem nyilatkoztatja nekünk. Sőt azután sem értjük meg emberi ésszel, mert titka a mi tapasztalatainkat felülhaladja.

A Szentháromság titka által felismerjük, hogy Isten nem csak végtelen hatalom, hanem lényege a Szeretet.

FOHÁSZ A SZENTHÁROMSÁGHOZ

Legszentebb Szentháromság, Atya, Fiú, Szentlélek!

A mai napon leborulva előtted, dicsőítelek az egész te-remtett világért, és azért a teljes szeretetegységért, amelyben hárman egyként éltek. Hadd élhessek én is Szentháromságtok fényében és melegében! A minden-napi élet hajszájában sohase feledjem, hogy a Szent-háromság bennem él, s erőt ád minden küzdelemben! Amen.

A MAGYAR HŐSÖK EMLÉKÜNNEPE

A Magyar Hősök Emléknapját minden év utolsó vasár-napján tartják Magyarországon. Eredete az 1917. évi VIII. törvényre vezethető vissza. Ebben mondták ki elő-ször, hogy nemzetünk hősi halottainak kegyeletteljes tiszteletét megfelelő módon kifejezésre kell juttatni. A szocialista Magyarországon e napot nem ünnepelték. A Magyar Köztársaság Országgyűlése a magyar nemzet soha el nem múló hálája jeléül, a ma élő és a jövő nem-zedékek okulására, a hősök dicsőségére a 2001. évi LXIII. törvény alapján minden esztendő május hónapjá-nak utolsó vasárnapját a Magyar Hősök Emlékünnepévé nyilvánította.

Szentháromság vasárnapja (B év)

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

A Szentháromság ünnepének evangéliumán elmélkedve, álljunk meg két egyszerű, rövidke elöljárószónál [a görög nyelvben elöljárószók, melyek magyarul ragokként jelennek meg].

Az első a -ben rag, amelyet a 19. versben találunk: „megkeresztelve őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében…”

A második pedig a -val, -vel rag a 20. versben: „Én veletek vagyok…”

E két ragon keresztül lépünk be a mai alkalom ünneplésébe. Ezeken keresztül törekszünk szemlélni azt az új életet, amelyet Jézus hozott a földre, de amely még azelőtt a Szentháromság relációiban élt.

Jézus feltámadása után Galileában találkozik tanítványaival. Ott elbúcsúzik tőlük, hogy visszatérjen az Atya dicsőségébe, de ezt csak azután teszi, miután egy egészen új küldetést bíz rájuk: „Menjetek el tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetet, megkeresztelve őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében” (Mt 28,18–19).

Ebben a küldetésben van valami paradox: Jézus előtt tizenegy személy áll, tizenegy egyszerű, leginkább írástudatlan személy, és elküldi őket az egész világra, hogy minden nép számára hirdessék a hitet. Van valami nyilvánvaló aránytalanság a küldöttek szegénysége és a küldetés mérhetetlen nagysága között.

Nem ez az egyetlen paradoxon. Paradoxon az is, hogy ez az új hit nem egy új etika, nem újabb betartandó törvény, hanem belemerülés (ezt jelenti a keresztelés) valaki más életébe, Isten életébe.

Mit jelent ez?

A Pünkösddel befejeződő húsvéti idő során János evangéliumának 15–17. fejezeteit olvastuk. Jézus ott több alkalommal használta ezt a képet, azt, hogy egymásban élni: a szőlővessző a szőlőtőben, Jézus az Atyában, mi Őbenne.

A régi élet olyan élet, amikor ki-ki magában marad, saját magányába, saját egyéniségébe bezárva; tehetnek jó dolgokat, mély meglátásaik lehetnek, de saját „énjük” határain belül maradnak.

Az új élet ellenben egymásban való élet, olyan élet, amely a kölcsönös egymáshoz tartozás olyan mély érzését teremti meg, hogy az egyik nem tud a másik nélkül élni: az egyik élete a másik életévé válik.

Számunkra ez távoli kép lehet, mert szokásos tapasztalatunk, hogy egymás mellett élünk, ha nem egyenesen egymással szemben állva.

A keresztség azonban beolt minket abba az egészen új tapasztalatba, amelyet nem vagyunk képesek egyedül megadni önmagunknak: ez a Húsvét gyümölcse, az az újdonság, amit a Szentlélek visz véghez bennünk, mint valami újjáteremtést.

Annak tapasztalata, hogy igazán önmagunkra leljünk, csak a másikkal való kapcsolatban valósul meg.

Azonban még ez sem meríti ki e vers paradox hatását: az élet, amelybe minden nép belemerülhet három személy kapcsolata, vagyis az a szeretet, amellyel egymást szeretik.

Az új élet ez a belemerülés ebbe a szeretetbe, ebbe az életbe; élni az ő terükben, az ő szeretetükben, az ő gondolataikban, bennük: abban, ami az Atyáé a Fiúval és a Szentlélekkel.

Itt érkezünk el a másik, a -val, -vel raghoz.

Az új élet, amelybe belemerülünk. élet valakivel.

Olyan rag, amely társaságot, közösséget, megosztozást, … jelent; ami olyan életmódot fejez ki, amelyben valaki nincs egyedül.

Az élet, amelybe belemerülünk, amelyben élünk a kommunió (közösség) és szeretet élete.

Isten nem hajlandó elválni, Ő mindig az egységet választja.

Közösséget él saját relációin belül, és hasonlóképpen azon kívül is, teremtményével, akivel mindenáron közösségben marad.

Ennek az életstílusnak, ennek a létmódnak a gyümölcse a megtestesülés, ami azt jelenti, hogy Isten velünk van.

Így Pünkösd az egyetlen lehetséges mód Isten számára, hogy velünk maradjon.

Ez az tehát, amibe mi, keresztények belemerülünk; ez az, amit ajándékul kapunk megkeresztelkedésünk napján, és ami azután kivirágzik életünkben megannyi pünkösd által, melyeket éltetőül kapunk.

Az egyetlen, amit Isten kér tőlünk, hogy tagadjuk meg önmagunkban azt az egész életszemléletet, amiben csak saját határainkat – mint valami kizárólagos, örökérvényű valóságot – akarjuk ellenőrizni, védelmezni, megóvni.

Örüljünk annak, hogy egységben és szeretetben szenteltek vagyunk, mert csak ez az igazi élet.

+ Pierbattista

Fordította: Dr. Sz. Gy.

Pünkösd (B év)

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

A húsvéti idő nem fejeződik be a mennybemenetel ünnepével, és Jézusnak, az Atyától küldött Fiúnak a küldetése nem ér véget akkor, amikor a feltámadt Úr visszatér a dicsőségbe. Az üdvösség nem volna teljes, ha főhöz kapcsolódó egész test ne részesedne ebből a hazatérésből, az Istennel szeretetközösségben való életnek ebből a döntő lehetőségéből.

Azonban ahhoz, hogy felmehessünk az Atyához, hogy az életünk eucharisztia lehessen, szükségünk van a Szentlélekre. Ezért végződik a húsvéti idő a Pünkösddel, a Fiú feltámadott élete emberiségnek szóló ajándékával, amely zsengéje és elővételezése lesz bennünk a végső sorsunkat, örökségünket jelentő dicsőséges életnek: a Pünkösddel elkezdődik a mi felmenetelünk az Atyához.

A mai evangélium (Jn 15,26–­27; 16,12–15) a Lélek bennünk véghezvitt művéről mond számunkra valamit. Jézus hosszan beszél tanítványaival szenvedése előtt, és egyszer csak kijelenti, hogy még sok mondanivalója van; de hozzáteszi, hogy a tanítványok még nem tudnák elviselni annak súlyát (Jn 16,12).

Van valami, amit a tanítványok egyedül nem tehetnek meg: Jézus szavainak olyan súlya, olyan nagysága, olyan mélysége van, hogy a tanítványokban nincs meg annak a képessége, lehetősége, hogy hordozzák, befogadják és éljék azt.

Végig az evangéliumokban, és még inkább Szent Pál leveleiben, itt-ott megtaláljuk azt a kifejezést, amely a tanítványok és az emberiség teljes tehetetlenségét mondja ki: önmagukban nem képesek, nincs erejük. „Nélkülem semmit sem tehettek” – mondja Jézus néhány verssel a mai evangélium előtt (Jn 15,5).

Mit nem tehet az ember egyedül?

Az ember egyedül nem tudja befogadni Isten ajándékát, mert az ajándék olyan nagy, olyan „súlyos”, hogy nagyobb szív kell hozzá. Van valami „túl sok”, valami több az életben, amit az Úr nekünk akar ajándékozni, de amit mi, egyedül, nem tudunk befogadni. Ez az ember nagy drámája.

Magányában az ember találhat különféle megoldásokat erre a drámára: megelégedhet egy középszerű élettel, ami alulmúlja azt, amire meghívást kapott; bízhat a saját erejében, javaiban, és keresheti önmagában az életet; betöltheti az ürességet azzal, amit birtokol; vagy reményét vesztheti. Ezek mind zsákutcák. Van valami, amit nem érhetünk el pusztán az eszünkkel, a vagyonunkkal, sem hatalommal, erővel.

A Szentlélek pontosan az, Aki képessé tesz minket az Isten ajándékához méltó életre; képessé tesz minket erre a „túl sokra”, erre a többre. Odaér, ahová mi egyedül nem tudunk. Ezt pedig belülről teszi: nem rak ránk további terhet, nem kíván tőlünk még több erőfeszítést. Elvezet minket az igazsághoz, ami az evangéliumban soha nem egy eszme, hanem mindig egy személy. Az igazság az evangéliumban nem más, mint az az ingyenes szeretet, amely egyesíti az Atyát és a Fiút, amelybe mi is meghívást kaptunk, hogy ingyen belépjünk ebbe a szeretetbe.

A Szentlélek vezet el minket ehhez az igazsághoz, mert Ő maga ez az igazság, Ő a par excellence ajándék. Hogy részesei legyünk ennek az ajándéknak, annak talán egyetlen feltétele van: hogy szegények legyünk.

A Szentlélek előtt megnyíló szegénység ikonját a mai evangélium záróverseiben találjuk, ahol Jézus a szentháromságos életstílusról beszél: a Lélek nem önmagától szól, hanem hirdeti mindazt, amit hallott, semmit sem tartva meg önmagának; a Fiúnak semmije sincs önmagától, csak az, amit az Atya neki adott; az Atya pedig semmit sem tart meg önmagának, mert mindent a Fiúnak ad, és mindent odaad a Fiúban (Jn 16,13–15).

Számunkra tehát az a kérdés, hogy belépünk-e egy új létezésnek abba a látásmódjába, amelyben a kapott ajándékból élünk, és tanuljuk a mindent odaajándékozást.

Ez a Szentlélek műve bennünk, aki egyenlővé tesz minket a Fiúval, és Atya iránti bizalmában, Atyára hagyatkozásában teljessé teszi életünket.

+ Pierbattista

Frodította: dr. Sz.Gy.

fr. Kiss Barnabás ofm, Detroit

2021. május 23.

PÜNKÖSDVASÁRNAP

A SZENTLÉLEK MINDENT EGYBEFOGÓ ISTENI ERŐ,

AKI MEGTANÍT MINKET A SZÓNAK,

AZ IGE ÁLTAL NEKÜNK ADOTT IGÉNEK ÉRTELMÉRE.

Pünkösd a Szentlélek eljövetelének és az Egyház szüle–tésének ünnepe. Az apostoloknak nagy szükségük volt arra, hogy a Szentlélek megerősítse őket. Az Egyháznak is a Szentlélek az erőforrása. Azért tudott a történelem folyamán és azért tud ma is megújulni.

Az embereket mostanában rendkívüli módon foglalkoz-tatja a Szentlélek eljövetlének külső jele; ugyanígy a vi-lág végét kísérő jelenségek. Pedig azzal kellene inkább foglalkoznunk, hogy együttműködjünk a Szentlélekkel; és azzal törődnünk, hogy mindig készen álljunk az Isten-nel való találkozásra. Jöjj el, Szentlélek Úristen, hiszen csak te vagy képes megújítani a világot!

KEZDŐÉNEK Bölcs 1, 7

Az Úrnak lelke betölti a földkerekséget, és aki egybe-fogja a mindenséget, tud minden szóról, alleluja.

Vagy: Róm 5, 5; 10, 11

Isten szeretete kiáradt szívünkbe a bennünk lakó Szent-lélek által, alleluja.

OLVASMÁNY ApCsel 2, 1–11

Jó volna, ha mindig úgy beszélnénk, „ahogyan a Lélek a szót ajkunkra adja! Jó volna, ha a kegyelem indításait mindig meghallanánk és megfogadnánk!

VÁLASZOS ZSOLTÁR 103. Zsoltár

Válasz: Áraszd ránk Lelkedet, Istenünk: * újítsd

meg a föld színét. – Vagy: Alleluja.

SZENTLECKE 1 Kor 12, 3b–7. 12–13

A művész apró mozaikkövekből rakja ki csodálatos mű-vét. Isten különféle szolgálatokat, feladatokat oszt ki Egyházában, és így formálja a történelmet. Építsük az Is-ten országát ott, ahová Isten állít bennünket. Tegyük meg azt, amit ő szabott ki feladatul nekünk.

Vagy: Gal 5, 16–25

Pál apostol a megváltás és a megigazulás hatását több-féle képpel és kifejezéssel érzékelteti. A legvilágosabb a testi ember és a lelki ember szembeállítása. Testi embe-ren azt érti, aki ösztöneinek és vágyainak szolgaságában van, s aki a test cselekedeteit hajtja végre. Lelki ember az, akit az Isten Lelke vezérel, azért megteszi az atya akaratát, s életét a Lélek gyümölcsei kísérik: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság és szabadság.

SZEKVENCIA SZVU 97.

Jöjj, Szentlélek Istenünk, add a mennyből érzenünk fé-nyességed sugarát! Jöjj el, jöjj el, jöjj el, jöjj el…

ALLELUJA

Jöjj el, Szentlélek Isten, töltsd el híveid szívét, * és sze-reteted tüzét gyullaszd föl bennünk!

EVANGÉLIUM Jn 20, 19–23

„A Lélek gyümölcsei: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Gal 5, 22–23). Kérjük a Szentlelket, hogy töltse be lel-künket ajándékaival. Ezek adják meg életünk igazi ízét.

Ó alkotó Lélek, jöjj!

Vagy: Jn 15, 26–27; 16, 12–15

Krisztus istenfiúságának egyik legnagyobb megnyilatko-zása volt a Szentlélek megígérése. Ő tudta, hogy földi példája és szavai nem elegendők az emberek átalakítá-sához. Ahhoz isteni erőre van szükség, hogy az ember egészen kitáruljon az igazság előtt, hogy az üdvösségért feláldozza földi vágyait, és hogy jótetteivel tanúskodjék Isten mellett. A Szentlélek éppen ezt adja meg az Egy-háznak. Rányomja a szellemiség bélyegét, s így Krisztus meghatalmazott tanújává teszi.

AZ EUCHARISZTIÁHOZ

„Fel tudod tán fogni Istennek mélységét, mindenható Urad tökéletességét?” (Jób 11, 7) Fel tudjuk fogni, hogy mit jelent a bűnbocsánat? Fel tudjuk fogni, hogy mit je–lent a szentmise? Fel tudjuk fogni, hogy mit jelent, ami-kor a Szentlélek megszenteli kenyerünket és borunkat? Ha nem is tudjuk felfogni, törekedjünk arra, hogy a Szentlélek segítségével minél mélyebben hatoljunk be hitünk titkaiba.

ÁLDOZÁSI ÉNEK ApCsel 4, 4. 11

Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és hirdették Isten nagy tetteit, alleluja.

ELMÉLKEDÉS

A Szentlélek mindent egybefogó isteni Erő, aki megtanít minket a szónak, az Ige által nekünk adott igének értelmére.

EGY GONDOLAT

Nem az a fontos, hogy valami nagyot tegyünk, hanem hogy Isten általunk valami értékeset tegyen.

W. Wagner

AZ EGYHÁZ ANYJA

Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció 2018 tava–szán elrendelte a Boldogságos Szűz Máriának, az Egy–ház Anyjának kötelező emléknapját, amelyet pünkösd-hétfőn (május 24.) ünnepelünk a liturgiában. Mária az Egyház liturgikus cselekményeiben, amikor egyszerű, de a Lélektől áthatott szavaink egyesülnek a mennyei liturgia istendicséretével, maga is velünk imádkozik, mert tagja a szentek közösségének, és mert az üdvösség művében elválaszthatatlan Fiától.

A MI URUNK, JÉZUS KRISZTUS,

AZ ÖRÖK FŐPAP

A pünkösdöt követő első csütörtökön üljük a mi Urunk, Jézus Krisztus, az Örök Főpap ünnepét.

Az ünnep Krisztust mint az új és örök szövetség közvetí-tőjét és megváltó áldozatát ünnepli (vö. Zsid 7,24; 9,11), ugyanakkor rámutat arra is, hogy Ádámnak az Egyház-ban szolgálatot végző fiai papokként Krisztus papságá-nak misztériumából nyerik hivatásukat és küldetésüket.