fr. Varga Kamill OFM: Akik öregbítették Jászboldogháza hírnevét

„A szülőföld az a hely, ahol a gyökereink vannak, s ahová a szívünk mindig visszahúz, bárhová is sodorjon az élet.”

A BOLDOGBT Egyesület Besenyi Vendel javaslatára határozta el, hogy emlékhelyet létesít azok tiszteletére, akik Jászboldogházáról indultak, és életükkel, munkájukkal kiemelkedő eredményeket értek el, valamint országos elismerést szereztek. Az emlékkő felavatására 2026. július 3-án került sor a XXX. Jász Világtalálkozó keretében, egyúttal a település fennállásának 80. évfordulója alkalmából.

Az emlékoszlopra 4 személy neve került fel:

Baráth Endre (1888-1955) gazdálkodó, országgyűlési képviselő, főispán

dr. Mizsei Béla (1922-2009) ügyvéd, országgyűlési képviselő

dr. Frajka Béla (1933-2017) műszaki tudományok kandidátusa, egyetemi docens, Magyarország első számítógépének megalkotója (1958)

dr. Frajka János Félix atya (1930-2023) tanár, teológus, iskolaalapító

Frajka János P. Félix

1930. március 9-én született Jászberény Boldogháza nevű határrészén. Szülei Frajka István és Nagy Anna voltak, akiket a trianoni békediktátumot követően telepítettek ki a Felvidékről. A család a településen vagonlakóként élt.

Nagy hatással volt rá P. Lukács Pelbárt, aki rendszeresen érkezett a településre szentmisét bemutatni, és példamutató életével meghatározó szerepet játszott a fiatal ministráns hivatásának kibontakozásában.

A Lehel Vezér Gimnáziumban érettségizett. 1948-ban lépett be a ferences rendbe. 1949. augusztus 23-án egyszerű fogadalmat tett, majd 1952. december 24-én örökfogadalmat. Pappá 1953. augusztus 23-án szentelték. Teológiai tanulmányait Gyöngyösön végezte!

1956-ban sikeresen megvédte doktori értekezését, és teológiai doktori fokozatot szerzett. 1961-ben matematika–fizika szakos tanári diplomát szerzett.

1961 és 1976 között az esztergomi ferences gimnázium tanára volt. 1971-ben vikáriussá nevezték ki, 1972-től vikáriusként, tanárként és rektorként szolgált.

1976 és 1991 között a budai ferences rendházban lakott, emellett Szentendrén tanított, a Rózsadombon pedig lelkipásztori szolgálatot végzett. 1991 és 1994 között a rózsadombi, Tövis utcai templom igazgatója volt. 1993-ban újraindította az Orsolyarendi Szent Angéla Általános Iskolát, amelyet később gimnáziummá fejlesztett. Az intézmény igazgatójaként 2003-ig szolgált.

2014-ig a rózsadombi hívek lelkipásztora volt, ezt követően Pasarétre költözött. Mindig szeretettel emlékezett vissza a Rózsadombon töltött évekre, ahol sokak lelki atyjaként szolgált, és templomigazgatóként a templom felújításáról is gondoskodott.

Olyan lelkipásztorként ismerték, aki figyelmesen fordult minden ember felé, és mély felelősséget érzett a magyarság sorsáért. 2023. június 24-én hunyt el. Végső nyughelye Alattyánon található.